Szekták — Mik azok?
FEBRUÁR 28-án történt 1993-ban: a rendfenntartó erőktől több mint százan megrohantak egy épületegyüttest, amely férfiak, nők és gyermekek tucatjainak adott otthont. Az volt a cél, hogy illegálisan őrzött fegyvereket kutassanak fel, és letartóztassanak egy bűnözéssel gyanúsítható személyt. A rendfenntartók azonban meghökkentek, amikor golyózáport zúdítottak rájuk az épületekből. Válaszként ők is tüzeltek.
Ennek az összecsapásnak tíz halottja és számos sebesültje volt. A következő 50 nap során a kormány rendfenntartói közül több százan zárták körül az épületegyüttest, elegendő lőfegyverrel ahhoz, hogy egy kisebb háborút folytassanak. Az alkudozás összecsapással végződött, amelyben 86-an vesztették életüket, akik közül legkevesebb 17-en gyermekek voltak még.
De ki volt az ellenség? Egy sereg kábítószerrel üzletelő gengszter? Egy gerillacsoport? Nem. Talán te is tudod, hogy az „ellenség” vallásos hívekből, egy szekta tagjaiból tevődött össze. Tragédiájuk miatt a nemzetközi figyelem középpontjába került egy alig ismert közösség, amely Közép-Texas sík területein élt az Egyesült Államokban. A hírközlő szervek a fanatikus szekták veszélyeivel foglalkozó tudósítások, elemzések és kommentárok tömegével árasztották el a hullámsávokat és a sajtótermékeket.
Olyan korábbi esetekre emlékeztették a nyilvánosságot, amelyekben szektavezetők halálba vitték a szektatagokat: az 1969-ben elkövetett Manson-féle gyilkosságokra Kaliforniában; az 1978-as tömeges öngyilkosságra, amelyet egy szekta tagjai követtek el a guyanai Jonestown-ban; az 1987-es gyilkosság-öngyilkosság egyezségre, amelyet egy szekta koreai vezetője, Park Soon-ja tervelt ki, és amely a csoport 32 tagjának halálát idézte elő. Fontos megjegyeznünk, hogy ezek az emberek többségükben kereszténynek vallották magukat, és azt állították, hogy hisznek a Bibliában.
Érthető, hogy sokan, akik Isten Szavaként tisztelik a Bibliát, elborzadnak azon, milyen szemérmetlenül élnek vissza e szekták az Írásokkal. Ennek eredményeként az évek során százszámra alakultak olyan szervezetek, amelyeknek célja, hogy figyelemmel kísérjék a szektákat és leleplezzék veszélyes gyakorlataikat. A szekták viselkedésmódjával foglalkozó szakemberek előrejelzése alapján a szekták elburjánzását idézheti elő az, hogy néhány éven belül új évezred köszönt be. Egy hírmagazin megállapította, hogy a szektaellenes tömörülések szerint ezrével léteznek olyan szekták „a világban, amelyek készen állnak ellenőrzésük alá vonni testedet, kontrollálni gondolkodásodat, és romlásba vinni lelkedet . . . Kevés fegyverkezett fel, de a legtöbbjük veszélyesnek számít. Rászednek, kisemmiznek, összeházasítanak és eltemetnek.”
Mi is a szekta?
Sokan, akik talán nincsenek teljesen tisztában a „szekta” kifejezés jelentéseivel, pontatlanul használják azt. A zavar elkerülése végett némely teológus tulajdonképpen tartózkodik e kifejezés használatától.
A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a „szekta” szó latin eredetű. A latin secta egyik jelentése: ’valamely tan követői: párt; vallási szekta’. Ezen ismérv alapján minden vallási szervezetet a szekták közé lehetne sorolni. Ma azonban az általános nyelvhasználatban mást jelent a „szekta” kifejezés. Az Új Hírnök című újság 1993. június 21-ei száma azt írja, hogy a „szekta” szó eredetileg valamely egyháztól, felekezettől elszakadt kisebb közösséget jelent, és egyesek szerint valamennyi szektára jellemző a vezetők korlátlan imádata.
A kifejezés népszerű használatához csatlakozva egy bibliai lexikon ezt mondja a „szektáról”: ’intézményes vallási közösségtől elkülönült, karizmatikus vezetés alatt álló kis csoport, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz’ (Dr. Herbert Haag: Bibliai lexikon). Ehhez hasonlóan az Ökumenikus tanulmányi füzetek 1991. decemberi száma kijelenti, hogy szektás jellegre utalnak vagy utalhatnak olyan tekintélyek, akik „közvetlenül a mennyből” kapták teljhatalmukat, és akiknek a hívők feltételek nélkül alávetik magukat.
A Reggeli Délvilág 1993. július 17-ei száma arról ír, hogy a szekták a „legmodernebb pszichológiai eszközökkel gyengítik a személy akaratát”·
Világos, hogy a szekták alatt olyan vallásos csoportosulásokat értenek általában az emberek, amelyeknek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek a napjainkban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. Vallásos tevékenységeiket rendszerint titokban folytatják. E szekták közül sok tulajdonképpen elszigetelt közösséget alkot. Valószínű, hogy feltétlen és kizárólagos odaadást tanúsítanak az önmagát vezetőjüknek kikiáltó személy iránt. Ezek a vezetők gyakran azzal dicsekednek, hogy kiválasztásuk isteni módon történt, sőt hogy ők maguk isteni természettel rendelkeznek.
A szektaellenes szervezetek és a tömegtájékoztatás időnként úgy utaltak Jehova Tanúira, mint szektára. Számos, közelmúltban megjelent újságcikk sorolta Jehova Tanúit az olyan vallási csoportok közé, amelyek megkérdőjelezhető gyakorlataikról ismertek. De vajon pontos meghatározás lenne az, ha úgy utalnánk Jehova Tanúira, mint kis csoportra, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz? Azok, akik tagjai egy szektának, gyakran elszigetelik magukat a barátoktól, a családtól és még a társadalomtól is általában. Vajon ez Jehova Tanúira is igaz? Vajon a Tanúk a legmodernebb pszichológiai eszközökkel gyengítik a személy akaratát, hogy tagokat toborozzanak?
A szekták vezetői arról ismertek, hogy a manipulálás módszereit alkalmazzák, hogy ellenőrzésük alatt tartsák követőik gondolkodását. Van-e bármiféle bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúi ezt teszik? Vajon az imádatuk a titkosság leple alatt folyik? Vajon emberi vezetőt követnek és tisztelnek? Egyszóval: vajon Jehova Tanúi egy szekta?
[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]
Jerry Hoefer/Fort Worth Star Telegram/Sipa Press