Vajon az ereklyék iránti hódolat tetszik Istennek?
„SAN GENNARO” vére, mely általában évente három alkalommal cseppfolyóssá válik, egyike a sok vallásos ereklyének. Ilyen ereklye a torinói lepel is, amelybe állítólag Jézus Krisztus testét becsavarták. A Jézussal kapcsolatos ereklyék között találjuk (egy hatalmas római bazilikában) azt a gyerekágyat, amely állítólag Jézusé volt, ezenkívül az ábécéskönyvét és ezernél is több szöget, amelyet állítólag a kivégzésénél használtak fel! Vallásos ereklyének tekintenek számos fejet, amelyet Alámerítő János fejének mondanak, és Európában különböző helyen mondják négy különböző holttestről, hogy az „Santa Lucia” teste.
Az ereklyéiről híres városok közé tartozik Trier (Németország), ahol a számos „szent tunika” — közül őriznek egyet, azt a varrás nélküli köntöst, amelyet Jézus Krisztus viselt. Magában Vatikánvárosban ezernél is több ereklyét tartanak egy különleges archívumban. Németországban, Kölnben szó szerint több ezer vallásos ereklyét őriznek a „Szent Ursula” templomban. A listát sorolhatnánk tovább és tovább. Egyedül Olaszországban 2468 úgynevezett szent hely létezik, ahol vallásos ereklyék vannak!
Az ereklyék tiszteletének az eredetét éppen úgy az időszámításunk szerinti negyedik századra teszik, mint a „szentek” iránti hódolatot. Vallási, gazdasági, vagy akár politikai okok miatt fokozatosan nőtt az ereklyék száma az évszázadok során, s mára már több ezer létezik belőlük. A második vatikáni zsinat újra megerősítette, hogy „hagyományaihoz hűen az egyház hódol a szenteknek és tiszteli hiteles ereklyéiket és képmásaikat” (Constitution “Sacrosanctum Concilium” sulla sacra Liturgia — az I Documenti del Concilio Vaticano II-ban, 1980, Edizioni Paoline). „A híres ereklyék, valamint azok, melyeket az emberek nagy áhítattal tisztelnek” szerepelnek a Codex Iuris Canonici-ben (Kánoni törvénykönyvben), amelyet II. János Pál léptetett életbe 1983-ban (1190. kánon). Az anglikánok és az ortodox egyházak tagjai is tisztelnek ereklyéket.
Mivel oly sok állítólagos olyan szög van, amellyel Krisztust felszögezték, és oly sok fej létezik, mely állítólag Alámerítő János feje, nyilvánvaló, hogy a vallásos ereklyék gyakran hamisak. A radiokarbonos kormeghatározás például bebizonyította, hogy a torinói lepel hamisítvány. Érdekes módon 1988-ban a lepel körül zajlott szenvedélyes vita során Marco Tosatti, a híres vatikáni megfigyelő ezt kérdezte: „Ha a lepelre alkalmazott tudományos vizsgálatot a többi népi hódolattal illetett tárgyra is alkalmaznák, vajon milyen döntésre jutnának?”
Nyilvánvalóan egyetlen bölcsen gondolkodó személy sem kíván hamis ereklyéket tisztelni. De vajon ez az egyetlen tényező, melyet figyelembe kell vennünk?
Mit mond a Biblia?
A Biblia nem mondja, hogy Isten kegyelt népe, az ősi izraeliták vallásos ereklyéket tiszteltek, mialatt egyiptomi szolgaságban voltak. Igaz, Jákob patriarcha Egyiptomban halt meg és maradványait temetés végett Kánaán földjére vitték ’abba a barlangba, amely Makpelá mezején volt’. Fia, József szintén Egyiptomban halt meg, és csontjait végül Kánaánba vitték, hogy eltemessék (1Mózes 49:29–33; 50:1–14, 22–26; 2Mózes 13:19). Az Írások azonban sehol sem mutatják, hogy az izraeliták valaha is hódolattal illették volna Jákob és József maradványait, mint vallásos ereklyéket.
Vedd figyelembe azt is, ami Mózes próféta esetében történt. Isten irányítása alatt 40 éven keresztül vezette az izraelitákat. Azután 120 éves korában felment a Nébó-hegyre, megtekintette az Ígéret földjét és meghalt. Mihály arkangyal vitatkozott az Ördöggel Mózes holtteste felett, és Sátán minden arra irányuló próbálkozása, hogy az izraelitákat tőrbe csalja vele és vallásos ereklyeként imádják azt, kudarcba fulladt (Júdás 9). Bár érthető módon meggyászolták Mózes halálát, mégsem hódoltak soha földi maradványai előtt. Valójában Isten lehetetlenné tette ezt azáltal, hogy Mózest egy jel nélküli sírba temette olyan helyre, mely ismeretlen az emberek előtt (5Mózes 34:1–8).
Az ereklyetisztelet bizonyos támogatói a 2Királyok 13:21-et idézik, amely ezt mondja: „És történt, hogy amikor egy embert temettek, meglátták a portyázó csapatot. Nyomban bedobták az embert Elizeus [próféta] sírjába. Amikor az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és lábaira állt.” Ez olyan csoda volt, mely Isten egyik prófétájának az élettelen csontjaira is kiterjedt. A csodatétel idején azonban Elizeus halott volt és „semmiről sem tudott” (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]). Ezt a feltámasztást Jehova Isten csodatevő hatalmának kell tulajdonítani, aki szent szelleme vagy tevékeny ereje által vitte ezt véghez. Figyelemre méltó módon az Írások nem mondják, hogy Elizeus csontjait valaha is hódolattal illették volna.
A kereszténységben egyesek a Cselekedetek 19:11, 12-ben leírtak miatt támogatják az ereklyék tiszteletét, és ott ezt olvassuk: „Isten rendkívüli csodákat tett Pál [apostol] keze által, úgyhogy még ruhákat és kötényeket is elvittek a testéről a gyengélkedő emberekre, és a betegség elhagyta őket, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.” Kérünk vedd figyelembe, hogy Isten volt az, aki végrehajtotta azokat a rendkívüli dolgokat Pál által. Az apostol maga nem vitt véghez ilyen tetteket Istentől függetlenül, és soha nem fogadott el semmilyen hódolatot az emberek részéről (Cselekedetek 14:8–18).
Ellentétes a Biblia tanításaival
A vallásos ereklyék tisztelete valójában számos bibliai tanítással ellentétben áll. Az egyik nélkülözhetetlen tényező az ilyen tisztelet esetében például az emberi lélek halhatatlanságába vetett hit. Buzgó egyháztagok milliói hisznek abban, hogy mindazoknak a szentté avatott és „szentként” tisztelt egyéneknek a lelke a mennyben él. Ezek az őszinte emberek az ilyen „szentek”-hez imádkoznak, támogatást várva tőlük, valamint azt kérve, hogy járjanak közben Istennél a kérelmező érdekében. Az egyik egyházi tanulmány szerint a katolikusok az ereklyéknek tulajdonítják „a Szent közbenjáró hatalmát Istennél”.
A Biblia szerint azonban az emberi lélek nem halhatatlan. Az embereknek nincs bennük lakozó lelkük, amely halhatatlan, és képes arra, hogy a halál után a testtől elválasztva létezzen. Ezzel ellentétben, az Írás ezt mondja: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Ahelyett, hogy azt tanítaná: az embereknek halhatatlan lelkük van, a Biblia ezt mondja: „Amely lélek vétkezik — az fog meghalni” (Ezékiel 18:4). Ez minden emberre vonatkozik — beleértve azokat is, akiket később „szentekké” avattak —, mivel mindannyian a bűnt és a halált örököltük az első embertől, Ádámtól (Róma 5:12).
Kerülni kell a „szentek”-nek bemutatott hódolatot, mivel ők soha nem kaptak felhatalmazást arra, hogy bárkiért is közbenjárjanak Istennél. Jehova Isten úgy rendelkezett, hogy Jézus Krisztus, a Fia az, aki ezt egyedül megteheti. Pál apostol azt mondta, hogy Jézus, aki ’meghalt, sőt feltámadt, . . .az Isten jobbján van, és esedezik is értünk’ (Róma 8:34, Ökumenikus fordítás; vö.János 14:6, 14).
Egy másik oka annak, amiért kerülnünk kell a „szentek” és a velük kapcsolatos vallásos ereklyék tiszteletét az, amit a Biblia a bálványimádásról mond. Az izraelitáknak adott Tízparancsolat egyike megállapította: „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonló alakot ahhoz, ami fenn az egekben van, vagy ami lenn a földön, vagy ami a vizekben a föld alatt van. Ne hajolj meg előttük és ne hagyd magad rávenni, hogy szolgáld őket, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos önátadást követel” (2Mózes 20:4, 5). Évszázadokkal később, Pál apostol ezt mondta keresztény társainak: „Szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!” (1Korinthus 10:14). János apostol hasonlóképpen ezt írta: „Kisgyermekek! Őrizkedjetek a bálványoktól!” (1János 5:21).
A „szentek”-ké avatottak, valamint a vallásos ereklyék iránti hódolat tehát nem talál támogatást a Bibliában. Némelyeknek azonban az a kívánságuk, hogy legyen jelen valami olyan dolog, amelyet szentnek tekintenek, amit meg lehet érinteni és aminek feltehetően megmentő ereje van. Valójában sokan úgy tekintik a vallási ereklyéket, mint ami látható kapocs az ég és a föld közötti láncban. Kérünk, gondolkozz el ezen a kijelentésen egy kicsit!
Az ember nem a vallásos ereklyék látása és érintése által cselekszik összhangban azzal, amit Jézus az Isten által megkövetelt imádatról mondott. Jézus ezt mondta: „Eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, mert az Atya ilyeneket keres, hogy őt imádják. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:23, 24). Jehova Isten „Szellem”, láthatatlan az emberi szemek előtt. „Szellemmel” imádni őt azt jelenti, hogy Istennek végzett szent szolgálatunkra a szeretettel és hittel teljes szívünk indít minket (Máté 22:37–40; Galátzia 2:16). Nem lehet ereklyék tisztelete által Istent ’igazsággal’ imádni, hanem egyedül azáltal, ha elvetjük a vallásos hamisságokat, megismerjük akaratát, amint azt a Biblia feltárja, és aszerint is cselekszünk.
Nem meglepő ezért, hogy James Bentley tudós elismeri: ’a régi zsidók nem gyakorolták az ereklyék tiszteletét’. A tudós azt is mondja, hogy az alatt a négy évszázad alatt, amely István halálától holttestének Lucian általi kihantolásáig eltelt, teljesen megváltozott a keresztények magatartása az ereklyék iránt. Az időszámításunk szerinti ötödik század elejére a hitehagyott kereszténység már nem ragaszkodott azokhoz a világos bibliai tanításokhoz, amelyek a bálványimádással, a halottak állapotával és Jézus Krisztus azon szerepével voltak kapcsolatban, hogy ő az egyedüli, aki „esedezik értünk” (Róma 8:34; Prédikátor 9:5 [9:7, Károli]; János 11:11–14).
Ha azt szeretnénk, hogy az imádatunk tetsszen Istennek, akkor meg kell győződnünk arról, hogy imádatunk nincs kapcsolatban a bálványimádás semmilyen formájával. Ahhoz, hogy elfogadhatók legyünk, imádatunkat a Teremtőnek, Jehova Istennek kell bemutatnunk, nem pedig valamilyen ereklyének vagy valamely teremtménynek (Róma 1:24, 25; Jelenések 19:10). Ezenkívül pontos ismeretet kell szereznünk a Bibliából és erős hitet kell felépítenünk (Róma 10:17; Zsidók 11:6). És ha az igaz imádat útján járunk, akkor azzal az elsöprő erejű szentírási bizonyítékkal összhangban fogunk eljárni, hogy az ereklyék tisztelete nem tetszik Istennek.
[Kép az 5. oldalon]
Elizeus csontjait nem illették hódolattal, holott részük volt egy feltámasztásban