Üdvözlünk a „Fényhordozók” Kerületkongresszuson!

A LEGELSŐ teremtési nap a fény teremtését látta meg a földdel kapcsolatban. A beszámoló szerint Jehova Isten ezt mondta: „Legyen világosság!” És „világosság lett” (1Mózes 1:3). Ez megegyezik azzal, amit János apostol írt: „Isten világosság, és a vele való egységben egyáltalán nincs sötétség” (1János 1:5).

Mivel Isten Fia egységben van az Atyjával, nem meglepő, hogy egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (János 9:5). Azáltal jöhetünk ki a sötétségből a világosságra, hogy hitet gyakorolunk Jehova Istenben és a Fiában. Jézus ezt így tanúsította: „Én világosságként jöttem a világba, hogy mindaz, aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben” (János 12:46). Jézus Krisztus ezért jogosan ezt mondta igaz követőiről: „Ti vagytok a világ világossága . . . Úgy ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti égi Atyátokat” (Máté 5:14, 16).

Micsoda áldás az igazság, az Isten Szava megértésének a birtokában lenni, ahogyan azt „a hű és értelmes rabszolga” világossá tette! (Máté 24:45–47). Többé már nem téveszt meg minket a Háromságban való hit; többé nem tölt el kétséggel minket, hogy egy mindenható és szerető Isten miért engedi meg a gonoszságot és az erőszakot; többé már nincs kétségünk a halottak állapota felől. A világosság reményt adott nekünk, a Királyság reménységét. Feltárta nekünk, milyen csodálatra méltó Isten a Teremtő. Az igazság világossága életcélt adott nekünk, hogy szolgáljuk azt a célt, amiért elsősorban teremtettünk: Alkotónkat, Jehova Istent dicsőítsük. Ezt azáltal tesszük, hogy a fény hordozói vagyunk. A fény hordozójának lenni nagy megtiszteltetés és kiváltság, de súlyos felelősség is. E kötelezettségünk teljesítése érdekében szükséges felhasználnunk minden segítséget, amelyről Jehova gondoskodik. Ezért milyen helyénvaló, hogy az 1992-es kerületkongresszusaink a „Fényhordozók” Kerületkongresszus elnevezést kapták!

A jártasságunk megjobbításáért és a fényhordozói szerepünk nagyraértékeléséért e kongresszusok közül legalább az egyiken jelen szeretnénk lenni, egészen a kezdő énektől a befejező imáig. Ezenkívül figyelmet szeretnénk szentelni mindannak, ami a színpadon elhangzik, akár előadás, akár interjú, akár tapasztalat, akár dráma formájában. A jegyzetkészítés nemcsak abban segít, hogy a későbbiekben felfrissítse az emlékezetünket, hanem nagymértékben abban is, hogy az elhangzó mondanivalóra összpontosítsuk a figyelmünket. Igen, a kongresszus egész ideje alatt szeretnénk ’jól vigyázni, hogy hogyan hallgatunk’ (Lukács 8:18).