A kedves római százados

A RÓMAI századosok nem a kedvességükről voltak híresek. Mivel megbízatásuk szerint egy száz harcedzett katonából álló csapatot vezettek, ezért egy századosnak kemény kiképző tisztnek, fegyelmezőnek, sőt időnként még hóhérnak is kellett lennie. Mindazonáltal Augustus csapatának egy olyan római századosáról beszél nekünk a Biblia, aki valódi nagylelkűséget és együttérzést tanúsított Pál apostol iránt. A neve? Julius.

A Biblia a Cselekedetek 27. fejezetében mutatja be ezt a férfit. Pál apostol azt kérte, hogy a császár hallgassa meg a fellebbezését Rómában. Így Pált hét másik fogollyal együtt ’egy Julius nevű tisztnek a gondjaira bízták az Augustus csapatából’. Elhajóztak Cézáreából, abból a kikötővárosból, amely Jeruzsálemtől északnyugatra feküdt, és amely a római csapatok főhadiszálláshelyéül szolgált. A történész, Lukács ezt mondja: „Másnap Sidonban kötöttünk ki, és Julius, aki emberségesen bánt Pállal, megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz és a gondoskodásukban részesüljön” (Cselekedetek 27:​1–3).

Hogy Juliust mi indította arra, hogy ilyen kedvességet mutasson ki, az nem derül ki a Bibliából. Nyilván parancsot kapott Festus helytartótól arra vonatkozóan, hogy különleges bánásmódban részesítse Pált. Vagy talán mivel jól ismerte Pál letartóztatásának körülményeit, Julius egyszerűen csodálta Pál bátorságát és becsületességét. Bárhogy legyen is, Julius úgy látszik méltányolta, hogy Pál nem volt közönséges rab.

Mindazonáltal Julius nem hallgatott Pál azon figyelmeztetésére, amelyet a Szépkikötőből való elhajózásukra vonatkozóan tett. A hajót hamarosan viharos szél ragadta el, amely azzal fenyegetett, hogy a hajó zátonyra fut Afrika északi partvidékének homokzátonyain (Cselekedetek 27:8–17). E vihar közepette Pál felállt és megnyugtatta a rémült utasokat, hogy ’egyetlen lélek se fog elveszni közülük, csak a hajó veszik el’. Néhány matróz később mégis megpróbált elmenekülni. Pál akkor ezt mondta Juliusnak: „Ha ezek az emberek nem maradnak a hajóban, ti meg nem szabadultok” (Cselekedetek 27:21, 22, 30, 31).

Ez alkalommal Julius hallgatott Pálra és meghiúsította a matrózok szökését. Pál jövendölése beigazolódott: a hajó zátonyra futott és összetört. Félve, hogy a rabok megszöknek, a katonák a fedélzeten úgy döntöttek, hogy mindannyiukat megölik. Julius azonban ismét közben járt és megfékezte az embereit, így megmentette Pál életét (Cselekedetek 27:​32, 41–44).

Arról nem beszél a Biblia, hogy mi lett aztán ezzel a kedves századossal, vagy hogy áttért volna a keresztény hitre. Bármilyen kedvességet mutatott is, az az Istentől kapott lelkiismeret működését bizonyította (Róma 2:14, 15). A keresztények azonban túlmennek a csupán emberi kedvességen, ők olyan istenfélő kedvességet tanúsítanak, amely abból ered, hogy őbennük megvan Isten szelleme (Galátzia 5:22). Ha egy olyan pogány katona, aki nem ismerte Istent, ilyen kedvességet tudott tanúsítani, mennyivel inkább meg kellene ezt tennie Isten népének!