Színhelyek az Ígéret földjéről

Gerizim — ’Ezen a helyen végeztünk imádatot’

A KÚTNÁL egy szamaritánus asszony. Nem emlékeztetnek téged ezek a szavak a megindító beszámolóra, amikor Jézus alkalmi tanúságot tett Sikárban, a szamaritánusok egyik városában egy asszonynak a „Jákob forrásánál”? Szeretnéd-e elmélyíteni ismeretedet ezzel a jelentőségteljes eseménnyel kapcsolatban? (János 4:5–14.)

Figyeld meg a fent látható két hegyet, amelyek Jeruzsálemtől mintegy 50 km-re északra emelkednek a magasba.a Bal oldalon (délre) a fákkal borított Gerizim; számos forrás teszi termékennyé és lélegzetelállítóan széppé. Jobb oldalon (északra) az Ebál, mely kissé magasabb ugyan, de sziklás és kopár.

E két hegy között húzódik Sikem termékeny völgye. Jusson eszedbe, hogy amikor Isten barátja, Ábrám (későbbi nevén Ábrahám) lefelé vándorolt, átszelve az Ígéret földjét, útját megszakította Sikemben. Oltárt emelt ezen a helyen Jehovának, aki éppen akkor jelent meg neki, és a magvának ígérte ezt az országot (1Mózes 12:5–7). Mennyire alkalmas hely arra, hogy ilyen ígéret elhangozzék itt az ország szívében! A Gerizim- vagy az Ebál-hegy csúcsáról a pátriárka szemei elé tárult az Ígéret földjének nagy része. Sikem városa (napjainkban Nablusz a neve) létfontosságú központ volt, mivel az észak—déli irányban haladó hegyi úton feküdt, a tengerpartot a Jordán-völggyel összekötő kelet—nyugati út közelében.

Ábrahám oltára csak egy volt a jelentőségteljes vallásos fejlemények közül. A későbbiek folyamán Jákob szerzett földet ezen a vidéken és gyakorolta tovább az igaz imádatot. Mély kutat is ásott vagy ásatott pénzért, nem messze a Gerizim-hegy lábától. Évszázadok múlva a szamaritánus asszony így emlékezett meg erről: „A mi atyánk, Jákob, aki nekünk adta ezt a kutat . . . ebből ivott”. Talán forrásból nyerte vizét a kút, ami magyarázatul szolgálhatna arra nézve, miért nevezte János apostol „Jákob forrásának”.

Az igaz imádat említése a Gerizim- és az Ebál-heggyel kapcsolatban valószínűleg emlékeztet arra, hogy az izraelitákat — Mózes utasítása alapján — Józsué vezette ide. Józsué oltárt épített az Ebál-hegyén. És képzeljétek most magatok elé, amint a nép fele a Gerizim-hegy előtt, a többiek pedig az Ebál-hegy előtt állnak, és Józsué felolvassa „a törvényt, az áldást és az átkot” (Józsué 8:30–35; 5Mózes 11:29). Évek múlva, Józsué visszatért ide, és utolsó figyelmeztetése így hangzott: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk”. A nép szövetséget vállalt, hogy ugyanezt teszik. (Józsué 24:1, 15–18, 25). De valóban úgy is tettek?

A felelet segíthet megérteni Jézus beszélgetését a szamaritánus asszonnyal. Az Ábrahám, Jákob és Józsué által gyakorolt igaz imádat nem maradt fenn itt Szamáriában.

Az északi tíz törzs miután kivált, áttért a borjú imádatra. Jehova ezért megengedte az asszíroknak, hogy i. e. 740-ben az uralmuk alá hajtsák ezt a területet. Eltávolították a lakosság nagy részét, és idegen népeket telepítettek ide az asszír birodalom más részeiből, akik idegen isteneket imádtak. Néhányan a pogányok közül feltehetőleg vegyes házasságot kötöttek az izraelitákkal, akiktől átvették az igaz imádat néhány tanítását, például a körülmetélkedést. A szamaritánusok imádatának ez a formája azonban, biztosan nem nyerte el teljesen Isten tetszését (2Királyok 17:7–33).

Téves imádatukban a szamaritánusok kizárólag Mózes öt könyvét, a Pentateuchot fogadták Szent Iratokként. Mintegy az i. e. negyedik században templomot építettek a Gerizim-hegyen, vetélkedni akarván Isten jeruzsálemi templomával. Később a Gerizim hegyén épült templomot Zeusznak (vagy Jupiternek) szentelték, végül pedig lerombolták. Ennek ellenére a szamaritánusok imádati központja továbbra is a Gerizim-hegy maradt.

Egészen a mai napig, a szamaritánusok az évenkénti Pászka megünneplését a Gerizim-hegyen tartják. E célból számtalan bárányt levágnak. A leölt állatokat forró vizes hordókba merítik, hogy le tudják tépni a gyapjút, húsukat azután órákon át főzik kibélelt gödrökben. Éjfélkor a szamaritánusok százai — sokan Jeruzsálemből — fogyasztják el itt Pászkavacsorájukat. Balra látható a szamaritánus főpap fedett fővel, amint a Gerizim-hegyen a Pászka ünnep ceremóniáit végzi.

Emlékezz rá, mit mondott a szamaritánus asszony Jézusnak: „A mi atyáink ezen a helyen imádkoztak”. Jézus őt is, minket is útbaigazított. „Eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát . . . De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (János 4:20–24).

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Garo Nalbandian

Garo Nalbandian