Miért rossz a pénz szeretete?

PAUL és Mary egy szupermarketet vezettek egy szegény afrikai közösségben.a Éjt nappallá tevő kemény munkájukkal sok pénzt kerestek. Idővel Mary egy fényűző módon berendezett, nagy, új házzal büszkélkedhetett. Paul pedig megengedhette magának, hogy luxusautón járjon.

Egy napon Pault felkereste egy kormányellenes csoport. Ezzel a követeléssel álltak elő: „Azt akarjuk, hogy üzleted jövedelméből minden hónapban adományozz [100 dollárt] az ügyünk támogatására!” Mivel Paul és Mary nem akart állást foglalni a politikai csatározásokban, ezért bátran visszautasították a követelést. Semleges álláspontjuk miatt azzal gyanúsították őket, hogy pénzügyi támogatást kapnak a kormánytól. Majd az egyik hétvégén, amíg Paul és Mary elutazott a városból, üzletüket kifosztották, autójukat és szép otthonukat pedig felgyújtották.

Ez valóban szomorú eset, de vajon milyen tanulsággal szolgálhat számunkra? Sokakat, akik keményen dolgoztak, mert meg akartak gazdagodni, még nem ért olyan szerencsétlenség, amely megfosztotta volna őket a gazdagságuktól, de mit mondhatunk a jövőről? Miért mondja a Biblia: „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik?” (1Timótheus 6:9).

A pénzről alkotott kiegyensúlyozott szemlélet

A Biblia szerint egy igaz kereszténynek gondoskodnia kell az általa eltartott családtagok anyagi szükségleteiről. A körülmények — például a munkanélküliség vagy az egészségügyi problémák — olykor megnehezítik e követelmény teljesítését. Másrészt az a keresztény, aki szándékosan elhanyagolja a családjáról történő gondoskodást, „a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).

Némely falusi közösségben a földjükből élnek az emberek, saját maguk termelik meg az élelmiszert, és állatokat tartanak. Némelyeknek alig van szükségük pénzre, mivel az életszükségleteiket áru- és szolgáltatáscserével teremtik elő. A legáltalánosabb azonban az, hogy a kenyérkeresők úgy gondoskodnak családjukról, hogy valamilyen alkalmazásban állnak, és fizetést kapnak munkájukért. A megkeresett pénzért élelmiszert vagy olyan egyéb árucikkeket vásárolnak, amelyek elősegítik családjuk jólétét. Továbbá, a bölcsen félrerakott pénz bizonyos mértékű védelmül szolgálhat a nehéz időkben vagy szerencsétlenség esetén. Például ki lehet fizetni belőle az orvosi kezelés, vagy a házon történő fontos javítások költségeit. Ezért állapítja meg a Biblia valósághűen, hogy „óv . . . a pénz”, és „pénz jár mindenért!” (Prédikátor 7:12; 10:19, Katolikus fordítás).

Mivel pénzzel oly sok mindent el lehet érni, fennáll a veszély, hogy némelyek valószerűtlen szemléletet fejlesztenek ki a pénz hatalmáról. A kereszténynek tudatában kell lennie, hogy más fontosabb dolgokhoz képest a pénznek csupán korlátozott értéke van. A Biblia például ezt mondja, amikor a pénz értékét az Istentől jövő bölcsességel méri össze: „Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van” (Prédikátor 7:12, Katolikus fordítás). Vajon milyen módon mutatkozik meg az Istentől jövő bölcsesség előnye a pénzzel szemben?

Egy múltbeli tanulság

Az i. sz. 66-ban Jeruzsálemben megtörtént események jól szemléltetik az Istentől jövő bölcsesség előnyét a pénzzel szemben. Miután a jeruzsálemi zsidók visszaverték a támadó római hadsereget, nyilvánvalóan azt hitték, hogy az üzleti vállalkozások akkor jó kilátásokkal kecsegtettek. Valójában saját pénzt kezdtek verni újsütetű szabadságuk megünneplésére. Az érmékre olyan héber nyelvű feliratokat nyomtak, hogy: „Sion szabadságáért” és „Jeruzsálem a Szent”. Minden rákövetkező évben új érmét vertek, és azonosításul felírták rájuk, hogy „második év”, „harmadik év” és „negyedik év”. A régészek még olyan ritkaság számba menő érméket is felszínre hoztak, amelyeken az i. sz. 70–nek megfelelő „ötödik év” felirat olvasható. Vajon a zsidó keresztények a tartós szabadság igazi jelképének tekintették az új zsidó pénzt?

Nem. Mert elméjükben tartották Mesterük bölcs szavait. Jézus megjövendölte a római támadást, amely i. sz. 66–ban be is következett. Azt tanácsolta követőinek, hogy amikor ez bekövetkezik, ’menjenek ki Jeruzsálemből’ (Lukács 21:20–22). A történelem tanúsítja, hogy a zsidó keresztények pontosan ezt tették. Nyilvánvaló, hogy Jeruzsálem elhagyásával hajlandóak voltak elszenvedni javaik, vagyonuk és üzleti lehetőségeik elvesztését. Négy évvel később a római hadsereg visszatért és ostrom alá vette a várost.

Az egyik szemtanú, Josephus történész szerint: „A városban pedig rengeteg volt az arany.” A hatalmas összegű pénz azonban nem mentette meg Jeruzsálemet az éhségtől, amely „egyre súlyosbodott” és „egész házakat, és családokat kiirtott”. Némely lakos arany érméket nyelt le és megpróbált elmenekülni a városból. Ellenségeik azonban megölték őket, és felhasították a hasukat, hogy kivegyék onnan a pénzt. „De a vagyonos embereket — magyarázza Josephus —akkor is megölték, ha maradni akartak a városban; mert azzal az ürüggyel, hogy meg akarnak szökni, meggyilkolták őket, természetesen a vagyonuk miatt.”

Nem egészen hat hónappal az ostrom kezdete után Jeruzsálemet elpusztították, és lakosai közül több mint egymillió halt meg éhségtől, járványtól, vagy kard által. A pénz szeretete sokakat elvakított, pusztulásba és romlásba sodort, míg a bölcsesség szavainak alkalmazása által a zsidó keresztények el tudtak menekülni.

Nem ez volt az egyedüli eset a történelem folyamán, amikor a pénz cserbenhagyta az embereket a válság idején. Mily kegyetlen úr tud lenni a pénz szeretete! (Máté 6:24). Ráadásul még a jelenlegi boldogságodat is elrabolhatja.

A pénzért meg nem vásárolható örömök

A meggazdagodásra irányuló megszállottság vakká tehet valakit olyan örömök iránt, melyekhez nem sok pénzre van szükség. Gondolj például a boldog családi kapcsolatokra, az igaz barátokra, a természet csodáira, egy látványos naplementére, egy mély benyomást keltő zivatarra, a csillagos égre, az állatok szökdelésére vagy egy még el nem csúfított erdő virágaira és fáira.

Igaz, némely gazdag embernek több ideje jut a fenti örömök élvezetére, a legtöbbjük azonban főleg vagyonának megőrzésén vagy gyarapításán fáradozik. Talán furcsán hangzik, de a boldogság gyakran még a vagyonos embereket is elkerüli. Ez meglepi a modern kutatókat. „Hogyan kell magyaráznunk azt a tényt, hogy amit oly mohón kíván sok ember, és amiben afféle csodaszerként hisz, amikor megszerzi, oly sok különféle hatást gyakorolt rá, ami a csalódottságtól a lelki sérülésig terjed?” — kérdezi Thomas Wiseman a The Money Motive—A Study of an Obsession című könyvében.

Az egyik dolog, amely elrabolhatja egy gazdag ember boldogságát az, hogy nehéz megállapítania, kik az igazi barátai. A gazdag Salamon király azt tapasztalta, hogy „mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is” (Prédikátor 5:11). Sok gazdag ember amiatt is szenved az aggodalomtól, hogy miképpen tudná megőrizni vagy növelni a vagyona értékét. Ez gyakran még az élvezetes alvástól is megfosztja őket. A Biblia megmagyarázza: „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” (Prédikátor 5:12).

A pénz szeretete kárt okozhat a családi és a baráti kapcsolatokban, mivel becstelen és bűnös tettekre csábíthat valakit. A pénzszeretőkből gyakran szerencsejátékosok lesznek. Sajnos az a vágy, hogy csak még egyszer szerencsét próbálhassanak, sokakat sodor adósságba. „Mire eljönnek hozzám — mondta egy dél–afrikai elmegyógyász —, [a megrögzött játékosok] általában már túljutottak azon a ponton, ahonnan még van visszaút, addigra már elvesztették állásukat, üzleti kapcsolataikat, otthonukat, a családjuk pedig többnyire elhagyta őket.” Milyen igaz a Biblia figyelmeztetése: „A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad” (Példabeszédek 28:20).

„Szárnyakat szerez . . . és . . . elrepül!”

Egy másik oka annak, amiért oly veszélyes a pénz szeretete az, hogy az emberi kormányzatok képtelenek teljes mértékben együttműködni egymással, vagy biztosítani, hogy a pénz megtartsa az állandó, nemzetközileg elismert értékét; továbbá a gazdasági visszaeséseket, válságokat és az értéktőzsdei zuhanásokat sem képesek megakadályozni. A csalás, a tolvajlás és az infláció szintén aláhúzza az ihletett szavak igazságát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg. Avagy a te szemeidet veted–é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!” (Példabeszédek 23:4, 5).

Infláció. Ez a gond természetesen nem csak a szegény országokra korlátozódik. E század elején sebesen felszökő infláció sújtotta Közép–Európa iparilag fejlett nemzeteit. Például az első világháború előtt egy német márka körülbelül ugyanannyit ért, mint egy angol shilling, egy francia frank vagy egy olasz líra. Tíz évvel később a shilling, a frank és líra többé vagy kevésbé 1 000 000 000 000 márkával volt egyenlő. Milyen hatással van a felfelé szökő infláció az emberekre a gazdag társadalmakban? „Ha az alapján, ami a vesztes központi hatalmakkal az 1920–as évek elején történt következtetni lehet — állítja Adam Fergusson a When Money Dies című könyvében —, akkor [a pénzügyi összeomlás] olyan fokú kapzsiságot, erőszakot, boldogtalanságot és — főleg félelemből fakadó — gyűlöletet szabadít fel, amelyet egyetlen társadalom sem élhet túl anélkül, hogy bele ne rokkanna és változatlan állapotban maradna.”

Németország 1923–ban felértékelte valutáját oly módon, hogy levágott róla 12 nullát, s így 1 000 000 000 000 régi márka rögtön egy új márkával lett egyenlő. Ez a művelet megállította az inflációt, de szerencsétlen következményekkel is járt. Fergusson megmagyarázza: „A pénzügyi stabilitás helyreállítása — amely ezreket csődbe juttatott, milliókat fosztott meg megélhetésüktől, és további milliók reménységét ölte meg — közvetett módon még szörnyűbb árat követelt, amelyet az egész világnak kellett megfizetnie.” A szerző által említett e „szörnyű ár” nyilvánvalóan a nácizmus és a második világháború színre lépése volt.

Azok a nagy összegű bankszámlák, amelyek a múltban oly sok embert hagytak cserben, kijózanító intésként kell, hogy szolgáljanak a napjainkban tapasztalható, világméretű gazdasági bizonytalanság idején. Maga Isten Fia figyelmeztetett arra, hogy a pénz — amint az már számos esetben előfordult — cserbenhagyja az embert (Lukács 16:9). A legnagyobb és legszélesebb körű pénzügyi bukás azonban akkor fog eljönni, amikor Jehova Isten végrehajtja ítéletét ezen a gonosz világon. „Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból” (Példabeszédek 11:4).

Mennyire fontos tehát, hogy mindegyikünk megőrizze igazságos állását igaz Barátaink — Jehova Isten és Jézus Krisztus előtt!

A tartós boldogság forrása

A cikkünk elején említett Paul és Mary, Jehova Tanúi voltak. Sok éven keresztül vettek részt a teljes idejű evangélizáló munkában. A gazdagság iránti vágyakozásuk miatt azonban abbahagyták a keresztény összejövetelek látogatását, valamint a hitük megosztását másokkal a nyilvános szolgálatban. De idejében felébredtek. „Most már látom, hogy mennyire értelmetlen volt minden időmet és energiámat olyan dologra áldozni, amely néhány perc alatt füstté válhat” — mondja Mary, miután kirabolták, otthonát pedig tönkretették. Örömmel mondhatjuk, hogy ez a házaspár tanult a leckéből, mielőtt még túl késő lett volna. Igen, a pénz szeretetében az a legártalmasabb, hogy megfoszthat egy személyt Jehova Isten és Jézus Krisztus előtti helyeselt állásától. Ezen Barátok nélkül milyen reménységünk lehet arra, hogy túléljük e gonosz világ végét, és bejutunk az igazságosság megígért új világába? (Máté 6:19–21, 31–34; 2Péter 3:13).

Ezért függetlenül attól, hogy gazdagnak vagy szegénynek tekinted magad, ne hagyd, hogy kifejlődjön benned a pénz szeretete! Azon dolgozz, hogy megszerezhesd és megtarthasd a legnagyobb kincset: a Jehova Isten előtti helyeselt állást. Ezt azáltal teheted meg, ha állandó figyelmet fordítasz a sürgető meghívásra: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).

[Lábjegyzet]

[Képek a 8–9. oldalon]

A zsidó felkelés idején vert érme, mindkét oldalán a „második év” felirattal

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.