Meghallgat-e Isten, amikor imádkozol?

A VÉGREHAJTÓ szerv vezetője eldöntheti, hogy átruházzon-e egy bizonyos ügyet másra, vagy személyesen intézze azt el. Ehhez hasonlóan, a világegyetem Szuverén Uralkodójának is szabad választási joga van eldönteni azt, hogy milyen mértékben vesz részt egy ügyben személyesen. Az Írások tanítása szerint Isten úgy választott, hogy személyesen közreműködik az imáink dolgában, és ezért arra utasít minket, hogy az imáinkat hozzá intézzük (Zsoltárok 66:19; 69:13 [69:14, Károli]).

Isten ezen választása feltárja, hogy ő személyesen érdeklődik emberi szolgálóinak imája iránt. Ahelyett, hogy lebeszélné szolgáit arról, hogy minden gondolatukkal és gondjukkal hozzá közeledjenek, így buzdítja őket: „Szüntelenül imádkozzatok!”, „Legyetek állhatatosak az imában!”, „Vesd a terhed Jehovára!”, ’Minden aggodalmatokat őreá [Istenre] vessétek!’ (1Thessalonika 5:17; Róma 12:12; Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]; 1Péter 5:7).

Ha Isten nem akarna figyelmet szentelni szolgái imájára, akkor nem intézte volna így a közeledés lehetőségét, és soha nem buzdított volna arra, hogy bátran éljünk ezzel a lehetőséggel. Így hát, Istennek az a választása, hogy ennyire megközelíthetővé teszi magát a népe számára, az egyik oka annak, hogy bizalommal legyünk az iránt, hogy ő ténylegesen meghallgat minket. Igen, minden egyes szolgájának az imáját figyelembe veszi.

Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Biblia nyíltan kijelenti: Isten meghallgatja az imát. János apostol például ezt írja: „És ez a bizalom, amellyel iránta rendelkezünk, hogy bármit is kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket” (1János 5:14). Dávid király úgy utalt Jehova Istenre, mint az „Ima meghallgatójá”-ra, és bizalommal állította: „Meghallja szavamat” (Zsoltárok 55:17 [55:18, Károli]; 65:2 [65:3, Károli]).

Így, noha az ima önmagában is kétségtelenül hasznos tevékenység, az Írások azt mutatják, hogy sokkal többről van szó, amikor egy igazságos személy imádkozik. Valaki meghallgatja. Aki meghallgatja, az Isten (Jakab 5:16–18).

Imák, amelyek meghallgatásra találtak

A Biblia bővelkedik olyan beszámolókban, melyekben Isten meghallgatta az emberek imáját, és válaszolt is azokra. Ezek a tapasztalatok világosan bizonyítják, hogy az ima hasznossága meghaladja a gondolatok rendezéséből és kifejezéséből eredő gyógyító hatást. Az ima hasznossága meghaladja az imával összhangban hozott személyes erőfeszítéseket.

Például, amikor Absolon összeesküvése idején bitorolni akarta Izrael királyi székét, Dávid király így imádkozott: „Ó Jehova, fordítsd kérlek ostobasággá Ahitófel [Absolon tanácsadója] tanácsát!” Ez nem volt csekély kérés, mivel „Ahitófel tanácsa . . . olyanná lett, mint amikor az igaz Isten szavát kérdezték. Így volt Ahitófel minden tanácsa”. Absolon ezek után elvetette Ahitófel stratégiáját, melyet Dávid király legyőzésére ajánlott. Miért? „Maga Jehova megparancsolta, hogy meghiúsuljon Ahitófel tanácsa, bár jó volt az, hogy szerencsétlenséget hozzon Jehova Absolonra.” Nyilvánvaló, hogy Dávid imája meghallgatásra talált (2Sámuel 15:31; 16:23; 17:14).

Hasonlóképpen Ezékiás, miután könyörgött Istenhez, hogy szabadítsa meg őt átmeneti betegségétől, meggyógyult. Vajon ez egyszerűen Ezékiás imádkozásának a pszichológiai hatása volt? Nem, valóban nem! Ésaiás próféta továbbította Jehova üzenetét Ezékiáshoz: „Hallottam imádat. Láttam könnyeidet. Íme, meggyógyítalak” (2Királyok 20:1–6).

Dánielt — aki később választ kapott az imájára, mint ahogyan azt elvárhatta — ezekkel a szavakkal biztosította Jehova angyala: „Ő meghallgatta szavaidat.” Mások imája — például Annáé, Jézus tanítványaié, valamint Kornéliusz katonatiszté — olyan módokon kapott választ, amit nem lehet egyedül az emberi képességnek tulajdonítani. A Biblia világosan azt tanítja, hogy az isteni akarattal összhangban mondott imákat Isten elfogadja, meghallgatja, és válaszol azokra (Dániel 10:2–14; 1Sámuel 1:1–20; Cselekedetek 4:24–31; 10:1–7).

De hogyan válaszol Isten hűséges szolgáinak imájára ma?

Válaszok az imákra

A fent említett imákra drámai módon, csoda útján érkezett válasz. Kérünk, jegyezd meg azonban, hogy az imákra kapott leggyakoribb válaszok még a bibliai időkben sem voltak könnyen észrevehetők. Ez azért volt így, mert ezek az imák erkölcsi erő és felvilágosítás adományozásáról szóltak, melyek arra képesítették Isten szolgáit, hogy tisztességes viselkedést tartsanak fenn. Különösen a keresztények imái esetében az azokra adott válaszok jórészt szellemi dolgokat foglaltak magukban, nem pedig látványos, vagy hatalmas tetteket (Kolossé 1:9).

Ezért ne okozzon csalódást, ha az imáidra nem mindig olyan módokon kapsz választ, ahogyan várod, vagy szeretnéd azt. Például, ahelyett, hogy eltávolítana előled egy próbát, Isten azt választhatja, hogy a ’szokásosnál nagyobb erőt’ ad neked, hogy elviseld azt (2Korinthus 4:7; 2Timótheus 4:17). Soha nem szabad lekicsinyelnünk az ilyen erő értékét, sem nem szabad úgy következtetnünk, hogy Jehova egyáltalán nem is válaszolt az imánkra.

Vedd tekintetbe magának Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az esetét. Amiatt való aggodalmában, nehogy látszólag istenkáromlóként haljon meg, Jézus így imádkozott: „Atyám, ha akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat!” Vajon kedvező meghallgatásra talált Istennél ez az ima? Igen, a Zsidók 5:7 igazolja ezt. Jehova nem mentette fel Fiát a kínoszlopon bekövetkező, szükségszerű halál alól. Ehelyett, „egy angyal jelent meg az égből, és megerősítette őt” (Lukács 22:42, 43).

Drámai módon megnyilvánuló, csoda útján érkező ez a válasz? Bármelyikünk számára az lenne! De Jehova Istennek az ilyen erő forrásának ez nem volt csodaszámba menő dolog. És Jézusnak — előző, égi életéből következően — ismerősek voltak azok a példák, amikor angyalok jelentek meg az emberek előtt. Így egy angyal megjelenése rá nem volt olyan drámai hatással, mint amilyen hatással ránk lenne. Mindazonáltal ez az angyal — akit Jézus nyilvánvalóan személyesen ismert ember előtti létezése idejéből — segített megerősíteni őt a közvetlenül előtte álló próbára.

Mai hűséges szolgáinak az imáira válaszolva, Jehova gyakran megadja nekik a szükséges erőt, hogy kitartsanak. Ez a segítség olyan társimádóktól jövő buzdítás formájában is érkezhet, akikkel személyesen kapcsolatban vagyunk. Visszautasítsa-e bármelyikünk is az ilyen buzdítást, úgy következtetvén, hogy mivel szolgatársaink nem tapasztalnak a miénkhez hasonló próbákat, ezért nincsenek abban a helyzetben, hogy megerősítsenek minket? Jézus is tekinthette volna ilyen nézőpontból a neki megjelenő angyalt. Ő azonban ehelyett az imájára Jehovától kapott válaszként fogadta el ezt a bátorítást, és így képes volt hűségesen teljesíteni Atyja akaratát. Nekünk is hálásan el kell fogadnunk azt az erőt, melyet Isten válaszként az imáinkra ad. Emlékezz arra is, hogy az ilyen türelmes kitartás időszakait gyakran számtalan áldás követi (Prédikátor 11:6; Jakab 5:11).

Légy bizalommal az iránt, hogy Isten meghallgat

Soha ne veszítsd el a bizalmadat az ima hatásosságában még akkor sem, ha nem azonnal kapsz rá választ. Bizonyos imákra — például a lehangoltságból való személyes megszabadulásért mondott imára, vagy az Istennek végzett szolgálatban a megnövekedett felelősségért mondott imára adott válaszért talán ki kell várni azt az időt, amelyről Isten tudja, hogy az a legmegfelelőbb és a legjobb (Lukács 18:7, 8; 1Péter 5:6). Ha mély meggyőződéssel imádkozol egy személyes természetű ügy sikeréért, akkor állhatatosságod által mutasd meg Istennek, hogy ez a kívánságod komoly, indokaid tiszták és őszinték. Jákob ilyen szellemet nyilvánított ki amikor, miután hosszú ideig dulakodott egy angyallal, ezt mondta: „Nem hagylak addig elmenni, míg előbb meg nem áldottál” (1Mózes 32:24–32). Hasonló bizalommal kell lennünk az iránt, hogyha folytonosan kérünk, a megfelelő időben áldásban részesülünk (Lukács 11:9).

Még egy utolsó gondolat. A világegyetem Szuverén Ura részéről halló fülre találni rendkívül értékes kiváltság. Ennek tudatában, vajon mi figyelmesen hallgatunk, amikor Jehova Isten, Szaván keresztül a követelményeiről beszél nekünk? Amint imáink által meghitt közelségbe kerülünk a Teremtőnkkel, szeretnénk komoly figyelmet szentelni mindannak, amit mondani kíván nekünk.

[Kép a 6. oldalon]

Isten meghallgatja az imákat. Vajon mi is meghallgatjuk őt a Szaván keresztül?