A keresztény család a szellemi dolgokat teszi az első helyre

„Legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak, együttérzést kinyilvánítók, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek s alázatos szelleműek” (1PÉTER 3:8, New World Translation).

1. Mit választhatunk meg mindannyian, és hogyan befolyásolhatja választásunk a jövőnket?

MENNYIRE jól alkalmazható a fenti szöveg az emberiség legősibb intézményére, a családra! És mennyire fontos, hogy a szülők vezető szerepet vállaljanak ezeket illetően! Kedvező és kedvezőtlen tulajdonságaik általában megmutatkoznak a gyermekeken. A választás lehetősége azonban továbbra is minden egyes családtagé. Mint keresztények választhatunk: vagy szellemi, vagy testi személyek leszünk. Választhatunk: vagy örömet szerzünk Istennek, vagy megharagítjuk őt. Ez a választás vagy áldásokat, örök életet és békét, vagy átkot, örökké tartó halált fog eredményezni (1Mózes 4:1, 2; Róma 8:5–8; Galátzia 5:19–23).

2. a) Hogyan mutatta ki Péter, hogy törődik a családdal? b) Mi a szellemiség? (Lásd a lábjegyzetet.)

² Az apostol szavai az 1Péter 3. fejezet 8. versében közvetlenül azután következtek, hogy néhány nagyszerű tanácsot adott a feleségeknek és férjeknek. Pétert igazán érdekelte a keresztény családok jóléte. Tudta, hogy egy egységes, törődő háznép kulcsa az erős szellemiség.a Így tehát a 7. versben célzott arra, hogy ha a férjeknek szóló tanácsát figyelmen kívül hagynák, ez azt eredményezné, hogy szellemi válaszfal lenne a férj és Jehova között. A férj imái akadályoztatva lennének, ha elhanyagolná felesége szükségleteit vagy kegyetlenül elnyomná őt.

Krisztus — a szellemiség tökéletes példája

3. Hogyan emelte ki Pál a férjeknek Krisztus példáját?

³ Egy család szellemisége a jó példától függ. Mikor a férj gyakorló keresztény, elöl jár a szellemi tulajdonságok kinyilvánításában. Ha a férj nem hívő, az anya rendszerint megpróbálja vállalni ezt a felelősséget. Mindkét esetben Jézus Krisztus a tökéletes, követendő mintakép. Magaviselete, szavai és gondolkodása mindig építő és felüdítő volt. Pál apostol újra meg újra Krisztus szerető példájához irányítja az olvasót. Például kijelenti: „a férj feje a feleségének, miként a Krisztus is feje a gyülekezetnek, lévén ő a megmentője a testnek. Férjek! Továbbra is úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette a gyülekezetet és önmagát adta érte” (Efézus 5:23, 25, 29, NW; Máté 11:28–30, Békés—Dalos fordítás; Kolossé 3:19).

4. Milyen példát mutatott Jézus a szellemiségben?

⁴ Jézus a szellemiségnek és a szeretettel, kedvességgel és könyörületességgel gyakorolt főségnek kimagasló példája volt. Nem önmagát kényeztető, hanem önfeláldozó volt. Mindig dicsőítette az Atyját és tisztelte a főségét. Követte Atyja vezetését, úgy hogy elmondhatta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” „semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok” (János 5:30; 8:28; 1Korinthus 11:3).

5. Milyen példát mutatott Jézus a férjeknek azzal, hogy ellátta követőit?

⁵ Mit jelent ez a férjek számára? Azt jelenti, hogy a mintakép, akit mindenben követniük kell: Krisztus, aki mindig alárendelte magát Atyjának. Például, ahogyan Jehova a földi életformák mindegyikét ellátta táplálékkal, úgy Jézus is ellátta táplálékkal a követőit. Nem hanyagolta el alapvető anyagi szükségleteiket. Csodái, mikor is 5000 és 4000 embert táplált, bizonyítják törődését és felelősségérzetét (Márk 6:35–44; 8:1–9). Napjainkban a felelősségüket átérző családfők ugyancsak törődnek háza népük fizikai szükségleteivel. De vajon a felelősségük itt véget ér? (1Timótheus 5:8).

6. a) Milyen fontos családi szükségletekkel kell törődni? b) Hogyan tudnak a férjek és az apák megértést tanúsítani?

⁶ Amint arra Jézus rámutatott, a családoknak vannak más, fontosabb szükségleteik is. Szellemi és érzelmi szükségleteik. (5Mózes 8:3; Máté 4:4). Hatással vagyunk egymásra mind a családban, mind a gyülekezetben. Jó irányításra van szükségünk, amely arra késztet, hogy építsük a másikat. Ebben a tekintetben a férjeknek és apáknak döntő szerepet kell játszaniuk — még inkább akkor, ha vének vagy kisegítőszolgák. Az egyedülálló szülőknek hasonló tulajdonságokra van szükségük, amikor segítséget nyújtanak gyermekeiknek. A szülőknek nemcsak azt kell megérteniük, amit elmondanak a családtagok, hanem azt is, amit elhallgatnak. Ez megkülönböztető képességet, időt és türelmet igényel. Ez az egyik oka annak, hogy Péter azt mondhatta: a férjek legyenek figyelmesek és az ismeretnek megfelelően lakjanak feleségükkel (1Timótheus 3:4, 5, 12; 1Péter 3:7, NW).

Kerülendő veszélyek

7., 8. a) Mire van szükség, ha egy család el akarja kerülni a szellemi hajótörést? b) Mire van szükség azonkívül, hogy jól indulunk a keresztény életpályán? (Máté 24:13).

⁷ Miért olyan fontos odafigyelni a család szellemiségére? Szemléltetésként megkérdezhetnénk: Miért fontos, hogy egy hajó kormányosa feszülten figyelje térképét, amikor veszélyes, zátonyokat rejtő vizeken irányít egy hajót? 1992 augusztusában a Queen Elizabeth 2 (QE2) sétahajó útja egy alattomos fövenytorlódásokkal és sziklákkal teli területen vezetett át, ahol állítólag gyakoriak a navigációs tévedések. Egy helybeli lakos megjegyezte: „Sok karrier tört már ketté e terület miatt.” A QE2 egy víz alatti szirtzátonynak ütközött. Ez drága hibának bizonyult. A hajótest egyharmada tönkrement, és a javítások miatt a hajót több hétre ki kellett vonni a forgalomból.

⁸ Ugyanígy, ha a család „kormányosa” nem vizsgálja meg gondosan a térképet, Isten Szavát, könnyen lehet, hogy szellemi kárt szenved a családja. Egy vén vagy egy kisegítőszolga esetében ez azt eredményezheti, hogy elveszti a gyülekezeti kiváltságokat és esetleg komoly bajt okoz a család más tagjainak. Ezért minden kereszténynek vigyáznia kell, nehogy hatalmába kerítse a szellemi önteltség, miközben csakis a korábbi jó tanulmányozási szokásokban és lelkesedésben bízik. Keresztény életpályánkon nem elég csak jól indulni; az utazást sikeresen be is kell fejezni (1Korinthus 9:24–27; 1Timótheus 1:19).

9. a) Mennyire fontos a személyes tanulmányozás? b) Milyen ideillő kérdéseket tehetnénk fel magunknak?

⁹ Hogy elkerüljük a szellemi zátonyokat, sziklákat és fövenytorlódásokat, naprakészen kell eligazodnunk a „térképeinken” Isten Szavának rendszeres tanulmányozása által. Nem bízhatjuk magunkat csupán az alapvető tanulmányozásra, amely elvezetett minket az igazsághoz. Szellemi erőnk egy rendszeres és kiegyensúlyozott tanulmányozási-, illetve szolgálati programtól függ. Mialatt részt veszünk például a gyülekezeti Őrtorony-tanulmányozáson, s pont ezt a számot tartjuk kezünkben, megkérdezhetnénk magunktól: ’Vajon tényleg áttanulmányoztam vagy áttanulmányoztuk mint család ezt a cikket, fellapozva az írásszövegeket és elgondolkodva azok alkalmazásán? Vagy csak aláhúztuk a válaszokat? Netalán még a cikk elolvasásáról is megfeledkeztünk az összejövetelen való részvételünk előtt?’ Az ezekre a kérdésekre adott őszinte válaszok gondolkodásra késztethetnek és vágyat ébreszthetnek bennünk, hogy javulást érjünk el —, ha szükséges (Zsidók 5:12–14).

10. Miért fontos az önvizsgálat?

¹⁰ Miért fontos az ilyen önvizsgálat? Mert olyan világban élünk, amelyet Sátán szelleme ural; egy világban, amely sok ravasz módszerrel próbálja aláaknázni az Istenbe és ígéreteibe vetett hitünket. Ez egy olyan világ, amely annyira le akar kötni, hogy ne legyen időnk a szellemi szükségletekkel foglalkozni. Ezért megkérdezhetnénk magunktól: ’Erős a családom szellemileg? Mint szülő olyan erős vagyok, mint kellene? Vajon mint család, ápoljuk ezt az elmét működtető szellemi erőt, amely hozzásegít, hogy igazságosságon és lojalitáson alapuló döntéseket hozzunk?’ (Efézus 4:23, 24, NW).

11. Miért hasznosak szellemileg a keresztény összejövetelek? Mondj rá példát.

¹¹ Minden összejövetelnek, amelyen részt veszünk, meg kellene erősítenie a szellemiségünket. Ezek a Királyság-teremben vagy a Gyülekezeti Könyvtanulmányozáson eltöltött értékes órák segítenek felüdülést szerezni azon hosszú órák után, melyeket arra kell fordítanunk, hogy megpróbáljuk átküzdeni magunkat Sátán ellenséges világán. Mennyire felüdítő volt például A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyv tanulmányozása. Hozzásegített, hogy jobban megértsük Jézust, az életét és szolgálatát. Figyelmesen elolvastuk az említett írásszövegeket, személyes kutatást végeztünk és így sok mindent megtanultunk Jézus példájából (Zsidók 12:1–3; 1Péter 2:21).

12. Hogyan teszi próbára szellemiségünket a szántóföldi szolgálat?

¹² A szellemiségünk nagyszerű próbája a keresztény szolgálat. Hogy állhatatosak maradjunk a házankénti és alkalmi tanúskodásunkban, amely során gyakran nézünk szembe a közömbös vagy ellenséges nyilvánossággal, helyes indítékra van szükségünk: az Isten és embertársaink iránti szeretetre. Természetesen senki sem szereti, ha elutasítják, és ez megtörténhet velünk a szántóföldi szolgálatban. De emlékeznünk kell, hogy a Jóhírt utasítják el, nem pedig minket mint egyéneket. Jézus ezt mondta: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ . . . De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem” (János 15:18–21).

A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál

13. Hogyan tudja egyetlen személy aláásni egy család szellemiségét?

¹³ Mi történik a családban, ha egy kivételével mindenki tekintettel van a ház gondozottságára és takarosságára? Egy esős napon — a figyelmetlen személyt kivéve — mindenki ügyel arra, hogy ne vigye be a sarat a házba. A sáros lábnyomok mindenhol tanúskodnak annak az egynek a figyelmetlenségéről, s külön munkát jelentenek másoknak. Ugyanez érvényes a szellemiségre. A család jó hírnevét akár egyetlen önző vagy hanyag egyén is bemocskolhatja. Nemcsak a szülőknek, hanem a háznép minden tagjának igyekeznie kell visszatükrözni Krisztus szellemi beállítottságát. Milyen felüdítő, amikor mindannyian együtt munkálkodnak előretekintve az örök életre! Az ilyen családot a szellemi gondolkodás jellemzi (nem pedig az önelégültség). Ezekben a háznépekben ritkán jelentkeznek a szellemi hanyagság nyomai (Prédikátor 7:16; 1Péter 4:1, 2).

14. Milyen anyagi kísértéseket állít utunkba Sátán?

¹⁴ Mindegyikünknek megvannak a maga alapvető anyagi szükségletei, amelyeket ki kell elégíteni, hogy fenntarthassuk mindennapi életünket (Máté 6:11, 30–32). De a szükségleteinket gyakran elhomályosítják az igényeink. Sátán rendszere például a legkülönfélébb készülékeket és felszereléseket kínálja fel nekünk. Ha mindig mindenben a legújabbra tartunk igényt, soha nem elégszünk meg, mivel a legújabb hamarosan idejétmúlt lesz, és egy új, világszínvonalú termék jelenik meg. A kereskedelmi világ egy ’körhintát’ indított el, amely soha nem áll meg. Arra csábít, hogy egyre több pénzt keressünk, hogy kielégíthessük egyre növekvő igényeinket. Ez ’sok esztelen és káros kívánsághoz’ vagy ’ostoba és veszélyes törekvéshez’ vezethet. Kiegyensúlyozatlan életet eredményezhet, amelyben egyre kevesebb idő jut a szellemi tevékenységekre (1Timótheus 6:9, 10, The Jerusalem Bible).

15. Milyen vonatkozásban fontos a családfő példája?

¹⁵ Itt megint csak nagyon fontos az a példa, amelyet a keresztény háznép feje mutat. A világi és szellemi felelősségekhez való kiegyensúlyozott hozzáállásának lelkesítenie kell a család többi tagját. Biztosan kárt okozna, ha az apa kitűnő szóbeli utasításokat adna, de aztán elmulasztana a saját szavai szerint élni. A gyermekek hamar keresztül tudnak látni az ilyen ’vizet prédikál, bort iszik’ életfelfogáson. Éppen így, ha egy vén vagy egy kisegítőszolga, aki a házankénti munkára buzdít ugyan másokat, de ő maga ritkán csatlakozik családjához ebben a tevékenységben, hamar elveszti szavahihetőségét mind a családban, mind a gyülekezetben (1Korinthus 15:58; Vö. Máté 23:3).

16. Milyen kérdéseket tehetnénk fel magunknak?

¹⁶ Ennélfogva hasznos, ha megvizsgáljuk életünket. Vajon azzal vagyunk elfoglalva, hogy világi sikert érjünk el a szellemi előrehaladás rovására? Vajon a világban felfelé, de a gyülekezetben lefelé ível a pályánk? Emlékezz Pál tanácsára: „Megbízható ez a kijelentés. Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik” (1Timótheus 3:1, NW). A felelősségérzet a gyülekezetben többet mond a szellemiségünkről, mint egy munkahelyi előléptetés. Körültekintő módon kell egyensúlyt tartanunk, hogy ne engedjük munkaadóinkat olyan ellenőrzést gyakorolni felettünk, mintha nekik adtuk volna át magunkat, s nem Jehovának (Máté 6:24).

A tartalmas gondolatcsere előmozdítja a szellemiséget

17. Mi járul hozzá ahhoz, hogy őszinte szeretetet ápoljunk a családban?

¹⁷ Ma az otthonok milliói lényegében vendégfogadókká váltak. Hogyan? A családtagok csak azért járnak haza, hogy aludjanak és egyenek, aztán elrohannak. Ritkán ülnek az asztal köré azért, hogy együtt élvezzenek egy étkezést. Hiányzik a családi érzés. Az eredmény? Nincs meg a gondolatcsere, nincsen jelentőségteljes beszélgetés. És ez a többi családtag iránti érdeklődés hiányát, esetleg a valódi törődés hiányát eredményezheti. Amikor szeretjük egymást, időt fordítunk a beszélgetésre és arra, hogy odafigyeljünk egymásra. Bátorítást és segítséget nyújtunk. A szellemiségnek ez az oldala magában foglalja a házasfelek közötti, valamint a szülők és gyermekek közötti jelentőségteljes gondolatcserét.b Időt és tapintatot igényel, hogy örömeink, tapasztalataink és problémáink megosztása érdekében szóra bírjuk egymást (1Korinthus 13:4–8; Jakab 1:19).

18. a) Mi az egyik fő akadálya gyakran a gondolatcserének? b) Mire épülnek a tartalmas kapcsolatok?

¹⁸ A jó gondolatcsere időt és erőfeszítést igényel. Ez azt jelenti, hogy időt tartalékolunk arra, hogy beszéljünk egymással és odafigyeljünk egymásra. Ennek egyik legnagyobb akadálya az az időrabló készülék, amely sok otthonban kitüntetett helyen áll: a tv. Ez kihívást jelent — vajon a tv uralkodik feletted, vagy te uralkodsz a tv felett? A tv feletti uralkodás szilárd eltökéltséget követel meg; beleértve ebbe az akaraterőt is, hogy kikapcsoljuk. De ha megtesszük ezt, az meg fogja nyitni az utat ahhoz, hogy összhangba kerüljünk egymással mint családtagok és mint szellemi testvérek és testvérnők. A tartalmas kapcsolatok jó gondolatcserét igényelnek, azt, hogy megértsük egymást, a szükségleteinket és örömeinket, elmondva egymásnak, mennyire nagyra értékelünk minden kedves dolgot, amelyet értünk tettek. Más szavakkal a jelentőségteljes beszélgetés megmutatja, hogy nem vesszük természetesnek a többieket (Példabeszédek 31:28, 29).

19., 20. Ha mindenkivel törődünk a családban, mit fogunk tenni?

¹⁹ Ezért, ha törődünk egymással a családi elrendezésben — és ebbe beletartozik a hitetlen családtagokkal való törődés is — sokat teszünk majd azért, hogy felépítsük és fenntartsuk szellemiségünket. Követni fogjuk a családi elrendezésben Péter tanácsát: „Végül pedig legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak, együttérzők, testvéri vonzalommal rendelkezők, gyengéden könyörületesek s alázatos szelleműek, nem viszonozva sérelemmel a sérelmet és gyalázkodással a gyalázkodást, hanem ellenkezőleg, áldást adva, mert erre az életpályára hivattatok el, hogy áldást örökölhessetek” (1Péter 3:8, 9, NW).

²⁰ Már most a miénk lehet Jehova áldása, ha igyekszünk fenntartani szellemiségünket, és ez elősegítheti, hogy örököljük a jövőben áldásait, amikor megkapjuk az örök élet ajándékát egy paradicsomi földön. Vannak más dolgok is, amelyeket megtehetünk mint család, hogy segítsük egymást szellemileg. A következő cikk kifejti, milyen előnyökkel jár, ha mint család együtt tevékenykedünk (Lukács 23:43; Jelenések 21:1–4).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

◻ Mi a szellemiség?

◻ Hogyan utánozhatja egy családfő Krisztus példáját?

◻ Hogyan kerülhetjük el a szellemiségünket fenyegető veszélyeket?

◻ Mi áshatja alá egy család szellemiségét?

◻ Miért fontos a tartalmas gondolatcsere?

[Kép a 12. oldalon]

A Gyülekezeti Könyvtanulmányozáson való részvétel szellemileg megerősíti a családot