Királyság-hírnökök jelentik
A becsületesség ajánlja a mi szolgálatunkat
A BECSÜLETESSÉG a keresztényekkel szemben támasztott alapvető követelmény. Pál apostol ezt írta a Zsidók 13:18-ban: „Úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni.” Ha becsületességet gyakorlunk, az ’a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesíti mindenben’ (Titus 2:10). A Csendes-óceán déli részén lévő királyságban, Tongán két keresztény becsületessége és Királyság-prédikálása erőteljes tanúbizonyságot tesz. A Watch Tower Society nyugat-szamoai fiókhivatala a következőkről számol be:
„Éveken keresztül beszélt egy Tanú házaspár Isten Királyságáról az embereknek a szigetükön lévő négy faluban bármiféle észlelhető eredmény nélkül. Majd egyszer, amikor a testvérnő férje megbetegedett, a feleségnek kellett gondoskodnia az ültetvényükről, ő vágta és szárította meg a koprát, ami az egyetlen megélhetési forrásuk volt. Amikor eljött az ideje, hogy a vevők megszemléljék a koprát, valakinek a zsákja az ő öt zsákja közé keveredett. A falubeliek arra buzdították, hogy tartsa meg a plusz zsákot, és tekintse úgy, mint Isten áldását. A testvérnő azonban udvariasan visszautasította, sőt amikor a hat zsákért fizettek, csak a ténylegesen neki járó összeget fogadta el. Becsületességére felfigyeltek.
Később, amikor a férje egy másik szigetre készült, a boltos megkérte, hogy vásároljon neki néhány árucikket. A Tanú megtette, amit kért tőle és odaadta a visszajáró pénzt. Ez az ember elcsodálkozott. Elmondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor valaki odaadta neki a visszajárót. Mások, akiket megkért, hogy vásároljanak neki néhány dolgot, mindig megtartották a visszajárót. Egy másik alkalommal, amikor a Tanúnak szüksége volt valamire ennek az embernek a boltjából, a tulajdonos odaadta neki a bolt kulcsát, arra buzdította, vegye el, amire szüksége van, és hagyja az árát a boltban. Mások, akik jelen voltak ennél az alkalomnál, megkérdezték a boltost, miért a Tanúnak adta oda a kulcsot, és miért nem nekik. A tulajdonos elmagyarázta nekik, hogy a Tanú az egyetlen ember a faluban, akiben meg tud bízni.
„Gyakran beszélgetnek a falu lakói ennek a házaspárnak a helyes életviteléről. A Tanúkat a becsületességükről, politikai semlegességükről és arról ismerik, hogy tanúskodnak Isten Királyságáról, ami megmutatja, mi a különbség a falubeliek hiedelmei és a Biblia tanítása között. Jelenleg, ha kérdések merülnek fel a Bibliával kapcsolatban, az emberek gyakran mennek a Tanúkhoz válaszért. A férj még éjjel is felkelt az ágyából, hogy elmenjen egy falubeli összejövetelre és megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek valamilyen bibliai témával kapcsolatban merültek fel. Amikor temetéseken vesz részt a faluban, gyakran megkérik, hogy mutassa meg, mit mond a Biblia a halálról, és elfogadják magyarázatait.”
Így tehát ennek a Tanú házaspárnak a becsületessége és Királyság-prédikálása jó tanúbizonyságul szolgál ezen a kedves kis dél-csendesóceáni szigeten. Abban reménykednek, hogy mások is tanulmányozni fogják a Bibliát és kiállnak az igazság mellett. Ha így tesznek, Jehova Isten biztosan megáldja őket (János 8:32).