Hamarosan — Egy háború nélküli világ!
EGY fiatal brit katona, Jim Prince 1914. december 24-én keresztülsétált a senki földjén, hogy egy német gyalogossal beszélgessen. „Én szász vagyok. Te angolszász. Miért harcolunk?” — kérdezte tőle a német katona. Évekkel később Prince beismerte: „A mai napig nem tudom a választ erre a kérdésre.”
Egy rendkívüli héten keresztül 1914-ben a brit és a német hadsereg katonái egymással barátkoztak, futballoztak, sőt karácsonyi ajándékokat is adtak egymásnak. Ez a fegyverszünet természetesen nem volt hivatalos. A tábornokok nem szerették volna, ha a csapataik rájönnek, hogy az „ellenség” nem az az elvetemült szörnyeteg, amilyennek a háborús propaganda festette le. Albert Moren, egy brit katona, később így emlékezett vissza: „Ha a tűzszünet még egy hétig tartott volna, nagyon nehéz lett volna újra kezdeni a háborút.”
Ez a spontán tűzszünet azt sejteti, hogy még a sok képzett katona is inkább békére vágyik, mint háborúra. A legtöbb katona, aki ismeri a harcok borzalmait, egyetértene a spanyol közmondással: „Aki nem tudja, mi a háború, hadd menjen harcolni.” Kétségtelen, ha egy világméretű közvélemény-kutatást tartanának általában véve a lakosság között, akkor az kimutatná hogy megsemmisítő fölényben vannak azok, akik jobban kedvelik a békét, mint a háborút. De hogyan lehet ezt az egyetemes békevágyat átformálni háború nélküli világgá?
Mielőtt a háborút megszüntethetnék, változtatni kell az emberek ezzel kapcsolatos magatartásán. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének alapokmánya kijelenti: „Mivel a háborúk az emberek elméjéből indulnak ki, éppen ezért az emberek elméje az, ahol ki kell építeni a béke védelmét.” Napjaink társadalma azonban, ahol erőteljes a bizalmatlanság és a gyűlölet, egyre erőszakosabbá válik, nem pedig békésebbé.
Ennek ellenére maga Isten ígérte meg, hogy egy nap a helyes szívállapotú emberek elméjébe lesz bevésve a béke. Ésaiás prófétája által ezt mondta: „Ki [Isten] ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett [sok nép ügyét elrendezi, NW]; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:4).
A béke elősegítése az elmében
Vajon megtörténhet ilyen elmebeli változás? Vajon megtanulják egyszer az emberek, hogy inkább őrizzék meg a békét a háború dicsőítése helyett? Figyeld meg Wolfgang Kusserow példáját. 1942-ben a nácik ezt a 20 éves német fiatalembert lefejezték, mivel ’hadakozást nem tanul’. Miért választotta a halált? Egy írásos nyilatkozatban olyan Írás szerinti alapelveket idézett, mint például „szeresd felebarátodat, mint magadat” és „a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök” (Máté 22:39; 26:52). Majd csípősen megkérdezte: „Vajon Teremtőnk a fáknak íratta le mindezt?”
Isten szava, amelyet a Bibliában jegyeztek fel, „erőt fejt ki”, és arra indította Jehovának ezt a fiatal Tanúját, hogy békére törekedjen, tekintet nélkül a következményekre (Zsidók 4:12, NW; 1Péter 3:11). De nem Wolfgang Kusserow volt az egyetlen, aki békére törekedett. A The Nazi Persecution of the Churches 1933-45 (Az egyházak náci üldözése 1933—1945) című könyvben J. S. Conway egy hivatalos náci archívumra hivatkozva bizonyítja: Jehova Tanúi mint csoport visszautasították, hogy fegyvert fogjanak. Ahogy Conway rámutat, az ilyen bátor kiállás gyakorlatilag halálos ítéletük aláírásával volt egyenlő.
Jehova Tanúi ma továbbra is békére törekszenek függetlenül attól, milyen fajhoz vagy nemzethez tartoznak. Miért? Azért, mert megtanulták a Bibliából, hogy Isten igaz szolgáinak fegyvereikből kapákat kell kovácsolniuk. Alejandro, egy fiatal argentínai férfi, aki 1987-ben vándorolt Izraelbe, személyesen is tanúsíthatja ennek a ténynek igaz voltát.
Alejandro három évig egy kibucban élt, mialatt egyetemen tanult és különböző hotelekben és éttermekben dolgozott. Ezen időszak alatt elkezdte olvasni a Bibliát, és kereste az élet célját. Mindezeken túl vágyódott arra, hogy olyan világot lásson, ahol az emberek békének és igazságnak örvendhetnek. Alejandro — zsidóként — zsidókkal és arabokkal dolgozott együtt, de egyikőjükhöz sem vonzódott.
1990-ben az egyik barátja, aki Jehova Tanúival tanulmányozta a Bibliát, meghívta Alejandrót egy egynapos kongresszusra Haifába. Csodálkozására 600 zsidó és arab embert talált itt, akik boldogan vegyültek egymással a kongresszuson. Azt gondolta magában: „Ez az emberek együttélésének helyes módja.” Hat hónapon belül ő maga is Tanú lett, és most a legtöbb idejét a Biblia békéről szóló üzenetének a prédikálására szenteli.
Az a mód, ahogyan Isten elhozza a békét
Az ehhez hasonló megindító példák azonban a mai világban a ritka kivételek közé tartoznak. Bár a jelenlegi rendszer szépeket mond a békéről, mégis a háború magvait öntözi. Szeretnél olyan utcában lakni, ahol a lakosok keresetük 7—16 százalékát fegyverekre és házuk védelmére költik? Valójában ezt teszik a nemzetek néhány év óta a katonai költségeik által. Nem meglepő, ha Ésaiás próféta feltárja, hogy az emberiség egészében véve sosem fogja fegyvereit kapákká kovácsolni, addig míg Isten ’sok nép ügyét el nem rendezi’. Hogyan fogja ezt megtenni?
Jehova Isten Királysága az ügyek rendezésének legfőbb eszköze. Dániel próféta megjövendölte, hogy „támaszt ez egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol”. Ez a Királyság, fűzi még hozzá, „szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat [világi kormányzatokat], maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44). Ezek a szavak feltárják, hogy Isten Királysága szilárdan meg fogja alapozni hatalmát az egész föld felett. Azáltal, hogy megszünteti a nemzeti határokat, a Királyság elavulttá teszi a versengéseket. Ezen túl, mivel állampolgárai „az Úr tanítványai lesznek”, békéjük „nagy lesz” (Ésaiás 54:13). Nem csoda, ha Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk Istenhez: „Jöjjön el a te Királyságod!” (Máté 6:10, NW).
Vallásos természetű akadályok megszüntetése
Isten a vallásos természetű akadályokat is meg fogja szüntetni a béke érdekében. A vallás állt a történelem leghosszabb ideig tartó háborúja, a keresztes vagy „szent háborúk” mögött, amelyet II. Orbán pápa indított el i. sz. 1095-ben.a Századunkban a papság kiemelkedő szerepet játszott a háborúk népszerűsítésében, még a teljesen világi természetű háborúkéban is.
Paul Johnson történész a névleges keresztényeknek az első világháborúban betöltött szerepére utalva ezt írta: „A papság képtelen volt és többnyire nem is akarta a keresztény hitet a nacionalizmus elé helyezni. A legtöbben a könnyebb utat választották, és egyenlővé tették a kereszténységet a hazafiassággal. Mindenféle felekezetből való keresztény katonákat arra buzdítottak, hogy öljék egymást Megmentőjük nevében.”
A vallás többet tett a háborúk szításában, mint a béke ápolásában. Valójában a Biblia a hamis vallást „paráznának” festi le, aki cinkostársa a világ uralkodóinak (Jelenések 17:1, 2). Isten főbűnösnek ítéli mindazok vérének kiontásában, akiket a földön lemészároltak (Jelenések 18:24). Következésképpen Jehova Isten egyszer s mindenkorra meg fogja semmisíteni a béke útjában álló ezen akadályokat (Jelenések 18:4, 5, 8).
Még az ilyen megosztó elemek eltűnésével is, mint a politika és a hamis vallás, a béke sosem lenne biztonságban, ha nem távolítanák el mindennek a legnagyobb háborús uszítóját: Sátánt, az Ördögöt. Ez az utolsó feladat, amelyet Isten Királysága a földre elhozandó teljes békére irányuló programján belül megkezd. A Bibliában a Jelenések könyve elmondja: Sátán meg lesz ’fogva’, ’kötözve’ és ’a mélységbe lesz vetve’, hogy „többé el ne hitesse a népeket”. Ezek után teljes pusztulásra jut (Jelenések 20:2, 3, 10).
A Biblia azon ígérete, hogy a háború véget ér, nem üres álom csupán. Jehova Isten békével kapcsolatos elrendezése már megkezdődött. Királysága már létrejött az egekben, és kész arra, hogy további lépéseket tegyen a világbéke biztosítása érdekében. Időközben Jehova Tanúinak milliói, akik támogatják ezt az égi kormányzatot, megtanulnak békében élni.
Világos tehát, alapos okunk van hinni abban, hogy a háborúk nem elkerülhetetlenek. Ami még ennél is nagyszerűbb, várakozással nézhetünk elébe annak a közeli napnak, amikor Jehova örökre megszünteti a hadakozást (Zsoltárok 46:10). Gondoskodik róla, hogy hamarosan olyan világ legyen, ahol nincsen háború.
[Lábjegyzet]
a Néha a vallási vezetők maguk is hadat viseltek. A hastingsi csatában (1066) a katolikus Odo püspök tevékeny részvételét azáltal igazolta, hogy kard helyett buzogányt forgatott. Kijelentette, ha nem folyik vér, Isten embere törvényesen ölhet. Öt évszázaddal később Ximenes bíboros személyesen vezetett Észak-Afrikában egy spanyol inváziót.
[Kép a 7. oldalon]
Egy háború nélküli új világban élhetsz