Nem Jehova a felelős

„A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (ZSOLTÁROK 103:13, 14).

1., 2. Ki volt Ábrahám, és unokaöccse, Lót miért költözött a bűnös városba, Szodomába?

JEHOVA nem felelős azokért a nehézségekért, amiket saját hibáinkból eredően tapasztalhatunk. Figyeljük meg, mi is történt ezzel kapcsolatosan mintegy 3900 évvel ezelőtt! Isten barátja, Ábrahám (Ábrám) és az ő unokaöccse, Lót igen sikeres emberek lettek (Jakab 2:23). Vagyonuk és állatállományuk akkora volt, hogy „nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak”. A két férfi pásztorai között is vita támadt (1Mózes 13:5–7). Mit lehetett tenni?

² A vita befejezése érdekében Ábrahám azt javasolta, hogy váljanak szét, és megengedte, hogy Lót válasszon. Mivel azonban Ábrahám volt az idősebb, helyénvaló lett volna, ha unokaöccse hagyja, hogy ő válassza a jobbik területet; ám Lót a legjobb minőségű részt választotta: az egész Alsó-Jordán vízzel legjobban ellátott területét. A látszat csalóka volt, ugyanis a közelben feküdt az erkölcsileg hanyatló Szodoma és Gomorra városa. Lót és családja végül Szodomába költözött, és ez szellemi veszélybe sodorta őket. Később, amikor Khédorlaomer király és szövetségesei legyőzték Szodoma uralkodóját, Lót fogságba került. Ábrahám és emberei kiszabadították őt, de Lót és családja visszatért Szodomába (1Mózes 13:8–13; 14:4–16).

3., 4. Mi történt Lóttal és családjának tagjaival, amikor Isten elpusztította Szodomát és Gomorrát?

³ Szodoma és Gomorra szexuális elfajulása és erkölcsi lealjasodása miatt Jehova e városok elpusztítása mellett döntött. Azonban irgalmasan két angyalt küldött Lóthoz, annak feleségéhez és két lányához, hogy kivezessék őket Szodomából. Nem volt szabad visszanézniük; Lót felesége azonban — talán a hátrahagyott anyagi dolgok utáni vágyódás miatt — nem tett ennek eleget, s emiatt sóoszloppá vált (1Mózes 19:1–26).

⁴ Micsoda kárt szenvedtek Lót és lányai! A lányoknak el kellett hagyniuk a férfiakat, akikhez úgy volt, hogy férjhez mennek. Lót elvesztette feleségét és anyagi javait. Arra kényszerült, hogy lányaival egy barlangban éljen (1Mózes 19:30–38). Ami oly jónak látszott, épp az ellenkezőjének bizonyult. Ám Lótot, még ha nyilvánvalóan el is követett néhány komoly hibát, később mégis az ’igaz Lót’-nak nevezték (2Péter 2:7, 8). És biztos, hogy Jehova Isten nem volt felelős Lót hibáiért.

„Ki veheti észre a tévedéseket?”

5. Hogyan érzett Dávid a hibákkal és az önhittséggel kapcsolatban?

⁵ Mivel tökéletlenek és bűnösök vagyunk, mindannyian követünk el hibákat (Róma 5:12; Jakab 3:2). Lóthoz hasonlóan minket is megtéveszthet a látszat és előfordulhat, hogy rosszul döntünk. Ezért könyöröghetett így a zsoltáros Dávid: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől” (Zsoltárok 19:13, 14). Dávid tudta: elkövethet bűnöket úgy, hogy még csak nincs is tudatában. Így azoknak a vétkeknek a megbocsátását is kérte, amelyek még előtte is rejtve voltak. Amikor súlyos hibát követett el, mivel tökéletlen teste helytelen cselekedetre sarkallta, nagyon vágyta Jehova segítségét. Azt szerette volna, ha Isten megőrzi őt attól, hogy önhitten cselekedjen. Nem akarta, hogy az önhittség uralkodó tulajdonságává váljon. Inkább azt kívánta, hogy Jehova Isten iránti odaadása legyen tökéletes.

6. Milyen vigaszt nyújt a Zsoltárok 103:10–14?

⁶ Mi, Jehova mai önátadott szolgái, szintén tökéletlenek vagyunk, és így hibákat követünk el. Például Lóthoz hasonlóan rosszul választhatjuk meg lakóhelyünket. Talán annak a lehetőségét szalasztjuk el, hogy kiterjesszük Istennek végzett szent szolgálatunkat. Bár Jehova látja az ilyen hibákat, ismeri azokat akik szíve az igazságosságra hajlik. Még ha súlyos bűnt követünk is el, de megbánjuk azt, Jehova megbocsát, segítséget nyújt és továbbra is istenfélő egyéneknek tekint bennünket. „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” — jelenti ki Dávid. „Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:10–14). Irgalmas égi Atyánk képessé tehet bennünket arra, hogy jóvátegyük hibáinkat, vagy adhat egy másik lehetőséget az ő dicséretére végzett szent szolgálatunk kiterjesztésére.

Istent okolni tévedés

7. Miért szenvedünk el megpróbáltatásokat?

⁷ Amikor rosszul mennek a dolgok, az ember hajlamos arra, hogy valakit vagy valamit okoljon azért, ami történt. Akadnak olyanok, akik még Istent is okolják. De Jehova nem hoz bajt az emberekre. Ő jót tesz, nem pedig ártalmas dolgokat. Hiszen, „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5:45). A legelső ok, amiért megpróbáltatásokat szenvedünk el, az, hogy önző elvek alapján működő világban élünk, amely Sátán, az Ördög hatalmában van (1János 5:19).

8. Mit tett Ádám, amikor a dolgok nem megfelelően mentek a számára?

⁸ Veszélyes és nem bölcs Jehova Istent okolni azokért a nehézségekért, amiket saját hibáink okoznak. Ez akár még az életünkbe is kerülhet. Az első embernek, Ádámnak meg kellett volna bíznia Istenben mindazon jó dolgok miatt, amiket kapott. Igen, Ádámnak mélységes hálát kellett volna éreznie Jehova iránt magáért az életért, és azokért az áldásokért, amiket kertszerű otthonában, az Éden kertjében élvezett (1Mózes 2:7–9). Mit tett Ádám, amikor a dolgok nem mentek megfelelően, mivel nem engedelmeskedett Jehovának és evett a tiltott gyümölcsből? Így panaszkodott Istennek: „Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém” (1Mózes 2:15–17; 3:1–12). Nekünk nem szabad Jehovát okolnunk, amint azt Ádám tette.

9. a) Miből meríthetünk vigaszt, ha bölcsességet nélkülöző cselekedeteink miatt nehézségekkel kerülünk szembe? b) A Példabeszédek 19:3 szerint mit tesznek egyesek, miután bajt hoztak magukra?

⁹ Ha nehézségekkel kerülünk szembe tevékenységünk és a bölcsesség hiánya miatt, vigaszt meríthetünk annak tudatából, hogy Jehova jobban érti gyengeségeinket, mint mi, és kiszabadít nehéz helyzetünkből, ha kizárólagos odaadást tanúsítunk iránta. Értékelnünk kell a kapott isteni segítséget, és soha nem szabad Istent okolnunk azokért a nyomasztó helyzetekért és nehézségekért, amelyeket mi magunk okozunk magunknak. Ezzel kapcsolatban az egyik bölcs példabeszéd ezt mondja: „Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve” (Példabeszédek 19:3). Egy másik fordítás így szól: „Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve” (Ökumenikus fordítás). Egy további fordítás szerint: „Az ember tudatlansága az, ami összekuszálja az ügyeit, és ő kifakad Jehova ellen” (Byington).

10. Hogyan ’fordította el az ő útát’ Ádám, a maga ostobasága miatt?

¹⁰ Az ebben a példabeszédben megadott alapelv szerint Ádám önző módon cselekedett, és ostoba gondolkodása ’fordította el az ő útát’. Szíve elfordult Jehova Istentől, és elindult a maga önző, független útján. Olyannyira hálátlanná vált, hogy Teremtőjét okolta, s ezáltal a Legfelségesebbnek az ellenségévé lett! Ádám bűne miatt mind a saját, mind családjának útja a pusztulásba vezetett. Micsoda figyelmeztetés ez! Azok, akik hajlamosak Jehovát okolni a nem kívánatos állapotokért, jól teszik, ha megkérdezik maguktól: Vajon megbízom Istenben a jó dolgok miatt, amelyeket élvezek? Vajon hálás vagyok azért, hogy nekem mint egyik teremtményének életem van? Nem lehet, hogy saját vétkeim hoztak rám bajt? Vajon kiérdemlem Jehova kegyét és segítségét azáltal, hogy követem ihletett Szavában, a Bibliában kifejtett útmutatását?

A veszély, amely még Jehova szolgáit is fenyegeti

11. Istent illetően, miben voltak bűnösök az első századi zsidó vallási vezetők?

¹¹ Az i. sz. első század zsidó vallási vezetői azt állították, hogy Istent szolgálják, de figyelmen kívül hagyták szavát az igazságról és saját értelmezésükre támaszkodtak (Máté 15:8, 9). Mivel Jézus Krisztus leleplezte helytelen gondolkodásukat, halálra adták őt. Később a tanítványok iránt is heves dühvel viseltettek (Cselekedetek 7:54–60). Útjuk olyannyira hamis volt, hogy végül még Jehova ellen is haragra gerjedtek. (Vö. Cselekedetek 5:34, 38, 39.)

12. Milyen példa mutatja, hogy még némely, a keresztény gyülekezettel kapcsolatban álló egyén is megpróbálja Jehovát okolni a nehézségeiért?

¹² Még a keresztény gyülekezetben is vannak olyanok, akik veszélyes gondolkodásmódot alakítanak ki, megpróbálva Istent tenni felelőssé tartani a nehézségekért, amelyekkel szembekerülnek. Például az egyik gyülekezetben a kinevezett vének szükségesnek találták, hogy egy fiatal férjes asszonynak kedves, de határozott Írás szerinti tanácsot adjanak egy világi férfi társasága ellen. Az egyik beszélgetés alkalmával az asszony Istent okolta, amiért nem segít neki, hogy ellenálljon a kísértésnek, amit számára a férfi társasága továbbra is jelent. Tulajdonképpen azt mondta, hogy haragszik Istenre! Az Írás szerinti érvek és az ismételt erőfeszítések, hogy segítsenek neki, hiábavalónak bizonyultak, és az erkölcstelen folyamat később az asszonynak a keresztény gyülekezetből való eltávolításához vezetett.

13. Miért kerüljük a panaszkodó magatartást?

¹³ A panaszkodó szellem oda vezethet, hogy az ember Jehovát okolja bizonyos dolgokért. Az első századi gyülekezetbe beszivárgó „istentelenek” ilyen rossz szelleműek voltak, és ehhez még másfajta szellemileg romlott gondolkodás is társult. Amint Júdás tanítvány mondta, ezek az emberek „a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják”. Júdás jelentette ki ezt is: „Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók” (Júdás 3, 4, 16). Jehova lojális szolgái bölcsen azért imádkoznak, hogy értékelő szelleműek legyenek, nem pedig panaszkodóak, ami végül annyira megkeserítheti őket, hogy elvesztik hitüket Istenben és veszélyeztetik vele való kapcsolatukat.

14. Hogyan reagálhat valaki, ha keresztény társa megbántja, de miért nem ez a helyes eljárás?

¹⁴ Úgy érezheted, hogy ez veled nem történhet meg. Mégis, azok a dolgok, amelyek a saját vagy mások hibája miatt rosszul mennek, végül oda vezethetnek, hogy Istent okoljuk miattuk. Például egy ember megbántódhat azon, amit valamelyik hívőtársa mond vagy tesz. A megbántott egyén — talán olyasvalaki, aki évek óta lojálisan szolgálja Jehovát — ezt mondhatja: ’Ha ez a személy a gyülekezetben van, én nem veszek részt az összejöveteleken.’ Esetleg annyira megzavarhatja az ügy, hogy ezt mondja magában: ’Ha így állnak a dolgok, nem akarok a gyülekezet tagja lenni.’ De vajon így kell viselkednie egy kereszténynek? Ha egy másik tökéletlen ember megbántja, miért tölti ki haragját az Isten előtt elfogadható és őt lojálisan szolgáló emberek egész gyülekezetén? Miért kellene bárkinek is, aki átadta magát Jehovának, abbahagyni az isteni akarat cselekvését, és Istenre haragudni? Vajon bölcs dolog engedni, hogy valakinek a Jehovával való jó kapcsolatát egy egyén vagy a körülmények lerombolják? Bizonyára ostobaság és bűn lenne bármilyen okból is abbahagyni Jehova Isten imádatát (Jakab 4:17).

15., 16. Miben volt bűnös Diotrefesz, de hogyan viselkedett Gájus?

¹⁵ Képzeld el, hogy ugyanabban a gyülekezetben vagy, amelyben a szerető keresztény, Gájus. Neki ’híven kellett cselekednie’ az odalátogató hívőtársak — és idegenek — iránti vendégszeretet kiterjesztésében! De nyilván ugyanabban a gyülekezetben volt a büszke Diotrefesz is. Ő nem fogadott el semmit Jánossal, Jézus Krisztus egyik apostolával kapcsolatban. Még gonosz szavakkal fecsegett is Jánosról. Az apostol ezt mondta: „Nem elégedvén meg ezzel, maga [Diotrefesz] sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti” (3János 1, 5–10).

¹⁶ Amikor János a gyülekezetbe ment, említést szándékozott tenni arról, amit Diotrefesz tett. S hogyan reagáltak Gájus és más vendégszerető keresztények abban a gyülekezetben? Nincs Írás szerinti utalás arra, hogy ezt mondták volna: ’Ameddig Diotrefesz a gyülekezetben van, addig én nem kívánok annak tagja lenni. Nem fogtok látni az összejöveteleken.’ Gájus, és hozzá hasonlóan mások is kétségtelenül erősen álltak. Nem engedték, hogy bármi is megállítsa őket az isteni akarat cselekvésében, és bizonyára nem gerjedtek haragra Jehova ellen. Egyáltalán nem! Nem adták meg magukat Sátán, az Ördög ravasz cselfogásainak sem, aki örült volna, ha hűtlenné válnak Jehova iránt és Istent okolják a történtekért (Efézus 6:10–18).

Soha ne gerjedjünk haragra Jehova ellen!

17. Hogyan kell cselekednünk, még ha egyes emberek vagy helyzetek bántanak is minket, illetve nem tetszenek nekünk?

¹⁷ Még ha egyes emberek vagy bizonyos helyzetek a gyülekezetben nem tetszenek is Isten egyik szolgájának, vagy bántják őt, ha emiatt megszakítaná a kapcsolatát Isten népével, valójában saját útját fordítaná el. Az ilyen ember helytelenül használná jó felfogóképességét (Zsidók 5:14). Határozzuk hát el, hogy becsületességünket megtartva nézünk szembe minden megpróbáltatással! Maradjunk lojálisak Jehova Istenhez, Jézus Krisztushoz és a keresztény gyülekezethez! (Zsidók 10:24, 25). Sehol másutt nem található meg az az igazság, amely örök élethez vezet.

18. Bár nem mindig értjük világosan Isten bánásmódját, miben lehetünk biztosak Jehova Istennel kapcsolatban?

¹⁸ Emlékezzünk arra is, hogy Jehova soha nem tesz próbára senkit gonosz dolgokkal (Jakab 1:13). Isten, aki a szeretet tökéletes lényege, jót tesz, különösen azokkal, akik szeretik őt (1János 4:8). Bár nem értjük mindig világosan Isten bánásmódját, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova Isten soha nem mulasztja el megtenni azt, ami szolgáinak a legjobb. Amint Péter mondta: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:6, 7). Igen, Jehovának valóban gondja van népére (Zsoltárok 94:14).

19., 20. Hogyan kell cselekednünk még akkor is, ha próbáink néha lehangolnak bennünket?

¹⁹ Ne hagyjuk tehát, hogy bármi vagy bárki botlásunkat okozza! Amint azt a zsoltáros oly jól mondja: „A te [Jehova Isten] törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk” (Zsoltárok 119:165). Mindannyian szembe kerülünk próbákkal, s ezek egy időre lehangolhatnak, elcsüggeszthetnek bennünket. De soha ne engedjük, hogy keserűség fejlődjön ki szívünkben, különösen Jehova ellen! (Példabeszédek 4:23). Az ő segítségével és Írás szerinti módon kezelve a hosszan tartó nehézségeket, meg tudjuk oldani és el tudjuk viselni azokat (Máté 18:15–17; Efézus 4:26, 27).

²⁰ Soha ne engedjük, hogy érzelmeink miatt ostoba módon reagáljunk, s ezáltal elfordítsuk utunkat! Isten szívét megörvendeztető módon beszéljünk és cselekedjünk! (Példabeszédek 27:11). Folyamodjunk Jehovához buzgó imában, tudva, hogy ő valóban törődik velünk mint szolgáival, és meg fogja adni számunkra a megértést, amely szükséges ahhoz, hogy népével együtt az élet ösvényén maradjunk (Példabeszédek 3:5, 6). Mindenekfelett azonban ne gerjedjünk haragra Isten ellen! Amikor a dolgok rosszul mennek, mindig emlékezzünk arra, hogy nem Jehova a felelős!

Hogyan válaszolnál

◻ Milyen hibát követett el Lót, mégis hogyan tekintette őt Isten?

◻ Hogyan érzett Dávid a hibákkal és az önhittséggel kapcsolatban?

◻ Miért nem szabad Istent okolnunk, amikor rosszul mennek a dolgok?

◻ Mi segít nekünk elkerülni azt, hogy haragra gerjedjünk Jehova ellen?

[Kép a 15. oldalon]

Lót, miután elvált Ábrahámtól, szerencsétlenül választotta meg lakóhelyét