A képmások tisztelete egy máig tartó vita
VALAHOL Lengyelországban egy férfi épp utazni készül. De egy fontos dolgot még el kell intéznie. Letérdel Jézus egy képmása előtt, felajánlást tesz és az utazásai alatti védelemért imádkozik.
Innen ezernyi kilométerre a thaiföldi Bangkokban tanúja lehetsz májusban, teliholdkor az évi első buddhista ünnepnek. Az ünnep alatt Buddha egy képmását hordozzák végig az utcákon.
Tisztában kell lenned azzal, hogy a képmások fent leírt tisztelete az egész világon elterjedt. Szó szerint emberek milliárdjai hajolnak meg képmások előtt. A képmásokat évezredek óta az Istenhez való közelebb kerülés fontos eszközeinek tekintik.
Mit gondolsz a képmások használatáról az imádatban? Vajon jó vagy rossz a képmások tisztelete? Mit gondol Isten felőle? Van bármilyen bizonyíték arra, hogy elfogadja az ilyen imádatot? Te, személyesen, talán soha nem gondolkodtál el komolyan ezekről a kérdésekről. Azonban, ha értékeled az Istennel való kapcsolatot, választ kell kapnod ezekre.
Kétségkívül sokak számára ez nem egy könnyen megoldható feladat. Az évezredek során heves és néha erőszakos viták tárgya volt. Például i.e. 1513-ban a héber vezető, Mózes, elpusztította egy aranyborjú képmását, és karddal kivégeztetett mintegy 3000 férfit, akik tisztelték azt (2Mózes 32. fejezet).
A vallási képmások használatának ellenzése nem korlátozódott a zsidókra. Ókori világi történészek megőrizték a perzsa uralkodó, Takmürüp legendáját, akiről azt tartják, hogy évszázadokkal Mózes előtt széles körű hadjáratot folytatott a képmások tisztelete ellen. Kínában egy ősi legendás királyról feljegyezték, hogy katonai támadást indított a különböző istenek szobrai ellen. A képmások lerombolása után az agyagból készült istenek tiszteletét bolondságnak hirdette ki. Később, amikor Mohamed még gyermek volt, voltak arabok, akik ellenezték a képmások használatát az imádatban. Mohamedre gyakorolt hatásuk hozzájárult a későbbi években a bálványimádással kapcsolatos álláspontjához. A Koránban Mohamed azt tanította, hogy a bálványimádás egy megbocsáthatatlan bűn, a bálványimádókért ne imádkozzanak, és hogy a bálványimádókkal kötött házasság tiltott.
Még az i.sz. második, harmadik, negyedik és ötödik század kereszténységének oly jelentős vallási alakjai is, mint Ireneusz, Origenész, caesareai Euszebiosz és Augustinus, ellenezték a képmások használatát az imádatban. Körülbelül az i.sz. IV. század elején a spanyolországi Elvirában a püspökök egy csoportja egy sor fontos határozatot alkotott a képmások tisztelete ellen. Ez a híres elvirai zsinat a képmásoknak templomokból való kitiltásában, valamint a képmásokat imádók elleni komoly megtorlások elrendelésével zárult.
A képrombolók
Ezek az események vezettek el a történelem egyik legnagyobb vitájához: a VIII. és IX. század képromboló vitájához. Egy történész azt állítja, hogy ez a „keserű vita másfél évszázadon át tartott, és elmondhatatlan szenvedést okozott”, valamint hogy az „egyik közvetlen oka volt a keleti és nyugati birodalmak szétválásának.”
A „képromboló” szó a görög eikon, jelentése „képmás”, és a klastes, jelentése „törő”, görög szavakból származik. Nevének megfelelően ez a képmások elleni mozgalom magába foglalta azok eltávolítását és elpusztítását szerte Európában. Néhány képmásellenes törvényt léptettek életbe, hogy eltöröljék azok használatát az imádatban. A képmások tisztelete heves politikai vita kérdéssé vált, amely császárokat és pápákat, tábornokokat és püspököket vont valóságos teológiai háborúba.
És ez több volt, mint a szavak háborúja. A McClintock és Strong féle Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature azt állítja, hogy miután III. Leó császár kiadott egy rendeletet, amely megtiltotta a képmások használatát a templomokban, a nép „a miséken fellázadt a rendelet ellen, és az erőszakos zavargások, különösen Konstantinápolyban”, mindennapossá váltak. A császári erők és a nép közötti összeütközések kivégzésekhez és mészárlásokhoz vezettek. A szerzeteseket kegyetlenül üldözték. Évszázadokkal később, a XVI. században, számos nyilvános vita folyt a svájci Zürichben, a templomi képmások kérdésében. Ennek eredményeként kiadtak egy rendeletet, amely megparancsolta, hogy az összes képmást távolítsák el a templomokból. Némely reformer azzal tette magát nevezetessé, hogy keményen és gyakran erőszakos módon elítélte a képimádatot.
Még ma is széles a szakadék a modern teológusok között a képmásoknak az imádatban való használatát illetően. A következő cikk segíteni fog neked felbecsülni, hogy a képmások vajon valóban közelebb vihetnek-e Istenhez.