Olvasók kérdései

◼ Mi volt az „a jó”, amit Pál apostol nem tudott megtenni, ahogyan azt a Róma 7:19-ben említi?

Pál alapvetően arra utalt, hogy képtelen volt minden jót megtenni, amit a mózesi törvény vázolt. Ez lehetetlen volt Pál számára és mások számára is, beleértve minket is a tökéletlenségünk és a bűnös voltunk miatt. Még sincs okunk arra, hogy elkeseredjünk. Krisztus áldozata megnyitotta az utat az Istentől jövő megbocsátáshoz, és ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyünk vele.

A Róma 7:19-ben ezt olvassuk: „Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem.” A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy Pál elsősorban arról a „jó”-ról beszélt, amit a Törvény tartalmazott. A 7. versben ezt mondta: „A Törvény bűn? Semmiképpen! A valóságban a bűnt nem ismertem volna meg, ha nem lett volna a Törvény; például, a kívánságot nem ismertem volna fel, ha a Törvény nem mondja: ’Ne kívánd!’ ” Igen, a Törvény tette világossá, hogy mivel nem tudták teljesen betartani, mindannyian bűnösök voltak.

Pál továbbá megemlítette, hogy ő ’egykor törvény nélkül élt’. Mikor volt ez? Nos, amikor még Ábrahám ágyékában volt, mielőtt Jehova a Törvényt adta (Róma 7:9; vö. Zsidók 7:9, 10). Bár Ábrahám is tökéletlen volt, de mivel a Törvény még nem adatott meg, ezért Ábrahámról nem lehetett úgy beszélni, mint aki azért bűnös, mert nem tudja betartani a sok parancsot. Azt jelenti-e ez, hogy miután megkapták a Törvényt, és előtűnt az emberi tökéletlenség, a Törvény ezért rossz eredményeket szült? Nem. Pál így folytatta: „Annak okáért maga a Törvény szent, és a parancsolat szent, és igazságos és jó” (Róma 7:12).

Figyeld meg, hogy Pál úgy írja le a Törvényt, mint ami „szent”, és „jó”. A következő versekben megmagyarázta, hogy „ami jó” — a Törvény — az tette világossá, hogy ő bűnös, és e bűn által halálra érdemes. Pál ezt írta: „Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem. Ha mármost azt teszem, amit nem kívánok, akkor többé nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn” (Róma 7:13–20).

Ebben a szövegösszefüggésben tehát Pál nem az általánosságban vett jóságról vagy egyszerűen a jó cselekedetekről beszélt. (Vö. Cselekedetek 9:36; Róma 13:3.) Különösen az olyan dolgok megtevéséről (vagy meg nem tevéséről) beszélt, melyek kapcsolatban voltak Isten jó Törvényével. Ő azelőtt buzgón gyakorolta a zsidó vallást, és — másokkal összehasonlítva — „feddhetetlen” volt. Jóllehet elméjében lelkiismeretes rabszolgája volt ennek a jó Törvénynek, teljesen mégsem tudta betartani azt (Filippi 3:4–6). A Törvény visszatükrözte Isten tökéletes irányadó mértékeit, megmutatva az apostolnak, hogy hústestében ő még mindig a bűn törvényének a rabszolgája, és ezért halálra volt ítélve. Pál hálás lehetett azért, hogy Krisztus áldozata által igazságosnak lett kijelentve — megszabadítva a bűn törvényétől és annak természetes következményétől, a halálos ítélettől (Róma 7:25).

A keresztények ma már nincsenek a mózesi törvény alatt, mivel azt fölszegezték a kínoszlopra (Róma 7:4–6; Kolossé 2:14). Mégis, jól tesszük, ha felismerjük, hogy ez nem az a terhes törvénygyűjtemény, amit akár el is feledhetünk. Nem. A Törvény alapvetően jó volt. Ezért alapos okunk van arra, hogy elolvassuk azokat a bibliai könyveket, melyek ezt a Törvényt tartalmazzák, és megtanuljuk, hogy ez a Törvény mit követelt Izraeltől. Jehova Tanúi késedelm nélkül világszerte megteszik ezt a hetenkénti bibliaolvasási programjuk alkalmával.

Amint a Törvényt olvassuk, vissza kell tükröznünk azokat az alapelveket, amelyek kihangsúlyozzák a sokféle törvényt, és vissza kell tükröznünk azokat az áldásokat, melyeket Isten népe elnyert ezen jó parancsok követése által. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a tökéletlenségünk miatt nem tudjuk teljesen követni azt a jót, melyet Isten Szavából tanulunk. De mialatt a bűn törvénye ellen harcolunk, örvendhetünk annak a kilátásnak, hogy Krisztus áldozatának érdekünkben való alkalmazása felszabadít alóla.