Isten nem feledkezik meg ’a szeretetről, melyet az ő neve iránt tanúsítottatok’
„MERT nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsidók 6:10). Pál apostol ezen szavai beigazolódtak Kelet-Európában élő Jehova Tanúin. Évtizedeken át hűségesen szolgálták Isten nevének érdekeit, miközben hosszú és nehéz munkájukat a korábbi szovjet irányítás alatt működő kormányok korlátozták. Jehova emlékezik szolgáinak jó cselekedeteire, és elárasztja őket Királyság-áldásokkal. Tekintsük meg például az elmúlt szolgálati évi jelentést, amely három ilyen területről érkezett.
A korábbi Szovjetunió területei
A korábbi Szovjetunió területei jelentik, hogy az 1992-es szolgálati év folyamán a Királyság-hírnökök csúcsszáma 35 százalékkal emelkedett — 49 171-ről, 66 211-ra! De ez még nem minden, mivel az ottani hírnökök nagyon tevékenyek, ami a bibliai irodalom elterjesztésének növekedéséből is látható — a folyóiratokat is beleszámítva. Jól felhasználták a brosúrákat és a füzeteket is, melyekből 1 654 559 példányt helyeztek el. Ez több, mint a háromszorosa az elmúlt évben jelentett 477 235-ös számnak! Hogyan mutatkozott meg az eredménye ennek nagy számú elhelyezésnek? A házi bibliatanulmányozások számának megkétszereződésében. Jelenleg 38 484 bibliatanulmányozást vezetnek.
Továbbá a kisegítő-úttörőszolgálatban való részvétel 94 százalékkal emelkedett. Ez nyilvánvalóan hozzájárult az újonnan alámerített tanítványok kiemelkedően magas, 26 986-os számához, amely az elmúlt évi 6570-hez viszonyítva bámulatos, 311 százalékos növekedést jelent!
Mi keltette fel először némely újonnan alámerített figyelmét a Jóhír iránt? Az egyik tényező az volt, hogy a Tanúk őszintén szívükön viselték a bibliatanulmányozások vezetését. Egy moldovai elnöklőfelvigyázó így számol be erről:
„A feleségemmel felkerestünk egy hölgyet, aki korábban érdeklődést mutatott a bibliai igazság iránt. Bibliatanulmányozást kezdtünk vele. A férje azonban egyáltalán nem mutatott érdeklődést. Az egyik nap, amikor elindultunk a hölgyhöz a tanulmányozásra, az időjárás különösen hidegre fordult, és erős havazás volt. Az utcák szinte teljesen kihaltak voltak, mi azonban a megbeszélt időben ott voltunk a házánál. Így szólt a férjéhez: ’Látod, mennyire törődnek velünk ezek az emberek? A havazás ellenére is pontosak.’ Ez az eset elgondolkoztatta a férjet. Megváltoztatta véleményét, és csatlakozott a tanulmányozáshoz, és ma már mindketten alámerített Tanúk.”
Más esetekben a Tanúk udvarias viselkedése kelt érdeklődést a Jóhír iránt. A következő tapasztalatot szintén egy moldovai vén mondja el:
„A prédikálási területemen egy olyan férfira találtam, akit nem érdekeltek Jehova Tanúi. Azt mondta, hogy ő ortodox vallású, ahogyan az apja és a nagyapja is az volt. Megkért, hogy hagyjam el a telkét. Távozásom előtt azonban lehetőséget adott arra, hogy elmondjam látogatásom célját. Rámutattam a Máté 28:19-re, amely azt mondja: ’Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.’ Ezután megadtam neki az összejöveteli helyiségünk címét, és távoztam. Meglepetésemre egy héttel később ez a férfi eljött az összejövetelünkre! Végighallgatta a teljes programot. Elmondta, egész héten bántotta az a gondolat, hogy olyan barátságtalan volt velem szemben. Ott helyben azonnal elkezdtünk egy bibliatanulmányozást, és ma már ő is az egyik testvérünk.”
A szolgálati évnek egy másik kiemelkedően jellemző vonása lett az ezen a területen élő, szükséget szenvedő testvéreink felé megnyilvánuló bőkezű gondoskodás. Az 1991/92 telének folyamán mintegy 400 tonna élelmiszert és nagy mennyiségű női, férfi- és gyermekruhát küldtek a rászorultaknak. Ezeket a küldeményeket a korábbi Szovjetunió területének minden részére eljuttatták, még a távoli szibériai Irkutszkba és a Japánhoz közeli Habarovszkba is. Valóban hathatós jele annak, hogy Jehova nem feledkezett meg arról a szeretetről, melyet testvéreink tanúsítottak az ő neve iránt! A Jehova szellemétől indíttatott testvéri szeretetnek ez a bizonyítéka is összekapcsolta őket a világméretű családjukkal. Egy ukrajnai testvérnő például a következőt írta a fiókhivatalnak:
„Az általatok nyújtott segítség mélyen érintette szívünket. Könnyekre indított bennünket, és megköszöntük Jehovának, hogy nem feledkezett meg rólunk. Igaz, jelenleg is anyagi nehézségekkel küszködünk, de a nyugati testvéreinktől jövő segítségnek köszönhetően sikerült anyagilag talpra állnunk. Segítségetek folytán családunk most több időt szentelhet Jehova szolgálatára. Ha Jehova is úgy akarja, a nyári hónapokra lányommal együtt kisegítő-úttörőszolgálatot vállalunk.”
A segítőkész erőfeszítések tanúságtételként is szolgáltak a kívülállók számára, mert a szemlélők láthatták, hogy a Tanúk cselekedetük által mutatják ki szeretetüket. Egy másik gyülekezethez tartozó család azt írta: „Élelemiszerből és ruházatból álló anyagi segélyt kaptunk. Ez nagyon sokat jelentett nekünk! Támogatásotok és buzdításotok lecke volt számunkra, hogy nekünk is jót kell tennünk másokkal. A szeretetnek ezen cselekedetei nem kerülték el a hitetlenek, valamint az érdeklődő személyek és családjuk figyelmét; ez nagy tanúságtétel volt az igaz testvériségről.”
Az múlt év júniusában és júliusában megrendezett, „Fényhordozók” jeligéjű öt kerületkongresszus és egy nemzetközi kongresszus újabb bizonyítékot szolgáltatott Jehova azon áldásáról, mely Tanúinak nehéz munkáját és az ő nevének ismertetésében tanúsított szeretetét kísérte. A kongresszusoknak 91 673 résztvevője volt, és 8562 személyt merítettek alá. A legtöbb résztvevő a nemzetközi kongresszus színhelyéül szolgáló Szentpétervárott volt, ahol 46 214-en gyűltek össze — a világ minden részéről, mintegy 30 országból érkezett küldöttel együtt — a Kirov Stadionban.
Egy 60 év körüli szibériai férfi kizárólag azért jött el a kongresszus színhelyére, Irkutszkba, hogy körülnézzen. Így számolt be tapasztalatairól: „Valamennyi résztvevő jól öltözött, mosolygós arcú és kedves másokhoz. Olyanok ezek az emberek, mint egy egységes család. Érezhető az, hogy nem csak a stadionban barátok, hanem az életben is. Kitűnő bibliai irodalmat kaptam, és megismertem, hogy milyen is ez a szervezet. Kapcsolatban szeretnék maradni Jehova Tanúival, és tanulmányozni akarom velük a Bibliát.”
Ugyanezen az irkutszki kongresszuson, ahol 5051-en vettek részt, egy érdeklődő hölgy a szibériai Jakut Köztársaságból, megjegyezte: „Néztem az embereket, és kiáltani tudtam volna az örömtől. Nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy segített megismernem ilyen embereket. Itt a kongresszuson elláttak irodalommal, és szeretnék elbeszélgetni másokkal is azok tartalmáról. Nagyon szeretnék Jehova imádója lenni.”
Kazahsztánban az alma-atai Központi Stadionban 6605-en vettek részt a kongresszuson, és a stadion igazgatója a következőket nyilatkozta: „Lenyűgözött az önök hozzáállása. Most meggyőződtem arról, hogy önök valamennyien, fiatalok és idősek egyaránt, tiszteletreméltó emberek. Azt nem mondom, hogy most már hiszek Istenben, de igenis elfogadom az önök testvérisége által közvetített szent dolgokat, az önök hozzáállását a szellemi és az anyagi értékek iránt.”
Egy rendőrtiszt jegyezte meg az alma-atai kongresszuson: „Nekem idáig csak kétszer volt kapcsolatom önökkel, mindkét esetben egy kongresszus alkalmával. Rendkívül kellemes Jehova Tanúival dolgozni.”
Románia
Jehova nem feledkezett meg arról a szeretetről sem, melyet testvéreink Romániában tanúsítottak az ő neve iránt. Az elmúlt szolgálati év számos boldogító eredményt hozott a Tanúk számára. Az első: Bukarestben újra fiókhivatal létesült. Az utolsó, törvényesen engedélyezett tevékenység 1949-ben szűnt meg. A hivatal új létesítményeiben mintegy 20 testvér és testvérnő dolgozik. A fiókhivatal 24 752 hírnök kiszolgálását látja el — ez minden idők legmagasabb csúcsszáma, amely 21 százalékos növekedést jelent a múlt évi átlaghoz képest.
Évekig tartó titokban végzett prédikálás után a hírnökök szívesen alkalmazkodtak a nyilvánosan, ajtóról ajtóra folytatott tanúskodó munkához. Egy Maros megyei tapasztalat megmutatja, hogy némelyik Tanú milyen jól használ fel minden lehetőséget a másoknak való prédikálásra, még utazás közben is. A fiókhivatal írja:
„Egy hírnök elhatározta, hogy egy vonaton fülkéről fülkére fog prédikálni. Az emberek általában kedvezően fogadták, az utolsó fülkében azonban némi nehézsége támadt. Egyik utas sem akart elfogadni egyetlen példányt sem a folyóiratainkból. Végül egy férfi nagyon idegesen felállt, és elkezdett kiabálni: ’Mindjárt kivágom az összes újságját az ablakon. Miért nem hagy már minket békén a vallásával?’ A hírnök kedvesen azt felelte, hogy ha még ki is dobná a folyóiratokat, valakinek akkor is hasznára lehet ezzel a tettével — azoknak, akik felszedik azokat a folyóiratokat. A férfira olyan mély hatást gyakorolt a hírnök nyugalma, hogy fogta a folyóiratokat és saját maga kezdte el terjeszteni azokat a fülkében ülő többi utas között. Meglepetésére mindenki átvett tőle egy példányt. Miután elterjesztette a kiadványokat, egyetlen darab sem maradt nála. Ezt látva a hírnök megkérdezte tőle: ’Uram, nem szeretne egy példányt megtartani saját magának is?’ Erre a férfi kikapott egy folyóiratot az egyik utas kezéből, akinél két példány is volt, modván: ’Na, egy darab nekem is jár!’”
Jehova Tanúinak prédikálómunkája számos országban többször is felizgatta már a kereszténység ellenséges papságát. Romániában a Tanúk gyakran váltják ki az helyi ortodox egyház papságánk dühét. Ez azonban nem képes megakadályozni Jehovát abban, hogy megáldja népét az ő neve iránt tanúsított szeretetéért. Az egyik körzetfelvigyázó írja:
A helybeli gyülekezettel közösen mentünk ki a falvakba végezni a szolgálatot. Mintegy száz testvér volt együtt. Béreltünk egy buszt, amely elvitt minket mintegy 50 kilométer távolságnyira a terület belseje felé, egy kis városkába. Sokakat meghívtunk a nyilvános előadásra, amelyet a kultúrházban tartottunk. Amint az összejövetel megkezdődött, beállított a helybeli ortodox pap, hogy megzavarja az összejövetelünket. A rendőrök megpróbálták leállítani a papot. Ő azonban nem volt hajlandó csendben maradni. Azzal sikerült félbeszakítania az összejövetelt, hogy betörte az üveget a főbejárat ajtaján. A helybeliek azonban egyáltalán nem helyeselték a pap viselkedését. Minden résztvevő alapos tanúskodásban részesült, és nagyszámú irodalmat terjesztettünk el.”
Sajnos, az ország némely részében nagyon kevés Tanú lakik. Amikor egy általános úttörő először lépett Olt megye területére, kilenc testvért talált összesen az egész megyében, és azon a nagy területen, amelyen prédikálnia kellett. Egy évvel késöbb a Tanúk száma 27-re növekedett, amelyből öten újra tevékennyé váló hírnökök voltak. Az úttörő Corabia városában talált szállást magának, ahol egyáltalán nem éltek még Tanúk. Még csak negyvenöt napja tartózkodtak a Tanúk a városban, amikor a helybeli rektor (parókiavezető) a craiovai rádióban tiltakozott munkájuk ellen. Azt mondta, hogy „elárasztották” Corabia városát tanításukkal, és megpróbálják rábírni az embereket vallásuk elhagyására. A támadások azután is folytatódtak, hogy sikerüljön megállítani a munkát, és tönkretenni a Tanúk hírnevét azon a területen. Ez akkor érte el a tetőfokát, amikor a helybeli testvérek kerületkongresszuson voltak Bukarestben. A corabiai ortodox rektor erőteljes felhívást tett közzé a templomi szolgálata után: „Menjünk ki mindannyian az utcára, szólítsuk fel a rendőrséget, hogy hozzon korlátozásokat a Tanúk ellen, akik megfertőzték az egész területet, és megmérgezték a népet.” A tervezett összejövetel előtti éjszakán azonban valami szokatlan dolog történt. Egy garázda társaság lerombolta a helybeli templomot és a kultúrházat. Ezért a tiltakozásra szervezett rendezvény soha sem valósult meg!
A volt Jugoszlávia
Az 1992-es szolgálati év igen nehéz évnek bizonyult a Jugoszlávia területén élő testvéreink számára. Ugyanakkor — hála Jehovának, aki nem feledkezik el a cselekedeteikről és a szeretetükről, melyet az ő neve iránt tanúsítottak — örömteli tapasztalatokban is részük lehetett.
Háború tört ki, először Szlovéniában, majd Horvátországban és később Bosznia-Hercegovinában. Egy éven belül egy köztársaságból öt új állam igyekezett saját határt, törvényt és pénznemet létrehozni. Tanúk százainak kellett elmenekülniük otthonukból, és menedéket keresniük más helységekben élő testvéreiknél. Más kelet-európai országokhoz hasonlóan, a nagyobb városokban válság bizottságokat jelöltek ki, hogy gondoskodjanak a szükségben szenvedő testvérek számára szállásról, élelemről és ruházatról. A szolgálati év folyamán 55 tonna élelmet osztottak ki a gyülekezetekben a testvérek között a háború sújtotta területeken. Számos köszönőlevél érkezett.
A dubrovniki testvérek kifejezték, hogy mennyire hálásak a nekik nyújtott segítségért. Amikor az egyik testvérnő hazavitte az élelmiszercsomagját, egy szomszédasszony megkérdezte tőle, hol vásárolta a tojásokat. A testvérnő elmondta, hogy egy másik szektorban élő szellemi testvérei küldték neki azokat. A szomszédasszony nagyon elcsodálkozott. Egy másik esetben egy ismeretlen szlovéniai férfi felkereste az egyik vént, és azt mondta: „Hallottam, hogy Jehova Tanúi pontosan a megfelelő helyre juttatják el a testvéreiktől kapott élelmiszersegélyeket. Én már sok csomagot küldtem rászoruló embereknek, de még sohasem érkeztek meg. Átadhatnék önöknek ilyen segélycsomagokat, és szétosztanák azokat?” A rádióban és az újságokban szintén elismeréssel számoltak be segélynyújtási tevékenységünkről.
Az egyik testvér, akit 1991-ben a zágrábi nemzetközi kongresszuson merítettek alá, amikor felismerte, hogy milyen súlyos a helyzet, megvásárolt egy egész élelmiszerraktárt. Az élelmiszert a háborús területhez közel fekvő házába szállította. Amikor az élelmiszerhiány súlyosabbra fordult, ez a készlet valódi áldásnak bizonyult a testvérek számára.
Lehetőség adódott engedélyt szerezni ahhoz, hogy egy nagy kamionnal alapvetően fontos élelmiszert lehessen eljuttatni az ostrom alatt álló Szarajevóban lakó testvéreknek. Örömmel mondhatjuk, hogy a szállítmány sikeresen célhoz ért.
A harcok polgári lakosság köréből is szedtek áldozatot. A szolgálati év végéig, sajnos, hat testvérünk és testvérnőnk, valamint két érdeklődő személy vesztette életét többen pedig megsebesültek.
Számos tapasztalat bizonyítja azonban, hogy a legtöbb esetben védelmet jelent Jehova Tanújának lenni. Egy alkalommal a testvérek éppen Belgrádba utaztak egy kerületkongresszusra, amikor a buszt katonák állították meg, és megkérdezték, hogy van-e olyan közüttük, aki egy bizonyos vallásnak a tagja. A testvérek azt felelték, hogy nincs. Meg kellett mutatniuk a személyazonossági igazolványukat, és néhányuknak a neve arra vallott, hogy ahhoz a valláshoz tartoznak. A katonák megvádolták őket, hogy hazudnak, de a testvéreknél náluk volt az egyházból történő kilépést tanúsító nyilatkozatuk; kijelentették, hogy noha abba a vallásba születtek, most már azonban Jehova Tanúi és a kongresszusukra utaznak. Ezt hallva, a katonák tovább engedték őket.
Az úttörők töretlen lelkesedéssel folytatják szolgálatukat, és ez is bizonyítja, hogy őszinte indíttatást éreznek a munka iránt. A telt színekben pompázó címlapos Őrtorony folyóiratot egyidejűleg fordítják le a terület összes főbb nyelvére. Ennek köszönhetően az igazságot és az igazságosságot szeretők rendszeresen megkapják szellemi „élelmüket a maga idejében” (Lukács 12:42). Az 1992-es szolgálati év folyamán 674 új testvért és testvérnőt merítettek alá.
Bizonyos tehát, Isten nem feledkezett el azokról a cselekedetekről és a szeretetről, melyet a testvérek Kelet-Európában tanúsítottak az ő neve iránt. Továbbá azt kívánja, hogy minden imádója — függetlenül attól, hogy hol él — megtartsa Pálnak a Zsidók 6:11-ben adott következő nagyszerű tanácsát, amely megállapítja: „Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.”