Féld Jehovát és dicsőítsd az ő szent nevét!
„Ki ne félne valóban téged, Jehova, és ne dicsőítené nevedet, mivel egyedül te vagy lojális” (JELENÉSEK 15:4).
1., 2. a) Hogyan nyitotta meg Jehova az egek zsilipjeit 1991-ben? b) Milyen élettapasztalat sarkallt egy hűséges misszionáriust arra, hogy ezt a tanácsot adja: „Féljétek Jehovát!”? (Lásd még az Évkönyv, 1991, 187—189. oldalát.)
JEHOVA ’megnyitotta az egek zsilipjeit, és kiárasztotta az áldást, amíg nem lesz többé hiány’. Ezek a szavak az elmúlt időkben újra meg újra alkalmazhatók voltak Jehova Tanúival kapcsolatban (Malakiás 3:10). Például az 1991-es szolgálati év folyamán a kongresszusokra ellátogató és az azok helyszínén élő Tanúk keresztény közösségéből lelkesedés áradt e különleges kongresszusokon szerte a földön — a Buenos Aires-i „Tiszta nyelv” kongresszusoktól Dél-Amerikában, valamint Manilától, Tajpejtől és Bangkoktól Keleten a budapesti, prágai és zágrábi „Szabadságszeretők” kongresszusokig (1991. augusztus 16—18.) Kelet-Európában.
2 Micsoda öröm volt a tengerentúli küldötteknek találkozni ezeken a helyeken az ott élő, már hosszú ideje hűséges Tanúkkal! Például Bangkokban Frank Dewar — az egykor egyedüli Királyság-hírnök Thaiföldön — beszélt 58 éves misszionáriusi szolgálatáról. Tevékenysége a csendes-óceáni szigetektől Délkelet-Ázsiáig terjedt, sőt még Kínába is eljutott. Szembe kellett néznie hajótöréssel, a dzsungel vadállataival, trópusi betegségekkel és japán hadurak kegyetlen rezsimjeinek veszélyeivel. Amikor azt kérdezték tőle, milyen tanácsot adna a kongresszus résztvevőinek, válasza egyszerű volt: „Féljétek Jehovát!”
3. Miért kell istenfélelmet felmutatnunk?
3 „Féljétek Jehovát!” Milyen fontos mindannyiunk számára, hogy ápoljuk ezt az egészséges félelmet! „A bölcsesség kezdete Jehova félelme” (Zsoltárok 111:10). Ez a félelem nem jelent beteges rettegést Jehovától. Inkább egy olyan mély tiszteletet félelmetes méltósága és isteni tulajdonságai iránt, amely az Isten Szavának tanulmányozásából nyert éleslátáson alapul. A Jelenések 15:3, 4-ben Mózes és a Bárány éneke kijelenti: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, Jehova Isten, a Mindenható. Igazságosak és igazak a te utaid, örökkévalóság Királya. Ki ne félne valóban téged, Jehova, és ne dícsőítené nevedet, mivel egyedül te vagy lojális?” Imádói iránti lojalitásaként Jehova birtokában van ’egy emlékkönyv megírva ő előtte azok számára, akik félik Jehovát, és akik gondolnak az ő nevére’. Ők az örökké tartó életet kapják jutalmul (Malakiás 3:16; Jelenések 20:12, 15).
Istenfélők győzelmei
4. Melyik ősi szabadítás buzdíthat bennünket arra, hogy féljük Jehovát?
4 Amikor Izrael kivonult a fáraó Egyiptomából, Mózes világos bizonyítékát adta annak, hogy csak Jehovát féli. Nemsokára az izraeliták csapdába estek a Vörös-tenger és az egyiptomi hadigépezet között. Mit tehettek? „Mózes ezt mondta a népnek: ’Ne féljetek! Álljatok ki keményen és nézzétek a Jehovától jövő szabadítást, amit ma véghezvisz értetek! Mert az egyiptomiakat, akiket ma láttok, nem látjátok újra többé, nem, soha többé. Maga Jehova harcol értetek, ti pedig csendben maradtok.’” Jehova csodálatos módon szétválasztotta a vizeket. Az izraeliták átvonultak a tengerfenéken. Azután a vizek ismét lezúdultak. Elmosták a fáraó seregét. Jehova megmentette az istenfélő nemzetet, ugyanakkor végrehajtotta ítéletét az istengyalázó Egyiptomon. Ma hasonlóképpen be fogja mutatni lojalitását, istenfélő Tanúinak Sátán világától való megszabadítása által (2Mózes 14:13, 14; Róma 15:4).
5., 6. Józsué korának milyen eseményei mutatják, hogy inkább Jehovát kell félnünk, semhogy embereket?
5 Miután kivonultak Egyiptomból, Mózes 12 kémet küldött az Ígéret földjére. Tízet megfélemlített az óriásokhoz hasonló lakosok látványa — ezek megpróbálták lebeszélni Izraelt arról, hogy belépjen arra a földre. De a másik kettő, Józsué és Káleb, így számolt be: „Az ország, amelyen átmentünk . . . igen-igen jó ország. Ha Jehovának kedve telik bennünk, akkor bizonyosan bevisz minket abba az országba, és nekünk adja azt, amely tejjel és mézzel folyó ország. Csak ne lázadjatok Jehova ellen; és ne féljetek annak a földnek lakóitól, mert olyanok nekünk, mint a kenyér. Menedékhelyük elfordult tőlük és Jehova velünk van. Ne féljetek tőlük” (4Mózes 14:7–9).
6 Azok az izraeliták azonban engedtek az emberektől való félelemnek. Ennek egyik következményeként soha nem érték el a megígért földet. De Józsuénak és Kálebnek az izraeliták egy új nemzedékével együtt kiváltsága volt bemenni a választott földre, s ápolni annak szőlőskertjeit és olajligeteit. Izrael egybegyűlt népéhez intézett búcsúbeszédében Józsué ezt a tanácsot adta: „Féljétek Jehovát és szolgáljátok őt hibátlanul és igazságban!” Majd hozzátette: „Én azonban, és az én házam népe Jehovának szolgálunk” (Józsué 24:14, 15). Micsoda buzdító szavak a családfők és mindenki más számára, hogy féljük Jehovát, amikor arra készülünk, hogy bemenjünk Isten igazságos új világába!
7. Hogyan hangsúlyozta Dávid az istenfélelem fontosságát?
7 Dávid, a pásztorfiú is példás félelmet tanúsított Jehova iránt, amikor Isten nevében kihívta Góliátot (1Sámuel 17:45, 47). Halálos ágyán kijelenthette: „Jehova szelleme szólt általam, és az ő szava volt a nyelvemen. Izrael Istene mondta, Izrael Kősziklája szólt hozzám: ’Amikor az emberiség felett uralkodó igazságos, Isten félelmében uralkodó, akkor olyan ez, mint a reggeli világosság, amikor felragyog a nap: fellegek nélküli reggel’” (2Sámuel 23:2–4). Ez az istenfélelem feltűnően hiányzik a világ uralkodóiból, és milyen tragikus az eredmény! Mennyire más lesz, amikor Jézus, „a Dávid Fia” uralkodik a Jehova félelmében élő föld felett! (Máté 21:9).
Jehova félelmében cselekedni
8. Miért virágzott Júda Jósafát uralma alatt, s mit mutat ez napjainkra vonatkozóan?
8 Mintegy száz évvel Dávid halála után Jósafát lett király Júdában. Ő olyan király volt, aki Jehova félelmében szolgált. Helyreállította a teokratikus rendet Júdában, szerte az országban bírákat állított és ezeket az utasításokat adta számukra: „Nem embereknek bíráskodtok, hanem Jehovának; és ami az ítéletet illeti, ő veletek van. És most Jehova félelme legyen rajtatok! Vigyázzatok és cselekedjetek, mert Jehovánál, a mi Istenünknél nincsen igazságtalanság, se részrehajlás, se megvesztegetés elfogadása . . . Ez az, amit tennetek kell Jehova félelmében, hűséggel és egész szívvel” (2Krónika 19:6–9). Júda virágzott Jehova félelmében — épp így Isten népe is hasznot merít ma a könyörületes felvigyázók szolgálatából.
9., 10. Hogyan győzött Jósafát, Jehova iránti félelemben?
9 Júdának azonban voltak ellenségei is. Ezek elhatározták, hogy eltörlik Isten nemzetét. Ammon, Moáb és a Széir-hegy egyesített haderői júdeai területre özönlöttek és Jeruzsálemet fenyegették. Hatalmas hadsereg volt. Jósafát Jehovához fordult imában, „ezalatt egész Júda állva maradt Jehova előtt, még a kicsinyek, az asszonyok és fiaik is”. Az imára adott válaszként Jehova szelleme jött a lévita Jaházielre, aki így szólt: „Íme, ezt mondja nektek Jehova: ’Ne féljetek és ne rettenjetek meg emiatt a nagy tömeg miatt, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené. Holnap jöjjetek alá ellenük . . . Ez esetben nem szükséges harcolnotok. Foglaljátok el helyeteket, maradjatok nyugodtan és lássátok Jehova szabadítását a javatokra. Ó Júda és Jeruzsálem, ne félj és ne rettegj! Holnap vonulj ki ellenük és Jehova veletek lesz’” (2Krónika 20:5–17).
10 A következő nap reggelén Júda férfiai korán keltek. Amikor engedelmesen kimentek, hogy találkozzanak az ellenséggel, Jósafát felállt és ezt mondta: „Halljátok, ó Júda, és ti, Jeruzsálem lakói! Higgyetek Jehovában, a ti Istenetekben, hogy hosszú ideig megmaradjatok. Higgyetek az ő prófétáinak, és sikeretek lesz.” A felfegyverzett férfiak előtt menetelő énekesek kórusban énekelték Jehovának: „Dicsérjétek Jehovát, mert határtalan ideig tartó az ő szerető-kedvessége.” Jehova ezt a szerető-kedvességét azzal fejezte ki, hogy összezavarta az ellenség sorait, s azok megsemmisítették egymást. Mire Júda férfiai a pusztaságban lévő őrtoronyba értek, már csak az ellenség holt tetemei maradtak (2Krónika 20:20–24).
11. A félelem tekintetében mennyiben különböznek a nemzetek Isten népétől?
11 Amikor a szomszédos nemzetek meghallották ezt a csodálatos szabadítást, „Istentől való rettegés” szállta meg őket. Annak a nemzetnek pedig, amely a Jehova iránti istenfélelemből engedelmeskedett, „köröskörül nyugalma” volt (2Krónika 20:29, 30). Hasonlóképpen amikor Jehova Armageddonnál végrehajtja majd ítéletét, a nemzeteket az Istentől és Végrehajtó Fiától, Jézus Krisztustól való rettegés szállja meg, és képtelenek lesznek megállni az isteni harag napján (Jelenések 6:15–17).
12. Hogyan nyert jutalmat Jehova félelme a régebbi időkben?
12 Jehova egészséges félelme gazdag jutalmat hoz. Noé ’istenfélelmet tanúsított, és a háza népe megmentésére bárkát épített’ (Zsidók 11:7). És mint ahogy azt az első századi keresztények számára feljegyezték, az üldözés időszakát követően a gyülekezet „békés időszakba lépett és folyton épült: Jehova félelmében és a szent szellem vigasztalásában járt és állandóan növekedett” — oly nagy mértékben, ahogy az ma Kelet-Európában történik (Cselekedetek 9:31).
Szeresd a jót, gyűlöld a gonoszt!
13. Csak hogyan tapasztalhatjuk Jehova áldását?
13 Jehova teljes egészében jó. Ezért „Jehova félelme a gonosznak gyűlölése” (Példabeszédek 8:13). Jézusról ez jegyeztetett fel: „Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel Isten, a te Istened az örömujjongás olajával, társaidnál inkább” (Zsidók 1:9). Ha mi, Jézushoz hasonlóan, Jehova áldására vágyunk, meg kell vetnünk a gonoszságot, az erkölcstelenséget, az erőszakot és Sátán büszke világának kapzsiságát. (Vö. Példabeszédek 6:16–19.) Szeretnünk kell azt, amit Jehova szeret, és gyűlölnünk kell azt, amit ő gyűlöl. Félnünk kell attól, hogy olyasvalamit tegyünk, ami nem tetszik Jehovának. „Jehova félelmében fordulhat el valaki a rossztól” (Példabeszédek 16:6).
14. Hogyan adott számunkra mintát Jézus?
14 Jézus mintát adott számunkra, s meghagyta, hogy szorosan kövessük az ő nyomdokait. „Amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázkodást. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindig arra bízta magát, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:21–23). Jehova félelmében mi is elviselhetjük a szemrehányásokat, a gúnyolódásokat és az üldözéseket, amelyet Sátán világa zúdít ránk.
15. Miért kell inkább Jehovát félnünk, mintsem azokat, akik megölhetik a testet?
15 A Máté 10:28-ban Jézus így figyelmeztet: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet képes elpusztítani a Gyehennában.” Még ha megöl is az ellenség egy olyan egyént, aki féli Jehovát, a halál kínjai csak ideiglenesek (Hóseás 13:14). A feltámadáskor az az ember elmondhatja majd: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55).
16. Hogyan mutatott Jézus félelmet Jehova iránt, és hogyan dicsőítette őt?
16 Maga Jézus nyújt nagyszerű példát mindazoknak, akik szeretik Jehova igazságosságát és gyűlölik azt, ami rossz. Jehova iránti félelme tükröződik tanítványaihoz intézett utolsó szavaiból, amelyek a János 16:33-ban találhatók: „Azért mondom nektek ezeket, hogy általam békétek legyen. A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot!” János beszámolója így folytatódik: „Jézus ezeket mondta és felemelve szemeit az égre ezt mondta: ’Atya, eljött az óra; dicsőítsd meg fiadat, hogy a fiad is megdicsőíthessen téged . . . Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból’ ” (János 17:1–6).
Féld Jehovát, és dicsérd őt!
17. Hogyan utánozhatjuk Jézus példáját?
17 Vajon utánozhatjuk ma Jézus buzdító példáját? Bizonyára igen, Jehova félelmében! Jézus megismertette velünk Jehova kiváló nevét és tulajdonságait. Ha úgy féljük Jehovát mint Szuverén Urunkat magasan minden más isten fölé magasztaljuk őt, beleértve a kereszténység névtelen, titokzatos Háromságát is. Jézus egészséges félelemmel szolgálta Jehovát, elutasítva azt, hogy a halandó emberektől való félelem csapdájába essen. „Az ő hústestének napjaiban [Krisztus] erős kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett Ahhoz, aki képes volt őt megmenteni a halálból, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált.” Jézushoz hasonlóan mi is félhetjük Jehovát, amint továbbra is tanulunk azokból a dolgokból, amelyeket elszenvedünk — mindig örökké tartó megmentésünkre mint célra tekintve (Zsidók 5:7–9).
18. Hogyan teljesíthetünk Istennek szent szolgálatot istenfélelemmel?
18 Később, a zsidókból lett keresztényekhez írt levelében, Pál így figyelmezteti a felkent keresztényeket: „Tudva, hogy rendíthetetlen királyságot kapunk, ápoljuk továbbra is a ki nem érdemelt kedvességet, amely által Istennek elfogadható módon szent szolgálatot végezhetünk istenfélelemmel és áhitattal.” Ma a „nagy sokaság” részt vesz ebben a szent szolgálatban. Vajon mit foglal ez magában? Pál, miután beszél Jehova ki nem érdemelt kedvességéről, amellyel gondoskodott Fia, Jézus Krisztus áldozatáról, ezt mondja: „Őáltala mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, vagyis a nevét nyilvánosan megvalló ajkak gyümölcsét” (Zsidók 12:28; 13:12, 15). Jehova ki nem érdemelt kedvességét értékelve, minden lehetséges órát az ő szent szolgálatára kívánunk szánni. A felkent keresztények maradékának lojális társaiként a nagy sokaság tagjai ma ennek a szolgálatnak a nagyobbik részét végzik el. A megmentést Istennek és Krisztusnak tulajdonítják, amint jelképesen Isten trónja előtt állnak és „szent szolgálatot végeznek neki éjjel és nappal” (Jelenések 7:9, 10, 15).
Örökké dicsőítsd Jehovát!
19., 20. Milyen kétféle félelem lesz látható „Jehova napjá”-n?
19 Jehova igazolásának dicsőséges napja gyorsan közeledik! „’Mert íme, eljön a nap, amely éget, mint a kemence, és minden elbizakodottaknak és mindazoknak, akik gonoszságot cselekszenek, olyanoknak kell lenniük, mint a törek. És az eljövendő nap bizonyosan megemészti őket’, mondja a seregek Jehovája.” Az a végzetes idő „Jehova nagy és félelmet keltő napja” (Malakiás 4:1, 5). Hirtelen „rémület”-et hoz majd a bűnösök szívébe, és „semmiképpen meg nem menekülnek” (Jeremiás 8:15; 1Thessalonika 5:3).
20 Jehova népét azonban másfajta félelem lelkesíti. Az „örökké tartó jó hír”-rel megbízott angyal hangos szóval így szólította fel őket: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája” (Jelenések 14:6, 7). Félelemmel vegyes tisztelettel állunk annál az ítéletnél, amikor is Har-Magedon perzselő forrósága elégeti Sátán világát. Jehova egészséges félelme kitörölhetetlenül bele lesz írva a szívünkbe. Bárcsak azon megmentett kiváltságosok között lennénk akkor, ’akik segítségül hívták Jehova nevét! (Jóel 2:31, 32; Róma 10:13).
21. Milyen áldásokhoz fog vezetni Jehova félelme?
21 Mindezt csodálatos áldások fogják követni, beleértve az örökkévalóságba nyúló „életéveket” is! (Példabeszédek 9:11; Zsoltárok 37:9–11, 29). Ezért akár az a reménységünk, hogy örököljük a Királyságot, akár az, hogy annak földi birodalmában szolgálunk, folytassuk Isten szent szolgálatának végzését istenfélelemmel és tisztelettel! Folytassuk szent nevének dicsőítését! És mi lesz ennek áldott eredménye? Nos, örökké hálásak leszünk azért, hogy megszívleltük a bölcs tanácsot: mindig féljük Jehovát!
Hogyan válaszolnál?
◻ Mit jelent „Jehova félelme”?
◻ Milyen előnnyel járt Isten ősi népe számára az istenfélelem?
◻ Az istenfélelem milyen példáját adta nekünk Jézus?
◻ Hogyan őrizhetjük meg feddhetetlenségünket a Jehova iránti félelemben?
[Kép a 18. oldalon]
A Jelenések könyvében Jézus testvérei láthatók, amint a Jehovát dicsérő „Mózes éneké”-t éneklik
[Kép a 20. oldalon]
Jósafát serege Jehova félelmében győz
[Kép a 23. oldalon]
Az örökkévalóságba nyúló életévek jutalma azoké lesz, akik félik Jehovát