Vének — Osszátok meg felelősségeteket!
TÜRELMES, alázatos ember volt, akinek kifinomult igazságérzetéhez élettapasztalat párosult. Ennek következtében több mint hárommillió férfi, nő és gyermek bizalommal kereste a tanácsát. Igyekezett nem okozni csalódást nekik. Reggeltől estig hallgatta a problémáikat és türelmesen segített nekik megérteni, milyen módon alkalmazhatók Isten törvényei az ő esetükre. Igen, közel 3500 évvel ezelőtt, Izrael 12 törzse felett rövid ideig egy férfi — Mózes — egyedül ítélkezett.
Viszont Jetró, Mózes apósa, nyugtalan volt amiatt, hogyan lesz képes Mózes fenntartani ezt az iramot? Ezért Jetró az alábbiakat mondta: „Nem jó az, a mit te cselekszel. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad” (2Mózes 18:17, 18). Mi volt a megoldás? Jetró azt tanácsolta Mózesnek, hogy ossza meg felelősségének egy részét másokkal (2Mózes 18:19–23). Ez jó tanácsnak bizonyult!
Ma a keresztény gyülekezeten belül, számos vén van, akik Mózeshez hasonlóan megpróbálnak többet tenni, mint amit egyedül képesek elvégezni. Összejöveteleket szerveznek, felkészülnek, azonkívül előadják a programrészeket rendezett, hatásos módon (1Korinthus 14:26, 33, 40; 1Timótheus 4:13). Azonkívül a vének gondot viselnek a gyülekezet tagjaira is (Galátzia 6:1; 1Thessalonika 5:14; Jakab 5:14). Elöljárnak a legfontosabb munkában, a Királyság jó híréről való prédikálásban (Máté 24:14; Zsidók 13:7). Azonkívül megszervezik az irodalomellátást, hogy a gyülekezet tudjon mit elterjeszteni az embereknek.
Azonkívül egyes vének programokat kapnak a körzetgyűléseken és kerületkongresszusokon. Részt vesznek a kongresszus megszervezésében és szolgálnak a Kórházi Összekötő Bizottságokban. Egyesek közülük a Királyság-terem építéseken szolgálnak. És ehhez jönnek még a családi kötelezettségek, és a saját maguk szellemi táplálására vonatkozó szükségletük. (Vö. Józsué 1:8; Zsoltárok 110:3; 1Timótheus 3:4, 5; 4:15, 16.) Hogyan képesek eleget tenni a keresztény férfiak e sokféle kötelezettségnek? Mózeshez hasonlóan segítségre van szükségük. Meg kell tanulniuk megosztani felelősségüket. Valójában az a személy, aki nem osztja meg felelősségét, rossz szervező.
Mások kiképzésében rejlő érték
További érvek is szólnak még a felelősség megosztása mellett. Jézusnak a talentumokról szóló példázatában, a gazda mielőtt hosszú útra ment volna, összehívta rabszolgáit és különböző fokú felelősséggel ruházta fel őket (Máté 25:14, 15). Ezen cselekedetével képes volt számos célt megvalósítani. Először, amíg távol volt, rabszolgái helyettesítették és a szükséges munka nem állt le. Másodszor, mivel a tettek hangosabbak a szavaknál, a gazda megfigyelhette a rabszolgák képességeit és lojalitását. Harmadszor, a gazda lehetőséget adott a rabszolgáinak arra, hogy megszerezzék a szükséges tapasztalatot.
Ennek a példázatnak ma is van jelentősége számunkra. Amikor Jézus elhagyta a földet, felelősséggel bízta meg felkent tanítványait. Ezeknek a maradéka még mindig felelős a világméretű Királyság-érdekek képviseletéért (Lukács 12:42). A felkentek modernkori háziszolgasága idején, Jehova áldása megnyilvánult a szervezetén. Ennek eredményeként, nagymértékű növekedést tapasztaltak. Hiszen csak az elmúlt öt évben jóval több mint egymillió új személy szimbolizálta önátadását vízalámerítéssel! Ez több ezer új gyülekezetet és több száz új körzetet eredményezett.
Amint Jézus Krisztus felelősséggel ruházta fel a ’hű és értelmes rabszolgát’, ők is megbíztak gyülekezeti felelősségekkel a ’más juhok’ közül való véneket és kisegítőszolgákat (Máté 24:45–47; János 10:16). Mindazonáltal, több olyan önátadott férfira van szükség, aki képes gondot viselni a nagymértékű növekedésből eredő személyekre. Hol lehet ilyen személyeket találni? A véneknek kell őket kiképezniük. Viszont, hogyan képesek a vének kiképezni őket, ha nem osztanak meg bizonyos feladatokat az ígéretes személyekkel? Milyen más módon tudnának a vének meggyőződni a fiatalabb férfiak képességeiről és lojalitásáról?
Mit jelent megosztani a felelősséget?
Egyesek számára a „felelősség megosztása” a felelősség áthárítását, elkerülését, elhanyagolását vagy feladását jelenti. Viszont, amikor megfelelően alkalmazzák a ’felelősség megosztását’, valójában a vállalt kötelesség teljesítését jelenti. Az angol igét „to delegate” [magyarul: felelősséget megosztani] ekként határozzák meg, „megbízni valakit valamivel; képviselőnek kijelölni; felelősséggel vagy hatalommal felruházni”. Mindazonáltal, végső soron az a személy a felelős az eredményért, aki a felelősséget átruházta.
Egyesek tartózkodhatnak a felelősség megosztásától attól való félelmük miatt, hogy elveszítik az irányítást. Viszont a felelősség megosztása nem jelenti az irányítás elvesztését. Bár Krisztus Jézus láthatatlan és az egekből uralkodik, határozottan irányítja a keresztény gyülekezetet. A gyülekezetet ő is tapasztalt férfiak gondjaira bízta (Efézus 5:23–27; Kolossé 1:13).
Mások azért tartózkodnak a felelősség megosztásától, mivel úgy érzik, hogy képesek a feladatot gyorsabban ellátni egyedül. Viszont Jézus felismerte a mások kiképzésében rejlő értéket. A földön senki sem tanított hatásosabban mint Jézus (János 7:46). Viszont, miután utasításokkal látott el a tanítványai közül 70-et, kiküldte őket a prédikálómunkába. Bár nem rendelkeztek olyan tanítási képességekkel mint Jézus, örömmel tértek vissza sikerüktől felbuzdulva. Jézus velük együtt örült és megdicsérte őket, mivel tudta, hogy folytatni fogják majd a munkát hosszú idővel távozása után; és végül is képesek lesznek többet tenni, mint amit ő valaha képes lett volna egyedül tenni (Lukács 10:1–24; János 14:12).
A felelősség megosztása a szükséges részletekre vonatkozó segítséget is jelenti. Egy nappal halála előtt, Jézus megbízta Pétert és Jánost, hogy gondoskodjanak az utolsó Pászkavacsora előkészületeiről (Lukács 22:7–13). Jézusnak nem volt gondja a bárány, a bor, a kovásztalan kenyér és a keserűfűvek megvásárlására; sem nem kellett gondoskodnia evőeszközökről, tűzifáról és más hasonló anyagokról. Péter és János gondoskodtak ezekről a részletekről.
A vének ma hasonló előnyöknek örvendhetnek, ha követik Jézus példáját. Például megkérhetik azt a személyt, aki gondoskodik az irodalomról, hogy rendelje meg a szükséges mennyiséget a következő kampányhoz. Utasítást kaphat arra, hogy vizsgálja meg a feljegyzéseit és állapítsa meg, mennyi anyag fogyott el a múltban hasonló kampányok idején. Azonkívül figyelembe veheti a gyülekezet területét, mielőtt kitöltené a megrendelési nyomtatványt. Be kell mutatnia a nyomtatványt a gyülekezet titkárának jóváhagyás végett. Ha az irodalomszolga megtanulta a feladatát, akkor már nem szükséges a titkárnak szintén megvizsgálni a korábbi feljegyzéseket, amennyiben a nyomtatványon levő összesített darabszám valósnak látszik. Világos, hogy a felelősség megosztásának ezen egyszerű cselekedete minden érintett részére leegyszerűsíti az irodalomrendelést.
Tekintettel az ebben rejlő előnyökre, hogyan lehet hatásosan megosztani a felelősséget?
Ahogyan megoszthatod a felelősséget
Határozd meg a feladatot. Először is világosan jelentsd ki milyen eredményeket vársz el. „Kereskedjetek míg megjövök” — mondta tíz rabszolgájának a Jézus példázatában szereplő „nemes ember” (Lukács 19:12, 13). A gazda elvárta a rabszolgáktól, hogy nyereségesen kereskedjenek és számoljanak be a haszonról visszatérésekor. Tudták mit kellett tenniük. Hogyan lehetne ezt az alapelvet alkalmazni egy mai Királyság-terem felújításra? Példaként, azzal a testvérrel, aki azt a feladatot kapta, hogy javítsa meg a tetőt, általában közlik, milyen anyagokat használhat fel, hol találja meg ezeket, és mikor kezdje a munkát, ha az időjárás engedi. Az ilyen pontos utasítások a jó szervezettséget szolgálják.
Fontos meghatározni nemcsak a feladatot, hanem a személy hatáskörét is, milyen döntéseket hozhat meg egyedül, és melyek azok a dolgok, amelyekben más az illetékes. Mózes elmondta azoknak, akiket kijelölt, hogy ők ítélkezzenek a kisebb ügyekben, viszont a komolyabb ügyekben hozzá jöjjenek (2Mózes 18:22).
Amikor megbízatásokat adsz, igyekezz kiküszöbölni a feladat kettős kiosztást. Ha több személy kapja ugyanazt a feladatot, az zűrzavart eredményez. Képzeld el mi történne Jehova Tanúi egyik nagy kongresszusán, ha mind a Takarítási Osztály, mind az Élelmezési Osztály azt a feladatot kapná, hogy tartsa tisztán az élelmiszer elárusító helyeket, vagy mind a Rendezői Osztály, mind az Alámerítés Osztály azt a feladatot kapná, hogy irányítsák a megfigyelőket az alámerítés alatt.
Válassz ki képesített férfiakat. Jetró azt tanácsolta Mózesnek: „És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük elöljárókká” (2Mózes 18:21). Nyilvánvalóan a férfinak először is szellemi képesítésűnek kell lennie. Annak eldöntése végett, hogy valaki alkalmas-e a feladat elvégzésére, fontolóra kell venni olyan tényezőket, mint a személyiségbeli vonásokat, tapasztalatot, kiképzést és képességeket. Tehát, egy keresztény, aki különösen barátságos és kedves beállítottságú, valószínűleg jól dolgozna akár a folyóirat pultnál, akár rendezőként. Hasonlóképpen, amikor kiválasztotok valakit, aki segít a gyülekezeti titkárnak, logikus módon meg kell fontolni mennyire rendszerető az illető. Odafigyel-e a részletekre, megbízható és titoktartó-e? (Lukács 16:10). Az ilyen tényezők megvizsgálása a szükséges szellemi képesítésen kívül segíteni fog megtalálni a megfelelő férfit a munka elvégzésére.
Gondoskodj megfelelő eszközökről. Annak, aki szolgál szüksége lesz bizonyos eszközökre feladata elvégzéséhez. Talán berendezésre, pénzre vagy segítségre lesz szüksége. Gondoskodj megfelelő eszközökről. Például egy testvért megkérhetnek, hogy végezzen el bizonyos szükséges javításokat a Királyság-termen. Nyilvánvalóan megmondják neki, mit kell elvégeznie, viszont szüksége lehet valamennyi készpénzre is, hogy megvásárolhassa a munka közben szükségessé vált anyagokat. Talán segítségre lesz szüksége. Tehát a vének megkérhetnek másokat, hogy segítsenek neki, vagy bejelenthetik a gyülekezetben, hogy ’X.Y. testvér ilyen és ilyen munkákat fog elvégezni a termen, és esetleg meg fog kérni egyeseket közületek, hogy segítsetek neki’. Az ehhez hasonló előzetes átgondolással nem fog az ember feladatot adni a megfelelő eszközök biztosítása nélkül. „Ne oszd meg félig a felelősséget” — javasolja egy vezetői tanácsadó.
Amikor felelősséggel bízol meg személyeket, tudasd másokkal, hogy a személy téged helyettesít. Az a meghatalmazás, hogy téged helyettesítsen, szintén egy erőforrás. Józsuét Izrael új vezetőjeként nevezték ki ’az egész gyülekezet’ előtt. Mózes arra kapott utasítást, hogy ’adjon valamennyit neki az ő dicsőségéből’ (4Mózes 27:18–23). Gyülekezeti szinten ugyanezt meg lehet tenni azzal, ha egyszerűen kitűzzük a hirdetőtáblára azok névsorát, akik feladatokat kaptak.
Támogasd döntésüket. A megbízott személy most már megkezdheti a szóban forgó munkát. Emlékezz viszont arra, hogy a buzdítás valódi forrásaként szolgálhatsz, ha támogatod az általa hozott jó döntést. Például, neked mint vénnek saját elképzelésed van a mikrofon elhelyezéséről és a Királyság-terem emelvényének berendezéséről, ez talán kissé különbözik attól, ahogyan a kijelölt testvér elvégzi. Viszont, ha a testvér, aki az emelvényre visel gondot bizonyos mozgási térrel rendelkezik, valószínűleg önbizalomra és tapasztalatra tesz szert. Sőt lehet hogy javít is a dolgokon. Egy üzleti tanácsadó a következőket mondta: „Oszd meg a munkát, nem pedig az elvégzés módját . . . Gyakran alkotóképességek kerülnek a felszínre.”
Továbbá, a testvér, aki ténylegesen végzi a munkát, gyakran közelebb van egy bizonyos helyzethez és ezáltal jobban megértheti az ehhez kapcsolódó nehézségeket. Nagy valószínűséggel olyan megoldást fog találni a nehézségre, amely sikeres lesz. Azonkívül olyan tényezőkkel is képes számolni, amelyek nem nyilvánvalóak a szemlélőnek. Ezért egy keresztény felvigyázó ezt mondta egy tapasztalt segítőről: „Ha azt mondja, hogy kissé köves az a talaj, bíznom kell benne.”
Igen, a vének számára a legértékesebb erőforrások azok az önátadott férfiak és nők, akik hajlandók és képesek segíteni mindenben, amire utasítást kapnak. Vének, vegyétek igénybe ezt a kitűnő lehetőséget! A felelősség megosztása a szerénység jele és minimálisra csökkentheti a stresszt és a csalódottságot. Nemcsak képes leszel többet tenni, hanem lehetőséget adsz másoknak megszerezni a szükséges tapasztalatokat.