Királyság-hírnökök jelentik

Nigériai iskolás gyermekek hűségükért áldásban részesülnek

PÁL apostol azt írta: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:18). Jehova Tanúi iskolás gyermekei Nigériában még akkor is alkalmazzák ezt a tanácsot, ha üldözik őket. Ennek eredményeként Jehova megáldotta őket.

◻ Az egyik tanár nem nagyon szerette Jehova Tanúit. Egy reggel, a gyülekezés alkalmával előre szólította az összes Tanút és megparancsolta nekik, hogy énekeljék el a nemzeti himnuszt. Ők ezt megtagadták, kijelentve, hogy Istennek kívánnak kizárólagos önátadást adni. Ekkor a tanár kiküldte mindannyiukat, és azt mondta nekik, hogy vágják le a füvet. A többi tanuló közben folytatta az órát.

Egy felnőtt Tanú vette Az iskola és Jehova Tanúi brosúrát, és felajánlotta azt a tanárnak, megmagyarázva neki Jehova Tanúi semlegességi álláspontját. A tanár azonban visszautasította a téma megvitatását, és azt, hogy átvegye a brosúrát. Sőt azonnal fokozta a gyermekek büntetését.

A fiatal Tanúk továbbra is alávetették magukat a büntetésnek, és akkor is folytatták a fű nyírását, amikor a tanár nem volt jelen. Az egyik nap a tanár elbújt, és észrevétlenül figyelte őket, amint azok folytatták a munkát és Királyság énekeket énekeltek. Ez olyan hatással volt rá, hogy visszaküldte őket az osztályba, hangot adva a magatartásuk miatti meglepetésének. Mi lett ennek az eredménye? A tanár most a Bibliát tanulmányozza Jehova Tanúival!

Ezek az iskolás gyermekek minden bizonnyal áldásban részesültek Jehova és az ő alapelvei iránti hűségükért (Példabeszédek 10:22).

◻ Ruth és barátai is áldásban részesültek Jehova azon követelménye iránti hűségükért, hogy ők „nem része a világnak” (János 17:16). Ruth, aki 18 éves, 12 éves korában kezdte el az úttörőmunkát. Ő és más Tanúk ellenállást tapasztaltak az iskolai személyzet tagjai részéről, mert megtagadták a nemzeti himnusz éneklését. A tanár magához hivatta a lányok szüleit. Miután az Iskola brosúra felhasználása alapján a tanár magyarázatot kapott, elégedett volt, és nem okozott több nehézséget a tanulóknak.

Egy nap azonban egy Indiából származó tanárnő az osztály előtt bántalmazta és megbüntette a lányok egyikét, amikor az nem énekelte a nemzeti himnuszt. A lány bátran megvédte hitét, a tanárnő pedig megragadta őt, hogy elvigye az iskola-igazgatónőhöz. Amikor odaértek, a fiatal Tanú úgy találta, hogy az igazgatónő helyettese is jelen van. Nagy meglepetésére az igazgatónő és az igazgatónő helyettese nevetni kezdtek. A tanárnőhöz fordulva az igazgatónő azt mondta: „Hölgyem, ne gyötörje magát ezen lányok miatt. Még ha megölné is őket, inkább meghalnának mintsem elszavalnák a himnuszt. Nem hallott még róluk?” Aztán ő és helyettese beszéltek a tanárnőnek Jehova Tanúi hitéről és bátorságáról. A lányhoz szólva, az igazgatónő sajnálatát fejezte ki az elszenvedett kínos helyzetért. Aztán hozzátette: „Továbbra is cselekedjetek hitetek szerint. Én csodálom vallásotokat és bátor kiállásotokat, mind az iskolán kívül, mind itt az iskolában.” Az a tanárnő, aki korábban ellenséges volt, később elnézést kért a Tanúktól, mondva, hogy most már megérti a Tanúk által kinyilvánított semleges álláspontot.

Ezek a gyermekek annak a három hébernek a példáját követték, akik nem adták fel Isten iránti feddhetetlenségüket azáltal, hogy meghajoltak volna egy állókép előtt, és Dániel példáját, aki visszautasította, hogy beszüntesse a Jehovához való imádkozást. Ezeket az embereket Jehova megáldotta, mert hűségesek voltak Isten igazságos törvénye iránt (Dániel 3. és 6. fejezet).