Az élet — Ajándék Istentől
SZÍVÜNK naponta huszonnégy órán át pumpálja az értékes vért a testünkön keresztül. Elalszunk, és tüdőnk folyamatosan tágul és összehúzódik. Megesszük az ételt, és a táplálék automatikusan megemésztődik. Ezek naponta megtörténnek anélkül, hogy részünkről akárcsak kis tudatos erőfeszítést is igényelne. Ezek a titokzatos és csodálatos folyamatok, amelyeket oly könnyen magától értetődőnek veszünk, annak az ajándéknak a részei, amit életnek nevezünk. Bizonyos értelemben ez olyan ajándék, ami csodálatosnak nevezhető.
Figyeld meg az ember fogantatásának és születésének folyamatát. Bár a test normális körülmények között kiveti az idegen szövetet, a méh kivételt tesz egy megtermékenyített petesejt esetében. Ahelyett, hogy kivetné a növekvő embriót mint idegen szövetet, táplálja és védi azt addig, amíg az nem kész arra, hogy egy kisbabaként a világra jöjjön. A méhnek eme döntő képessége nélkül, ami kivételt tesz az idegen szövetet kivető szabály alól, az emberi születés lehetetlen lenne.
Az újszülött kisbaba élete még így is rövid lenne anélkül a fejlődés nélkül, ami a méhben történik, amikor a magzat körülbelül még csak négy hónapos. Akkor elkezdi szopni a hüvelykujját, edzve az izmait, ami később képessé teszi őt, hogy édesanyja mellein táplálkozzon. Az élet és halál kérdésében ez csak egy a sok közül, amelyeket jóval a kisbaba születése előtt oldottak meg.
Amíg a magzat a méhben van, egy nyílás van a szívének a falán. Ez a nyílás azonban automatikusan bezáródik a születéskor. Van továbbá egy nagy véredény, amely elkerüli a tüdőket, amíg a magzat a méhben van, de automatikusan összezsugorodik a születéskor; a vér most a tüdőkbe megy, ahol a vér oxigénnel telítődhet, amint a kisbaba először vesz levegőt.
Mindez csak a kezdet. Az élet mindenütt finoman megszerkesztett rendszerek sorozata (mint például a légzési-, a keringési-, az ideg- és a hormonrendszerek), amelyek oly eredményesen látják el és hangolják össze tevékenységüket, hogy zavarba ejtik az ember felfogóképességét — s mindezt az élet megörökítésére. Nem csoda, hogy egy ókori író ezt mondta Istenre vonatkozóan: „Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem. Csodálatosak a te műveid, jól tudja ezt az én lelkem!” (Zsoltárok 139:14).
Világos, hogy ezen gyönyörű szavaknak az írója nem hitte, hogy az élet egyszerűen az evolúciós véletlen vagy történés terméke. Ha ez így volna, nem volnának valódi kötelezettségeink vagy felelősségeink azt illetően, hogyan kell felhasználni az életünket. Az élet mechanizmusa azonban egyértelműen tervezést tükröz, és a tervezés tervezőt igényel. A Biblia ezt a következő alapelvvel magyarázza: „Természetesen minden háznak van építője, aki pedig mindent megalkotott, az Isten az” (Zsidók 3:4). Lényeges tehát ’tudni, hogy Jehova az Isten. Ő az, aki alkotott minket, és nem mi magunkat’ (Zsoltárok 100:3). Igen, az élet több mint üdvös véletlen; ajándék Istentől (Zsoltárok 36:9 [36:10, Károli]).
Mivel ez a helyzet, milyen kötelezettségeink vannak az élet Adományozója iránt? Mit vár el tőlünk az életünk felhasználása terén? Ezeket és ezekhez kapcsolódó kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben.