A helyes vallást keresik

NÉHÁNYAN már gyermekkoruktól fogva keresnek kielégítő válaszokat az élettel kapcsolatos kérdéseikre. Fiatalkorukban talán istentiszteletekre jártak. Ám sokan rájöttek, hogy sem a kapott válaszok, sem az egyházi szertartások nem segítettek igazából abban, hogy meg tudjanak küzdeni az élet nehézségeivel.

Talán azt mondják, hogy még mindig szüleik vallásához tartoznak, bár ritkán járnak el istentiszteletekre. Az Anglikán Egyház egyik püspöke szerint nagyon csekély hitük maradt. Háttérbe szorítják a vallást. Mások, mivel megundorodtak a vallásos körökben tapasztalt képmutatástól, teljesen elvetették a vallást. Az élettel kapcsolatos kérdéseik azonban még megmaradtak.

Amiért néhányan komolyan kételkednek

A legtöbb ember tud arról, hogy sok egyház tevékenységei közé tartozik, hogy segít a hajléktalanoknak, élelmet oszt szét a szerencsétlenek között és kulturális rendezvényeket támogat anyagilag. Viszont naponta hallanak arról is híreket, hogy az erőszak és a vérontás a vallásban gyökerezik, nem csupán a nem-keresztény vallások között, hanem azok között is, akik magukat kereszténynek tartják. Meglepő tehát, ha kételkednek abban, hogy azok a csoportok gyakorolják a helyes vallást, akik ilyen erőszakos dolgokban vesznek részt?

Sokan, akiket vallásosan neveltek úgy gondolták, milyen nagyszerű dolog, hogy az egyházak támogatják anyagilag az árvaházakat. Az elmúlt években azonban megdöbbenve tapasztalták, hogy a papokat egyik hely után a másikon vádolják azzal, hogy szexuálisan megbecstelenítették a rájuk bízott gyermekeket. Először az emberek azt gondolták, hogy ezért csak néhány pap hibáztatható. Most már többen azon tűnődnek, hogy talán magában az egyházban van valami, ami alapjában véve rossz?

Néhányan, mint például Eugenia, valamikor mélyen vallásosak voltak. Argentin fiatal lévén azok között volt, akik zarándokutakat tettek meg az Itatí Szűz imádatára. Tizennégy évet élt egy zárdában apácaként. Majd otthagyta, és egy nemzetközi vallásos-politikai csoport tagja lett, amely a társadalom szociális és gazdasági felépítésében azonnali, radikális változtatást javasolt, forradalom útján. Annak eredményeként, amit látott és átélt, elvesztette Istenbe vetett hitét és bizalmát. Valójában nem vallást keresett, amelyben hinni tudna. Igazából olyan utat szeretett volna találni, amely igazságot szerez a szegényeknek — igen, és egy barátot, akiben megbízhat.

Mások, megfigyelve mi zajlik az egyházakban, távol tartják magukat azoktól. Egy ateista férfi, akinek a gondolatait 1991-ben adták közre a Szputnyik folyóiratban, nyíltan elmondta: „Nem látok semmilyen lényegbevágó különbséget a pogány és a keresztény mitológia jellemző vonásai között.” Példaképpen leírt egy körmenetet, ahol a papok aranyhímzéses talárban lassan, egy múmia szarkofágját hordozva végigmennek Moszkva utcáin. Egy „ortodox keresztény szent” holttestét vitték át egy múzeumból az egyik templomba, és ez az írót az ókori egyiptomi papokra és múmiákra emlékeztette. Azt is megemlítette, hogy bár a moszkvai körmenetben részt vevők „a keresztény Háromságban” hisznek, ugyanígy az egyiptomiak is istenháromságot imádtak, de ők Oziriszt, Íziszt és Hóruszt.

Ugyanez az író utalt a keresztény szeretet fogalmára is — „Isten szeretet”, „szeresd felebarátodat” — amelyhez nem talált hasonlót a pogány Egyiptomban. De azért megjegyezte: „A felebaráti szeretet nem tudott győzedelmeskedni a világon, még azon a részén sem, amely keresztény világnak nevezi önmagát.” Ezután még megjegyzéseket fűzött hozzá a rossz gyümölcsökről, amelyek abból származtak, hogy az egyházak kitartóan foglalkoztak államügyekkel. A látottak után nem érezte úgy, hogy a keresztény egyházak nyújtanák azt, ami után kutat.

Ezzel ellentétben mások kielégítő válaszokat tudtak találni, de nem a kereszténység egyházainál.

Megtudta az igazságot a halottakról

Magdalena, aki ma 37 éves, Bulgáriában él. Apósa 1991-ben bekövetkezett halála után nagyon elkeseredett. Újra meg újra megkérdezte önmagától: „Hova mennek a halottak? Hol van apósom?” Templomba ment, egy ikon előtt imádkozott otthon, mégsem kapott választ.

Majd az egyik nap a szomszédja telefonált, és meghívta otthonába. Egy olyan fiatalember látogatta meg a szomszédját, aki Jehova Tanúival tanulmányozott. Magdalena hallgatta, mit mond a fiatalember Isten Királyságáról és a szándékáról, hogy Paradicsommá fogja tenni a földet, ahol az emberek örökké élhetnek boldogságban. Az asztalon volt az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv. Felhasználva a könyvet, a fiatalember a Prédikátor 9:7-es versére hívta fel Magdalena figyelmét, amely így szól: „a halottak semmit nem tudnak.” Aznap este Magdalena még többet olvasott. Megtudta, hogy a halottak nem mennek egy másfajta életre a mennybe vagy a pokolba; semmiről sem tudnak, olyanok, mintha mélyen aludnának. Örömmel fogadta a meghívást, és elment Jehova Tanúi helyi gyülekezetének összejövetelére. Az összejövetel után elfogadott egy rendszeres bibliatanulmányozást. Megfigyelte az összejövetelen, hogyan intézik Jehovához az imát, így ő is elkezdett Jehovához imádkozni, hogy segítsen legyőzni mélyen gyökerező gyengeségét. Miután imájára választ kapott, már tudta, hogy megtalálta a helyes vallást.

Olyan életre leltek, melynek van értelme

André merev katolikus szemléletű otthonban nőtt fel Belgiumban, és a helyi pap segédjeként szolgált. Ez idő alatt azonban olyan dolgokat látott, amelyek aláásták az egyház iránt érzett tiszteletét. Ennek eredményeként csupán névleges katolikus volt.

Tizenöt éven keresztül profi futballista volt. Egyik alkalommal, mikor csapata Olaszországban mérkőzött, meghívták őket a pápához audienciára. A látogatásban nem volt semmilyen szellemileg építő dolog, és a pápát körülvevő világi vagyon felbőszítette Andrét. Még inkább elmélyültek az egyházzal szemben támasztott kételyei. Magánélete boldogtalan volt, mivel két házassága is tönkrement. A világ állapota csalódottá tette. 1989-ben a következőket írta naplójába: „Mi az értelme mindennek az ostobaságnak, ami körülöttünk van?” Vallásától nem kapott rá választ.

1990-ben, amikor André futballedzőként dolgozott Izlandon, Iiris, Jehova Tanúi egyik misszionáriusa lépett vele kapcsolatba. Elfogadott tőle irodalmakat és meghívta a misszionáriust, hogy menjen el újra. Iiris a férjével, Kjellel tért vissza. Mikor végre le tudtak ülni beszélgetni Andréval, nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon szeretné megérteni a Bibliát. Felesége, Ásta is osztozott érdeklődésében. Napközben Andrénak volt három órája az edzések között, és elhatározták, hogy ezt az időt bibliatanulmányozásra fogják felhasználni. „Frissebbnek érzem magam, ha a Bibliát tanulmányozom, mintha csak pihennék” — mondta. A Biblia fokozatosan választ adott kérdéseikre. Jehovába és a Királyságába vetett hitük lassan növekedett. A Bibliának a békés új világról tett dicsőséges ígéretei, egy olyan világról, mely mentes „mindenféle ostobaságtól, ami körülöttünk van” valósággá váltak számukra. Ma már André is és Ásta is megosztja másokkal újonnan megtalált hitét.

Magdalena, André és Ásta teljes mértékben meg van győződve arról, hogy végre megtalálta a helyes vallást. Eugenia is, miután megpróbálta politikai úton megoldani a világ problémáit, végül Jehova Tanúinál találta meg azt a vallást, amely a helyesnek tűnt előtte. De mi valójában a helyes vallás meghatározója? Kérünk, olvasd el a következő anyagot.

[Kép a 7. oldalon]

Több mint ötmillió ember kap segítséget a kielégítő válaszok utáni kutatásban, azáltal hogy rendszeres bibliatanulmányozást folytat Jehova Tanúival