Határozd el szilárdan, hogy szolgálod Jehovát!

„NEM mész prédikálni!” „Ide nem jönnek látogatóba a társaid!” Sok keresztény nő hall ilyen és ezekhez hasonló kifejezéseket az ellenséges férjétől. Ha azonban ezek a férfiak a hadseregben szolgálnak, a feleségük különleges kihívással néz szembe hitét illetően (Ésaiás 2:4; János 17:16). Akkor hogyan sikerül az ilyen keresztény feleségeknek szellemileg erősnek és a Királyság-szolgálatban tevékenynek maradniuk?

A Jehova iránti lojalitás szilárd személyes elhatározással párosulva segít nekik kitartani. „Úgy gondolom, ez teljesen a saját szilárd elhatározásom volt — magyarázza Yvonne, egy katona felesége. — Tudtam, hogy léteznie kell olyan utaknak, melyeken kikerülöm a férjem ellenállását.” Valóban voltak.

Egy másik keresztény asszony, egy katonatiszt felesége elmondja, hogy szilárd álláspontja hogyan teszi még a férje számára is könnyebbé az életet. „Ismeri az időtervemet, éppen úgy, mint a sajátját; és a katonák értékelik ezt” — magyarázza. Mindazonáltal a Jehovának végzett folyamatos szolgálata nem könnyű életút.

Úrrá lenni a magányosságon

Azok a feleségek, akiknek a hadseregben szolgál a férjük, gyakran néznek szembe azzal a kihívással, hogy néhány napon belül költözzenek el, amennyiben elkísérik férjüket az otthontól távol kijelölt területre. Ilyenkor, ismeretlen környezetbe kerülve, könnyen elszigeteltnek érzi magát az ember. De nem szükséges, hogy ez így legyen. Azoknak, akik szolgálják Jehovát, van egy előnyük. Mi ez? A keresztény apostol, Péter szerint ez a „testvéri közösség” egésze. Jehova Tanúi jelenleg milliókat számlálnak, és 231 országban nagy keresztény családként tevékenykednek, mint testvériség. Gyakorlatilag mindenhol megtalálod őket (1Péter 2:17, Katolikus fordítás).

Susan hirtelen kiszakadva otthoni környezetéből, megérkezett, hogy a légierőnek azon a támaszpontján lakjon, ahová kijelölték a férjét. Fiatal volt a hitben; hitetlen férje részéről nyomást tapasztalt, hogy hagyja abba a keresztény szolgálatban való részvételt — mindezt így mondja el: „Azonnal elmentem a helyi összejövetelekre, és alkalmam volt leülni és beszélgetni más testvérnőkkel. Őszintén állíthatom, hogy ez a társaság volt az, ami miatt tevékeny maradtam.”

A magányosság néha depressziót okoz. A jó hír még ilyenkor is kellemes, fellelkesítő hatást fejt ki. Glenys, egy angol testvérnő, aki elkísérte férjét, amikor a tengerentúlra vezényelték, így számol be: „Amikor igazán letörtnek éreztem magam, teljesen váratlanul írt nekem egy nő — akit évekkel ezelőttről ismertem, amikor magam is a hadseregben voltam —, és közölte, hogy nemrégiben megkeresztelkedett Jehova Tanújaként. Ez lendületet adott éppen a megfelelő időben.”

Jane, aki Kenyába utazott férjével, megállapította, hogy a keresztény összejövetelek mentőövnek bizonyultak, még akkor is, ha nem értette azokat a nyelveket, amelyeken tartották őket. „Tudtam, hogy itt van az a hely, ahol Jehova szeretné, hogy legyek — magyarázza. — Testvéreimmel voltam, és ők felpezsdítettek. Szívélyesen fogadtak, és úgy éreztem, egy család vagyunk.”

Jane csupán egyike az ilyen körülmények között élő sok testvérnőnek, aki olyan szellemi rokonokra bukkant, akikről még csak nem is tudta, hogy vannak (Márk 10:29, 30).

Állhatatosan szembeszállni az ellenállással

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre — figyelmeztetett Jézus —; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert” (Máté 10:34). Mit értett ezen? Még a családon belül is, ahol a béke elvárható lenne, lehetséges, hogy „hirtelen a kard forgatása” érezhető — magyarázza A. T. Robertson a Word Pictures in the New Testament (Szóképek az Újtestamentumban) című művében. „És így — jegyzi meg Jézus — az embernek ellensége lesz a háza népe” (Máté 10:36, Újfordítású revideált Biblia). Mennyire igaznak bizonyulnak ezek a szavak, ha a házastárs ellenzi az igazságot!

Amikor Diane elkezdte Jehova Tanúival tanulmányozni a Bibliát, férje — a légierő egyik tisztje — nagyon neheztelt. Milyen hatással volt ez a házasságukra? „Olyan volt, mintha egy jégtömb került volna közénk — magyarázza Diane. — A házasságunk addig boldog volt. Egyszerre csak pusztán közös háztartásban élők voltunk.” Mégis hogyan lett ezen úrrá Diane? „A személyes meggyőződés és szilárd elhatározás volt az, ami számított, a Jehovától és szellemétől jövő segítséggel egyesülve.” Diane megszívlelte Dániel próféta bibliai példáját.

A babiloni fogság idején, amikor olyan ételt kínáltak fel neki, amely Isten szolgája számára nem elfogadható, Dániel „elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel”. Igen, Dániel tudatos döntést hozott. Elhatározta szívében, hogy soha nem szennyezi be magát ilyen ételek fogyasztása által. Milyen nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot, amikor kitartóan „arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie”! Mi volt az eredmény? Jehova megáldotta szilárd állásfoglalását (Dániel 1:8, 9, 17, K. f.).

Az ellenséges férj ma hasonlóképpen megkövetelheti a feleségétől, hogy hagyja abba a gyülekezeti összejövetelek látogatását. Hogyan kellene reagálnia a feleségnek? Jane ebben a helyzetben találta magát. Így magyarázza: „Soha nem hátráltam meg a nyomás alatt. Tudtam, hogy nem lehet megalkudni. Meg kellett mutatnom, milyen sokat jelentenek számomra az összejövetelek.” Jehova megáldotta elhatározását, amint továbbra is részt vett az összejöveteleken.

„A férjem megpróbált visszatartani attól, hogy elmenjek az összejövetelekre, de ez nem tartott sokáig — mondja Glenys. — Mégis elmentem. Amikor hazaértem, néha megvert, más alkalmakkor pedig csenddel fogadott.” Glenys mégis úrrá lett ezen azáltal, hogy újra meg újra imádkozott. A gyülekezetből két vén is rendszeresen együtt imádkozott vele, ami nagymértékben ösztönözte, hogy továbbra is részt vegyen az összejöveteleken (Jakab 5:13–15; 1Péter 2:23).

Időnként a férj felettesei nyomást gyakorolhatnak rá, hogy vegye el felesége kedvét a jó hír hirdetésétől. Diane megállapította, hogy világossá kell tennie férje előtt, mi számára a fontossági sorrend. „Felkészültem rá — mondja —, hogy vállaljam a következményeit annak, ha folytatom a prédikálást.” Mennyire hasonlít ez az apostolok állásfoglalására! (Cselekedetek 4:29, 31). Mindamellett körültekintő volt prédikálásában. Így számol be: „Gyakran szerveztem teadélutánokat, és minden jelenlevőnek felkínáltam az Igazság könyvet” (Máté 10:16; 24:14).

Alárendeltség megalkuvás nélkül

Jóllehet a házassági feszültség lehangoló, a keresztény feleségek a jövőre tekintenek, és Jehovában bíznak. Ez segít nekik megőrizni a kiegyensúlyozott szemléletet. Megadják férjüknek azt a támogatást, ami tőlük telik, anélkül hogy megalkudnának hitükben. Ezzel Péter ihletett tanácsát követik. „Az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek” (1Péter 3:1). A The Amplified New Testament-ban ez az apostoli utasítás így hangzik: „Rendeljétek alá magatokat, mint akik másodrendűek vagytok hozzájuk képest és rájuk vagytok utalva, és alkalmazkodjatok hozzájuk.” Figyeld meg, hogyan követte Jane ezt a tanácsot. „A férjem azt kérte, hogy amit tenni szeretnék, ne gátolja a karrierjét — magyarázza. — Így megpróbáltam módot találni arra, hogyan tudnék segíteni neki.”

Ezért némely keresztény feleség beleegyezett, hogy részt vegyen olyan társadalmi fogadásokon, amelyekre meghívták a férjüket. De továbbra is elhatározásuk marad, hogy soha nem alkudnak meg hitükben. Jane időt szakított rá, hogy beszélgessen erről férjével. Kedvesen elmagyarázta, hogy hajlandó részt venni, de nem akar jelenlétével kellemetlenséget okozni férjének. „Tudtam, hogy alkalomadtán minden jelenlevőtől elvárják, hogy álljon fel, és vegyen részt a pohárköszöntőben. Viszont azt tanultam, hogy az elkötelezettség csak Jehovának jár, és a pohárköszöntő sokkal több, mint pusztán a tisztelet kimutatása. Férjem felismerte, milyen kínos lehet a helyzet, és egyszerűen ennyit mondott: »Ne gyere el!« Engedelmeskedtem.”

Glenys ezzel szemben elkísérte férjét egy ilyen fogadásra, de figyelte az asztalfőnél ülő tiszteket. Amikor látta, hogy a pohárköszöntőhöz készülődnek, diszkréten távozott a mellékhelyiségbe! Igen, ezek az asszonyok alkalmazkodtak, de soha nem alkudtak meg.

„Szavak nélkül is nyerje meg őket”

„Ha fejlesztem a rátermettségemet mint feleség, a férjem látni fogja, hogy az igazság megváltoztat” — érvelt Yvonne. Ezért újra és újra elolvasta a Család könyv „Feleség, akit gyengéden szeretnek” című fejezetét.a „Különös figyelmet fordítottam »A sírók, a kötekedők« alcím alatt található anyagra! De úgy láttam, minél inkább igyekeztem beszélni a férjemnek, annál rosszabbak lettek a dolgok.” Végül is azonban sikerült segítenie férjének Jehovát szolgálni. Hogyan? Azáltal, hogy alkalmazta az 1Péter 3:1-ben körvonalazott alapelvet, mely szerint, ha lehetséges, a férjet „szavak nélkül is nyerje meg” (Úf).

Az a mód, ahogyan a keresztény nők gondoskodnak családjukról, sokat tehet azért, hogy másoknak ajánlja a keresztényiséget. „Megpróbáltam olyan vonzóvá tenni az igazságot, amennyire csak lehetséges — mondja Diane. — Amikor elmentem az összejövetelekre, a férjem úgy érezte, nagyon magára hagyjuk, ezért nagy súlyt fektettem rá, hogy a gyerekeknek megtanítsam, viselkedjenek különösen jól nevelten, ha hazaérkezünk. Én is igyekeztem különleges figyelmet fordítani rá, amikor hazaérkeztünk.” Férjének beállítottsága fokozatosan változott, amint viszonozta családja kedves figyelmességét.

A Jehova szolgálatában álló társak szintén segíthetnek. Jane elmondja, hogy férje nagyon élvezte azoknak a Tanú misszionáriusoknak a társaságát, akikkel Kenyában találkozott. „Összebarátkoztak vele, a fociról beszélgettek, és nagyon vendégszeretők voltak. Számos alkalommal meghívást kaptunk különböző misszionáriusotthonokba egy étkezésre.” Férje később ezt így magyarázta: „Teljesen más szemszögből kezdtem látni Jane hitét. A barátai nagyon intelligens emberek voltak, akik sokoldalúan tudtak beszélgetni.” Diane férje hasonlóképpen megváltoztatta nézetét az igazságról. Amikor lerobbant az autója, egy fiatal Tanú sietett segítségére. „Ez tényleg mély benyomást tett rám” — mondja.

Természetesen nem minden házastársat sikerül az igazság oldalára állítani. Mi a helyzet ilyenkor? Jehova támogatása képessé teszi a hűségeseket, hogy kitartsanak (1Korinthus 10:13). Figyeld meg, hogyan buzdítja Glenys azokat, akik hasonló körülmények között vannak, mint ő: „Soha, soha ne vond kétségbe, hogy Jehova az, aki létrehozta a házasságot, és ő azt akarja, hogy a párok együtt maradjanak. Tehát nem számít, mit tesz a férjed, vagy milyen ellenállást tapasztalsz a körülötted levőktől, Jehova soha nem fogja megengedni, hogy ingadozzál.” Noha Glenys férje eddig még nem lett Jehova imádója, a Glenys iránt és az igazság iránt tanúsított magatartása megenyhült.

„Könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak”

Ezek a keresztény asszonyok valóban szilárdan elhatározták, hogy szolgálják Jehovát. Ha hasonló körülmények között vagy, legyen neked is ez a döntésed. Emlékezz az intésre: „Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj” (5Mózes 10:20, Úf).

„A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve” — jelenti ki a zsoltáros (Zsoltárok 126:6). „Olyan sok könnyet hullatsz, miközben megpróbálod megmutatni társadnak az igazságot, akár hangtalanul, akár szavakkal — vallja be az egyik Tanú feleség. — De végül vigadozással kiáltasz, mivel még ha ő nem fogadja is el az igazságot, Jehova megáld azokért az erőfeszítésekért, melyeket teszel.”

Mindazok, akik az otthonról jövő ellenállás dacára hűséggel szolgálják Jehovát, valóban dicséretre méltóak. Megérdemlik a támogatást és a szeretetet. Bárcsak megőriznék megalkuvás nélküli állásfoglalásukat, szilárdan elhatározva, hogy szolgálják Jehovát!

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

Az imateljes tanulmányozás megerősíti a keresztényi szilárd elhatározást