A Nash papirusz értéke

HOGYAN állapítod meg pontosan egy régi héber bibliai kézirat keletkezési idejét? Ezzel a tudományos problémával találta magát szembe dr. John C. Trever 1948-ban, amikor először került a kezébe Ésaiás Holt-tengeri tekercse. Nagy fejtörést okozott számára a héber betűk alakja. Tudatában volt annak, hogy a betűknek kulcsszerepük van a kézirat korának megállapításában, de vajon mivel hasonlíthatná őket össze? Nagyon helyesen így következtetett: Ezt az írást csakis a Nash papirusz írásrendszerével vetheti egybe. Vajon miért? Mi ez a kézirat tulajdonképpen, és honnan származik?

A Nash papirusz csupán négy töredékből álló 24 soros héber szöveg, melynek mérete mintegy 7.5-ször 12.5 cm. W. L. Nash-ről nevezték el, aki a Society of Biblical Archeology titkára volt, és e töredékekhez egy egyiptomi kereskedőtől jutott hozzá 1902-ben. A következő évben S. A. Cooke annak a társulatnak a Proceedings című kiadványában kinyomtatta, és a társulat az angliai Cambridge Egyetemi Könyvtárnak ajándékozta, ahol ma is őrzik. E papirusz töredéknek értéke a korával arányos. Keletkezési idejét a tudósok az i. e. második vagy első századra tették, így ez volt a legkorábbi héber kézirat, amit valaha találtak.

Amikor dr. Trever a Nash papirusz egy színes diapozitívját az előtte fekvő tekerccsel összehasonlította, aprólékos vizsgálat alá vette az egyes betűk formáját és alakját. Semmi kétség nem fért a két írás nagyfokú hasonlóságához. Ennek ellenére hihetetlennek tűnt előtte, hogy a nagy, újonnan felfedezett kézirat egyszerűen abból a korai korszakból származhatott, mint a Nash papirusz. Az idő azonban igazolta, hogy a tudós érvelési logikája helyes. Ésaiás Holt-tengeri tekercse az i. e. második század származéka!

A Nash papirusz tartalma

A Nash papirusz szövegének elemzése feltárja, hogy a papirusz mind a 24 sora hiányos, mindkét végéről hiányzik egy szó vagy néhány betű. A 2Mózes 20. fejezetéből tartalmazza a Tízparancsolatot, valamint néhány verset az 5Mózes 5. és 6. fejezetéből. Ez tehát nem szabályos bibliai kézirat volt, hanem speciális célra összeállított szöveg. Nyilvánvalóan oktató célra készített gyüjtemény részét képezte, hogy egy zsidót Isten iránti kötelességére figyelmeztessen. Gyakran ismételte az írásnak egy részét, amely a Shemá-nak nevezett 5Mózes 6:4. versével kezdődött. Ez a vers így hangzik: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!”

A Tetragramma, YHWH, „Jehova” ebben a versben kétszer látható a papirusz utolsó sorában, más helyeken pedig öt ízben fordul elő. Úgy is szerepel egyszer, hogy az első betűje hiányzik.

A Shema különösen azt a célt szolgálta, hogy „Isten egy-személyi mivoltát kihangsúlyozza”. A zsidó Talmud szerint (Berakoth 19a), az ʼE·chadhʹ („Egy”) zárszót „kiváltképp ki kell hangsúlyozni, miközben minden egyes szótagot nyújtva ejtenek” (W. O. E. Oesterley és G. H. Box).

Napjainkban — a Nash papirusszal egyenrangú — sok lelet létezik, különösen azon tekercsek között, melyeket a Holt-tenger partjai mentén levő barlangokban találtak Qumran közelében. A részletekbe menő elemzés megerősítette, hogy e kéziratok nagy számban az i. e. első és második századában keletkeztek.a Noha már nem a legkorábbi időkből származó héber kéziratként tartják számon, a Nash papiruszt még mindig nagy érdeklődés övezi. Fennmarad mint az egyetlen ilyen ősi korból származó héber bibliai kézirat, amelyet Egyiptomban fedeztek fel.

[Lábjegyzet]