Leküzdheted a csalódottságot!
PRÓBÁLD átérezni egy bizonyos 23 éves fiatalember szomorú helyzetét! Nem rendelkezik magasabb iskolai végzettséggel, és alacsony a fizetése. Házasságra és kielégítő életre még csak nem is gondolhat. Megérthetjük, hogy az édesanyja ezt mondja róla: „A fiam rendkívül elkeseredett és csalódott.” Ennek a fiatalembernek az esete több millió fiatal sorsát jellemzi. Az emberek ilyen vagy olyan okból csalódottak az élet minden területén.
A csalódottság: „a bizonytalanság, elkedvetlenedés és elégedetlenség mély, tartós érzése vagy állapota, amely meghiúsult vágyak, lelki konfliktusok vagy egyéb megoldatlan gondok következtében lép fel” (Webster’s Third New International Dictionary). Akkor tapasztalunk csalódottságot, amikor nagyon szeretnénk valamit elérni, de nem sikerül. Minden vonatkozásban akadályoztatva érezzük magunkat, mintha állandóan csak falakba ütköznénk, és nincs kiút. Mindannyian tapasztaltuk már ezt az érzést.
A rosszul fizetett alkalmazottak értéktelennek érzik magukat. Feleségek és anyák teljesen hiábavalónak és fölöslegesnek érezhetik a mindennapos gondok megoldására és feladataik ellátására irányuló törekvéseiket, ha azokat senki sem értékeli. Fiatalok csalódottságot érezhetnek, ha nem képesek az iskolai követelményeket teljesíteni, és meghiúsulnak a magasabb iskolai végzettség elérésére tett erőfeszítéseik. Kisebbségi csoportok tagjai lelki törést szenvedhetnek, ha arról győződnek meg, hogy jogtalan megkülönböztetés áldozatai. Üzletemberek, akik megpróbálnak minőségi termékeket és szolgáltatásokat nyújtani, csődbe juthatnak a gátlástalan és becstelen versenytársak miatt. Az ilyen és ezekhez hasonló tapasztalatok okozzák a csalódottságot, és válthatják ki sokaknál a reménytelenség érzését.
Egy évszázadokkal ezelőtt élt bölcs ember olyan szavakkal volt képes csalódottságát kifejezni, hogy még ma is együtt tudunk érteni vele. Izrael királya, Salamon mondta a következőket: „És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt? Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!” (Prédikátor 2:12, 23, 24). Salamon szavai azt a kétségbeesést fejezik ki, amelyet oly sokan éreznek, amikor megpróbálják leküzdeni az életük értelmét elrabló csalódottságot.
A csalódott emberek kétségbeesetté válhatnak. Súlyosabb esetekben némelyek feladták a küzdelmet és a társadalom peremére sodródtak. Mások bűncselekményeket követtek el és erőszakot alkalmaztak, hogy megszerezzék a szerintük őket jogosan megillető értékeket. A kérlelhetetlen nyomás tönkretett már házassági és családi kötelékeket is.
Sokunknak nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy megtaláljuk a csalódottság leküzdésének módját. Úgy tűnhet, hogy bármit is teszünk, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. A Példabeszédek 13:12 azt mondja: „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet.” Testi és szellemi jólétünk veszélyben lehet. Kilátástalan a helyzet? Állandó csalódottságban kell élnünk alkalmatlanságunk vagy hibáink büntetéseként? Tehetünk valamilyen gyakorlatias lépést a csalódottság leküzdésére, hogy elégedettebb életet élvezzünk? Vizsgáljuk meg!
Néhány mód a csalódottság leküzdéséhez
Amikor valamilyen nehézséggel küszködünk és tanácsra van szükségünk, általában egy több ismerettel és tapasztalattal rendelkező személyhez fordulunk, akiben megbízhatunk. A Példabeszédek 3:5, 6 ajánlja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” Isten Szavában, a Bibliában gyakorlatias tanácsot találhatunk. Figyeld meg az abból nyert éleslátás néhány példáját!
A csalódottság a pénzkereső foglalkozással is kapcsolatban lehet. Például, bár talán kielégítő világi munkánk van, az alacsony fizetés depressziót válthat ki. Szeretjük a családunkat, és érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk. Mégis szinte ki sem látszunk a pénzügyi kötelezettségeink alól. Talán túlórákat, sőt még másodállást is vállalunk. Bizonyos idő eltelte után az élet fárasztó körforgásnak tűnik, amely csak evésből, alvásból és munkából áll. Ennek ellenére a számlák egyre gyűlnek, az adósságaink növekednek, és ránk tör a csalódottság.
A világi munka elsődleges célja a szükségleteink kielégítése. Mire van azonban szükségünk? Pál apostol ezt írta: „Semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” Ennél többnek a megszerzésére törekszünk, és azt nézzük, hogy mások mivel rendelkeznek vagy mit tudtak elérni? Amennyiben így teszünk, a következményeket a csalódottság formájában fogjuk learatni! Pál figyelmeztet: „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal” (1Timótheus 6:7–10). Anyagi természetű céljaink becsületes áttekintése segíthet észrevennünk egypár olyan dolgot, amelyek nem alapvető fontosságúak. Néhány ésszerű módosítás a takarékosság és egy szerényebb életmód irányában messzemenően csökkentheti a csalódottságot.
Az elfojtott természetes vágyak sokszor vezettek már csalódottsághoz. Például egy fiatal nőnél természetes dolog, ha nagyon szeretne férjhez menni és élvezni a családi élettel együttjáró biztonságot és meleg szeretetet. Sok időt és erőfeszítést szentelhet arra, hogy a legutolsó divat vagy szépítőszerek segítségével vonzóbbá tegye magát, és talán mohó olvasója a szerelmi dolgokban tanácsokat kínáló folyóiratoknak. Előfordulhat, hogy egyik társadalmi összjövetelről a másikra jár, abban a reményben, hogy azokon majd összetalálkozik egy hozzáillő személlyel, de mindhiába. Évek telnek el, és a csalódottság elviselhetetlenné válik. Elkeseredésében talán kísértést érez, hogy hozzámenjen valakihez, aki nem is illik hozzá. Rosszabb esetben egy erkölcstelen viszonyba keveredhet, hogy kielégítse szeretet utáni vágyát.
Aki szeretne megházasodni, annak elengedhetetlen a türelem és a jó ítélőképesség gyakorlása. Egy hozzánk nem illő személlyel kötött házasság — különösen olyannal, aki nem hisz Jehovában — végzetes hiba lehet (1Korinthus 7:39; 2Korinthus 6:14, 15). Az erkölcstelenség elkerülhetetlenül szívfájdalomhoz és elkeseredettséghez vezet, és semmi máshoz (Példabeszédek 6:32, 33). Ésszerű szempontokkal társult becsületes önvizsgálat segíthet. Egy „szelíd és csendes lélek” sokkal inkább vonzza a helyes beállítottságú házastársat, mint egy jó szabású ruha vagy egy különleges külső (1Péter 3:3, 4). Ahelyett, hogy a világi szakemberek gyakran rövidlátó és szabados gondolkodásra valló tanácsára támaszkodnánk, életfontosságú a házasság Szerzőjéhez fordulni azért, hogy megtanuljuk, mit tegyen egy feleség ahhoz, hogy szeressék és gyengédséget kapjon (Példabeszédek 31. rész). A nem házas férfiak és nők törekedjenek olyan tulajdonságokat felmutatni, melyeket ők is szeretnének egy házastársban megtalálni. Mennyire bölcs dolog azoknak az embereknek az egészséges társaságát keresni, akik tisztelik a bibliai alapelveket. Amennyiben alkalmazzuk azokat az életünkben, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy boldog házasságunk legyen. Még abban az esetben is, ha nem házasodunk meg a közeljövőben, az Írásokkal összhangban történő cselekedetek örömet hoznak számunkra, és igazán elégedetté teszik az egyedül álló személyek életét.
A kötelességek nehéz súlya alatt eljuthatunk addig a pontig, hogy teljesen elkeseredünk. Nyomás érhet bennünket minden oldalról. Nyugtalanítanak bennünket a halasztást nem tűrő családi szükségletek, miközben munkaadónk talán egyre többet követel. Rokonaink talán elvárják tőlünk, hogy mindenkor segítsünk nekik, ha nehézségeik adódnak. A számos kötelezettség miatt szinte kiabál felénk az elhanyagolt személyes ügyeink hosszú listája. Úgy tűnhet, hogy időnket és energiánkat egy tucat különböző terület köti le, és mind halaszthatatlan fontosságú. A csalódottság teljes elkeseredettségbe csaphat át, és talán szeretnénk feladni a küzdelmet. Mit tehetünk ilyen helyzetben?
Bölcsen tennénk, ha átértékelnénk tennivalóink fontossági sorrendjét. Mivel lehetőségeink korlátozottak, lehetetlen mindenkinek a kedvében járni. Le kell szűkítenünk tennivalóinkat „a fontosabb dolgokra” (Filippi 1:10, New World Translation). Ne felejtsd el, hogy „jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán” (Prédikátor 9:6). Némely kötelesség alapvetően fontos és nem lehet félretenni, míg a kevésbé fontosak várhatnak. Lehet, hogy egyedül viselünk felelősséget néhány olyan feladatért, amelyet meg lehetne osztani másokkal. Néhány felelősséget talán teljesen el kell hagyni, ha azok nem nagyon lényegesek. Noha ez kezdetben talán kellemetlenséget és csalódást fog okozni másoknak, tekintettel kell lennünk fizikai és érzelmi képességeink határára.
Egy súlyos betegség gyötrő csalódottságot okozhat, mert esetleg napokra vagy hetekre is ágyhoz köthet minket. A kínzó fájdalom elveheti még az életkedvünket is. Gyógymódot keresve, talán egyik orvostól a másikhoz fordulunk, vagy számos gyógyszert vagy vitamint szedünk abban a reményben, hogy hátha használnak valamit. Azonban talán továbbra is szenvedünk, és egy idő után feltesszük magunknak a kérdést, hogy érdemes-e még az életünkért harcolnunk.
Lehet, hogy olyan bajunk van, amelyet csak Isten új világában lehet orvosolni (2Péter 3:13; vö. Ésaiás 33:24). Mivel az emberek tökéletlenek, így az orvosok és a gyógyszerek sem tökéletesek. Bizonyos szempontból el kell fogadnunk a szenvedést mint az élet egyik velejáróját. Pál apostolnak ’tövis adatott a testébe’, talán egy betegség a szemében vagy valamelyik másik testrészében, olyan gyötrelmes, hogy újra meg újra imádkozott enyhülésért (2Korinthus 12:7–10). Isten azonban nem gyógyította meg Pált, és az apostolnak talán a haláláig küszködnie kellett a betegségével. Pál együtt élt szenvedésével, nem sajnáltatta magát, és soha sem vesztette el örömét (2Korinthus 7:4). Noha a becsületes Jób nagy megpróbáltatást viselt el, megtartotta a Jehovába vetett hitét, és ez gazdag jutalmat eredményezett számára (Jób 42:12, 13). Ha Isten szolgái vagyunk, erőt meríthetünk a kitartáshoz, ha elmélkedünk ezeken a példákon és Jehovához imádkozunk segítségért (Zsoltárok 41:2–4).
Erő a csalódások ellenére
Jehova népe szellemileg erős lehet akármilyen csalódás ellenére. Például, noha talán betegséget kell elviselnünk, a „hitben . . . egészségesek” maradhatunk, ha teljes mértékben javunkra fordítjuk Isten szellemi gondoskodásait (Titus 2:1, 2, Csia fordítás). Anyagilag talán szegények és csalódottak vagyunk, szellemileg azonban dúsgazdagok lehetünk.
Ha Istenhez fordulunk bölcsességért és erőért, leküzdhetjük a csalódottságot, amely talán az otthoni körülményeink miatt hatalmasodott el rajtunk. Figyeld meg például Abigailnak, Nábál feleségének az esetét! A férfi „durva és rossz erkölcsű vala”, és a neve valójában azt jelenti: „Esztelen; Bolond”. Mekkora csalódottsággal járhatott egy ilyen férfival együttélni! Ennek ellenére, Abigail megmaradt „igen eszes” volta mellett és nem esett kétségbe. Valóban, olyan értelmesen beszélt és cselekedett, hogy meg tudta győzni Dávidot arról: Nábál sértő és hálátlan magatartásáért ne vérontással és a Jehovába vetett bizalmának feladása árán szerezzen elégtételt (1Sámuel 25:2–38).
Még ha olyan helyzet okoz is nekünk csalódást, amely a keresztény gyülekezet valamelyik tagjával kapcsolatos, akkor is kitarthatunk azzal az erővel, amelyet Jehova ad nekünk. Ezt mutatja az a tény is, hogy Diotrefész csalódottságra okot adó viselkedése nem gátolta meg az istenfélő Gájust abban, hogy jót tegyen és ezáltal boldogságot és gazdag szellemi jutalmat arasson (Cselekedetek 20:35; 3János 1–10).
Csalódást eredményezhet, ha szeretnénk hívőtársainkat szolgálni a gyülekezetben, de mellőznek minket azáltal, hogy másokat jelölnek ki vénekké vagy kisegítőszolgákká. Ahelyett, hogy engednénk, hogy erőt vegyen rajtunk a lehangoltság, próbáljuk megerősíteni magunkat szellemileg és engedjük Isten szellemének, hogy még nagyobb mértékben megteremje bennünk nagyszerű gyömölcseit (Galátzia 5:22, 23). Isten nagyobb fokú szelídséget, türelmet és egyéb tulajdonságokat fejlesztett ki Mózesben a Midiánban való 40 éves tartózkodása alatt. Ezek a tulajdonságok szükségesek voltak számára, mivel az izraeliták vezetőjeként számíthatott nehézségekre és csalódottságra. Hasonló módon készíthet fel minket is Jehova jövőbeli szolgálati kiváltságokra, ha szellemileg erősek maradunk és nem adjuk meg magunkat a csalódottságnak.
A csalódottságtól való szabadulás — hamarosan eljön!
Bármilyen természetű legyen is csalódottságunk, vajon véget fog érni valaha? Lehet, hogy számunkra kilátástalannak tűnik a helyzetünk, azonban Teremtőnk, Jehova Isten számára nem. Az ő személyén nincs hatalma a csalódottságnak. Ésaiás prófétán keresztül Isten ezt mondta: „Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ésaiás 55:11). Mivel Jehova mindenható erővel és hatalommal rendelkezik, számára semmi sem lehetetlen (Márk 10:27). Azon ígéretei, hogy véget nem érő áldásokban részesíti az ő népét, biztosan beteljesednek (Józsué 21:45).
A csalódottság legfőbb összetevői: a kétség és a bizonytalanság. Ezzel szemben, ’a hit a reménylett dolgoknak valósága’ (Zsidók 11:1). Az Istenbe vetett hitünk biztosítékot szolgáltat számunkra, hogy a Bibliára alapozott minden reménységünk teljességgel valóra válik. A Biblia legfőbb témája Jehovának a Királyság-uralomról szóló ígéretével foglalkozik, amely uralom alatt a föld egy tökéletes Paradicsommá lesz, ahol igazságos emberek örömteli életet fognak élni örökké (Zsoltárok 37:11, 29). Minden rossz dolog — beleértve a csalódottságot is — eltűnik, mert Isten ’megelégít minden élőt’ (Zsoltárok 145:16).
Amíg ezek az áldások valóra válnak, mindegyikünknek része lesz csalódottságban. Az Írás szerinti reménység azonban bátorságot és lelkierőt ad számunkra a kitartáshoz. A Bibliában található józan tanácsok megmutatják nekünk azt, hogyan használhatjuk fel a jó ítélőképességet és az ésszerűséget oly módon, hogy életünkbe megingathatatlanságot, szívünkbe pedig békességet hozzanak. Lehangoltságunk ellenére tapasztalhatjuk ’az Istennek békességét, mely minden értelmet felül halad’ (Filippi 4:6, 7). Ezért a csalódottság elleni küzdelem nem reménytelen. Jehova segítségével leküzdhetjük ma, és legyőzhetjük holnap.
[Oldalidézet a 31. oldalon]
Isten segíthet leküzdeni a csalódottságot, amint segített Jóbnak, Mózesnek, Abigailnak és Pálnak