Olvasók kérdései

◼ Mit tegyen az a keresztény család, amelyben a gyermeknek olyan iskolába kell járnia, ahol kötelező a vallási oktatás?

A keresztény szülők nem szeretnék a hamis vallás tanaira taníttatni a gyermekeiket. Lehetnek azonban olyan helyzetek, amelyekben a gyerekek nem tagadhatják meg, hogy abban az osztályban legyenek, ahol a vallási oktatás folyik, noha nem vesznek részt a vallási tevékenységekben és az ünnepeken.

Isten barátja, Ábrahám szép példát mutatott a gyerekek vallási oktatását illetően. Utódját Kánaánban nevelte fel, ahol vallási tévelygés és undorító „szent” hagyományok vették őket körül. (Vö. 2Mózes 34:11–15; 3Mózes 18:21–30; 5Mózes 7:1–5, 25, 26; 18:9–14.) Mindazonáltal családja számára ő volt a vallási oktatás forrása. Isten biztos volt abban, hogy Ábrahám „megparancsolja fiainak és háza népének ő utána, hogy tartsák meg Jehova útját és igazságosságot . . . cselekedjenek” (1Mózes 18:19).

Mint fiatal, Jézus is hasznot merített az igaz imádatra vonatkozó oktatásból, melyet a családjától és a gyülekezettől kapott. Ennélfogva „előrehaladt bölcsességben és testi fejlődésben, valamint az Isten és az emberek előtti kegyben” (Lukács 2:52).

Földünk legnagyobb részén a keresztény fiatalok világi nevelést kapnak az általános iskolákban. Amit ezekben az iskolákban tanítanak, abból nem minden áll teljes összhangban a bibliai igazsággal és a megalapozott tényekkel. Például, a keresztény fiatalok számos nemzedékének természettudomány- vagy biológia órákat tartanak a normális tanterv részeként. Így a legtöbbjüket kiteszik az evolúció uralkodó nézetének és az ezzel kapcsolatos olyan nézeteknek, mely szerint a földön az élet a „természet”-ből ered.

Ez a körülmény azonban mégsem változtatta át ezeket a keresztény fiatalokat az istentelen evolúció támogatóivá. Miért? Mert otthon és a keresztény összejöveteleken már előzőleg pontos felvilágosítást kaptak Isten ihletett Szaváról, amely segített nekik ’felfogóképességüket kifejleszteni a helyes és a helytelen megkülönböztetésére’ (Zsidók 5:14). Sok szülő áttanulmányozta a gyermekével Az Élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján?a című hiterősítő kötetet, amely kiegyensúlyozott nézeteket tartalmaz az evolúcióról. Ily módon kioktatva, ezek az iskolás gyerekek nem fogadják el hihetőnek az evolúcióról szóló iskolai oktatást. Mégis, a feleleteikben és a dolgozataikban tanúsítják, hogy odafigyeltek a tanultakra és megtanulták az előadott részleteket. Néhányuknak még arra is lehetőségük nyílott, hogy másfajta magyarázattal szolgáljanak a Bibliában található tényekkel összhangban, mely könyvnek a szerzője az ember Teremtője (1Péter 3:15).

Mi a helyzet tehát azzal az időszakkal, amit az uralkodó helyi vallás oktatására, vagy általában a vallás oktatására fordítanak?

Nem valószínű, hogy az ilyen oktatás semleges hangnemben, csupán felvilágosítás formájában fog elhangzani. A tanár esetleg a bemutatásra kerülő vallás gyakorlója, és így megkísérel hatást gyakorolni a tanulók elméjére és szívére. Ezért Jehova Tanúi úgy döntenek, hogy a gyermekeik ne vegyenek részt a vallási oktatás óráin. Ez alatt az idő alatt gyermekeik hasznosan, azzal foglalkozhatnak, hogy a többi órára készülnek, vagy az iskola könyvtárában tanulnak.

Egyes helyeken azonban megtagadják az ilyen kérések teljesítését: az iskolai vagy a helyi hatóságok ugyanis megkövetelhetik, hogy minden gyerek részt vegyen az oktatáson, elvégezze a vallási tanfolyamot, és levizsgázzon belőle. Minden családnak egyénileg kell eldöntenie, hogy mit tesz ebben az esetben.

A múltban Isten szolgái közül néhányan akaratlanul olyan helyzetbe kerültek, melyben vallási oktatásnak vagy vallási tevékenységeknek voltak kitéve, miközben mindvégig lojálisak maradtak az igaz Istenhez. Ez Mózes esetében is így történt. Az egyiptomi fáraó unokájaként nevelték őt fel, és „megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére” (Cselekedetek 7:20–22). Ez a tanítás valószínűleg magában foglalt bizonyos mértékű hiedelmet és vallási szokást, melyek mindennaposak voltak Egyiptomban. De Mózest megoltalmazta az a magasabbrendű oktatás, amelyet nyilvánvalóan a családjától és talán más zsidóktól kapott (2Mózes 2:6–15; Zsidók 11:23–26).

Figyeld meg Dániel társainak, a három héber ifjúnak a példáját is, akik különleges oktatást kaptak Babilonban és előkelő állást töltöttek be (Dániel 1:6, 7). Nem adatott meg nekik az a szabadság, hogy azt tegyék, amit akarnak, vagy visszautasítsák annak megtételét, amit nem akarnak megtenni. Az egyik alkalommal Nebukadnezár király elrendelte, hogy a többi tisztviselővel együtt ők is gyüljenek össze az arany képmás előtt, amelyet Dura mezején állíttatott fel, ahol a nacionalista hódolat cselekedeteit kellett végrehajtani. Hogyan reagált erre a három héber ifjú? Biztosak lehetünk abban, hogyha választhattak volna, akkor nem mentek volna oda, de ez a választás nem volt lehetséges számukra.b Ennek ellenére hűségesek maradtak a hitükhöz és a Mindenható Istenhez. Istenfélő lelkiismeretük megengedte nekik, hogy jelen legyenek, de határozottan visszautasították, hogy közreműködjenek abban vagy személyesen részt vegyenek a hamis vallás bármilyen tevékenységében (Dániel 3:1–18).

Amikor kötelezővé teszik azt, hogy minden tanuló jelen legyen a vallási oktatás óráján és annyit tanuljon, hogy megfeleljen a vizsgán, az igaz keresztény családok gyermekei jelen lehetnek az órákon, amint azt a három ifjú is megtette Nebukadnezár parancsára. De a keresztény fiatalok Istent helyezik az első helyre. Nincs szükség arra, hogy minden egyes helytelen kijelentés ellen fellépjenek vagy minden Írás-ellenes gyakorlatról lebeszéljenek másokat, ahogyan a három héber ifjú sem próbált beavatkozni, amikor a többiek meghajoltak az aranykép előtt. A keresztény fiatalok azonban a maguk részéről nem vesznek részt semmilyen imádati tevékenységben, nem csatlakoznak a közös imádsághoz, a vallási énekekhez és az ehhez hasonló dolgokhoz.

Ezeknek a fiataloknak egyéb alkalmakkor erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy növeljék ismeretüket ’a szent írásokból, amelyek képesek bölccsé tenni őket a megmentésre a Kirsztus Jézusban való hit által’ (2Timótheus 3:15). A gyermekeikkel folytatott beszélgetéseik által a szülőknek állandóan figyelniük kell az iskolai oktatás tartalmát. Ez segítségére lesz a felnőtt keresztényeknek abban, hogy lássák, milyen igényt kell kielégíteniük ebben a tekintetben, vagy mit kell bebizonyítaniuk a Bibliából annak érdekében, hogy a gyermekeik ne legyenek összezavarva vagy félrevezetve.

[Lábjegyzetek]