Az imádók learatása

JÁNOS apostol látomást kapott azokról a világot rengető eseményekről, amelyek „az Úr napján” történnek meg. Látta az égi Úr Jézus Krisztust fehér ló lovasaként ábrázolva kivonulni az igazságos háborúba, „győzedelmesen, hogy teljessé tegye győzelmét”. Első tette az, hogy leveti Isten ősellenségét, Sátánt az egekből a földünk közelségébe. Válaszként Sátán példa nélkül álló mészárlással, éhséggel és fertőző betegséggel sújtja az emberiséget, melyeket jelképes lovasok és vörös, fekete és fakó színű lovaik szemléltetnek (Jelenések 1:10; 6:1–8; 12:9–12). Ezek a jajok először az 1914-es évben hangzottak el, és azóta egyre inkább fokozódnak. Hamarosan abban érik el csúcspontjukat, amit Jézus úgy ír le, mint ’nagy nyomorúságot, amilyen nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé’ (Máté 24:3–8, 21).

Mi lesz a sorsuk abban az időben Jehova imádóinak? A Jelenések 7. fejezetének 1–10. verse angyali erőkről beszél, amelyek mindaddig ’szorosan tartják’ a pusztítás szeleit, ameddig ezek az imádók össze nem gyűjtetnek. Az 1914-es időszaktól kezdve a 144 000 személyből álló szellemi Izrael földön levő utolsó tagjainak a begyűjtése történt meg. És azután „íme, egy nagy sokaság, amelyet ember nem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”. Ez a nagy sokaság ma már milliókat számlál. Elismert állapotban állnak Isten trónja előtt, mert hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozati vérében, akit ártatlan bárányként gyilkoltak meg. „És szüntelenül hangosan azt kiáltották: ’A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül és a Báránynak.’” Ezek a buzgó imádók folyton azt mondják a többieknek: „Jöjj!”, akik viszonzásképpen begyűjtetnek a megmentésre „a nagy nyomorúság”-on át (Jelenések 7:14–17; 22:17).

„Az egész földre”

Ezekről az önátadott imádókról elmondható: „Az egész földre eljutott a hangjuk és a lakott föld legszélső határáig kijelentéseik” (Róma 10:18). A kemény munkájukra kapott áldásként, figyelemre méltó gyümölcsöt aratnak. Ennek egyik példája:

Mexikó jelenleg Jehova 335 965 tevékeny imádóját jelenti, ez majdnem százezer fős növekedés mindössze három év alatt! Minek köszönhető ez az óriási növekedés? A következő beszámoló segít megérteni ezt. Egy fiatalember, Aurelio sekrestyés volt egy katolikus templomban. Minden alkalommal, amikor Jehova Tanúi ebbe a faluba jöttek, megkongatta a templom harangjait, ezzel figyelmeztetve mindenkit, nehogy meghallgassák őket. Időközben vásárolt egy katolikus Jerusalem Bible-t, elkezdte olvasni, de nem értette. Azután egy nap meglátta egyik barátját, akinek a hóna alatt az Új Világ fordítás-ú Biblia volt. Aurelio megszidta a barátját és azt mondta neki, hogy az a Biblia hamis, és elvitte a barátját a saját otthonába, hogy megmutassa neki az „igazi” Bibliát. A barátja ezt mondta: „Olvasd el a 2Mózes 20-at” — és ezzel otthagyta őt.

A sekrestyés az első fejezettől kezdve végigolvasta a 2Mózes könyvét, míg el nem érkezett a 20. fejezet 4. és 5. verséhez. Megdöbbent, amikor megtudta, hogy az ő katolikus Bibliája mit mond a képekről. Következő vasárnap a mise után felkereste a papot a képekről szóló írásszövegek ügyében. A pap először azt mondta, hogy ő csak tiszteli a képeket, nem imádja azokat. Amikor látta, hogy ez nem elégíti ki Aureliót, a pap azzal vádolta őt, hogy biztosan Jehova Tanúival folytat tanulmányozást. Aurelio tagadta ezt, de hozzátette: „Mostantól tanulmányozni fogok velük!”

Amikor legközelebb a Tanúk a faluba jöttek, Aurelio kapcsolatba lépett velük és segítségükkel elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Abbahagyta a templomi munkáját és három hónap múltán képesítetté vált arra, hogy részt vegyen Jehova Tanúi nyilvános szolgálatában. Az első otthon, amelyet meglátogatott, a pap háza volt, aki nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a korábbi sekrestyést a Királyság-prédikáló szerepében. A pap azzal fenyegetőzött, hogy kiközösíti őt, mire Aurelio elmondta neki, hogy ez szükségtelen, mert ő már elhagyta az egyházat. Bátor viselkedése buzdításként hatott a falu sok lakosára, akik már tanulmányoztak Jehova Tanúival. A legközelebbi kerületkongresszuson Aurelión kívül még 21 személy merítkezett alá ebből a faluból. A növekedés oly gyors ezen a vidéken, hogy csupán egyetlen vén vette át ezzel a csoporttal az alámerítkezésre jelentkezőknek szánt kérdéseket.

„Eljutott a hangjuk”

A Királyság prédikálása elől nincs menekvés. Egy olasz katolikus férfit mindig felbosszantotta, amikor Jehova Tanúi felkeresték őt. Így, amikor a vállalata Szingapúrba küldte ki őt, úgy érezte, ott legalább nem zavarják majd. Meglepetésére a Tanúk ott is jelen voltak. Ezért szerzett két dühös kutyát, hogy a Tanúkra uszítsa azokat a következő látogatásukkor. Amikor két Tanú felkereste az otthonában, rájuk engedte a kutyákat. Az ijedtségtől kővé dermedten a testvérnők az életüket mentve különböző irányban egy útelágazáshoz futottak. Mivel az egyik kutya utolérte az egyik Tanút, a testvérnő kétségbeesetten előkapott a táskájából két brosúrát és a kutya nyitott szájába tömte. A kutya erre abbahagyta az üldözést, megfordult és hazafutott.

A következő héten ugyanez a két Tanú újralátogatást végzett az utca túloldalán levő házban. A kutyák gazdája a kertben volt, meglepetésükre üdvözölte a két asszonyt és behívta őket a házába. Elmondta nekik, hogy még soha nem beszélt Jehova Tanúival és soha nem olvasta el egyik kiadványukat sem. Ezért nagyon elcsodálkozott, amikor megtalálta a brosúrákat az egyik kutya szájában. Még azon az estén elolvasta a brosúrákat, melyek nagy hatással voltak rá. Bár egész életében katolikus volt, mégis azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy tanulmányozni szeretné a Bibliát Jehova Tanúival.

Mivel a vállalata visszaküldte őt Olaszországba, a testvérek intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy Jehova Tanúi ott tanulmányozzanak vele. Amikor a feleségével elkezdték látogatni az összejöveteleket, a község papja mérgesen megszidta és megfenyegette őket. Miután valaki felgyújtotta a kertjüket, a házaspár megszakította minden kapcsolatát az egyházzal. Ez a férfi ma így vélekedik: „Számos családtagomnak tanúskodtam már, mert szeretném, ha megtudnák, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten.”

„A lakott föld legszélső határáig”

A föld legszélső határáról származó másik tapasztalat azt mutatja, hogy a Királyság-üzenetet milyen nagyra értékelik, és milyen segítséget nyújt az emberek életének a megváltoztatásában. Egy ausztráliai Tanú, mialatt terhesgondozási tanfolyamra járt, találkozott egy asszonnyal, akinek sok rossz szokása volt, többek között még arról sem tudott lemondani, hogy a terhessége alatt abbahagyja a dohányzást. A Tanút nagyon felzaklatta az asszony viselkedése. Úgy adódott, hogy ugyanazon a napon és ugyanabban a kórteremben született meg a kisbabájuk, így alkalmuk volt a beszélgetésre. Kiderült, hogy az asszonynak gyermekkorában nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, és házassága jelenleg a felbomlás szélén áll. Miután eltávoztak a kórházból, a Tanú felkereste az otthonában az asszonyt és elkezdte tanulmányozni vele a Bibliát a Tedd családi életedet boldoggá! című könyv felhasználásával.

Az asszony férje előzőleg azért imádkozott Istenhez, hogy találja meg az igaz vallást, de ezt a feltételt mindig hozzátette: „Csak Jehova Tanúi ne legyenek azok!” Mégis, amikor megtudta, hogy a felesége tanulmányozást folytat a Tanúkkal, kérdéseket kezdett feltenni, majd meghívást kapott, hogy ő is vegyen részt a tanulmányozáson. Ezt meg is tette, és hamarosan kezdett részt venni a gyülekezeti összejöveteleken. Ma már a feleség és a férj is alámerítkeztek és nyilvánvalóan a házasságuk is nagymértékben megjavult.

Az ilyen irodalomra alapozott házi bibliatanulmányozások sok új imádó begyűjtését eredményezték. Az olyan országokban, ahol Jehova Tanúinak forradalmakkal, polgárháborúkkal vagy a kormánytól származó korlátozásokkal kell megküzdeniük, növekedett a házi bibliatanulmányozások száma. Angolában sok éven át dühöngött a polgárháború, a Tanúk sok üldözést és megpróbáltatást éltek át. A múlt év eleji beszámolókból az tűnik ki, hogy minden hírnöknek átlagosan majdnem három házi bibliatanulmányozása van, noha a hírnököknek csak kevés bibliai irodalmuk volt. Az utazófelvigyázók mindennap meglátogattak egy-egy kis csoportot, megszervezték a napközben végzendő szántóföldi szolgálatot és minden estére az összejöveteleket. Mekkora volt az örömük, amikor az ellenségeskedés megszűnt ellenük és 42 tonna égetően szükséges bibliai irodalom érkezett Dél-Afrikából! Ezeknek a testvéreknek a szeretete minden bizonnyal ’egyre jobban bővölködik majd pontos ismerettel és teljes megkülönböztető képességgel’ mivel most már képesek lesznek ’meggyőződni a legfontosabb dolgokról’ (Filippi 1:9, 10). Mennyire buzdító ez azok számára, akiknek bőségesen a rendelkezésükre állnak a bibliatanulmányozási segédeszközök, hogy teljesen hasznukra fordíthassák mindazt, amiről Jehova oly kegyesen gondoskodik! (1Timótheus 4:15, 16).

Ezeknek a hűséges imádóknak a boldogsága Jézus Hegyi beszédében mondott szavaira emlékeztet minket: „Boldogok azok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék az egek királysága . . . Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék az egek királysága . . . Örüljetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a jutalmatok az egekben” (Máté 5:3–12). Micsoda termést gyűjtöttek már be Angolában!

A világ más részein is, a Jehova Tanúi tevékenységét korlátozó intézkedéseket vagy feloldották vagy csökkentették. Jézus azokban a napokban ezt a megjegyzést tette: „Igen, az aratás nagy, de a munkások kevesen vannak” (Máté 9:37). Mennyire igaz ez a mi napjainkban! A több munkásra még mindig szükség van. Boldogok vagyunk, hogy az imádatunk magába foglalja a termés begyűjtését. Ma a földön nincs nagyobb öröm, mint a Jehova Istennek végzett gyümölcsöző, önátadott szolgálat.

Mi az, ami arra ösztönzi Jehova imádóit, hogy ilyen örömet és buzgalmat nyilvánítsanak ki? A következő cikkekben meglátjuk.