Vének — Igazítsatok helyre másokat a szelídség szellemében!

AZ ŐSZINTE keresztény szíve egy szellemi kerthez hasonlítható, mely jó gyümölcsöket terem. Ott valósággal virágzik a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség. S miért ne? Végül is ezek a szent szellem gyümölcsei, melyeket Jehova Isten ad az ő önátadott szolgáinak (Galátzia 5:22, 23). Ennek ellenére minden kereszténynek, akinek az a vágya, hogy szívének kertjét olyan állapotban tartsa, mely tetszik égi Atyjának, erőteljes és állandó harcot kell folytatnia az öröklött bűn gyomnövényei gyümölcsei ellen (Róma 5:5, 12).

Néha valami nemkívánatos dolog kezd el növekedni egy istenfélő ember tökéletlen szívében. Talán kitűnő szellemi eredményeket mutat fel. De egyszercsak felüti fejét valami nehézség, talán olyasmi, ami egészségtelen kapcsolatokra vagy egy nem bölcs döntésre vezethető vissza. Hogyan segíthetnek a gyülekezeti vének szellemileg az ilyen egyénnek?

Apostoli tanács

Ahhoz, hogy segítsenek egy kereszténynek, aki vétkezett, a véneknek Pál apostol tanácsát kell követniük: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Galátzia 6:1). Amikor a hívőtársat „előfogja . . . valami bűn”, a vének felelőssége, hogy amilyen gyorsan csak lehet, segítséget ajánljanak fel.

Pál egy olyan „ember”-re utal, aki valami félrelépést követett el. Az itt használt görög (anʹthro·pos) szót azonban alkalmazni lehet mind férfira, mind nőre. S mit jelent ’útbaigazítani’ [helyreigazítani, New World Translation] egy személyt? Ez a görög kifejezés (ka·tar·tiʹzo) azt jelenti: „megfelelő beállításba hozni”. Ugyanezt a szót használják a hálók megjavítására is (Máté 4:21). Ez a szó vonatkozik egy ember törött végtagjainak a rendbehozatalánál. Egy orvos ezt óvatosan teszi, hogy ne okozzon betegének szükségtelen fájdalmat. Hasonlóképpen egy testvér vagy testvérnő számára nyújtott segítség, hogy helyes szellemi beállítottságra jusson, gondosságot, tapintatot és együttérzést igényel.

A vének azzal bizonyítják szellemiségüket, ha a szelídség szellemét nyilvánítják ki, amikor megpróbálnak helyreigazítani egy személyt. A szelíd természetű Jézus minden bizonnyal szelídséggel kezelt volna ilyen dolgokat (Máté 11:29). A véneknek ilyen tulajdonságot kellene kinyilvánítaniuk Jehova egyik szolgája iránt, aki ballépést követett el, mert ők maguk sem képesek jobban legyőzni a bűnt, szívük törekvései ellenére sem. Ez előfordulhat a jövőben, ha eddig nem történt meg a múltban.

Ezeknek a szellemileg képesített férfiaknak szeretettel kell hívőtársaik ’terheit hordozni’. Valójában a vének elhatározták szívükben, hogy segítenek egy testvérnek vagy testvérnőnek küzdeni Sátán ellen, a kísértések, a hústest gyengeségei és a bennünket körülvevő bűn ellen. Ez biztosan az egyik módja annak, hogy a keresztény felvigyázók ’betöltsék Krisztus törvényét’ (Galátzia 6:2).

A valóban szellemi képesítésű férfiak alázatosak, mert tudatában vannak: „Ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg” (Galátzia 6:3). Függetlenül attól, hogy milyen szilárdan próbálják a vének azt tenni, ami helyes és segítőkész, ők még mindig nem érik el Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a tökéletességét és szerető könyörületességét. Ez azonban nem ok arra, hogy ne a tőlük telhető legjobbat tegyék.

A vének tudják, hogy helytelen lenne gőgösen, ’különb vagyok nálad’ módon megbélyegezni egy hívőtársat! Jézus biztosan nem tette volna ezt. Miért? Mert ő nemcsak a barátaiért áldozta fel életét, hanem még az ellenségeiért is! A vének arra törekszenek, hogy hasonló szeretetet nyilvánítsanak ki, amikor segíteni próbálnak a testvéreknek vagy testvérnőknek kijutni a bajból, és közelebb hozni őket égi Atyjukhoz és az ő igazságos irányadó mértékeihez. Mik azok a lépések, melyek segítenek a véneknek helyreigazítani hívőtársaikat?

Néhány segítő lépés

Imádságos szellemben bízzál Jehovában, mialatt szelíden beszélsz és cselekszel! Jézus szelíd természetű volt, erőteljesen imádkozott égi Atyjához vezetésért, és mindig azt tette, ami tetszett Neki (Máté 21:5; János 8:29). A véneknek is ezt kell tenniük, amikor megpróbálnak helyreigazítani egy olyan személyt, aki valamilyen ballépést követett el. Mint szelíd természetű alpásztor, egy vén bátorító és építő lesz beszédében, nem pedig megfélemlítő. A beszélgetés közben megpróbál olyan légkört kialakítani, melyben a segítségre szoruló keresztény olyan szabadnak érzi majd magát gondolatainak a kifejezésében, amennyire csak lehetséges. Azért, hogy elérje célját, a szívből jövő ima nagy segítség lesz. Aki egy szelíden adott tanácsot kap, sokkal inkább kész lesz kitárni szívét, ha tudja, hogy Jézushoz hasonlóan a tanácsadó azokat akarja tenni, amik tetszenek Istennek. A befejező ima valószínűleg arra indítja az egyént, hogy szükséges alkalmaznia az ilyen szerető, szelíd modorban adott tanácsot.

Az ima után mondj őszinte dicséretet! Ez utalhat az egyén jó tulajdonságaira, mint például kedvesség, megbízhatóság vagy szorgalom. Hivatkozhatsz a Jehovának végzett hűséges szolgálatának talán sok évre visszanyúló emlékére. Ily módon azt mutatjuk, hogy törődünk vele, és Krisztushoz hasonlóan tekintjük az egyént. Jézus dicsérettel kezdte a thiatirabeli gyülekezethez küldött üzenetét, mondván: „Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél” (Jelenések 2:19). Ezek a szavak arról biztosították a gyülekezet tagjait, hogy Jézus tudatában volt annak a jó munkának, amit ők végeztek. Bár a gyülekezetnek voltak tévedései — megtűrt egy „jezabeli” befolyást —, más vonatkozásban azonban jól tevékenykedett, és Jézus azt akarta, hogy azok a testvérek és testvérnők tudják, hogy az ő buzgó tevékenységük nem ment feledésbe (Jelenések 2:20). A véneknek ehhez hasonló módon kell dicsérni ott, ahol arra alap van.

Ne kezelj egy hibás lépést szigorúbban, mint ahogy a körülmények megkövetelik azt! A véneknek védelmezniük kell Isten nyáját, és tisztán kell tartaniuk az ő szervezetét. De némely szellemi ballépést, mely erőteljes tanácsot igényel, egy vagy két vén diszkréten kezelhet bírói meghallgatás nélkül. Sok esetben a szándékos gonoszság helyett az emberi gyengeség szolgál alapul egy keresztény ballépéséhez. A véneknek gyengéden kell bánniuk a nyájjal, és nem szabad elfelejteniük: „az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Jakab 2:13; Cselekedetek 20:28–30). A dolgok felnagyítása helyett egy vénnek szelíden kell bánnia bűnbánó hívőtársával, mint a mi könyörületes és irgalmas Istenünk, Jehova (Efézus 4:32).

Tanúsíts megértést az olyan tényezők iránt, melyek a helytelen lépéshez vezethettek! A véneknek gondosan kell hallgatniuk, amikor hívőtársaik kiöntik, mi van a szívükben. Mivel ’Isten nem veti meg a töredelmes és bűnbánó szívet’, nekik sem szabad megvetni (Zsoltárok 51:19). Talán egy házastárs érzelmi támogatásának a hiánya a probléma gyökere. A komoly és hosszantartó érzelmi depresszió kikezdheti egy ember normális körülmények közötti szilárd érzelmi erősségét, vagy rendkívül megnehezítheti, hogy bölcs döntéseket hozzon. A szerető vének figyelembe fogják venni az ilyen tényezőket, mivel Pál, bár arra figyelmeztette testvéreit: „intsétek a rendetleneket”, de arra is sürgette őket: „bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1Thessalonika 5:14). Mialatt a vének nem engedhetnek abban, hogy Isten igazságos irányadó mértékeit juttassák érvényre, számításba kell venniük az enyhítő körülményeket, éppen úgy, ahogy azt Isten teszi (Zsoltárok 103:10–14; 130:3).

Kerüld, hogy aláásd egy keresztény társad önbecsülését! Mi sohasem akarjuk elrabolni egy testvérünk vagy testvérnőnk méltóságát, vagy olyan benyomást kelteni, hogy ő értéktelen. Ehelyett arról biztosítjuk őt, hogy bízunk keresztény képesítéseiben és Isten iránti szeretetében, ami arra fogja bátorítani őt, hogy helyrehozza a hibát. Hasonlóképpen a korinthusiak is arra kaptak buzdítást, hogy legyenek nagylelkűek, amikor Pál azt mondta nekik, hogy ő másoknak dicsekedett ebben a vonatkozásban tanusított ’készségükkel’ és ’buzgóságukkal’ (2Korinthus 9:1–3).

Mutasd meg, hogy a nehézség leküzdhető a Jehovába vetett bizalom által! Igen, komolyan próbálj meg segíteni az egyénnek meglátni, hogy az Istenbe vetett bizalom és Szava tanácsának az alkalmazása segít meghozni a szükséges helyreigazítást. Ahhoz, hogy a helyreigazítás eredményes legyen, kijelentéseinknek az Írásokon és a Bibliára épült kiadványokon kell alapulniuk. Célunk kettős: 1. segíteni annak, akinek támogatásra van szüksége, hogy meglássa és megértse Jehova nézőpontját, és 2. megmutatni az illetőnek, hogy egy bizonyos mértékig hogyan hagyta figyelmen kívül vagy tévesztette szem elől ezeknek az isteni irányelveknek a követését.

Kösd össze az Írás szerinti tanácsot kedves, bár a témára irányuló kérdésekkel! Ez nagyon hatásos lehet a szív elérésében. Jehova, az ő prófétája, Malakiás által egy kérdést használt arra, hogy megértesse népével, hogyan mentek tévútra: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? — kérdezte, s hozzátette — ti mégis csaltatok engem” (Malakiás 3:8). Izrael mulasztása abban, hogy beadja termésének tized részét, ahogy azt a Mózesi Törvény megkövetelte, Jehova meglopásával volt egyenlő. E helyzet orvoslására az izraelitáknak azzal a hittel kellett teljesíteniük a tiszta imádat iránti kötelezettségeiket, hogy Isten bőségesen megáldja majd őket. A gondolkodásra késztető és tapintatos kérdések által a vének is kihangsúlyozhatják, hogy a helyes dolgok megtevése ma magában foglalja azt, hogy bízunk égi Atyánkban, és engedelmeskedünk neki (Malakiás 3:10). A szívhez szóló beszélgetés nagyban hozzájárul, hogy segítsen testvérünknek ’lábaival egyenesen járni’ (Zsidók 12:13).

Hangsúlyozd a tanács elfogadásának előnyeit! A hathatós tanács magában foglalja egy helytelen eljárás következményeire vonatkozó figyelmeztetést és azokra az előnyökre vonatkozó emlékeztetést, amelyek a dolgok helyreigazításából származnak. Egy időszerű figyelmeztetés után Jézus a laodíceai gyülekezet szellemileg elfásult tagjait arról biztosította, hogy ha megbánják korábbi eljárásukat, és buzgó tanítványokká válnak, rendkívüli kiváltságoknak örvendhetnek, ami magában foglalja annak kilátását is, hogy vele uralkodnak majd az egekben (Jelenések 3:14–21).

Tanúsíts érdeklődést aziránt, hogy figyelnek-e a tanácsra! Amint egy jó orvos időről időre ellenőrzi, hogy egy csont, amit rendbehozott, még mindig megfelelően igazodik-e, a véneknek is meg kell próbálniuk eldönteni, hogy az Írás szerinti tanácsot alkalmazzák-e. Megkérdezhetik maguktól: Szükség van további segítségre? Meg kell ismételni a tanácsot, talán egy másik módon? Jézusnak ismételten azt kellett tanácsolnia tanítványainak, hogy alázatosságra van szükségük. Elég hosszú időn át türelmesen arra törekedett, hogy tanáccsal, szemléltetésekkel és a témára irányuló leckékkel helyreigazítsa gondolkodásukat (Máté 20:20–28; Márk 9:33–37; Lukács 22:24–27; János 13:5–17). Ehhez hasonlóan a vének segíthetnek egy testvér vagy testvérnő teljes helyreigazítását biztosítani azáltal, hogy nyomon követő bibliai beszélgetéseket terveznek be, hogy elősegítsék az illető előrehaladását a teljes szellemi egészségig.

Dicsérj meg bármilyen elért javulást! Ha az, aki ballépést követett el őszintén arra törekszik, hogy alkalmazza az Írás szerinti tanácsokat, szívélyesen dicsérd meg őt! Ez megerősíti az eredeti tanácsot és valószínű, hogy bátorító lesz a további előrehaladáshoz. Pál a korinthusiakhoz írt első levelében kénytelen volt számos dologban erőteljes tanácsot adni nekik. Nem sokkal azután, hogy Titusz Pál levelének kitűnő fogadtatásáról értesítette az apostolt, ez utóbbi azért írt, hogy megdicsérje őket: „Most örülök — mondta — nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg” (2Korinthus 7:9).

Ok az örvendezésre

Igen, Pál örvendett, amikor azt hallotta, hogy tanácsa segített a korinhusiaknak. Ehhez hasonlóan napjainkban is a vének nagyon örülnek, amikor egy hittársuk helyreáll egy ballépésből, mert kedvezően reagált szerető segítségükre. Valóban örvendhetnek, hogy segítenek egy bűnbánó kereszténynek gyökerestől kitépni szívéből a bűn tövises dudváit úgy, hogy az Istennek tetsző gyümölcsök virágozhatnak ott bőségesen.

Ha a vének sikeresen helyreigazítanak egy személyt, aki valami ballépést követett el, akkor ő talán visszafordult az olyan életmódtól, amely szellemileg teljesen végzetes lenne. (Vö. Jakab 5:19, 20.) Az ilyen támogatás miatt a segítséget elfogadónak háláját kell kifejeznie Jehova Isten iránt. A vének szerető segítségéért, együttérzéséért és megértéséért mondott valódi értékelés szavai is helyénvalók lehetnek. S amikor a szellemi gyógyulás teljes, minden érdekelt örvedhet, hogy a helyreigazítás a szelídség szellemében ment végbe.