Egy tanult ember

„MERT nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok, vagy előkelők” (1Korinthus 1:26, Ökumenikus fordítás). Ezek a szavak is mutatják, hogy veszélyes lehet, ha belemerülünk a világi bölcsességbe, vagy ha magas társadalmi beosztással rendelkezünk. Ezek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy elfogadjuk a Jóhírt (Példabeszédek 16:5; Márk 10:25).

Pál napjaiban is voltak néhányan, akik emberi megítélés szerint bölcsek voltak és elfogadták az igazságot; az egyikük maga Pál volt. A jól képzett, és úgy tűnik kiváló családból származó Pál buzgó evangélizáló volt. Megmutatta ezáltal, hogy e világ kiváltságosai szolgálhatják Jehovát, ha helyes a szívállapotuk. Sőt még fel is tudják használni világi képességeiket Jehova szolgálatában (Lukács 16:9).

Tárzusi származás

Pál Tárzusban, ebben a „nem ismeretlen” városban született, ahogyan ezt később leírta (Cselekedetek 21:39). Valószínűleg itt szerezte a nyelvtudását — különösen a görög nyelvben való jártasságát —, mely felbecsülhetetlen érték volt misszionáriusi munkájában. Azzal, hogy Pál Tárzusban élt, nemcsak a zsidó, de a pogány kultúrába is betekintést nyerhetett, és ezt a tapasztalatát használta fel később mint a nemzetek apostola. Olyan módon tudta elmondani az igazságot, amelyet ők is megérthettek (1Korinthus 9:21). Például, figyeld meg az athéniakhoz intézett beszédét a Cselekedetek könyve 17. részének feljegyzésében. Mesterien hivatkozott az athéni vallásra, sőt még idézett is az egyik költőjüktől, amikor elmondta az igazságot.

Római állampolgár

Pál egy másik világi előnnyel is rendelkezett. Római állampolgár volt, és ezt is felhasználta a Jóhír előmozdítására. Filippiben megvesszőzték és tömlöcbe vetették társaival együtt, ítélet nélkül. Ez törvénytelen eljárás volt egy római állampolgárral szemben, és amikor Pál felhívta a hatóságok figyelmét erre, azok megengedték, hogy maradjon és szolgálja a gyülekezetét, míg a következő helyre nem ment (Cselekedetek 16:37–40).

Később, mikor Pál megjelent Festus kormányzó előtt, felhasználta római állampolgárságának előnyét és a császárra apellált ügyében. Így a Római Birodalom legfelsőbb hatósága előtt védte meg a Jóhírt (Cselekedetek 25:11, 12; Filippi 1:7).

Pál gyakorlati nevelést kapott, ami később hasznosnak bizonyult. Apjához hasonlóan sátorkészítést tanult. Ennek köszönhetően el tudta magát tartani a szolgálatban, amikor az anyagiakat tekintve kevéssel rendelkezett (Cselekedetek 18:1–3). Alapos vallási oktatásban is részesült. Úgy emlegették, mint „farizeust, farizeusok fiát” (Cselekedetek 23:6). Valóban az egyik leghíresebb zsidó tanító, Gamáliel lábainál tanult (Cselekedetek 22:3). Ez az oktatás talán hasonló lehet a mai egyetemi oktatás szintjéhez, figyelembe véve, hogy elég kiemelkedő családból származott.

Helyes szemlélet

Pál előtt addigi élete és képzése alapján ragyogó jövő kínálkozott a judaizmusban. Nagyon sokra vihette volna. Attól kezdve azonban, hogy Pál elfogadta Jézus messiási voltát, célkitűzései megváltoztak. Amikor a filippibeli testvéreknek írt, röviden ismertette néhány korábbi világi előnyét, és ezt mondta: „De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt” (Filippi 3:7, 8).

Ez a tanult ember egyáltalán nem tekintett vágyódással vissza arra, hogy mit is érhetett volna el a világi műveltségével; és arra sem használta fel „nagy tudását”, hogy másokat ezzel lenyűgözzön (Cselekedetek 26:24; 1Korinthus 2:1–4). Inkább teljesen bízva Jehova Istenben korábbi lehetőségeire utalva ezeket mondta: „Azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippi 3:13, 14). Pál értékesnek tartotta a szellemi dolgokat.

Mindazonáltal, Pál felhasználta korábbi neveltetését Jehova szolgálatában. Amikor ezt mondta a zsidókról: „Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök”, személyes tapasztalatból beszélt (Róma 10:2). Mint gyakorló farizeus, bizonyára ő is rendelkezett buzgósággal Isten és az Írások iránt. Miután Pál keresztény lett, buzgóságát pontos ismerettel egészítette ki, és így korábbi tanulmányait igazságos célra tudta felhasználni. Például a Zsidókhoz írott levelében fel tudta használni alapos ismeretét Izrael történelméről és templomi imádatáról arra, hogy bebizonyítsa a keresztény elrendezés felsőbbrendűségét.

Néhányan ma is válaszolnak a Jóhírre azok közül, akik emberi megítélés szerint bölcsek. A legkülönbözőbb műveltségi szinttel rendelkező emberek, valamint mindenféle foglalkozást és mesterséget űzők elfogadták az igazságot és a korábban tanultakat felhasználták Jehova szolgálatában. Bármilyen világi végzettséggel is rendelkezzenek, a keresztények sosem tévesztik szem elől, hogy létfontosságú képesítésük szellemi eredetű. Ezek a „fontosabb dolgok”, mivel ezek az örökkétartó élethez vezetnek bennünket (Filippi 1:10, New World Translation).