Hogyan fizethetjük vissza Jehovának azt, amivel tartozunk?
JEHOVA ISTEN az adományozás legjobb példaképe. Az egész emberiségnek ő adott „életet, leheletet és mindent” (Cselekedetek 17:25). Isten előidézi, hogy az ő napja feljöjjön a gonoszokra is, az igazságosakra is (Máté 5:45). Valóban, ’Jehova esőt ad az égből és gyümölcsöző évszakokat, teljesen betöltve szívünket eledellel és vidámsággal’ (Cselekedetek 14:15–17). Nos, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, mert az égi világosság Atyjától száll alá”! (Jakab 1:17).
Az összes anyagi természetű adomány mellett azonban Isten szellemi fénnyel és igazsággal is eláraszt minket (Zsoltárok 43:3). Jehova gazdagon megáldja lojális szolgáit szellemi táplálékkal, melyről „a hű és értelmes rabszolga” által gondoskodik a megfelelő időben (Máté 24:45–47). Hasznunkra fordíthatjuk Isten szellemi gondoskodását, mert ő lehetővé tette, hogy a bűnös és halálraítélt emberek megbéküljenek vele. Hogyan? Fia, Jézus Krisztus halála által, aki életét adta oda váltságul sokakért (Máté 20:28; Róma 5:8–12). Micsoda ajándék ez a szerető Istentől, Jehovától! (János 3:16).
Van-e lehetőség bármiféle visszafizetésre?
Évszázadokkal a váltságdíj bemutatása előtt az egyik ihletett zsoltáríró oly mélységesen nagyra értékelte ezt az Istentől jövő könyörületességet, felszabadítást és segítséget, hogy ezt mondta: „Mivel fizessek vissza Jehovának az irántam tanúsított minden jótéteményéért? A nagyszerű megmentés poharát felemelem és segítségül hívom Jehova nevét. Megadom fogadásaimat Jehovának, igen, az ő egész népe előtt” (Zsoltárok 116:12–14).
Ha teljes szívvel átadtuk magunkat Jehovának, akkor hittel a nevén szólítjuk őt és teljesítjük a neki tett fogadalmainkat. Mint Jehova Tanúi, azáltal áldhatjuk Istent, hogy minden időben jót mondunk róla, és hirdetjük a Királyságának az üzenetét (Zsoltárok 145:1, 2, 10–13; Máté 24:14). Mégsem tudjuk gazdaggá tenni Jehovát, hiszen minden dolognak ő a tulajdonosa, sem nem tudjuk visszafizetni neki mindazt, amivel ellát minket (1Krónika 29:14–17).
A Királyság-érdekek előmozdítására adott adományok által nem tudjuk visszafizetni Jehovának azt, amivel tartozunk, sem nem tudjuk őt gazdaggá tenni. Az ilyen adományok azonban arra nyújtanak lehetőséget, hogy kinyilvánítsuk Isten iránti szeretetünket. Az önzetlen indítékból adott adományok, és amelyeket nem azért adunk, hogy nyilvános elismerésben és dicséretben részesítsenek minket, hanem a nagylelkűség szellemét kimutatva azért adunk, hogy elősegítsük az igaz imádatot, az ilyen adományok a boldogságot és Jehova áldását hozzák el az adományozónak (Máté 6:1–4; Cselekedetek 20:35). Azáltal biztosíthatjuk magunknak az ilyen adományozást és az abból származó boldogságot, ha rendszeresen félreteszünk valamennyit az anyagi javainkból az igaz imádat előmozdítására és az arra érdemesek megsegítésére (1Korinthus 16:1, 2). Vajon a tized megfizetése által kell ezt megtennünk?
Kell-e tizedet fizetned?
Jehova ezt mondta prófétája, Malakiás által: „Hozzátok be az egész tizedet a tárházba, hogy legyen táplálék az én házamban; és próbáljatok meg, kérlek, ebben a tekintetben . . ., vajon nem nyitom-e meg nektek az egek csatornáit és nem árasztom-e ki áldásaimat rátok, amíg nem lesz többé szükség” (Malakiás 3:10). Egy másik fordítás szerint ezt olvashatjuk: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet” (Ökumenikus fordítás).
A tized, valaminek a tized része. Tíz százalék odaadását jelenti vagy kifezetését egy bizonyos köteles tartozás fejében. A tizedet különösen vallási célok érdekében fizetik meg. Azt jelenti, hogy valaki a jövedelmének a tizedrészét szánja oda az imádat támogatására.
Ábrahám (Ábrám) patriarcha tizedet adott Sálem papkirályának, Melkisédeknek abból a zsákmányból, melyet Khédorlaomer és a szövetségesei felett aratott győzelemből szerzett (1Mózes 14:18–20; Zsidók 7:4–10). Később, Jákob fogadalmat tett arra, hogy Istennek szenteli javainak a tizedét (1Mózes 28:20–22). Mindkét esetben a tized felajánlása önkéntes volt, mivel abban az időben a zsidóknak még nem volt olyan törvényük, amely a tized fizetésére kötelezte volna őket.
Tized fizetése a Törvény alatt
Az izraeliták, mint Jehova népe, törvényt kaptak a tized fizetésére vonatkozóan. Úgy tűnik, ez az adósság az évi jövedelem két tizedét foglalták magukban, bár egyes bibliatudósok úgy gondolják, hogy évente csak egy tized volt érvényben. A Sabbath éve alatt nem fizettek tizedet, mivel abban az évben nem számíthattak jövedelemre (3Mózes 25:1–12). Az Istennek felkínált első zsengék mellé is tizedet adtak (2Mózes 23:19).
A föld termésének, a gyümölcsfák termésének és valószínűleg a csorda és a nyáj szaporulatának a tizedrészét a szentélybe vitték és a lévitáknak adták, akiknek nem volt örökségük a földből. Amit a léviták kaptak, viszonzásképpen ők abból adtak tizedet az ároni papság támogatására. Nyilvánvaló, hogy a gabonát megcsépelték, a szőlőtő és az olajfa gyümölcsét bornak és olajnak készítették el, mielőtt tizedként beszolgáltatták. Ha az izraelita pénzt kívánt adni a termékek helyett, megtehette azt, feltéve, hogy a termékek értékének az egyötödét még hozzáadta a pénz összegéhez (3Mózes 27:30–33; 4Mózes 18:21–30).
Úgy tűnik, egy másfajta tized is érvényben volt. Rendes körülmények között a család magával vitte a tizedet, amikor a nép az ünnepek alkalmával összegyülekezett. De mit lehetett tenni, ha Jeruzsálem túlságosan messze volt ahhoz, hogy ezt a tizedet megfelelő módon odaszállítsák? Nos, akkor a gabonát, az új bort, az olajat és az állatokat el lehetett adni és a pénz már könnyedén szállítható volt (5Mózes 12:4–18; 14:22–27). A hétéves Sabbath időszak minden harmadik és hatodik évének a végén tizedet kellett félretenni a lévitáknak, a jövevényeknek, az özvegyeknek és az apátlan fiúknak (5Mózes 14:28, 29; 26:12).
A Törvény alatt nem szabtak ki büntetést a tized megfizetésének elmulasztásáért. Ehelyett, Jehova szigorú erkölcsi kötelezettség alá vonta népét a tized megfizetése tekintetében. Időnként ki kellett jelenteniük Jehova előtt, hogy teljes egészében beszolgáltatták a tizedet (5Mózes 26:13–15). Bármit, amit jogtalanul visszatartottak, úgy tekintették, mint amit elloptak Istentől (Malakiás 3:7–9).
A tized nem volt megterhelő elrendezés. Valójában, amikor az izraeliták megtartották ezeket a törvényeket, akkor boldogultak még jobban. A tized fizetése támogatta az igaz imádatot anélkül, hogy indokolatlanul nagy hangsúlyt helyezett volna az anyagi javak megszerzésére. Ennélfogva a tized elrendezése Izraelben mindenki számára hasznos volt. De vajon a keresztényekre is vonatkozik a tized megfizetése?
Kell-e a keresztényeknek tizedet fizetniük?
A kereszténységen belül egy ideig általánosan elfogadott dolog volt a tized fizetése. A The Encyclopedia Americana megállapítja: „A tized . . . a VI. század elejére fokozatosan általános dologgá vált. A Tours-i zsinaton 567-ben és a Macon-i második zsinaton 585-ben helyeselték a tizedet . . . Általánossá váltak a visszaélések, különösen amikor a tized begyűjtésének a jogát világi emberekre bízták vagy pénzért adták el nekik ezt a jogot. Ezt a gyakorlatot VII. Gergely pápától kezdődően törvénytelennek jelentették ki. Ezt követően számos világi ember mutatta be a tized szedésére szóló felhatalmazását a rendházaknak és a káptalanoknak. A reformáció sem szüntette meg a tizedet és a gyakorlat folytatódott a római katolikus egyházban és a protestáns országokban.” Különböző országokban a tized megszűnt vagy fokozatosan váltotta fel valami más, és napjainkban csak néhány vallásban alkalmazzák.
Akkor hát kötelező-e a keresztényeknek tizedet fizetniük? Alexander Cruden, bibliai konkordanciájában ezt mondta: „Sem a Megmentőnk, sem az apostolai nem parancsoltak semmiféle eljárást a tized ügyében.” Valóban, a keresztények nem kaptak parancsot a tized fizetésére. Maga Isten vetett véget a Mózesi Törvény tizedről szóló elrendezésének azzal, hogy felszegezte azt Jézus kínoszlopára (Róma 6:14; Kolossé 2:13, 14). Ahelyett, hogy a keresztények kötelezve lennének arra, hogy egy meghatározott összeget adjanak a gyülekezet költségeinek a fedezésére, önkéntes adományaikkal járulnak hozzá ezekhez a kiadásokhoz.
Tiszteld Jehovát értékeiddel!
Természetesen, ha egy keresztény önként úgy dönt, hogy a jövedelmének a tizedrészét az igaz imádat előmozdítására szánja, természetesen nem lenne Írás szerinti akadálya az ilyen adománynak. Egy 15 éves pápua új-guineai fiú az adományát kísérő levélben ezt írta: „Amikor kicsi voltam, édesapám mindig ezt mondta nekem: ’Ha majd dolgozni kezdesz, az első zsengéket Jehovának kell adnod.’ Visszaemlékszem a Példabeszédek 3:1, 9. versének a szavaira, mely azt mondja, hogy az első zsengéket Jehovának kell adnunk az ő tiszteletére. Ezért megígértem, hogy megteszem ezt és most tejesítem az ígéretemet. Olyan boldog vagyok, hogy elküldhetem ezt a pénzt a Királyság-munka elősegítésére.” A Biblia nem szólítja fel a keresztényeket, hogy ilyen ígéreteket tegyenek. A nagylelkű adományozás azonban nagyszerű módja annak, hogy kinyilvánítsuk, őszintén törődünk az igaz imádat előmozdításával.
A keresztény úgy dönthet, hogy nem szabja meg az adomány mennyiségét, amellyel Jehova Isten imádatát támogatja. Ennek szemléltetésére a következő példa szolgál: Jehova Tanúi egyik kongresszusán két idős testvérnő a Királyság-munkára fordított adományozásról beszélgetett. Mivel a kongresszus helyszínén biztosították számukra az élelmet, az egyik testvérnő, aki 87 éves, megkérdezte, mennyibe kerülhet az élelem, mert adomány formájában szerette volna azt az összeget az adományládába helyezni. A másik testvérnő, aki 90 éves, ezt mondta: ’Amennyiről azt gondolod, hogy fedezi az árát, adj annyit — és még egy kicsivel többet.’ Micsoda nagyszerű hozzáállást tanúsított ez az idős testvérnő!
Mivel Jehova népe mindenét átadta Jehovának, ezért örömmel adnak pénzadományokat és más adományokat, amivel támogathatják az igaz imádatot. (Vö. 2Korinthus 8:12.) Valójában az adományozás keresztény módja lehetőségeket biztosít arra, hogy mélységes nagyraértékelésünket mutassuk ki Jehova imádata iránt. Az ilyen adomány nem szorítkozik a tizedre vagy a tizedrészre, ezenkívül adódhatnak olyan körülmények, amelyek arra indíthatnak minket, hogy többet adományozzunk a Királyság-érdekek előmozdítására. (Máté 6:33).
Pál apostol ezt mondta: „Mindenki tegyen úgy, amint azt elhatározta szívében, nem vonakodva vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám adakozót szereti” (2Korinthus 9:7). Ha jókedvűen és vidáman adakozol az igaz imádat támogatására, jól megy majd a sorod, ahogyan azt a bölcs példabeszéd is mondja: „Tiszteld Jehovát az értékeiddel és minden terméshozamod zsengéjével. Akkor csordultig telnek élelemtáraid és új borral préskádjaid” (Példabeszédek 3:9, 10).
Mi nem tudjuk gazdaggá tenni a Legfelségesebbet. Minden arany és ezüst az övé, az ezernyi hegyek vadjai és a megszámlálhatatlan érték mind az övé (Zsoltárok 50:10–12). Soha nem tudjuk visszafizetni Istennek mindazt, amivel ő ellát minket. Mélységes nagyraértékelésünket azonban kimutathatjuk iránta, és aziránt a kiváltság iránt, hogy szent szolgálatot végezhetünk az ő dicséretére. Biztosak lehetünk abban, hogy gazdag áldások áradnak azokra, akik nagylelkűen adományoznak a tiszta imádat előmozdítására és a szerető és nagylelkű Isten, Jehova tiszteletére (2Korinthus 9:11).
[Kiemelt rész a 29. oldalon]
A KIRÁLYSÁG-MUNKA TÁMOGATÁSÁNAK MÓDJAI
◻ A VILÁGMÉRETŰ MUNKA TÁMOGATÁSA: Sokan félretesznek vagy előirányoznak egy bizonyos összeget arra, hogy a következő felirattal ellátott ládába helyezzék: „Adományok a Társulat világméretű munkájára — Máté 24:14.” A gyülekezetek minden hónapban továbbítják ezt az összeget a brooklyni központba, vagy a legközelebbi fiókhivatalba.
◻ AJÁNDÉKOK: Az önkéntes pénzadományokat közvetlenül a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201. címére vagy a Társulat helyi fiókhivatalához lehet küldeni. Ékszerek és más értékek is képezhetik az adomány tárgyát. Az adományt kísérje egy rövid levél azzal a megállapítással, hogy ez egyértelmű adomány az adományozó részéről.
◻ FELTÉTELHEZ KÖTÖTT ADOMÁNY-ELRENDEZÉS: Olyan módon is lehet pénzt adományozni az Őr Torony Társulatnak, hogy az adományozó haláláig a pénz letétben marad a Társulatnál azzal a feltétellel, hogy szükség esetén visszakerül az adományozóhoz.
◻ BIZTOSÍTÁS: Életbiztosítási kötvény vagy nyugdíjazási szándék kedvezményezettjeként is lehet az Őr Torony Társulatot megnevezni. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.
◻ BANKSZÁMLÁK: Bankszámlák, letétnyugták vagy egyéni nyugdíjszámlák helyezhetők el az Őr Torony Társulatnál kezelés céljából vagy elhalálozás esetén értékük kifizethető az Őr Torony Társulatnak, a helyi bankelőírások szerint. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell a Társulatot.
◻ RÉSZVÉNYEK ÉS KÖTVÉNYEK: Részvények és kötvények adományozhatók az Őr Torony Társulatnak akár oly módon, hogy a részvény vagy a kötvény egyértelműen a Társulatnak szánt adomány, akár olyan elrendezés alapján, mely szerint a jövedelmet továbbra is az adományozónak kell kifizetni.
◻ INGATLAN: Eladható ingatlant is lehet az Őr Torony Társulatnak adományozni akár oly módon, hogy ez az adományozó egyértelmű ajándéka, akár oly módon, hogy az adományozóé az életfogytiglanig tartó haszonélvezet és az adományozó továbbra is az ingatlanban lakik élete hátralevő részében. Ingatlan adományozása előtt, kérjük, az adományozó lépjen kapcsolatba a Társulattal.
◻ VÉGRENDELETEK ÉS LETÉTEK: Tulajdont és pénzt is lehet a pennsylvaniai Őr Torony Biblia és Traktátus Társulatra hagyni törvényes végrendelet által, vagy a Társulatot lehet megnevezni a letét kedvezményezettjeként. A vallási szervezetnél elhelyezett letét bizonyos adókedvezményekkel jár. A végrendelet vagy a letét egy példányát kérjük a Társulatnak elküldeni.
Ilyen ügyekben további felvilágosításért írj a Treasurer’s Office, Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201 vagy a Társulat helyi fiókhivatalának címére.