A Vallások Világparlamentje — Célt fog érni?
VALLÁSVEZETŐK százai gyűltek össze 1993 nyarán a Vallások Világparlamentjének második konferenciájára Chicagóban, az egyesült államokbeli Illinois államban. A buddhizmus, a kereszténység, a hinduizmus, a judaizmus és az iszlám mind képviseltette magát. Boszorkányok és istennőimádók is jelen voltak. Arról folyt a megbeszélés, hogy milyen szerepük van e vallásoknak a háborúk beszüntetésében. A parlament elnöke megerősítette, hogy „napjainkban a világ főbb konfliktusainak kétharmad részébe belekeveredett a vallás”.
Száz évvel ezelőtt
Célt ért a parlament? Vessünk egy pillantást arra, hogy mi történt száz évvel ezelőtt, amikor első ízben ült össze a Vallások Világparlamentje? Erre is Chicagóban került sor 1893 nyarán, és több mint 40 vallás képviseltette magát. A Vallások Világparlamentjének Tanácsa elismeri, hogy az 1893-as gyűlés résztvevői „úgy hitték, hogy ez lesz az első a nemzetközi vallásközi konferenciák sorában, amely elősegíti majd a megértést, a békét és a haladást. Nem így történt. Az elmúlt 100 év során a vallásos türelmetlenség és erőszak részét alkotta a háborúknak, és ma is így van ez.” Miért e kudarc? Mert a vallásköziség fogalmát teljes egészében helyteleníti Isten. A Biblia ezt mondja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2Korinthus 6:14–17).
Ennek megfelelően a Sioni Őr Torony 1893 szeptemberi száma kihangsúlyozta, hogy az Írások nem támogatják a Vallások Világparlamentjének gondolatát, amikor is — nem nélkülözve a szatirikus ízt — ezt mondta: „Sok csodálatos, égetett agyagból készült hengert ástak már ki Babilon és más ősi városok romjai közül, de van egynéhány, amelyre még nem bukkantak rá . . . Nem bukkantak még olyanra, amely arról beszélne, hogy Mózes és Józsué összehívott volna egy moabitákból, ammonitákból és edomitákból álló »Vallásparlamentet« . . . Nem bukkantak még olyanra, amely arról beszélne, hogy a szilárd jellemű, idős Sámuel Gátba és Ekronba küldött volna, hogy egy Dágón papjaiból álló küldöttséget fogadjon, hogy felmenjenek Silóba és konferenciát tartsanak Jehova papjaival . . . Nem bukkantak még olyanra, amely arról beszélne, hogy a bőrövet viselő idős Illés javaslatot tett volna egy Baál és Moloch papjaival megtartandó »kongresszusra«, amelyen egyhetes megbeszélés folyna kinek-kinek hitnézetéről abból a célból, hogy elősegítsék az egymás vallása iránti kölcsönös tiszteletet.”
Isten Királysága — az egyedüli reménység
A Vallások Világparlamentje nem fog célt érni. Újságok és küldöttségek olyan kifejezéseket használtak a parlamenttel kapcsolatban, mint „káosz”, „felfordulás” és „tébolyda”. Az egyik tudósítás szerint még a rendőrségnek is be kellett avatkoznia, hogy lecsendesítsen két zavargást, amelyet politikai nézeteltérések idéztek elő. Egy 1952-es dokumentumban a parlament ezt jelölte meg egyik célkitűzéseként: „Megalapítani a Vallások Világparlamentjét mint állandó parlamentet, hogy az együtt fáradozzon az EGYESÜLT NEMZETEK-kel a világbéke és az összes nép közötti egyetértés megvalósításán.” Ezzel ellentétben Jézus azt mondta, hogy az ő Királysága nem e világból való. A Biblia Isten Királyságára mutat, mint az emberiség problémáinak egyedüli megoldására (Dániel 2:44; János 18:36).