Királyság-hírnökök jelentik

Isten nem részrehajló

TÖBB mint 1900 évvel ezelőtt, amikor Péter apostol Kornéliusznak, a római katonatisztnek tanúskodott, ezt mondta: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Kornéliusz istenfélelmet és igazság iránti szeretetet nyilvánított ki. Elfogadta Péter tanúskodását, és kereszténnyé lett.

Ugyanez az alapelv érvényes ma is — Isten nem részrehajló. Megfigyelhetjük ezt egy németországi tapasztalatból. Így hangzik a beszámoló:

„A gyülekezetünk területén van egy nagy, orosz laktanya. 1989-ben, röviddel a berlini fal leomlása után a vének megkérdezték, tud-e a hírnökök közül valaki oroszul. Néhányan közülünk, akik tudtunk, elkezdtünk ezen a területen tevékenykedni, ami valódi öröm forrásának bizonyult. Az alábbiakban a sok tapasztalat egyike következik.

Egy kereszteletlen hírnökkel voltam (aki azóta már megkeresztelkedett), amikor az egyik parancsnokkal beszéltünk. A parancsnok figyelt a mondanivalónkra, majd meghívott minket, hogy beszéljünk a katonáinak is. Azt mondta, nekik is hallaniuk kell Istenről és a Bibliáról, ezért megállapodtunk egy időpontban, hogy visszajövünk.

Megkértünk egy testvérnőt, aki folyékonyan beszél oroszul, hogy jöjjön el velünk tolmácsnak. A laktanya klubhelyiségében felállítottunk egy irodalomasztalt, és lehetőségünk volt, hogy 68 katonának beszéljünk, és megválaszoljuk a kérdéseiket. Ezek után örömmel elfogadtak 35 könyvet és közel 100 folyóiratot. Amikor kimentünk a klubhelyiségből, láttuk, hogy kis csoportokban az irodalomról beszélgetnek.

Megállapodtunk abban, hogy 1992. július 4-én visszamegyünk. Amikor délelőtt 10:50-kor megérkeztünk, a laktanya kapujában levő őr elmondta, hogy a katonák már várnak ránk. Egy őrnagy bevezetett minket a klubhelyiségbe, és közben láttuk, hogy a könyvtárosnő, aki korábban kapott tőlünk irodalmat a könyvtár részére, plakátokat ragasztott fel a laktanyában, és így adta hírül jövetelünket. Három testvér rövid előadást tartott a világméretű tevékenységünkről, és rámutattak, hogy miért bízhatunk a Bibliában. Azután a hallgatóság kérdéseit vizsgáltuk meg, és a Bibliából adtunk válaszokat. Többek között az a kérdés is felmerült, hogy mi Jehova Tanúi álláspontja a katonai szolgálatot illetően, és vannak-e közöttük katonák. Ez lehetőséget adott annak a kereszteletlen hírnöknek, aki korábban elkísért, hogy elmondja a huszonöt éves pályafutásának történetét a kelet-németországi hadseregben, ahol az utolsó éveket kapitányként töltötte el a légierőnél. Elmesélte, hogyan tanult Istenről és a Bibliáról, és hogy most Jehova Tanúja kíván lenni. A katonákra mély benyomást gyakorolt, amit hallottak. Hét perc alatt az összes irodalom, amit magunkkal hoztunk, már a katonák kezében volt, és sokan szerettek volna Bibliát kapni. Egy könyvesboltban tudtunk szerezni hét orosz Bibliát, amelyeket a katonák nagyraértékeléssel fogadtak. Igazi öröm volt ezeknek a szellemileg éhező embereknek bibliai felvilágosítást nyújtani, és reméljük azzal összhangban fognak majd cselekedni.”

Isten valóban nem részrehajló. Szaván keresztül vonzza az őszinte szívű embereket függetlenül attól, hogy kik és hol élnek. Meghívja őket, hogy tanuljanak róla és Fiáról, Jézus Krisztusról; és mindenfajta életkörülmények között élő emberek közül sokan tesznek ennek eleget (János 17:3).