Pásztorok és juhok egy teokráciában

„Az Úr [Jehova, NW] a mi Bíránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi Királyunk, ő tart meg minket” (ÉSAIÁS 33:22, Károli, 1894).

1. Hogyan nevezhetjük az első századi keresztényeket és a mai keresztényeket teokráciának?

A TEOKRÁCIA Isten általi uralmat jelent. Magában foglalja, hogy elfogadjuk Jehova hatalmát, és követjük irányelveit s utasításait életünk nagy és kis döntéseiben. Az első századi gyülekezet igazi teokrácia volt. Az akkori keresztények őszintén elmondhatták: „Az Úr [Jehova, NW] a mi Bíránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi Királyunk” (Ésaiás 33:22, Ká, 1894). Jehova Isten mai szervezete a magvát alkotó felkent maradékkal hasonlóképpen valódi teokrácia.

Ma milyen módon vagyunk teokratikusak?

2. Mi az egyik módja annak, ahogyan Jehova Tanúi alárendelik magukat Jehova uralmának?

² Hogyan mondhatjuk, hogy Jehova földi szervezete teokrácia? Úgy, hogy akik hozzátartoznak, azok valóban alárendelik magukat Jehova uralmának. Ezenkívül követik Jézus Krisztus vezetését, akit Jehova trónra emelt mint Királyt. A vég idején például ezt a határozott parancsot kapja Jézus a Nagy Teokratától: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön” (Jelenések 14:15, Újfordítású revideált Biblia). Jézus engedelmeskedik, és hozzáfog a föld aratásához. A keresztények azzal támogatják Királyukat e nagy munkában, hogy buzgón prédikálják a jó hírt és tanítványokat képeznek (Máté 28:19; Márk 13:10; Cselekedetek 1:8). Ezt cselekedve Jehovának, a Nagy Teokratának is munkatársai (1Korinthus 3:9).

3. Hogyan rendelik alá magukat a keresztények a teokráciának az erkölcsi dolgokban?

³ A keresztények viselkedésükben is alárendelik magukat Isten uralmának. Jézus ezt mondta: „A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek” (János 3:21). Manapság véget nem érő viták folynak az erkölcsi irányadó mértékekről, de a keresztények körében semmi helye nincs az ilyen vitatkozásoknak. Ők azt tekintik erkölcstelennek, amit Jehova mond erkölcstelennek, és úgy kerülik azt, mint a pestist! Ezenkívül törődnek a családjukkal, engedelmeskednek a szüleiknek, és továbbra is alárendelik magukat a felsőbb hatalmaknak (Efézus 5:3–5, 22–33; 6:1–4; 1Timótheus 5:8; Titus 3:1). Ily módon teokratikusan cselekednek, összhangban Istennel.

4. Milyen rossz magatartást tanúsított Ádám, Éva és Saul, s hogyan tanúsítanak másfajta magatartást a keresztények?

⁴ Ádám és Éva elvesztette a Paradicsomot, mivel egyéni döntéseket akart hozni azt illetően, hogy mi a jó és mi a rossz. Jézus pont az ellenkezőjét akarta ennek. Ezt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” A keresztények ugyanezt keresik (János 5:30; Lukács 22:42; Róma 12:2; Zsidók 10:7). Saul, Izrael első királya engedelmeskedett ugyan Jehovának, de csak részben. Ezért elvetették őt. Sámuel ezt mondta neki: „jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15:22). Vajon teokratikusnak mondható az, ha bizonyos mértékig Jehova akarata szerint élünk — talán úgy, hogy rendszeresek vagyunk a prédikálómunkában vagy az összejövetelek látogatását illetően —, és ugyanakkor engedményeket teszünk az erkölcsi dolgokban, vagy valamilyen más módon? Természetesen nem! Mi arra törekszünk, hogy ’teljes lélekből cselekedjük Isten akaratát’ (Efézus 6:6, Torkos András fordítás; 1Péter 4:1, 2). Saullal ellentétben mi teljes mértékben alárendeljük magunkat Isten uralmának.

Modern teokrácia

5., 6. Hogyan foglalkozik ma Jehova az emberiséggel, és mit eredményez, ha együttműködünk ezzel az elrendezéssel?

⁵ A múltban Jehova olyan egyéneken keresztül uralkodott és tárt fel igazságokat, mint próféták, királyok és apostolok. Ma már nem ez a helyzet; nincsenek ihletett próféták vagy apostolok. Jézus inkább azt mondta, hogy királyi jelenléte idején azonosítani fog egy hűséges követőkből álló testületet, egy „hű és értelmes rabszolgát”, és kinevezi azt összes javai fölé (Máté 24:45–47; Ésaiás 43:10). 1919-ben úgy lett azonosítva e rabszolga, mint a felkent keresztények maradéka. Azóta ez a központja a földön a teokráciának, amint azt Jehova Tanúinak Vezető Testülete képviseli. A Vezető Testületet a világ minden részén Fiókbizottságok, utazófelvigyázók és gyülekezeti vének képviselik.

⁶ Az együttműködés e teokratikus szervezettel létfontosságú része annak, hogy alárendeljük magunkat a teokráciának. Az ilyen együttműködés az egységet és a rendet segíti elő világszerte a „testvéri közösségben” (1Péter 2:17, Katolikus fordítás). Ez pedig örömet szerez Jehovának, aki „nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” (1Korinthus 14:33, Úf).

Vének egy teokráciában

7. Miért mondhatjuk, hogy a keresztény vének kinevezése teokratikusan történik?

⁷ Bármilyen legyen is a kinevezett vének hatalommal járó állása, mindegyikük megfelel azoknak a képesítéseknek, amelyeket a Biblia a felvigyázói vagy véni tisztségre vonatkozóan körvonalaz (1Timótheus 3:1–7; Titus 1:5–9). Azonkívül Pálnak az efézusbeli vénekhez intézett szavai minden vénre érvényesek: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem jelölt ki titeket felvigyázókká az Isten gyülekezetének legeltetésére” (Cselekedetek 20:28, NW). Igen, a vének a szent szellem által kapnak kinevezést, s a szellem Jehova Istentől jön (János 14:26). Kinevezésük teokratikus. Azonkívül Isten nyáját legeltetik. A nyáj Jehováé, nem a véneké. Ez teokrácia.

8. Melyek a vének általános felelősségei napjainkban?

⁸ Az efézusbeliekhez írt levelében Pál apostol ezekkel a szavakkal körvonalazta a vének általános felelősségeit: „Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Efézus 4:11, 12). „A Krisztus testének” gyermekévei után nem volt több apostol és próféta. (Vö. 1Korinthus 13:8.) De a vének ma is igen buzgón evangelizálnak, pásztorkodnak és tanítanak (2Timótheus 4:2; Titus 1:9).

9. Hogyan kell felkészülniük a véneknek arra, hogy Isten akaratát képviseljék a gyülekezetben?

⁹ Mivel a teokrácia Isten-uralom, a hatékonyan dolgozó vének alaposan ismerik Isten akaratát. Józsué azt a parancsot kapta, hogy naponta olvassa a Törvényt. A véneknek is rendszeresen kell tanulmányozniuk és forgatniuk az Írásokat, és alaposan kell ismerniük a hű és értelmes rabszolgaosztály által kiadott bibliai irodalmat (2Timótheus 3:14, 15). Ebbe az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok s egyéb kiadványok tartoznak bele, amelyek megmutatják, hogyan vonatkoznak a Biblia alapelvei sajátságos helyzetekre.a De: jóllehet fontos, hogy egy vén ismerje és kövesse a Watch Tower Society által kiadott irodalomban található irányelveket, azt is alaposan kell ismernie, hogy milyen Írás szerinti alapelvek rejlenek mögöttük. Akkor abban a helyzetben lesz, hogy megértéssel és könyörülettel tudja alkalmazni az Írás szerinti irányelveket. (Vö. Mikeás 6:8.)

Keresztényi szellemmel szolgálni

10. Milyen rossz magatartástól kell óvakodniuk a véneknek, és hogyan?

¹⁰ Pál apostol i. sz. 55 körül írta első levelét a korinthusi gyülekezetnek. Az egyik problémának, amellyel foglalkozott, azzal kellett kapcsolatban lennie, hogy bizonyos férfiak kimagasló személyiségek akartak lenni a gyülekezetben. Pál így írt: „Már jóllaktatok. Már meggazdagodtatok. Nélkülünk királyságra jutottatok. Óh, bárcsak királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk” (1Korinthus 4:8, Csia fordítás). I. sz. az első században minden kereszténynek az volt a reménysége, hogy égi királyként és papként fog uralkodni Jézussal (Jelenések 20:4, 6). Nyilvánvaló azonban, hogy a korinthusiak közül egyesek elfelejtették, hogy a földön nincsenek királyok a keresztény teokráciában. A keresztény pásztorok nem úgy viselkednek, mint e világ királyai, hanem inkább fejlesztik magukban az alázatosságot, amely tulajdonságban örömét leli Jehova (Zsoltárok 138:6; Lukács 22:25–27).

11. a) Milyen kimagasló példaképei vannak az alázatosságnak? b) Hogyan tekintse magát minden vén és a többi keresztény?

¹¹ Vajon az alázatosság gyengeség? Semmi esetre sem! Magát Jehovát is alázatosnak írja le a Biblia (Zsoltárok 18:35, NW [18:36]). Izrael királyai Jehova irányítása alatt vezettek hadakat a csatába és uralkodtak a nemzet felett. Mégis mindegyiküknek vigyáznia kellett, hogy „szíve föl ne emelkedjék kevélyen atyjafiai fölé” (5Mózes 17:20, Káldi fordítás). A feltámasztott Jézus égi Király már. De amikor a földön volt, megmosta tanítványai lábát. Micsoda alázatosság! És kifejezve abbeli kívánságát, hogy apostolai is hasonlóképpen alázatosak legyenek, ezt mondta: „ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait” (János 13:14; Filippi 2:5–8). Jehováé kell, hogy legyen minden dicsőség és dicséret, nem pedig valamely emberé (Jelenések 4:11). Minden keresztény — akár vén, akár nem —, Jézus szavainak fényében gondolkodjon magáról: „Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük” (Lukács 17:10). Minden más nézet teokráciaellenes.

12. Miért létfontosságú a vének számára a szeretet tulajdonsága, amelyet fejleszteniük kell?

¹² Az alázatosság mellett a keresztény vének a szeretetet is fejlesztik. János apostol rámutatott a szeretet fontosságára, amikor ezt mondta: „A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet” (1János 4:8). A szeretet nélküli személyek nem teokratikusak. Nem ismerik Jehovát. Isten Fiára vonatkozóan ezt mondja a Biblia: „Jézus . . . szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket” (János 13:1). Ahhoz a 11 személyhez intézve szavait, akik részét alkották később a vezető testületnek a keresztény gyülekezetben, ezt mondta Jézus: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket” (János 15:12). A szeretet az igaz keresztényiség azonosító jele. Vonzza a megtört szívűeket, a gyászolókat és a szellemi foglyokat, akik szabadság után vágynak (Ésaiás 61:1, 2; János 13:35). A véneknek példát kell mutatniuk a szeretet kinyilvánításában.

13. Noha nehezek lehetnek a problémák napjainkban, hogyan bizonyulhat egy vén jóra ösztönző erőnek minden helyzetben?

¹³ Napjainkban gyakran kérik meg a véneket arra, hogy összetett problémák kezeléséhez nyújtsanak segítséget. A házassági nehézségek mélyen gyökerezhetnek és tartósak lehetnek. A fiataloknak olyan problémáik vannak, amelyeket talán nehezen felfoghatónak találnak a felnőttek. Az érzelmi betegségeket sokszor nehéz megérteni. Ha ilyen dolgokkal néz szembe egy vén, elbizonytalanodhat a teendőket illetően. De bízhat abban, hogy ha imateljesen Jehova bölcsességére hagyatkozik, ha valóban kutatást végez a Bibliában és a hű és értelmes rabszolga által kiadott felvilágosításban, s ha alázatosan és szeretettel bánik a juhokkal, akkor jóra ösztönző erőnek fog bizonyulni még a legnehezebb helyzetekben is.

14., 15. Milyen gondolatok mutatnak rá arra, hogy Jehova sok nagyszerű vénnel áldotta meg népét?

¹⁴ Jehova gazdagon megáldotta szervezetét „emberadományokkal” (Efézus 4:8, NW). A Watch Tower Society időről időre szívet melengető leveleket kap, amelyek bizonyságát adják annak a szeretetnek, amelyet az Isten juhait könyörülettel legeltető, alázatos vének mutatnak ki. Egy gyülekezeti vén például így ír: „Nem emlékszem olyan körzetfelvigyázói látogatásra, amely ennél jobban hatott volna rám, vagy amelyről még mindig ennyit beszélnének a gyülekezetben. A körzetfelvigyázó segített nekem meglátni, mennyire fontos a pozitív hozzáállás, amikor a testvérekkel foglalkozunk, s hangsúlyt helyezett a dicsérő szavakra.”

¹⁵ Egy testvérnő, akinek orvosi kezelés végett el kellett utaznia egy távoli kórházba, ezt írja: „Micsoda biztonságérzetet ad az embernek, hogy találkozhat egy vénnel azon az első, szorongást kiváltó estén egy kórházban, oly távol az otthontól! Ő és más testvérek sok időt töltöttek velem. Hogy nem maradtam volna életben e szerető, odaadó testvérek vigasztalása, törődése és imái nélkül, azt még azok a világi emberek is érezték, akik tisztában voltak azzal, hogy min mentem keresztül.” Egy másik testvérnő így ír: „Hogy ma is élek még, az annak köszönhető, hogy a vének testülete mindvégig türelmesen irányított a nagyfokú depresszióval folytatott küzdelmem során . . . Az egyik testvér és felesége nem tudott mit mondani nekem . . . Ami a legjobban meghatott, az az volt, hogy még ha nem is értették teljesen, min megyek keresztül, szerető törődéssel vettek körül.”

16. Hogyan buzdítja Péter a véneket?

¹⁶ Igen, sok vén fogadja meg Péter apostol buzdító szavait: „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak” (1Péter 5:1–3, Úf). Micsoda áldást jelentenek az ilyen teokratikus vének!

Juhok a teokráciában

17. Nevezz meg olyan tulajdonságokat, amelyeket a gyülekezet minden tagjának fejlesztenie kell.

¹⁷ Egy teokrácia azonban nem csupán vénekből áll. Ha a pásztoroknak teokratikusnak kell lenniük, akkor a juhoknak is. Mi a módja ennek? Nos, ugyanazoknak az alapelveknek kell vezetniük a juhokat is, mint amelyek a véneket vezetik. Nemcsak a véneknek kell alázatosaknak lenniük, hanem minden kereszténynek, ha Jehova áldásában akarnak részesülni (Jakab 4:6). Mindenkinek fejlesztenie kell a szeretetet, mivel enélkül nem leli kedvét Jehova az áldozatainkban (1Korinthus 13:1–3). És nemcsak a véneknek, hanem mindannyiunknak be kell ’töltetnünk az Isten akaratának [pontos, NW] megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben’ (Kolossé 1:9).

18. a) Miért nem elégedhetünk meg az igazság felszínes ismeretével? b) Hogyan tölthet be mindannyiunkat a pontos ismeret?

¹⁸ A fiatalok csakúgy, mint az idősek állandóan nehéz döntésekkel kerülnek szembe, miközben megpróbálnak hűségesek maradni annak ellenére, hogy Sátán világában élnek. Az öltözködés, a zene, a filmek és az irodalom világi irányzatai próbára teszik némelyek szellemiségét. Az igazság felszínes ismerete nem elég ahhoz, hogy segítségünkre legyen egyensúlyunk megőrzésében. Hogy biztosak lehessünk hűséges kitartásunkban, pontos ismeretnek kell betöltenie minket. Szükségünk van arra az ítélőképességre és bölcsességre, amelyet csakis Isten Szava tud megadni nekünk (Példabeszédek 2:1–5). Ez azt jelenti, hogy jó tanulmányozási szokásokat fejlesztünk ki, elmélkedünk azon, amit tanulunk és átvisszük azt a gyakorlatba (Zsoltárok 1:1–3; Jelenések 1:3). Pál nem csupán a véneknek írt, hanem minden kereszténynek, amikor ezt mondta: „Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsidók 5:14).

A pásztorok és a juhok együttműködnek

19., 20. Milyen buzdításokat kap mindenki arra, hogy együttműködjön a vénekkel, és miért?

¹⁹ Végezetül el kell mondanunk, hogy igazán teokratikus szellemet azok nyilvánítanak ki, akik együttműködnek a vénekkel. Pál ezt írta Timótheusnak: „Azokat a véneket, akik az előljárói tisztet jól ellátják, kettős jutalomra tartsátok méltóknak, főképpen azokat, akik a beszédben és tanításban fáradoznak” (1Timótheus 5:17, Új Testamentum, 1930; 1Péter 5:5, 6). A véni tisztség csodálatos kiváltság, de a legtöbb vén családos ember, aki mindennap elmegy világi munkahelyére, és akinek gondoskodnia kell feleségéről s gyermekeiről. Noha boldogok a vének, hogy szolgálhatnak, könnyebb és kielégítőbb nekik a szolgálat, ha a gyülekezet támogatja őket, és nem túl kritikus vagy követelőző velük szemben (Zsidók 13:17).

²⁰ Pál apostol ezt mondta: „Emlékezzetek meg előljáróitokról, akik nektek az Isten igéjét hirdették: szemlélve életük kimenetelét, kövessétek hitüket” (Zsidók 13:7, ÚT). Nem, Pál nem arra buzdította a testvéreket, hogy a véneket kövessék (1Korinthus 1:12). Embert követni nem teokratikus dolog. Viszont biztosan bölcsen tesszük, ha követjük egy teokratikus vén kipróbált hitét, aki tevékeny az evangelizáló munkában, aki rendszeresen részt vesz az összejöveteleken, és aki alázatosan és szeretettel bánik a gyülekezettel.

Bizonysága a hitnek

21. Hogyan nyilvánítanak ki a keresztények Mózeséhoz hasonló, erős hitet?

²¹ Valóban, az hogy létezik egy teokratikus szervezet az emberi történelem e nagymértékű elkorcsosodással jellemezhető időszakában, bizonysága a Nagy Teokrata erejének (Ésaiás 2:2–5). Bizonysága annak a csaknem ötmillió keresztény férfi, nő és gyermek hitének is, akik küzdelmet folytatnak ugyan a mindennapi élet gondjai ellen, de soha nem felejtik el, hogy Jehova az Uralkodójuk. Ahogy a hűséges Mózes „szilárdan kitartott a láthatatlan mellett, mintha csak látta volna”, éppúgy a keresztények is hasonló erős hittel rendelkeznek napjainkban (Zsidók 11:27, ÚT). Abban a kiváltságban van részük, hogy teokráciában élhetnek, és ezért naponta hálát adnak Jehovának (Zsoltárok 100:4, 5). Miközben tapasztalják Jehova megmentő erejét, boldogok, hogy hirdethetik: „Az Úr [Jehova, NW] a mi Bíránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi Királyunk, ő tart meg minket” (Ésaiás 33:22, Ká, 1894).

[Lábjegyzet]

Mire mutat rá a Biblia?

◻ Milyen módon rendelik alá magukat a keresztények a teokráciának?

◻ Hogyan van megszervezve a teokrácia napjainkban?

◻ Milyen módokon készüljenek fel a vének arra, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek?

◻ Melyek azok a keresztényi tulajdonságok, amelyeket a véneknek létfontosságú fejleszteniük és kinyilvánítaniuk?

◻ Milyen kapcsolatnak kell fennállnia a teokráciában a juhok és a vének között?

[Kép a 16. oldalon]

Ádám és Éva elvesztette a Paradicsomot, mivel egyéni döntéseket akart hozni azt illetően, hogy mi a jó és mi a rossz

[Kép a 18. oldalon]

Ha egy vén alázatosan, és szeretettel bánik a juhokkal, akkor mindig jóra ösztönző erőnek fog bizonyulni