Fiatalok, akik ’Jehovában bíznak’
NEM egyedül a fiataloké a szépség, és nem is kizárólag az időseké a bölcsesség. (Vö. Példabeszédek 11:22; Prédikátor 9:21.) Inkább azok birtokolják a maradandó szépséget és az igaz bölcsességet, akik Jehovában bíznak és tiszta szívből mondják róla: „Te vagy Istenem” (Zsoltárok 31:15; Példabeszédek 9:10; 16:31).
Világszerte egyre több a szép ember, fiatal és idős egyaránt, akik azáltal mutatják ki bölcsességüket, hogy Istent szolgálják és Isten Királyságának a jó hírét prédikálják. Figyeljük meg például a nyolcéves Sabrina esetét.
Sabrina Németországban él, és második osztályos. Ő az első Jehova Tanúja az iskolájukban. Osztálytársai sajnos őt szemelték ki gúnyolódásaik céltáblájául egészen addig, míg a tanárnő meg nem kérte a tanulókat, hogy hozzák el kedvenc könyvüket az iskolába. Sabrina elhatározta, hogy Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet viszi be. Előtte lévő éjszaka nyugtalansága ellenére alaposan felkészült, hogy beszéljen az osztály előtt. Mivel 26 tanuló volt az osztályában, tudta, hogy nem lehet túl sok ideje. De elhatározta, nem engedi, hogy bárki is félbeszakítsa a könyvismertetését, és biztos volt benne, hogy Jehova segíteni fog neki. A kitűzött napon a tanárnő megkérdezte, ki hozott be könyvet, és ki szeretné először bemutatni. Meglepő módon, egyedül Sabrina hozott. Ott állt az osztály előtt, és elkezdett beszélni, felolvasott a könyvből, képeket mutatott belőle, és elmagyarázta, hogy mindez a Biblián alapul. Befejezésül megkérdezte: „Ki szeretne kapni egy ilyen könyvet?” Adott egy példányt belőle a tanárnőnek, és a következő pár nap folyamán tíz további könyvet adott néhány osztálytársának. A tanárnő egyedüli megjegyzése a könyvismertetővel kapcsolatosan ez volt: „Még sose láttam ehhez hasonlót.” Ötöst adott Sabrina munkájára.
Valójában sok fiatal Tanú tanúskodik boldogan a jó hírről az iskolában. Egy másik példa erre Erika, egy 11 éves hírnök Mexikóban. Már kora gyermekkorától kezdve Jehova szeretetére tanították. Kiemelkedő iskolai munkát végez. Egyszer megbízták azzal, hogy készüljön fel az AIDS, valamint a szenvedélyes dohányzás és alkoholizmus témájából. Alaposan felkészült, az Ébredjetek! folyóiratot használta fel hozzá, és a legjobb jegyeket kapta rá. Amikor tanárnője megkérdezte, honnan szerezte be az információt, Erika odaadta azokat a folyóiratokat, amelyek ezzel a témakörrel foglalkozó cikkeket tartalmaztak. Később a tanárnő ezeket a folyóiratokat használta fel, hogy megbeszélje ezt a témakört az egész osztállyal. Erikát magaviselete, a tanárok iránti tisztelete és kiemelkedő osztályzatai miatt ajándékokkal jutalmazták, okleveleket adtak neki, és részben hozzájárultak a tandíjához. Legnagyobb teljesítménynek azonban azt érzi, hogy felfedte magáról, hogy Jehova Tanúja, bibliai irodalmat tudott elhelyezni, és felmagasztalta Isten nevét.
Aztán ott van Shannon, egy tízéves új-zélandi fiú. Csak az egyik szemére lát, a másikat elvesztette rák következtében csecsemőkorában. Amikor Shannon hétéves volt, édesanyja elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Ám nem sokkal azután, hogy belekezdett a Bibliával kapcsolatos tanulmányaiba, összeköltözött egy férfival anélkül, hogy a házasság előnyeit a javára fordította volna, és elhatározta, hogy abbahagyja a tanulmányozást. Shannon könyörgött, hogy folytathassa a bibliatanulmányozást. Engedtek kérésének. A Tanúk továbbra is jártak hozzá, és végül mindhárman tanulmányozták otthon a Bibliát, és szellemi előrehaladást értek el. Miután törvényesen összeházasodtak, Shannon édesanyja és mostohaapja megkeresztelkedett.
Egy nap Shannon együtt ment a körzetfelvigyázó feleségével a szántóföldi szolgálatba. Az egyik házigazda megkérdezte Shannont: „Mi történt a szemeddel?” „Rákos lett és ki kellett venni — válaszolta. — Jehova hamarosan ad nekem egy újat a Paradicsomban, és ezért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk Önnek.”