Kik hisznek a gonosz szellemekben?

HISZEL benne, hogy láthatatlan szellemek befolyásolhatják az életedet? Sokan határozott nemmel válaszolnának. Miközben elismerik Isten létezését, gúnyolódnak az emberfeletti bajkeverők gondolatán.

A nyugati világban széles körben elterjedt, szellemekkel kapcsolatos hitetlenség részben a kereszténység hatásának köszönhető, amely évszázadokon keresztül azt tanította, hogy a föld a világegyetem középpontja, az ég és a föld alatti pokol között helyezkedve el. E tanítás szerint az angyaloknak égi boldogságban volt részük, a démonok pedig a pokollal kapcsolatos dolgokat intézték.

Amint a tudományos felfedezések elérték az embereknél, hogy ne fogadják el a világegyetemről alkotott helytelen elképzeléseket, a szellemteremtményekben való hit divatjamúlttá vált. A The New Encyclopædia Britannica kijelenti: „A XVI. századi kopernikuszi forradalom (a lengyel csillagász, Kopernikusz elméletén alapult) következményeként, mely szerint . . . a Földet többé nem tekintették a világegyetem középpontjának, hanem inkább egyszerűen egy csillagrendszer egyik bolygójának, azaz a látszólag végtelen univerzumban az egyik galaxis igen kicsi részének — az angyalokról és démonokról alkotott elképzelések többé nem látszottak helyénvalónak.”

Míg sokan nem hisznek a gonosz szellemekben, addig milliók vannak, akik igen. A bukott angyalok sok vallásban mind a múltban, mind a jelenben, kiemelkedő szerepet játszanak. A szellemiség megrontásában játszott szerepük mellett, ezeket a rossz angyalokat az olyan katasztrófák mögött rejlő erőnek tekintik, mint például a háború, éhség, földrengések, valamint a betegségek, elmebetegségek és a halál előidézőinek.

A keresztényiségben és a judaizmusban lévő Sátánt — az Ördögöt, a legfőbb gonosz szellemet — a muszlimok Iblísznek hívják. Az ókori perzsa Zoroaszter vallásban Angro Mainjuként jelenik meg. A gnosztikus vallásban, amely i. sz. a második és harmadik században élte virágzását, Demiurgosznak vélték, ezt a szót egy féltékeny és alsóbbrendű istenre vonatkoztatták, akit az emberiség zöme tudatlanságában imádott.

Az alsóbbrendű gonosz szellemek kiemelkedő módon a keleti vallásokban játszottak szerepet. A hinduk úgy vélik, hogy az aszurák (démonok) szembenállnak a dévákkal (istenekkel). Az aszurák közül különösen a ráksaszáktól félnek, akik irtózatos lények, és a temetőkben tanyáznak.

A buddhisták elképzelése szerint a démonok megszemélyesített erők, akik visszatartják az embert attól, hogy elérje a nirvánát, a vágy megszűnését. Az egyik fő kísértő köztük Mára, három lányával Ratival (Vágy), Ragával (Gyönyör) és Tanhával (Nyugtalanság).

A kínai imádók máglyákat, fáklyákat és petárdákat használnak, hogy a kueik, vagyis a természeti démonok ellen védekezzenek. A japán vallások szerint sok démon van — köztük a félelmetes tenguk — azok a szellemek, akik egészen addig a hatalmuk alatt tartják az embereket, míg egy pap ki nem űzi őket.

Ázsia, Afrika, Óceánia és az amerikai kontinens írásban le nem lektetett vallásaiban a szellemteremtményekről azt hiszik, lehetnek segítőkészek és ártalmasak egyaránt, a körülményektől és a szellemek pillanatnyi hangulatától függően. Az emberek hódolnak ezeknek a szellemeknek, hogy elkerüljék a szerencsétlenséget, és hogy elnyerjék kegyeiket.

Mindezek mellett vedd még figyelembe a mágia és a spiritizmus iránt széles körben megnyilvánuló érdeklődést, és világossá válik, hogy a gonosz szellemekben való hitnek hosszú és mindent átható történelme van. De vajon ésszerű elhinni, hogy léteznek ilyen teremtmények? A Biblia azt mondja, hogy igen. Ha azonban léteznek, miért engedi meg Isten, hogy befolyást gyakoroljanak az emberre, annak kárára?