Keleten és Nyugaton Jehova megerősíti népét

AZOKON a területeken, ahol a prédikálómunka be van tiltva, az erőszaktól szabdalt országokban, és ott, ahol nemrégiben feloldották a betiltást — valójában mindenütt a világ szántóföldjén — Jehova továbbra is „rendkívüli erőt” ad Tanúinak (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia).

Boldogulás a betiltás idején

Távol-Kelet egyik szigetcsoportján a prédikálómunka már 17 éve be van tiltva. Vajon a Tanúk elcsüggedtek? Egyáltalán nem! Most májusban új csúcsot értek el 10 756 hírnökkel, akik között 1297 teljes idejű szolga van. Ahogy a világ állapota romlik, a szigetlakók egyre inkább hajlanak arra, hogy meghallgassák az igazságot. Így 15 654 bibliatanulmányozást jelentettek, amelyeket az érdeklődők otthonaiban vezetnek. Korábban 25 397 jelenlévő volt azokon az összejöveteleken, amelyeket feltűnés nélkül tartottak meg Jézus halálára való megemlékezésként.

Az „Isteni tanítás” kerületkongresszusok megtartásakor — ez is feltűnés nélkül történt, a helyi körülményeknek megfelelően — a testvérek nagyon örültek, hogy megkapták a saját nyelvükön azokat az új kiadványokat, amelyeket az Egyesült Államokban is újonnan kiadtak. A fordítók, az átolvasók és még mások önként túlóráztak, hogy időben el tudják készíteni a kiemelkedő, több száz oldalas új kiadványt. És az egyik külső, együttműködésre kész nyomdaüzem boldog volt, hogy ilyen gyönyörű nyomtatási és kötészeti munkát végezhet. A kongresszus résztvevői el voltak ragadtatva, hogy megkapták a több mint ezer színes képpel díszített kiadványt. Sok kormánytisztviselő tiszteli Jehova Tanúit, az ellenállás főleg a kereszténység papságától jön. Remélhetőleg hamarosan feloldják a betiltást.

Mi a helyzet az amerikai államokban?

Jehovának ezen nyugati országokban élő Tanúi egységesek Keleten élő testvéreikkel abban a vonatkozásban, hogy bátran megküzdenek nehézségeikkel, és Jehova szelleme segít nekik, hogy úrrá legyenek a nehéz helyzeteken. Vegyük például a következő beszámolót, amely az egyik latin-amerikai országból érkezett, ahol a kábítószerkartellek rendszeresen a dzsungeleken keresztül közlekednek.

A Tanúk egyik csoportja egy elszigetelt területre ment busszal. Amikor leszálltak a buszról, észrevették, hogy egy kis mellékút vezet valamerre a faluból. Ezért az öt testvér elindult, hogy megnézze, merre vezet a kis földút, és megbízták a testvérnőket, meg a gyermekeket, hogy a faluban munkálkodjanak. Az egyik testvér így számolt be erről:

„Kétórás gyaloglás után az úton, csak néhány házra találtunk. Egyszercsak hirtelen nyolc fegyveres ember lépett ki a fák közül csuklyával a fején. Néhánynak gépfegyvere volt, néhánynak széles pengéjű kése. Mibe keveredtünk mi bele? Elkezdtünk kérdezősködni, mit akarnak, de azt mondták, maradjunk csöndben és ne beszéljünk, csak gyalogoljunk előre. Hát mi gyalogoltunk! Kétórás további gyaloglás után, a bokrokkal sűrűn benőtt dzsungelben egy tisztásra érkeztünk, amely nyilvánvalóan egy fegyveres tábor volt. Fegyveres őrök voltak mindenütt. Középen állt egy meglehetősen jól felépített ház, ide irányítottak bennünket.

Amikor leültettek minket, nyilvánvalóan a tábor vezetője volt az, aki hozzánk fordult. Rendezett öltözetet viselt, művelt volt és meglehetősen tiszteletet parancsoló. Rámutatott csoportunkból az egyik testvérre és mondta neki, hogy álljon fel. Majd ezt kérdezte tőle: »Mit gondol a csoportunkról?« Mivel a testvér teljes mértékben felismerte, hol vagyunk, ezért így felelt: »Nos, mi ismerjük az önök csoportját, de egyáltalán nem vagyunk benne érdekeltek, és más egyéb politikai csoport sem érdekel minket. Ittlétünk egyedüli oka az, hogy prédikáljunk Jehova Isten Királyságáról, amelyben Jézus Krisztus az uralkodó. Ez a Királyság hamarosan megsemmisíti a dolgok jelenlegi rendszerének minden politikai kormányzatát, és csodálatos áldásokat áraszt ki a földünkön élő emberekre paradicsomi körülmények között — ez olyan valami, amelyet egyetlen ember vagy csoport sem képes megvalósítani.«

A férfi hozzáállása megváltozott. Elkezdett kérdezősködni. »Hol tanulta mindezeket? Hogyan készült fel, hogy így beszéljen?« Másfél órán keresztül nagyszerű tanúbizonyságot tudtunk tenni a világ állapotáról, és rá tudtunk mutatni, hogy a Biblia feltárja az emberiség egyedüli reménységét. Elmagyaráztuk a Róma 13. fejezetében leírtakat is, hogy engedelmeskedünk a hatalmon lévő hatóságoknak, de ha nézeteltérés van Jehova Szava és az övék között, akkor mi Istenünknek, Jehovának engedelmeskedünk inkább. Végül felajánlottuk neki a könyveket, amelyek nálunk voltak. Hármat elfogadott belőlük, egy Bibliát is, és a legnagyobb meglepetésünkre anyagi hozzájárulást adott értük. Azt mondta, hogy ezeket el fogja olvasni.

Ezután a parancsnok intett az egyik embernek, hogy vigyen ki minket a táborból. Nemsokára útban voltunk visszafelé, és hálát adtunk Jehovának a győzelemért, amelyet a tanúskodás egy újabb területén arattunk.”

A harcoktól sújtott Afrikában

Távol-Kelet és a távoli Nyugat között helyezkedik el az afrikai kontinens. A törzsi háborúk az erőszak örvényébe sodortak néhány országot. Libériában a polgárháború erősödése újra súlyos kihatással van Jehova népére. Először a fővárosban és a környékén dúltak harcok 1992 októberében és novemberében. Miután a háború vidéki területekre is átterjedt, egész gyülekezeteket oszlattak fel, mivel a testvérek a többi lakossal együtt az őserdőbe menekültek. Buzgalmuk azonban töretlen maradt. Menekülésük közben prédikáltak, ennek pedig az lett az eredménye, hogy nagyszerű tanúbizonyságot tettek az ország belső részének legtávolabbi területein is.

Egy kitelepített testvérekből álló gyülekezet átmeneti Királyság-termet épített egy gumiültetvény közepén. A frontvonal közelében lévő egyik városból nappal a polgári lakosság a környező gumiültetvényekre menekült a bombázás elől. A helyi testvérek (beleértve a fővárosból, Monroviából kitelepített több hírnököt is) szántóföldi szolgálatot szerveztek meg, és rendszeresen lehetett őket látni, amint a gumifák alá húzódó menekültek ezreinek prédikálnak! Ahányszor egy repülő közeledett, a testvérek és testvérnők egy közeli árokba ugrottak, és miután a veszély elmúlt, folytatták tovább a tanúskodást.

Bámulatba ejtő, hogy az ezernél is több gyülekezeti hírnök — aki le tudja adni a Társulatnak a szántóföldi jelentést — a polgárháború körülményei ellenére átlagosan 18,1 órát tölt a szántóföldi szolgálatban, és 3111 bibliatanulmányozást vezet havonta.

Afrikában az elmúlt négy évben 18 országban feloldották a Jehova Tanúi munkájával kapcsolatos korlátozásokat. És micsoda öröm! Augusztus 12-én Malawiban feloldották a tilalmat, amelyet Jehova Tanúi ellen hoztak 1967 októberében. A jó hír földalatti prédikálómunkája mindig nagyszerűen haladt, de a Tanúk most szabadon tudnak haladni. Várniuk kell azonban a feltámadásra, hogy újra üdvözölni tudják szeretett társaikat, akiket megöltek az elnyomók. Most már olyan területekre is eljutnak, amelyek eddig megközelíthetetlenek voltak az elmúlt 16 éven át tartó, pusztító háború miatt. Carioco területén 375 testvérrel és testvérnővel léptek újra érintkezésbe, akik hét éve minden kapcsolatot elvesztettek a szervezettel. Különleges napot tartottak Milange-ban, a kerület fővárosában, amely korábban egy koncentrációs tábor területeként és Jehova Tanúi „átnevelésének” a központjaként volt ismert, akik közül sokan Malawiból jött menekültek voltak. Meglepő módon összesen 2915 személy vett részt, beleértve a város ügyintézőjét is, aki üdvözölte Jehova Tanúit. Így a korábbi „átnevelő” központ erre a napra az isteni tanítás központja lett.

Egy misszionárius ezt írja: „Testvéreinkkel kapcsolatban, akik a tetei tartományban lévő menekülttáborokba kerültek, egy érdekes megfigyelést tett az UNHCR (Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatala) képviselője. Elmondta, hogy Jehova Tanúi saját tábort rendeztek be, elkülönülve a többi csoporttól. »Az ő táboruk volt az egyetlen, amelyik rendben működött — mondta. — Jehova Tanúi tiszták, rendezettek és műveltek« — fűzte még hozzá. Majd felajánlotta, menjek el vele repülővel az őserdő felett, hogy a saját szememmel lássam. A levegőben a pilóta két táborra mutatott. Az egyik piszkos volt és koszos, egymás hegyén-hátán épült sárházakkal, mindenféle tervezés nélkül. A másik jól rendezett volt, sorokra és utcákra osztott házakkal. A házak külseje takaros volt, felsepert udvarokkal. Néhányat még le is festettek házilag készült festékkel. »Találja ki, melyik az Önöké« — mondta a pilóta. Nagy örömet jelentett nekem, hogy találkozhattam a testvérekkel a táborban. Ma már nyolc gyülekezet van ebben a Tanú-faluban.”

„A sas földjén”

Nem, ez nem az USA sasszimbóluma! Kelet és Nyugat között helyezkedik el egy európai ország, Albánia, amelynek a neve a hivatalos nyelven Shqipëria, és ennek jelentése: „A sas földje”. Nemrégiben oldották fel ebben az országban Jehova Tanúi tevékenységének kegyetlen 50 évig tartó betiltását, és most már együtt tudnak örvendezni Keleten és Nyugaton élő testvéreikkel a szabad imádat gyakorlásában. Ők igazán ’áron is megveszik az időt’ (Efézus 5:16, Torkos András fordítás). Március 21-én, vasárnap a fővárosban, Tiranë Nemzeti Színházában megtartották Albánia történetében az első kongresszust, amely egynapos volt. Szombat délután 75 önként ajánlkozó Tanúból álló csapat az ütött-kopott üléstermet ragyogó, tiszta kongresszusi teremmé változtatta. Az igazgatóság szóhoz sem jutott az ámulattól. Említésre méltó, hogy a 75 önként ajánlkozó közül csupán 20 volt megkeresztelkedve!

Az idő nem is lehetett volna jobb. Ahogy a tengerentúli küldöttek megérkeztek, az üdvözletek — főleg a széles mozdulatok és az ölelések — a különleges összejöveteli napot igazán különlegessé tették. Nasho Dori az ég felé kitárt karokkal mondta a nyitóimát. 1930-ban merítkezett alá, és most majdnem teljesen vak. A programot albánul tartották, a legnagyobb részét a külföldről jött különleges úttörők. Amikor a 41 új testvér és testvérnő a medencéhez vonult, amelyet az idelátogató görög testvérek szeretettel állítottak fel a helyi Királyság-teremben, az 585 jelenlévő elénekelte a „Keresztényi önátadás” című éneket — az egyiket a közül a hat közül, amelyet erre az alkalomra fordítottak le albán nyelvre. Micsoda változás! Korábban már az is elég volt, ha valakinek volt egy Bibliája, hogy munkatáborba küldjék, az összejöveteleket pedig két vagy három fős csoportokra korlátozták.

A különleges napot követő napon a színház igazgatója felhívta a Watch Tower hivatalát telefonon. Rendes körülmények között kevéssé érdekelte, kik használják a színházat. Ez az igazgatóhelyettes feladata. De ezt mondta: „Fel kellett hívnom önöket, hogy köszönetet mondjak. Még sosem láttam a színházat ilyen tisztán. Ha jellemeznem kellene, azt mondanám, hogy az égből egy szellő suhant végig tegnap a színházon. Amikor csak használni szeretnék a létesítményeinket, kérjük önöket, jöjjenek újra, és a listán az első helyre vesszük önöket a sorban. Igazából három havonta ingyen kellene bérbe venniük.”

A Tanúk visszatértek városaikba megerősödve, hálatelt szívvel, és kezdtek készülődni Jézus halálának az Emlékünnepére. Csupán 15 nappal később, április 6-án, kedden, megtartották az első szabad Emlékünnepet, hét helyen.

Berat városában az összejövetelen résztvevők száma körülbelül 170 főre emelkedett, és a helyi pap dühös ezért. A berati 33 Királyság-hírnök közül 21 a különleges összejöveteli napon keresztelkedett meg. Berat 472 emlékünnepi jelenlévőt jelentett. Más Emlékünnepen is kiemelkedő volt a jelenlévők száma, többnyire a különleges úttörők helyes vezetésének eredményeképpen.

Albánia legkatolikusabb városában, Shkodërben, ahol székesegyház is van, az egyház elkezdett havonta egy röpiratot nyomtatni, és minden egyes kiadvány azzal foglalkozott: „Az a mód, ahogyan el lehet kerülni Jehova Tanúit”. Az utolsó szám ezt mondta: „Jehova Tanúi elözönlötték Shkodërt!” A nagy sereg két Tanúból állt, akik 74 jó magaviseletű, komoly gondolkodású embert gyűjtöttek egybe az Emlékünnepre. Miután meghallgatták az Emlékünnepi beszédet, 15 család kért házi bibliatanulmányozást. Egy másik városban, Durrësben, ahol a Tanúk serege négy főből áll, a jelenlévők létszáma 79 volt, ami ragyogó létszám.

A katolikus fiatalok ellenállása miatt, akik megfenyegették a Tanúkat, hogy elkergetik őket kövekkel, az Emlékünnepi összejövetelt Kalmeti i Vogel hegyvidéki falujában áttették egy helybeli testvér otthonába, ahol békés körülmények között 22-en voltak jelen. Ebben a csoportban öt hírnök van, akik közül hárman a különleges összejöveteli napon keresztelkedtek meg Tiranëben.

Vlorëban két fiatalember kapott Az Őrtorony folyóiratból egy példányt. Elolvasták, és ezt írták a Társulatnak: „Most már Jehova Tanúinak nevezzük magunkat, azok miatt az igazságok miatt, amelyekre Az Őrtorony folyóiratban leltünk. Kérjük önöket, küldjenek segítséget.” Két különleges úttörőt jelöltek ki erre a területre, és a két fiatalember közül az egyik hamarosan alkalmassá vált arra, hogy hírnök legyen. Boldog volt, hogy a között a 64 ember között lehetett, akik jelen voltak az Emlékünnepen Vlorëban.

Volt egy albán testvér, aki az Egyesült Államokban tanulta az igazságot, majd visszatért az 1950-es években szülővárosába, Gjirokastërbe, ahol haláláig olyan mértékben kivette részét a szolgálatból, amennyire csak lehetséges. Az igazság magvait elvetette fiának a szívébe. Miután feloldották a betiltást, a fia segítséget kért a Watch Tower Societytól. Egy másik érdeklődő személy, aki északra lakik a szomszédos faluban, szintén segítségkérő levelet írt, ezért négy különleges úttörőt küldtek oda. Az Emlékünnepet követő szerda reggel az egyikőjük telefonált a Társulat tiranëi hivatalába: „Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el nektek, mennyi mindent tett Jehova szelleme. Annyira boldogok vagyunk. Az Emlékünnep sikeres volt.” Százhatan voltak jelen, beleértve a Királyság-hírnökök hét főből álló kis csoportját is.

Összesen hányan voltak jelen az Emlékünnepen? 1992-ben, amikor még csupán 30 Királyság-hírnök volt, a jelenlévők száma 325 volt. 1993-ban 131 hírnök 1318 jelenlévőt gyűjtött egybe. Mindkét évben a jelenlévők száma tízszerese volt a hírnökök számának. Mennyire lelkesítő látni, amint „a legkisebb ezerre nő” ilyen rövid idő alatt! (Ésaiás 60:22).

„Hosszabbítsd meg sátorköteleidet”

Amint Jehova Tanúinak a prédikálómunkája elhat a földgolyó minden részére, a felhívás tovább terjed: „Szélesítsd ki sátorod helyét! És feszítsék ki nagyszerű sátortemplomod sátorlapjait! Ne tartsd vissza magad! Hosszabbítsd meg sátorköteleidet, és erősítsd meg sátorcövekeidet. Mert ki fogsz törni jobbra és balra” (Ésaiás 54:2, 3, NW). Ez a kitörés Isten „nagyszerű sátortemplomában” — amelyet az imádóiból álló világméretű gyülekezet személyesít meg — Kelet-Európában valóban nyilvánvalóvá vált, különösen a volt Szovjetunió országaiban. Miután Jehova az évtizedekig tartó elnyomás alatt támogatta szolgáit, most a szükséges dinamikus energiával látja el Tanúit, hogy ki tudják terjeszteni és meg tudják erősíteni a szervezetet.

Oroszországban a moszkvai Lokomotív Stadionban július 22–25-ig 23 743 fős csúcslétszámmal vettek részt a tavalyi év „Isteni tanítás” kongresszussorozat keretein belül megtartott, mérföldkőnek számító nemzetközi kongresszuson. Ki gondolta volna akárcsak két évvel ezelőtt is, hogy ez lehetséges lesz? De most itt voltak! Több mint ezren jöttek Japánból és Koreából, majdnem négyezren jöttek az Egyesült Államokból és Kanadából, valamint újabb ezrek jöttek több mint 30 országból a Csendes-óceán déli térségéből, Afrikából, Európából és más területekről — Kelet és Nyugat valóban találkozott. Mennyire lelkesítő volt mindegyikőjüknek, hogy szabadon együtt lehettek több mint 15 000 orosz testvérükkel és testvérnőjükkel! Határtalan volt az örömük.

Bámulatba ejtő volt a megkeresztelkedők száma; 1489 új Tanú keresztelkedett meg. A keresztelkedésről a hírközlő eszközök az egész világon nagy nyilvánosság előtt tudósítottak, többek között a The New York Times is egy nagyszerű képpel a címoldalán. Bármilyen viharos taps fogadta is a megkeresztelkedőket, felülmúlta az utolsó előadás alatti taps; miután az előadó köszönetet mondott a 4752 önkéntes munkásnak és a hivatalnokoknak, akik hozzájárultak, hogy a kongresszus ilyen sikeres legyen. Ezt mondta: „Mindenekfelett Jehovának mondunk köszönetet!” Igen, Jehova szelleme visszatartotta a hitbuzgó ortodoxoktól jövő erős ellenállást, és létfontosságú energiáról gondoskodott, amely által a kongresszus felvillanyozó valósággá vált.

Még ennél is nagyobb esemény volt azonban hátra az ukrán városban, Kijevben, augusztus 5—8. között. A készséges önkéntes munkások itt is rendbe hozták a stadiont, és ez az óriás Királyság-terem 64 714 főnek adott helyet, ez volt a jelenlévők csúcslétszáma. Megint csak Keletről, Nyugatról s e kettő közt mindenhonnan jöttek Tanúk. A főbb előadásokat 12 nyelven tolmácsolták. Az állomásoknál, repülőtereknél mintegy 53 000 küldöttet kellett fogadni, akik tömegközlekedési eszközökkel jöttek, és elszállították őket a szálláshelyükre: hotelekbe, iskolákba, magánlakásokba és hajókra. Mindezt minimális költséggel valósították meg, zökkenőmentes, hatékony szervezéssel, amely azt eredményezte, hogy a város rendőrsége kifejezésre juttatta csodálkozását és dicsérte őket.

A felvillanyozó kongresszusi program kiemelkedő pontja volt a keresztelkedés, amely két és fél óráig tartott. Összesen 7402 új testvér és testvérnő szimbolizálta Jehova iránti önátadását, miközben a taps újra és újra visszhangzott körben az óriási stadionban. Felülmúlta a megkeresztelkedők eddigi minden idők 7136 fős csúcsszámát, amelyet New York Cityben jegyeztek fel 253 922 kongresszusi résztvevővel 1958-ban.

Miközben ez az ítéletidőszak a vége felé közeledik, Keletről, Nyugatról sőt, ’a földnek mind végső határáról’ a juhszerű embereket olyan egységbe gyűjtik, amelyhez fogható még nem volt az emberi történelemben. Valóban „egy nagy sokaság . . . minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” csatlakozik a szellemi Izraelhez abban, hogy kijelentik Jézus drága váltságáldozatába vetett hitüket, amely alapja mindannak, ami Jehova szuverén uralmának igazolása érdekében valósul meg (Cselekedetek 1:8; Jelenések 7:4, 9, 10).

[Képek a 8–9. oldalon]

Kelet találkozik Nyugattal Moszkvában és Kijevben