Amit Isten Királysága sokaknak jelent
JÉZUS KRISZTUS gyakran beszélt Isten Királyságáról. H. G. Wells történész ezt írta ezzel kapcsolatban: „Figyelemre méltó, hogy Jézus milyen óriási hangsúlyt helyezett arra, hogy tanítson arról a Királyságról, amit ő az Ég Királyságának nevezett, és figyelemre méltó annak viszonylagos jelentősége a legtöbb keresztény egyház eljárásmódjában és tanításában. Az Ég Királyságának e tantétele, amely Jézus legfőbb tanítását képezte, és amely oly csekély szerepet játszik a keresztény hitvallásban, minden bizonnyal egyike a legforradalmibb tantételnek, mely valaha is felkavarta és megváltoztatta az emberek gondolkodását.”
Miért van az egyházaknak oly kevés mondanivalójuk Isten Királyságáról? Ennek egyik oka az lehet, hogy bizonytalanságban vannak a Királyság felől. Milyen nézetek alakultak ki róla?
Ahogyan a Királyságot tekintik
Egyesek a katolikus egyházzal azonosították Isten Királyságát. Miután a püspökök i. sz. 325-ben a niceai zsinaton elöljárójukként fogadták el Konstantin császárt, az egyház ezzel belekeveredett a politikába, és az embereknek azt mondták, hogy a Királyság már eljött. Az Encyclopædia Britannica úgy fejtegeti, hogy Ágoston (i. sz. 354—430) teológiája szerint „Isten Királysága már ebben a világban az egyház megalapításával elkezdődött, és már jelen van az egyházi szertartásokban és fogadalomtételekben”.
Mások emberi teljesítményként könyvelik el Isten Királyságát. Ugyanez az enciklopédia ezt mondja: „A református egyházak . . . hamarosan intézményesített területi egyházakká váltak, amelyek viszonzásul elnyomták a végidő várását” Isten Királysága eljövetelével kapcsolatban. H. G. Wells ezt írta: „Az emberek az Isten királyságába és az emberek testvériségébe vetett legfőbb reménységüket áthelyezték a szemmel láthatóan elevenebb valóságokba, Franciaországba és Angliába, Szent Oroszországba, Spanyolországba, Poroszországba . . . Ezek voltak Európa valódi és eleven istenei.”
A Királyságot a modern időkben is elvilágiasítják. Az Encyclopædia Britannica így fejtegeti: „Jellegzetes az az alapvető gondolkodásmód, hogy magának az embernek kell elkészítenie a jövő tökéletes társadalmát kialakító és megszervező módon, és hogy a ’reménykedést’ és a ’várakozást’ felváltotta az emberi kezdeményezés.” Az úgynevezett „társadalmi evangéliumot” illetően ugyanez a forrásmunka így folytatódik: „Ez a változás Isten Királyságának a keresztény üzenetét főként úgy tekintette, mint ami ösztönzés a társadalom világi állapotának az újraszervezésére Isten Királyságának erkölcsi értelmezésében.”
Sok zsidó is emberi teljesítménynek tekintette a Királyságot. Columbus-ban (Ohio, USA) 1937-ben a judaizmus hagyományainak a megváltoztatását sürgető rabbik tanácskozásán ez hangzott el: „Úgy tekintjük [a királyságot], mint olyan történelmi feladatunkat, amely szerint együtt kell működnünk minden emberrel Isten királyságának a létrehozásában, valamint az egyetemes testvériség, az igazságszolgáltatás, az igazság és a béke megvalósításában a földön. Ez a mi messiási célunk.”
Egy másik széles körben elterjedt nézet szerint Isten Királysága az egyén szívállapota. Az Egyesült Államokban például az 1925-ös Déli Baptista Gyülekezet kijelentette: „Isten Királysága Isten uralmát jelenti az egyén szívében és életében minden emberi kapcsolatot illetően, valamint a szervezett társadalom minden formájában és intézményében . . . Az Isten Királysága akkor lesz teljes, amikor az ember minden gondolatát és akaratát foglyul ejti Krisztus akaratának.”
Így hát, az egyház lenne Isten Királysága? Ez a Királyság vajon világi eszközök által jön el? Az egyén szívállapota lenne az? Mit jelenthet neked Isten Királysága?