Örök gyötrelem — Miért olyan zavaró tantétel?

— Hallom, otthagytad a pásztorodat. Mi volt a baj?

— Nos, állandóan azt mondta, hogy mindannyian a pokolra kerülünk.

— És mit mond az új pásztor?

— Az új pásztor is azt mondja, hogy a pokolra kerülünk.

— Akkor hát mi a különbség?

— Nos, a különbség az, hogy a korábbi pásztor, amikor erről beszélt, úgy tűnt, hogy örömét leli benne; de amikor az új pásztor beszél róla, úgy hangzik, mintha a szíve szakadna meg.

EGY képeskönyv elmondása alapján ez a kis epizód a maga módján visszatükrözi, hogy sok bibliaoktató éppúgy, mint a templomba járók nincsenek túlságosan megbékélve a pokol tantételével. Ezzel kapcsolatban nagyjából szintén ezt erősíti meg, amit a kanadai teológus, Clark H. Pinnock megfigyelt: „Mindazok közül a teológiai tételek közül, amelyek évszázadokon keresztül leginkább zavarták az emberi lelkiismeretet, feltételezésem szerint kevés tudna nagyobb szorongást okozni, mint a pokol értelmezése, ami az öntudatuknál lévők testben és lélekben történő örökké tartó büntetése.”

Erkölcsi következtetések

Miért hoz zavarba sokakat az alvilág képe, ahogy azt a kereszténység leírja? (Lásd a bekeretezett részt.) Pinnock professzor rámutat erre: „Az az elképzelés, hogy az öntudatuknál lévő teremtményeknek fizikai és szellemi kínokat kell elszenvedniük vég nélküli időn át, mélységesen zavaró; és az a gondolat, hogy ezt egy isteni végzés során mérték rájuk, sérti meggyőződésemet Isten szeretetéről.”

Igen, az örök gyötrelem tanítása erkölcsi nehézséget jelent. Például az őszinte keresztények elgondolkodnak a katolikus Hans Küng teológus kérdésein: „Vajon a szeretet Istene . . . örökkévalóságon át a teremtményeinek ezt a végtelen, reménytelen, könyörtelen, szeretetlen, kegyetlen fizikai-pszichológiai kínzását figyelné? — Küng így folytatja: — Ennyire keményszívű hitelező? . . . Mit gondolnánk egy olyan emberi lényről, aki bosszúvágyát ilyen kérlelhetetlenül és telhetetlenül elégíti ki?”a Valóban az Isten, aki azt mondja nekünk a Bibliában, hogy szeressük a mi ellenségeinket, hogyan kívánhatná azt, hogy az ő ellenségeit örökké kínozzák? (1János 4:8–10). Nem meglepő, ha néhány ember azt a következtetést vonta le, hogy a pokol természete egyszerűen nem egyeztethető össze Isten természetével és ennek a tantételnek nincsen erkölcsi értelme.

Sok más hívő úgy próbálta megnyugtatni lelkiismeretét, hogy félretette ezeket a kérdéseket. E kérdések figyelmen kívül hagyása azonban még nem tünteti el ezeket a kuszaságokat. Nézzünk tehát szembe a kérdésekkel. Milyen erkölcsi következményei vannak ennek a tantételnek? A Criswell Theological Review-ban Pinnock professzor ezt írja: „Az örökké tartó gyötrelem erkölcsi szempontból tűrhetetlen, mivel ez Istent vérszomjas óriássá teszi, aki örökké tartó Auschwitzot tart fenn az áldozatok számára, akiket még meghalni sem enged.” Megkérdezi: „Hogyan tudna bárki is a benne rejlő emberszeretettel higgadtan elmélkedni ilyen elképzelésről [a pokol hagyományos tantételéről]? . . . Hogyan tudnak a keresztények egyáltalán egy ilyen kegyetlen és bosszúszomjas Istent elképzelni?”

Rámutatva ennek a tantételnek a gonosz befolyására, amely talán hatott az emberi viselkedésre, Pinnock megjegyzi: „És én még csodálkozom azon, hogy milyen embertelenséget követtek el azok, akik egy olyan Istenben hisznek, aki kínozza az ellenségeit?” Befejezésül ezt mondja: „Ez vajon nem egy rendkívül nyugtalanító felfogás, amely megfontolást igényel?” Igen, ha az ilyen kegyetlenséget Istennek tulajdonítják, akkor nem csoda, ha az érzékeny templomba járók felülvizsgálják a pokoltűz tantételét. És mit találnak? Egy másik problémát, amely összeférhetetlen az örök gyötrelem elképzelésével.

Pokol és igazságosság

Sokak számára, akik elgondolkodtak a pokol hagyományos tantételén, ez úgy tűnik, hogy olyannak mutatja be Istent, mint aki igazságtalanul cselekszik, és ez bántja természetes igazságérzetüket. Milyen módon?

Az egyik választ megtalálod, ha összehasonlítod az örök gyötrelem tantételét az igazságosság alapelvével, amelyet Isten adott: „Szemet szemért, fogat fogért” (2Mózes 21:24). Az érvelés kedvéért alkalmazd a pokoltűz tantételére ezt az isteni törvényt, amelyet az ókori Izrael kapott, egy törvényt a pontosan megfelelő büntetésről. Milyen következtetésre fogsz jutni valószínűleg? Arra, hogy csak azok érdemelnek örök gyötrelmet viszonzásul, akik örök gyötrelmet okoztak — örök gyötrelem örök gyötrelemért. De mivel az emberek (bármilyen gonoszak legyenek is) csupán véges gyötrelmet tudnak okozni; ha örök gyötrelemre ítélik el őket, ez aránytalanságot eredményez a bűnük és a végtelen pokoltűz büntetése között.

Egyszerűen azt állíthatjuk: a büntetés túl súlyos volna. Ez sokkal tovább menne a „szemet szemért, fogat fogért” elvnél. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus tanításai mérsékelték a megtorlás gondolatát, elismerhetjük, hogy az igaz keresztények erős nyomás alatt állhatnak, ha az örök gyötrelmet igazságosnak találják (Máté 5:38, 39; Róma 12:17).

A tantétel igazolása

Mégis sok hívő megpróbálja igazolni a tantételt. Hogyan? Az angol író, Clive S. Lewis a legtöbb védelmező nevében a The Problem of Pain című könyvében ezt mondja: „Nincs olyan tantétel, amit a leginkább eltávolítanék a kereszténységből, ha rajtam állna, mint ez. Azonban az Írások és különösen a Mi Urunk saját szavai teljes mértékben alátámasztják.” Tehát a támogatói bevallják, hogy az örök gyötrelem ijesztő, de ugyanakkor úgy tartják, hogy a tantétel feltétlenül szükséges, mivel érzéseik szerint a Biblia tanítja. Pinnock teológus megjegyzi: „Azzal, hogy elismerik ennek kellemetlen voltát, azt kívánják bebizonyítani, hogy rendíthetetlen a hűségük a Bibliához, és egy bizonyos mértékig a hősiességüket is, amiért ilyen borzalmas igazságban tudnak hinni csupán azért, mert az Írások tanítják. Úgy tüntetik fel: a Biblia tévedhetetlensége forog kockán. De tényleg így van?”

Talán te is csodálkozol azon, ha hűséges vagy a Bibliához, hogy nincs más választásod, mint elfogadni ezt a tantételt. Mit mond a Biblia valójában?

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

HÁROM HASONLÓ ELVŰ ELKÉPZELÉS

A Westminster Confession of Faith, melyet sok protestáns elfogadott, azt állítja, hogy akik nem kiválasztottak, azokat „az örök gyötrelembe vetik és örök pusztulással büntetik őket”. „A római katolikus kereszténységben — magyarázza a The Encyclopedia of Religion — a poklot az örök büntetés állapotának tartják . . . amelyet a tűztől és egyéb kínoktól való szenvedés jellemez.” Ez az enciklopédia még hozzáteszi: „a keleti ortodox kereszténység [egyetért] azzal a tanítással, hogy a pokol az örök tűz és büntetés végzete, amely az elkárhozottakra vár.” (6. kötet 238—9. oldal.)