„Mégis mozog!”
„A BIBLIA az égbe vezető utat tanítja meg nekünk, nem pedig az egek útjait” — mondta a XVI. századi olasz tudós és feltaláló, Galileo Galilei. Olyan dolgokban hitt, amelyek összeütközésbe hozták őt a római katolikus egyházzal, amely kínzással és bebörtönzéssel fenyegette. Alig 350 évvel később az egyház felülvizsgálta Galileivel kapcsolatos bánásmódját. Ami Galilei napjaiban történt, azt „a tapasztalati tudomány és a vak dogmatizmus közötti konfrontációnak” nevezték.
A mai igazság után kutatók tanulhatnak Galilei tapasztalatából. De hát mi okozott ilyen konfrontációt abban az időben? Az akkori idők elfogadott tudományos szemléletére vetett pillantás megadja a választ.
A XVI. század közepén úgy gondolták, hogy a Föld a világegyetem középpontja. A bolygókról azt feltételezték, hogy tökéletes körpályákon keringenek. Bár ezt nem igazolták a tudományos módszerek, ezeket az elképzeléseket mégis úgy fogadták el, mint egy megalapozott ténybe vetett hitet. A tudomány a maga „misztikus elképzeléseivel” valóban elválaszthatatlan volt a vallástól.
Ilyen világban született meg Galilei 1564-ben Pisában, egy nagy tiszteletnek örvendő családban. Az édesapja azt szerette volna, ha orvosnak tanul, de a kíváncsi fiút elbűvölte a matematika. Idővel, mint a tudomány professzora, felfedezett bizonyos tehetetlenségi törvényeket. Amikor a kezébe kerültek a néhány évvel korábban készült holland teleszkópokról szóló leírások, ő nagymértékben továbbfejlesztette az elgondolást és megépítette a maga immár tökéletesebb szerkezetét. Az ég felé fordította, majd első könyvében, a Sidereus Nuncius-ban (A csillagok üzenete) közzétette az általa tapasztaltakat, bemutatva többek között a Jupiter négy holdját kora nemzedékének. Az 1611-es évben Rómába hívatták, ahol közölte felfedezéseit a jezsuita Collegio Romano (Római Kollégium) előtt. Tiszteletére konferenciát hívtak össze, amelyen elismerték felfedezéseit.
A tanítások támadása az egyház részéről
Baljós módon azonban, még mielőtt Galilei elhagyta Rómát, egy nagy hatalmú jezsuita bíboros, Bellarmine vizsgálatot indíttatott Galilei tanításai ügyében. Galilei hitt abban, hogy a teremtést olyan törvények irányítják, amelyeket az emberek tanulás utján megismerhetnek. A katolikus egyház szembehelyezkedett ezzel a szemlélettel.
Még néhány csillagász is ellenezte Galilei véleményét. Úgy hitték: lehetetlen, hogy a teleszkóp fokozza a valóságot, és megtévesztésnek tartották a találmányt. Egy pap még azt a gondolatot is felvetette, hogy a csillagokat beépítették a lencsékbe! Amikor Galilei hegyeket fedezett fel a Holdon, igazolva ezzel, hogy az égitestek nem tökéletes gömb alakúak, Clavius pap azzal hárította ezt el, hogy a Hold kristályba van zárva, így — bár valaki ezen keresztül esetleg láthatja a hegyeket — ez akkor is tökéletes labda alakú! „Ez a képzelet csodálatos szárnyalása” — válaszolta Galilei.
A Galileit fűtő kíváncsiság, hogy olvasson a „Természet Könyvéből” — ahogyan ő nevezte a teremtés tanulmányozását — elvezette őt a lengyel csillagász, Nikolausz Kopernikusz munkájához. Kopernikusz 1543-ban publikált egy könyvet, amelyben érvekkel támasztotta alá, hogy a Föld a Nap körül kering. Galilei igazolta ezt. Ez azonban szembeállította Galileit korának tudományos, politikai és vallási intézményeivel.
Bár a katolikus egyház a kopernikuszi csillagászatot használta bizonyos dátumok, mint például a húsvét megállapításánál, Kopernikusz szemléletét hivatalosan nem fogadták el. Az egyházi hierarchia Arisztotelész teóriájára támaszkodott, miszerint a Föld a világegyetem középpontja. Galilei új elképzelései azonban kihívást jelentettek hírnevük és hatalmuk számára.
Bár a független tudósok Európa-szerte a kopernikuszi rendszer igazolásán fáradoztak, hajlandók voltak ezt vitára bocsátani akadémiai körökben. Ilyen alapon mindannyiukat egyedül a katolikus egyház irányította. Galilei nem latinul, hanem az egyszerű emberek által használt olasz nyelven írt, s ily módon nyilvánosságra hozta felfedezéseit. A papság úgy érezte, hogy nem csupán őket, hanem magát az Isten Szavát vonja kétségbe.
Nem tudományos kézikönyv
A világegyetemről felfedezett tények természetesen nem igazán vonják kétségbe Isten Szavát. E Szó tanulmányozói tudják, hogy a Biblia nem tudományos kézikönyv, bár pontos, amikor tudományos témákat érint. Ez a hívők szellemi fejlődése érdekében íródott, nem pedig azért, hogy fizikai vagy egyéb természettudományos ismereteket tanítson (2Timótheus 3:16, 17). Ezzel Galilei is egyetértett. Úgy vélte, hogy a Bibliának kétféle nyelvezete van: egyrészt pontos tudományos kifejezések, másrészt az ihletett írók által is használt közismert szavak. Ezt írta: „Szükséges, hogy az Írásokban . . . ezek alkalmazkodjanak az átlagemberek megértéséhez, ezért sok olyan dolgot mondanak, amelyek nyilvánvalóan eltérnek (mint a szavak értelmezése) az abszolút igazságtól.”
Ilyen példák számtalan bibliai szövegben találhatók. Az egyik ilyen példa a Jób 38:6, ahol a Biblia úgy beszél a Földről, mint aminek „talpazata” és „sarokköve” van. Némelyek tévesen annak bizonyítékául hozták fel ezt, hogy a föld mozdulatlan. Ezek a kifejezések azonban nem a föld tudományos leírását szolgálják, hanem a Föld teremtésének költői összehasonlítását egy épület felállításával, amelyben Jehova az Építőmester szerepét tölti be.
Amiként arra az életrajzíró, L. Geymonat rámutat Galileo Galilei című könyvében: „Azok a szűk látókörű teológusok, akik a bibliai érvelés alapján korlátozni akarták a tudományt, nem mást tettek, mint azt, hogy magával a Bibliával szemben támasztottak kételyt.” Az önző indítékú makacs embereknek éppen ez kellett. Levelet küldtek a Szent Hivatalnak, s a levélben vizsgálatot kértek Galilei ellen.
Nos, 1616. február 19-én két állítással találták szembe magukat a katolikus teológusok: 1. „a Nap a világegyetem középpontja” és 2. „a Föld nem a világegyetem középpontja”. Február 24-én nevetségesnek és eretneknek nyilvánították ezeket az elképzeléseket. Megparancsolták Galileinek, hogy ne ragaszkodjon ilyen teóriákhoz, illetve ne tanítsa ezeket.
Galileit elhallgattatták. Nem elég, hogy a katolikus egyház fordult ellene, de barátainak sem volt hatalmuk segíteni. A továbbiakban csupán a kutatásnak élt. Ha 1623-ban nem választanak másik pápát, talán mi sem hallottunk volna róla újra. Az új főpásztor, VIII. Orbán azonban szellemi beállítottságú volt, és Galilei támogatója. Galilei értesült arról, hogy a pápa nem kifogásolja egy új könyv kiadását. Még a pápa is fogadta őt egy audiencián. A pápa elfogulatlanságának ezen egyértelmű megnyilvánulása láttán Galilei munkához látott.
Bár Galilei Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről című könyvének első kiadása katolikus engedély alapján jelent meg 1632-ben, a pápa lelkesedése hamarosan alábbhagyott. Az ekkor már 70 éves Galileit másodszor idézték be az inkvizíció elé. Az eretnekség gyanújának vádja megkövetelte, hogy először indokolják meg a könyv kiadására vonatkozó egyházi meghatalmazást, majd kijelentették, hogy Galilei csalárd módon titokban terjesztette a korábban betiltott kopernikuszi elméleteket. Mivel a Párbeszédek csillagászati rendszereket hasonlított össze — beleértve azt is, amit Kopernikusz tanított —, kijelentették, hogy megszegte a tilalmat.
Galilei azt válaszolta, hogy könyve bírálta Kopernikuszt. Ez gyenge érv volt, mivel a könyvben a legmeggyőzőbb módon támasztja alá Kopernikuszt. Azonkívül a könyvben a legnehezebb felfogású szereplő, név szerint Simplicio szájába adta a pápa szavait, s ez sértette VIII. Orbán pápát.
Galileit eretnekké nyilvánítják
Galileit bűnösnek találták. Beteg volt már, és kínzással fenyegették, ha nem vonja vissza állításait. Galilei térden állva esküdött: „Eskü alatt ígérem . . . , az általam mondott tévedésekről és eretnekségekről . . . soha többé nem beszélek . . . máskülönben az ilyen dolgok ismét hasonló vád alá helyeznének.” Érdekes módon, egy legenda úgy tartja, hogy mielőtt felállt volna, a földre ütött, és ezt mormogta: „Eppur si muove! [És mégis mozog!]”
Az ítélet börtön volt és vezeklés egészen a haláláig, amely kilenc évvel később be is következett. Egy 1634-ben írt levelében ezt mondta: „Egyetlen olyan véleményem sincs, amely elindította a háborút, hanem az, hogy nem élvezem a jezsuiták kegyét.”
A munkáira vonatkozó betiltást 1822-ben visszavonták. De 1979-ig kellett várni, amíg II. János Pál ismét felvetette a kérdést, és elismerte, hogy Galilei „sokat szenvedett . . . az emberektől és az egyház szervezeteitől”. A Vatikán újságjában, a L’Osservatore Romano-ban Mario D’Addio, a II. János Pál pápa által felállított különleges bizottság egyik neves tagja ezt mondta Galilei 1633-as elítélésére visszatekintve: „Galilei úgynevezett eretneksége úgy tűnik, hogy teológiailag és a kánoni törvényt illetően nélkülöz minden alapot.” D’Addio szerint az inkvizíció bírósága túllépett a hatáskörén — Galilei teóriái nem sértenek egyetlen hitcikkelyt sem. A vatikáni újság beismerte, hogy alaptalan volt Galileit eretnekségért elítélni.
Vajon mi mit tanulhatunk Galilei tapasztalatából? A kereszténynek tudnia kell, hogy a Biblia nem tudományos szakkönyv. Amikor látszólag ellentét van a Biblia és a tudomány között, nem próbálhatja meg, hogy elsimítson minden „ellentmondást”. Végtére is a keresztény hit „a Krisztusról szóló szón” alapszik, nem pedig tudományos tekintélyen (Róma 10:17). Azonkívül a tudomány állandóan változik. Egy olyan teória, amely ma látszólag ellentmond a Bibliának és népszerű, holnap talán tévesnek minősül és elutasítják.
Amikor a tudósok Galilei esetére hivatkoznak, hogy bizonyítsák a tudomány vallás általi elnyomását, jól tennék ha arra emlékeznének, hogy Galilei felfedezését korának kutatói testülete nem fogadta el. Az akkori gondolkodással ellentétben a Biblia nem volt ellentétben azzal az igazsággal. Isten Szavának nem volt szüksége revízióra. A Bibliának a katolikus egyház általi félreértelmezése okozta a gondot.
A világegyetem tökéletes összhangja és a benne rejlő természeti törvények nagyobb tiszteletre kellene, hogy indítsanak mindenkit a Teremtő, Jehova Isten iránt. Galilei ezt kérdezte: „[A Teremtő] munkája kevésbé fennkölt, mint a Szava?” Az apostol így válaszol: „ . . . [Isten] láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók” (Róma 1:20).