Miért szolgáljuk Jehovát?

„JEHOVA napja közeleg! A ’nagy nyomorúság’ közel van, és nem éled túl, ha nem szolgálod Istent.” Hogyan reagálnál, ha valaki ezt mondaná neked? (Sofóniás 2:2, 3; Máté 24:21).

Való igaz, hogy elménkben kellene tartanunk Jehova napját, és a küszöbön álló nagy nyomorúság túlélése valóban az Istennek végzett hűséges szolgálattól függ. De ezen tények legyenek a fő okok, amiért szent szolgálatot végzünk Jehova Istennek? Te miért szolgálod Jehovát?

Megfelelő indítékra van szükség

Ha egy személy nem a megfelelő indítékkal szolgálja Istent, talán abbahagyja a szolgálatot, ha a reményei nem valósulnak meg egy bizonyos időszakon belül. Például néhányan 1843-ban vagy 1844-ben várták Jézus Krisztus visszatérését, amely évek azonban elmúltak anélkül, hogy beváltották volna a reményeiket. Ebben a vonatkozásban érdekes, amit George Storrs, a Bible Examiner kiadója és a Watch Tower Society első elnökének, Charles Taze Russellnek későbbi ismerőse írt. A Bible Examiner 1846. szeptemberi számában Storrs ezt írta:

„Az a kötelességünk, hogy szolgáljuk Istent, sokkal többet foglal magában, mint csupán azt a tényt, hogy az Úr napja majdnem elmúlt . . . Ha esetleg ’46 és ’47 elmúlik, anélkül hogy tanúskodna a második eljövetelről, a reagálás minden elképzelést felülmúlóan kiábrándító lesz. A tapasztalat igazolja ezt — mármint ’43 és ’44 tapasztalata. Hol van most azoknak a többsége, akik állítólag ’meghívattak Isten szolgálatára’, ahogyan azt tenniük is kellett volna az Úr eljövetelének sürgető volta miatt. És megismétlem — HOL!!! Aligha található most közülük tízből egy, aki még a hitben jár és tiszteli a keresztényi életutat. Miért? Mert helytelen indítékok vezették őket. Elsősorban az önző énjükre hallgattak és ez ösztönözte őket. Épp olyanok voltak, mint egy bűnös a halálos ágyán vagy a viharos tengeren, amikor közel érzi magát a halálhoz. Ha meg kell halnia, akkor kereszténnyé lesz. Ha tudná, hogy nincs veszélyben, közömbös lenne, mint mindig.”

Megfelelő indítékokkal szolgálva

Az önzés és a pusztulástól való félelem némelyeket arra indíthat, hogy felületesen végezzék Jehova akaratát. Másokat annyira rabul ejthet a paradicsomi élet reménysége, hogy pusztán ezért szolgálják Istent. Mégis, ha az embereket elsősorban olyan indítékok késztetnék, hogy azt gondolnák, Jehova napja és a nagy nyomorúság nincs is olyan közel, akkor ez nem indítaná őket arra, hogy buzgón szolgálják Istent.

Természetesen az nem önzés, ha örülünk Isten ígéreteinek és megjövendölt áldásainak. Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk a kilátást illetően, amit elénk, mint Fiának, Jézus Krisztusnak követői elé helyezett. „A reménységben örvendezzetek — mondta Pál apostol, majd hozzátette —, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak” (Róma 12:12, Ökumenikus fordítás). Az imával együtt „Jehovának öröme” segít kiállnunk a próbákat és türelmesen várnunk Isten ígéreteinek megvalósulására (Nehémiás 8:10, New World Translation). Eközben sok okunk van Jehovát szolgálni. Nézzünk ezek közül néhányat!

Kötelesség és kiváltság

Mint Egyetemes Szuverén, Jehova megérdemli és elvárja a kizárólagos önátadást (2Mózes 20:4, 5, NW). Tehát akár holnap, akár jövőre vagy később kezdődik el a nagy nyomorúság, minden kereszténynek azonos mértékű kötelezettsége van Isten iránt. Kedves kötelességünk lenne önzetlenül szolgálni Jehovát, teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel szeretve Istent (Márk 12:30). Néhány korai keresztény azt hitte, hogy Jehova napja már küszöbön áll, de a reményük nem valósult meg és meghaltak, anélkül hogy látták volna azt az eseményt (1Thessalonika 5:1–5; 2Thessalonika 2:1–5). Ha azonban mindhalálig hűek maradtak, akkor Krisztus ezen felkent követői végül elnyerték az égi életre történő feltámadás jutalmát (Jelenések 2:10).

Jehova alámerített Tanúinak hűségben kellene szolgálniuk őt, mert önként vállalták a kötelezettséget, hogy cselekedjék az akaratát. Gondolj csak bele! Ahogyan az angyalok, mi is cselekedhetjük az Egyetemes Szuverén akaratát (Zsoltárok 103:20, 21). Jézus olyan nagyra értékelte ezt a kiváltságot, hogy ezt mondta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Ha ugyanilyen szellemmel rendelkezünk, buzgón dicsérjük majd Jehovát és elmondjuk másoknak szándékait, ahogyan ezt az Írások feltárják. Ily módon mi is abban a kiváltságban részesülünk, hogy segíthetünk másoknak szellemileg. És valóban csodálatos kiváltság Isten akaratát cselekedni az iránta érzett szeretetből, tekintet nélkül arra, hogy mikor kezdődik el Jehova napja.

A hála indítékot ad

Az Isten szeretetéért érzett hálának, mivel gondoskodott a váltságáldozatról Fia által, szintén arra kellene indítania minket, hogy szolgáljuk Jehovát. Egykor a bűn miatt elidegenedtünk Jehova Istentől. Jézus azonban ezt mondta: „Mert úgy szerette Isten e világot [az emberiséget], hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Jehova magához ragadta a kezdeményezést ebben a tekintetben, ahogy Pál írta: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8). Az Isten ily módon megnyilvánuló szeretetéért érzett hálánknak arra kellene indítania minket, hogy teljes szívvel szolgáljuk őt.

Jehova szellemi és fizikai gondoskodása iránti értékelésünk egy újabb okot ad arra, hogy hűen szolgáljuk őt. Isten Szava egy biztos útmutató — világosság az utunkon. A „hű és bölcs szolga” által biztosított kiadványok segítenek összhangba hoznunk életünket az isteni akarattal (Máté 24:45–47; Zsoltárok 119:105). És mivel a Királyságot keressük először, Jehova fizikailag is gondoskodik rólunk (Máté 6:25–34). Kimutatod értékelésedet ezen dolgok iránt?

A hamis vallásból való Istentől jövő szabadulásért érzett hála újabb okot szolgáltat arra, hogy hűen szolgáljuk Jehovát. A vallásos parázna, Nagy Babilon „sok vizen ül”, melyek „népek . . . és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jelenések 17:1, 15). Ám nem ül Jehova szolgáin, vallásilag befolyásolva és irányítva őket. Például elutasítják azt a hamis tanítást, hogy az emberi lélek halhatatlan. Tudják, hogy az ember „élő lélekké” lett teremtve, hogy a halottak „semmit nem tudnak”, és hogy lesz feltámadás (1Mózes 2:7; Prédikátor 9:7, 12 [5, 10, NW]; Cselekedetek 24:15). Ezért nem félnek a halottaktól és nem is tisztelik őket. Vajon az ilyen szellemi szabadságért érzett hála arra késztet, hogy ellenállj a hitehagyásnak és ragaszkodj Jehova tiszta imádatához? (János 8:32).

Jehova naponkénti támogatása iránti értékelésnek meg kellene erősítenie azon elhatározásunkat, hogy lojálisan szolgáljuk őt. A zsoltáros Dávid kijelentette: „Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk” (Zsoltárok 68:20). Máshol a zsoltáros ezt mondta: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem” (Zsoltárok 27:10). Igen, ha egy személy hűen szolgálja Jehovát, a jelképes terheit, mint a gondokat és a próbákat, Istenre vetheti. Értékelést mutatsz Jehova biztos támogatásáért, azáltal hogy hűen szolgálod őt? (Zsoltárok 145:14).

Magasztald Jehovát és Királyságát!

Aziránt érzett vágyunknak, hogy dicsőítsük Jehovát, szintén az ő szolgálatára kellene indítania bennünket. Égi teremtmények kerülnek bemutatásra, amint Istent dicsőítik ezekkel a szavakkal: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jelenések 4:11). Dávid király magasztalta Istent, amikor ezt mondta: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság . . . Tied, oh Uram, az ország . . . A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken . . . Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted [hálát adunk neked, Ö.f.], és dícsérjük a te dicsőséges nevedet” (1Krónika 29:10–13). Jehova szolgáiként vajon nem érezzük kötelességünknek, hogy dicsőítsük őt szóval és tettel, miközben várjuk az ő ígéreteinek beteljesedését? (1Korinthus 10:31).

Egy újabb buzdítást ad még Jehova szolgálatára az az erőteljes vágy, hogy beszéljünk Isten Királyságáról. Ezt az egészséges indítékot jól fejezik ki a zsoltáros szavai: „Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak [királyságodnak, NW] dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának [királyságának, NW] fényes dicsőségét. A te országod [királyságod, NW] örökre fennálló ország [királyság, NW], és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre” (Zsoltárok 145:10–13). A Királyság-üzenet bejelentése a keresztények megbízatása, és ez a legfontosabb munka, ami napjainkban folyik (Máté 24:14; 28:19, 20). Rendelkezel azzal az égető vággyal, hogy Jehovát dicsérd, és hogy beszélj másoknak is az ő Királyságáról?

Jehova nevének megszentelése és szuverenitásának igazolása legyen éppoly fontos számunkra, mint az, hogy hűen akarjuk őt szolgálni. Imádkozhatunk Jehova nevének megszenteléséért és szuverenitásának igazolásáért (Máté 6:9). Összhangban cselekedhetünk imáinkkal azáltal, ha rendszeresen részt veszünk a szolgálatban és terjesztjük az igazságot ilyen életbevágóan fontos dolgokról (Ezékiel 36:23; 39:7).

Öröm és megelégedettség

Ha hűen szolgáljuk Jehovát, megelégedettséget érzünk, mivel megörvendeztetjük a szívét és az Ördögöt hazugnak bizonyítjuk. Bár Sátán hamisan állítja, hogy az emberek önző okokból szolgálják Istent, a Jehovának szeretetből végzett lojális szolgálatunk bebizonyítja, hogy e gúnyolódó állítása hamis (Jób 1:8–12). Jó okunk van tehát arra, hogy továbbra is kitartsunk amellett, amit a Példabeszédek 27:11 mond: „Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.” Azonkívül, amikor lojálisan szolgáljuk Jehovát annak ellenére, hogy Sátán akadályoz minket, feddhetetlenségünk megőrzése valószínűleg erősíteni fogja hívőtársainkat (Filippi 1:12–14).

A szellemi aratásban való részvétel nyújtotta örömnek és megelégedettségnek is ösztönöznie kellene minket, hogy hűen szolgáljuk Jehovát. Jézus boldogságot talált az emberek megsegítésében, különösen szellemi értelemben. A Máté 9:35–38 ezt mondja: „És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Ha az aratómunka tovább tart, mint gondoltuk, ez több lehetőséget nyújt számunkra, hogy örömet és megelégedettséget találjunk mások szellemi megsegítésében. Ez is egy módja annak, hogy kimutassuk a felebaráti szeretetet, amit elvárnak tőlünk (Máté 22:39).

Miért szolgálod Istent?

A sok közül csupán néhány ösztönző okot vizsgáltunk meg arra vonatkozóan, hogy hűen szolgáljuk Jehovát. Jó, ha imateljesen átgondoljuk, milyen személyes indítékokból szolgáljuk Jehovát, hiszen mindegyikünknek számot kell adnunk neki (Róma 14:12; Zsidók 4:13). És azok, akik csupán önző indítékokból tartanak ki rendületlenül, nem fogják élvezni az isteni jóindulatot.

Mire számíthatunk akkor, ha különösen törődünk Jehova nevének megszentelésével és önzetlen indítékok alapján mutatunk be szent szolgálatot Istennek? Nos, akkor Jehova megáld minket és a szolgálatunkat! (Példabeszédek 10:22). Elnyerjük az örök életet is, mert hűen szolgáltuk Jehovát.

[Kép a 9. oldalon]

Ezrek szolgálják Jehovát Japánban

[Kép a 10. oldalon]

Jehovát szolgálva Elefántcsontparton

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

George Storrs HAT PRÉDIKÁCIÓ című műve alapján (1855)