Jehova — „A bátor harcos”

AZ EGYIPTOMI haderő színe-java pusztult el. A Vörös-tenger mentén a szekérhajtók és a lovas katonák holttesteit ide-oda hányták a hullámok, és a hadi felszerelés szanaszét hevert a parton. Mózes vezetésével Izrael férfiai ujjongva diadaléneket énekeltek: „Hadd énekeljek Jehovának, mert fenségesen felmagasztaltatott! A lovat és lovasát a tengerbe vetette. Bátor harcos Jehova. Jehova az ő neve” (2Mózes 15:1, 3).

Jehova győzelme a Vörös-tengernél valóban a hadviselésben kinyilvánított kiválóságát bizonyította. Izrael csatarendben bár, de csekély harci képességgel hagyta el Egyiptomot. Egy felhőoszlop által, ami éjjelre tűzoszloppá vált, Jehova „a puszta szélén” kivezette őket Ramszeszből Etámba (2Mózes 12:37; 13:18, 20–22). Ezután Jehova ezt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiainak, hogy térjenek vissza és táborozzanak le Pi-Hahiróth előtt, Migdol és a tenger között, Baál-Cefón láthatárán . . . Akkor a fáraó bizonyosan azt mondja majd Izrael fiaira vonatkozóan: ’Bolyonganak össze-vissza az országban . . . és bizonyosan üldözni fogja őket” (2Mózes 14:1–4). Izrael engedelmesen hátraarcot csinált és Pi-Hahiróthba vándorolt. A fáraó kémei jelentették a látszólagos zavarodást és a jövendölés szerint a fáraó mozgósította a hadseregét az üldözésre (2Mózes 14:5–9).

Csapda — Izraelnek vagy a fáraónak?

Minden oldalról hegyekkel körülövezve, előttük a tenger, mögöttük az egyiptomiak; a megrémült izraelitáknak úgy tűnt, hogy csapdába estek, ezért Istenhez kiáltottak segítségért. Mózes összehívta a népet és ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan és lássátok Jehova szabadítását, amelyet ma véghezvisz számotokra. Mert az egyiptomiak, akiket ma láttok, azokat sohasem látjátok már többé! Maga Jehova harcol értetek, ti pedig csendben maradtok” (2Mózes 14:10–14). Az ígérethez hűen „a felhőoszlop elindult az elővédek elől és mögöttük maradt. Ily módon az egyiptomiak tábora és az Izrael tábora közé jött . . . És ez a csoport nem közelített ahhoz a csoporthoz egész éjen át” (2Mózes 14:15–20).

Jehova utasítása szerint Mózes a tenger fölé emelte a pálcáját, és a tenger „ketté vált”, és az izraeliták elmenekülhettek. Bámulatos csoda történt! (2Mózes 14:16, 21). Egy erőteljes keleti szél kezdte szétválasztani a Vörös-tenger vizeit, olyan széles csatornát alakítva ki, amely az egész nemzet — mintegy hárommillió fő — csatarendben történő áthaladásához elegendő volt. Az izraeliták menetoszlopának jobb és bal oldalán a „megmerevedett” víz úgy állt, mint két hatalmas fal (2Mózes 15:8).

Az izraeliták a tűzoszlop fényének a segítségével a szél szárította tengerágyon keresztül menekültek. Reggelre az utolsó izraelita is átjutott a tenger túloldali partjára. „És az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci szekere és lovasa is.” Az üldözők csapdába rohantak! (2Mózes 14:23).

„[Jehova] zűrzavart támasztott az egyiptomiak táborában. És eltávolította a kerekeket a szekereikről, úgy hogy nehezen tudták azokat irányítani.” Mózes most kinyújtotta a kezét a tenger fölé és „a tenger visszatért a szokott medrébe”. A vízfalak leomlottak és kezdték elnyelni az egyiptomiakat. Megpróbáltak elmenekülni, de „Jehova a tenger közepébe taszította őket.” Senki nem élte túl! Örömujjongásukban az izraeliták győzelmi éneket énekeltek Jehovának (2Mózes 14:24-15:3; Zsoltárok 106:11).

Jehova harcol Józsuéért

Jehova más csatákban is „bátor harcos”-nak bizonyult. Az egyik ilyen csata Ainál történt. A városra mért első támadás kudarcot vallott Ákán súlyos bűne miatt. Amikor ezt a dolgot helyreigazították, Jehova sorra kiadta Józsuénak a harci utasításokat (Józsué 7:1, 4, 5, 11–26; 8:1, 2).

Jehovah utasítását követve Józsué éjszaka csapdát állított a város végén, a nyugati oldalon. Fő haderejét északra, az Ain kívül eső völgybe irányította és készenlétben állt a frontális támadásra. Ai férfiai beleestek a csapdába. Még az előző viadal sikerének diadalérzésétől eltelve meggondolatlanul kirohantak a városból az izraeliták ellen. Visszavonulást színlelve, az izraeliták visszavonultak „a puszta útján”, ezzel még messzebb kicsalva az ellenséget Aiból (Józsué 8:3–17).

Épp a legmegfelelőbb pillanatban Jehova ezt mondta Józsuénak: „Nyújtsd ki Ai felé a kezedben levő dárdát, mert kezedbe adom [a várost].” Erre a jelre a lesben álló férfiak megtámadták a várost és kardélre hányták annak lakóit és felgyújtották a várost. Látva a füstöt, a városon kívül tartózkodó ellenséges erők teljesen elcsüggedtek. Józsué visszavonulásból támadásra váltott, ezzel ellenfelét két hadereje közé csalta. Emberi győzelem? Nem. Az izraeliták győztek, mert ahogyan Józsué később mondta nekik: „Jehova, a ti Istenetek volt az, aki harcolt értetek” (Józsué 8:18–27; 23:3).

Csata Kisonnál

Jehova harcbeli fölénye újra megnyilvánult a Kison-völgyben, Megiddó mellett. Jábin kánaánita király már 20 éve sanyargatta Izraelt. Hadi felszerelése, Sisera vezetése alatt 900 sarlós kerekű harci szekérből állt, amely azokban az időkben látszólag legyőzhetlen volt (Bírák 4:1–3).

Azonban, Debora prófétanő által Jehova felszólította Bárák bírót, hogy gyűjtsön össze tízezer harcost a Tábor-hegy tetején és hívja ki Jábin haderejét. Sisera gyorsan reagált erre a haderő feállításra, és Harosetből a Kison zúgó völgyébe, a Tábor-hegy és Megiddó közé vonult. Kétségtelenül úgy érvelt, hogy ezen a sík terepen Izrael gyéren felszerelt gyalogosainak nincs esélyük az ő szekereivel szemben. Nem számolt azzal, hogy egy égi Ellenféllel kell harcolnia (Bírák 4:4–7, 12, 13).

Jehova azt parancsolta Báráknak, hogy jöjjön le a Tábor-hegy biztonságos magaslatairól a sík völgybe, harcba csalogatva ezzel Sisera seregeit. És akkor Jehova lecsapott! Egy hirtelen vízáradat ingovánnyá változtatta a csatamezőt, megbénítva ezzel Sisera seregeit. Az ezt eredményező pánikban Izrael gyalogosai könnyűszerrel legyőzték ellenségeiket. „Sisera tábora elesett kard éle által. Egy sem maradt meg közülük.” A Kison megáradt vize elsüllyesztette a kánaánita szekereket és hullákat söpört el (Bírák 4:14–16; 5:20, 21).

Győzelem Góg és serege ellen

Ezek a régi események bepillantást engednek Jehova jövőbeni legnagyobb győzelmébe. A látóhatáron már feltűnik az a csata, amely „az esztendők végső részében” történik majd. Ezékiel próféciája szerint Góg, ’e világ uralkodójának’ jelképe, Sátán, az Ördög nemzetközi támadást indít majd. Úgy irányítja seregeit, hogy azok a jelképes „Izrael hegyei”-re törjenek, vagyis a keresztény „Isten Izraelének” emelkedett szellemi állapotára (Ezékiel 38:1–9; János 12:31; Galata 6:16).

Mi készteti Gógot arra, hogy ilyen mindenre kiterjedő támadást indítson Isten népe ellen? A prófécia rámutat Isten népe békés, szellemileg virágzó állapotára. Góg ezt mondja: „ ’Felmegyek a nyílt mezei ország ellen. Rátámadok azokra, akik nyugalomban és biztonságban lakoznak, akik kőfalak nélkül élnek, akiknek nincs sem zárjuk, sem ajtójuk.’ Jössz, hogy bőséges zsákmányt végy és sok prédát szerezz . . . a nép ellen . . ., amely gazdagságot és vagyont gyűjt” (Ezékiel 38:10–12).

Jehova népe fizikai értelemben általában nem gazdag. Azonban bőséges szellemi vagyont gyűjtöttek össze világméretű prédikáló munkájuk által. „Egy nagy sokaság . . . minden nemzetből” lett összegyűjtve, amely ma már több mint négy millió tagból áll (Jelenések 7:9, 10). Igazi gazdagság! Sátán, aki dühös emiatt a szellemi virágzás miatt, megkísérli elpusztítani Isten népét.

De amikor Izrael jelképes földjére jön, Góg valójában maga Jehova Isten ellen támad. „Felszáll izzó haragom orromba”, mondja Jehova, aki bosszút áll népéért. Góg seregei szertefoszlanak a zűrzavarban. „Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja.” Ekkor Jehova felszabadítja pusztító erőit: „ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és ként”. Ahogyan a Vörös-tengernél, Ainál, és Kisonnál harcolt, Jehova még egyszer harcolni fog a népéért és megdicsőíti nevét. „És felmagasztalom és megszentelem és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára, és megtudják, hogy én vagyok Jehova!” (Ezékiel 38:18–23).

A Jehova ókori csatáiról szóló történelmi feljegyzés okot ad nekünk arra, hogy teljes bizalommal legyünk jövendő győzelme iránt a „nagy nyomorúság” idején (Máté 24:21, 22). Mivel Jehova mindig felügyeletet gyakorol, átlát ellenségein és úgy tudja irányítani a körülményeket, hogy az népe megmentését eredményezze. Igaznak bizonyul majd az, amiről Ésaiás prófétált: „Egy erős férfihoz hasonlóan maga Jehova megy ki. Harcoshoz hasonlóan felszítja buzgalmát. Kiált, igen, harci kiáltást hallat; hatalmasabbnak mutatja magát ellenségei felett” (Ésaiás 42:13). Tanúi szemében ő minden időre JEHOVA, A „BÁTOR HARCOS” marad! (2Mózes 15:3).

[Térkép a 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az egyiptomi kivonulás útvonala

GOSEN

Memfisz

Ramszesz

Sukkót

Migdol

Pi-Hahiróth

Etám

[Képek a 26. oldalon]

Itt, Ai környékén vezette Jehova Józsuét és népét meglepő győzelemhez

A Kison vize olyan gyorsan nőtt, hogy hozzájárult Jehova ellenségeinek a vereségéhez

[Forrásjelzés]

Photos: Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.