’Kerüld a hamis történeteket’

A BIBLIA bőségesen tartalmaz tapasztalatokat és történeteket különböző emberekről. Nemcsak hogy élvezetet találunk bennük az olvasásukkor, hanem javunkra is válnak. Pál apostol a következőket írta a római keresztény gyülekezetnek: „a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen” (Róma 15:4).

Pál jómaga is mondott tapasztalatokat. A Biblia a következőket mondja Pálról és Barnabásról, amikor az első misszionárius útjuk végéhez értek: „Mikor pedig megérkeztek [a szíriai Antiochiába] és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök” (Cselekedetek 14:27). Ezek a tapasztalatok kétségtelenül nagy mértékben bátorították a testvéreket.

Ám nem minden tapasztalat építő. Pál ihletés hatására óva intette Timótheust: „A szent dolgokat sértő és vénasszonyos hamis történeteket pedig kerüld” (1Timótheus 4:7, NW). Titusnak pedig azt írta, hogy a lojális keresztényeknek nem szabad figyelniük „zsidó mesékre, és az igazságot megvető emberek parancsolataira” (Titus 1:14).

Mik voltak ezek a hamis történetek vagy mesék? A görög nyelvben mindkét kifejezés a mý·tosz (mítosz) szóból származik. A The International Standard Bible Encyclopedia kijelenti, hogy ez a szó „egy (vallásos) történet” leírása, „amelynek semmi köze a valósághoz”.

Pál napjaiban a világ telve volt ilyenfajta történetekkel. Erre jó példa Tóbiás apokrif könyve, amelyet feltételezhetően több mint kétszáz évvel Pál kora előtti időkben írtak. Ez a történet Tobitról szól, egy ájtatos zsidóról, aki megvakul, amikor madárürülék esik a szemébe. Később elküldi fiát, Tóbiást, hogy hajtson be egy bizonyos tartozást. Útközben angyali utasításra Tóbiás megszerzi egy hal szívét, máját és epéjét. Ezután találkozik egy özveggyel, aki bár hétszer ment férjhez, mégis szűz maradt, mert mindegyik férjét megölte egy gonosz szellem a nászéjszakán. Az angyal ösztönzésére Tóbiás elveszi feleségül az özvegyet, és elűzi a démont, elégetve a hal szívét és máját. A hal epéjével Tóbiás később visszaadja apja látását.

Nyilvánvaló, hogy ez a mese nem igaz. Mindamellett, hogy irreális a jellege és babonásnak hat, hibákat is tartalmaz. A beszámoló elmondja például, hogy Tobit szemtanúja volt mind az északi törzsek lázadásának, mind pedig annak, amikor az izraelitákat Ninivébe hurcolták, amely események között 257 év telt el. A történet szerint azonban Tobit 112 évesen halt meg (Tóbiás 1:4, 10; 14:1, Katolikus fordítás).

Az ilyen tanmesék távol állnak „az egészséges beszédeknek” igaz „példájától”, amit Isten hű szolgái hirdettek (2Timótheus 1:13). A történelmi tényekkel ellentétben ezek a képzelet szüleményei, olyasmik, amiket az istentelen vénasszonyok szoktak mesélni. Az ilyenfajta történeteket kellett kerülniük a keresztényeknek.

Az igaz szó megpróbálása

Ma is sok hasonló történet létezik. Pál ezt írta: „lesz idő, mikor [az emberek] az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem . . . az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez [hamis történetekhez, NW] oda fordulnak” (2Timótheus 4:3, 4). Földünk bizonyos részein igen elterjedtek és népszerűek a természetfölötti erőkről szóló mesék. Éppen ezért a keresztények bölcs módon ’megpróbálják’ a vallásos történetekkel kapcsolatos „szót”, hogy meglássák, vajon összhangban van-e a Biblia tanításával (Jób 12:11).

Nyilvánvalóan sok történet nincs összhangban. A világ sok részén például általánosak az olyan történetek, amelyek az emberi lélek halhatatlan voltának a gondolatát támogatják. Ezek a történetek azt írják, hogy amint egy ember meghal, rögtön egy újszülött csecsemő testében, szellemként, állatként, vagy máshol más személyként jelenik meg.

Isten Szava ellenben rámutat, hogy az emberi lélek nem halhatatlan; a lélek meghal (Ezékiel 18:4). A Biblia ezenkívül azt is elmondja, hogy a halottak élettelenül hevernek a sírban, képtelenek gondolkodni, beszélni vagy bármit is tenni (Prédikátor 9:7, 12; Róma 6:23). Így azokról, akiket eltérítenek az olyan hamis tanítások, amelyek a lélek halhatatlan voltának a gondolatát támogatják, Pál azt mondja, hogy ’elfordulnak’ a Biblia „egészséges tudományától”.

Természetfölötti erőkről szóló mesék

Más történetek boszorkányok és varázslók ügyködéseire irányítják a figyelmet. Afrika egyes részein például a gonoszság ezen ügynökeinek rendkívüli erőt tulajdonítanak, akik át tudják változtatni magukat vagy másokat csúszómászóvá, majommá vagy madárrá; feladatuk elvégzéséhez repülni tudnak a levegőben; hirtelen meg tudnak jelenni és el tudnak tűnni; keresztül tudnak menni a falakon; és meg tudják látni a föld mélyére temetett tárgyakat.

Az ilyenfajta történetek nagy bősége, és az hogy milyen széles körben hisznek bennük, néhányakat a keresztény gyülekezeten belül is arra indíthat, hogy elhiggyék, ezek igaz történetek. Azzal érvelhetnek, hogy bár hétköznapi emberek nem tudnak megtenni ilyen dolgokat, de akik természetfölötti erőt kapnak a szellemteremtményektől, a démonoktól, azok igen. Az ilyenfajta következtetésre látszólag a 2Thessalonika 2:9, 10 szolgáltat alapot, amely ezt mondja: „A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.”

Bár ez az írásszöveg tényleg rámutat, hogy Sátán hatalmas dolgokra képes, azt is megemlíti, hogy Sátán a szerzője „a hazugság jeleinek és csodáinak”, valamint „a gonoszság csalárdságának”. A Biblia következetesen arra mutat rá, hogy Sátán a főcsaló, „ki mind az egész föld kerekségét elhiteti” (Jelenések 12:9). Mestere annak, hogyan hitessen el az emberekkel olyan dolgokat, amelyek nem igazak.

Éppen ezért gyakran még azoknak a tanúvallomása és bizonysága is messze áll a megbízhatóságtól, akik spiritizmussal vagy boszorkánysággal foglalkoznak. Ezek az emberek őszintén hihetnek abban, hogy láttak, hallottak, átéltek bizonyos dolgokat, de ez igazából mégsem történt meg. Vegyük például azokat, akik azt gondolják, hogy halott emberek szellemével kommunikáltak. Ők azonban Sátán megtévesztésének becsapott, félrevezetett áldozatai. A Biblia azt mondja, hogy a halottak „alászállanak a csendességbe” (Zsoltárok 115:17).

Tekintettel Sátán eddigi félrevezetésére, a természetfölötti dolgokról szóló mesék szavahihetősége igencsak megkérdőjelezhető. A legtöbb babonás képzelet szüleménye, amelyet felnagyítanak az állandóan ismétlődő elmondások során.

Az ilyen mesék terjesztése a hazugság atyjának, Sátánnak, az Ördögnek az érdekeit segíti elő (János 8:44). Ezek okkult gyakorlatok iránt való érdeklődésre ösztönöznek, amelyek utálatosak Jehova előtt (5Mózes 18:10–12). A félelem és a babona hálójával csapdába ejtik az embereket. Nem csoda, ha Pál azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy „ne figyeljenek . . . hamis történetekre” (1Timótheus 1:3, 4, NW).

Utasítsd vissza a démonok tanúbizonyságát

Mi van azonban akkor, ha ezek a történetek igaznak tűnnek? Néha olyan tapasztalatokról számolnak be, amikor a szellemek, vagy a szellemidézők elismerik Jehova felsőbbségét, és Tanúinak megbízhatóságát. Vajon a keresztények elismételhetnek ilyen történeteket?

Nem, nem volna szabad ezt tenniük. A Biblia beszámol róla, hogy amikor tisztátalan szellemek azt kiáltozták, hogy Jézus Istennek Fia, Krisztus „erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék” (Márk 3:12). Hasonlóképpen amikor egy jövendőmondó démon Pállal és Barnabással kapcsolatban annak kijelentésére ösztönzött egy lányt, hogy ők „a magasságos Istennek szolgái” és „az idvességnek útját hirdetik”, Pál kiűzte a szellemet a lányból (Cselekedetek 16:16–18). Sem Jézus, sem Pál és egyetlen más bibliaíró sem engedte meg a démonoknak, hogy bizonyságot tegyenek Isten szándékáról vagy választott szolgáiról.

Az is figyelemre méltó, hogy Jézus Krisztus mielőtt a földre jött volna, a szellemi birodalomban élt. Személyesen ismerte Sátánt. Mégsem szórakoztatta Jézus a tanítványait olyan történetekkel, amelyek Sátán tevékenységeiről szóltak, és nem is szolgáltatott részleteket arról, hogy mit tud az Ördög megtenni és mit nem. Sátán és démonai nem voltak Jézus barátai. Kirekesztettek voltak, lázadók, akik gyűlölik azt, ami szent, és akik Isten ellenségei.

A Biblia elmondja nekünk mindazt, amiről tudnunk kell. Elmagyarázza, kik a démonok, hogyan vezetik félre az embereket, és hogyan kerülhetjük el őket. Feltárja, hogy Jehovának és Jézusnak nagyobb hatalma van, mint a démonoknak. Ezenkívül arra is megtanít minket, hogy ha lojálisan szolgáljuk Jehovát, akkor a gonosz szellemek nem tudnak semmi maradandó kárt tenni bennünk (Jakab 4:7).

A keresztények tehát jó okkal kerülik a hamis történeteket, amelyek csupán Isten ellenségeinek az érdekeit mozdítják előre. Ahogyan Jézus ’tanúságot tett az igazságról’, a követői is ezt teszik napjainkban (János 18:37, K. f.). Bölcs módon hallgatnak a Biblia figyelmeztetésére: „a mik csak igazak . . . ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8).

[Kép a 31. oldalon]

Az okkultizmus mindenféle megnyilvánulását szigorúan kerülniük kell az igaz keresztényeknek