Megosztott egyház — Fennmaradhat?

„MINDAZOK, akik vallják Krisztus megmentő igazságát, a látható egyházhoz tartoznak. A kereszténységen belüli megosztottság — Kelet és Nyugat, Róma és a reformáció egyházai között — egyazon egyházon belüli megosztottság.” (Christians in Communion.) Ilyen a keresztényiség az egyik szerző meglátása szerint — vallások egy nagymértékben szétszabdalt családja, ahol mindenki Jézus Krisztusba vetett bizonyosfajta hitet vall magáénak.

Az egyház azonban megosztott család, egymásnak ellentmondó hittételekkel és viselkedési mértékekkel. „A jelenkori keresztényiség . . . alacsonyabb mértékeket szab tagjainak, mint amit ahhoz kell elérni, hogy buszon utazhasson valaki” — mondja egy megfigyelő. Hogyan diagnosztizálható akkor az egyház szellemi állapota? Basil Butler, katolikus püspök erre a következtetésre jutott: „A megosztott keresztényiség ténylegesen nagyon beteg.” (The Church and Unity.) Hogyan kezdődött a betegség? Van remény a felépülésre?

„A törvénytelenség embere”

Pál apostol figyelmeztetett rá, hogy az egység megbontottsága fog kifejlődni. Ezt írta a thessalonikabeli keresztényeknek, akik azt gondolták, hogy Krisztus jelenléte küszöbön áll: „Senki titeket semmi módon meg ne csaljon. Mert ez a nap [Jehova napja] addig be nem következik, amíg előbb el nem jön a szakadás és meg nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia” (2Thessalonika 2:3, Új Testamentum, 1930).

Az itt említett „törvénytelenség embere” hitehagyást és lázadást vezetett be a keresztény gyülekezetbe. Ki ő? Nem egy személy, hanem a kereszténység papi osztálya. Ez az osztály Jézus apostolainak halála után viszonylag rövid időn belül a hitehagyott gyülekezet fölé emelte magát, és végül olyan pogány filozófiákat kezdett tanítani, mint a Háromság és a halhatatlan emberi lélek tanítása (Cselekedetek 20:29, 30; 2Péter 2:1–3). Ezzel — egy halálos vírushoz hasonlóan — a magát kereszténynek valló gyülekezetet démon ihlette gondolatokkal fertőzte meg, amelyek elkerülhetetlenül az egység megbontottságához vezettek (Galátzia 5:7–10).

A fertőzés már Pál apostol idejében elkezdődött. Ezt írta: „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia” (2Thessalonika 2:7). Az apostolok tevékenysége a hitehagyás mérgét visszatartó erőnek bizonyult. Miután egységesítő hatásuk megszűnt, a hitehagyás akadálytalanul terjedt, mint az üszkösödés (1Timótheus 4:1–3; 2Timótheus 2:16–18).

E „törvénytelenség embere” továbbra is töretlenül tevékenykedik. Egy nemrégi beszámolóban, amely „egy szexuális és teológiai gyötrődésben lévő egyház”-ról szólt, az anglikán egyház egyik főesperesének panaszát idézték: „Azokat az indítványokat, amelyek felszólítják a klérust, hogy ne folytasson házasságon kívüli nemi életet, elutasítják. Homoszexualitást gyakorló személyeket szentelnek fel. A gonoszt jónak mondják, a jót pedig gonosznak.” (The Sunday Times Magazine, London, 1992. november 22.)

Búza és konkoly

Jézus Krisztus maga is tanította, hogy az igaz keresztényiség eltűnik majd egy időre a színtérről. Azt mondta, hogy a keresztény gyülekezet alapítása olyan emberhez hasonlít, aki jó magot vet a földjébe. De „eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé” — mondta Jézus. Amikor a föld tulajdonosának szolgái megkérdezték, hogy nem kellene-e kitépniük a konkolyt, ő ezt mondta: „Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.” Mennyi ideig folytatódik még a búza és a konkoly ilyesfajta keveredése? A föld tulajdonosa ezt mondta: „Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig” (Máté 13:25, 29, 30).

„Az aratásig”, vagyis a dolgok rendszere utolsó napjaiban történő szétválasztás idejéig, az álkeresztények az igaz keresztények mellett nőttek (Máté 28:20). Sátán, az Ördög arra használta fel a hitehagyottakat, hogy létrehozza a keresztény gyülekezet korrupt és megosztott utánzatát (Máté 13:36–39). Ők a valódi keresztényiség szégyenteljes hamisítványát hozták létre (2Korinthus 11:3, 13–15; Kolossé 2:8). Amint az egyház szétforgácsolódott az évszázadok folyamán, egyre inkább nehézzé vált az igaz keresztények azonosítása.

Új megosztottság

A The Testing of the Churches — 1932—1982 című könyv szerint a napjainkhoz közelebbi időkben „új megosztottság jelenik meg, különösen a karizmatikus mozgalom által, amely a személyes hitre és élményre helyezi a hangsúlyt”. Érdekes módon egyesek a újraszületéses és karizmatikus mozgalmakat a szellemi felépülés, nem pedig új megosztottság jeleként értelmezik. Észak-Írországban például egy ilyen megújhodás volt tapasztalható az 1850-es években. Nagy várakozást keltett. Egy beszámoló „a presbiteriánus, a Wesley-t követő és az independens lelkipásztorok . . . közötti testvéri egységről” beszélt, és elmondta, hogy „mindennap új történettel szolgált révületekről, álmokról, látomásokról, álomképekről és csodákról”. (Religious Revivals.)

Ezeket a drámai megnyilatkozásokat sokan annak bizonyítékaként értelmezték, hogy Isten szelleme az egyház megújításán tevékenykedik. „Az Isten egyháza — mondta egy megfigyelő — a szó legmagasztosabb értelmében újjáéledt ezeken a területeken.” Azonban még ha ez a bizonyos megújulás „Ulster vallásos történelmének dicsőséges és példa nélkül álló időszakaként” került is kikiáltásra, az ilyen és ehhez hasonló megújhodások nem hoztak létre vallási egységet azok között, akik azt állítják, hogy szellemileg újraszülettek.

Az ilyen személyek úgy érvelnek majd, hogy az alapvető dolgokban egységesek. De ugyanígy érvel a kereszténység többi része is, akik ésszerű magyarázatként azt hangoztatják, hogy „ami már eddig egyesíti a keresztényeket, az sokkal fontosabb, mint ami még szétválasztja”. (The Church and Unity.) A kereszténység ezt állítja: „Az egymással és keresztény társainkkal fennálló, alapokat érintő egységünk a Krisztusban való megkeresztelkedésünkben gyökerezik.” (Christians in Communion.) Azt mondani azonban, hogy a megosztottság jelentéktelen a Krisztusba vetett közös hit miatt, olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy a rák nem komoly dolog, amíg az embernek erős a szíve.

A valóságban az ilyen modern vallásos mozgalmak hozzájárulnak a zavarhoz, és szellemi káoszt teremtenek azáltal, hogy megnyerő beszédű tanítók híveket toboroznak maguknak. Jim Jones és David Koresh újkeletű példái az olyan szellemi vezetőknek, akik ezreket vezettek félre (Máté 15:14). Az egyik baptista lelkipásztor a Ku Klux Klan vezető tagja. A lelkész a fehérek felsőbbségéért küzdő mozgalmát a vallási megújhodással kapcsolja össze, azt állítva, hogy azoknak, akik részt vesznek benne, „erő adatik a felülről jövő gondviselés által, és annak bátorságát kapják, aki meghalt a Kálvárián [Jézus Krisztus]”.

Mit mondhatunk a Jézus nevében végrehajtott állítólagos csodákról, hatalmas tettekről és jelekről? Emlékezz Jézus Krisztus határozott figyelmeztetésére, hogy nem azok nyerik el helyeslését, akik csupán azt mondják, „Uram! Uram!”, hanem azok, ’akik cselekszik az Atyja akaratát’. Ma sokan még az ő Atyjának, Jehovának a nevét sem ismerik. Jézus óva intett azoktól, akik ’ördögöket űznek ki az ő nevében, és sok hatalmas dolgot cselekszenek az ő nevében’, azonban mégis „gonosztevők” (Máté 7:21–23).

„Fussatok ki belőle és népem”

Milyen prognózisra számíthat a beteg kereszténység? Nem túl jóra. Vajon akkor arra lenne szükség, hogy Butler katolikus püspök tanácsát kövessük, és „minden további nélkül csatlakozzunk [az egyházhoz], és nyújtsunk segítséget a soraiból kiinduló állandó »megtisztulásához«”? Nem! A megosztott és megosztó kereszténység nem fog fennmaradni (Márk 3:24, 25). A kereszténység része a hamis vallás Nagy-Babilonnak nevezett világbirodalmának (Jelenések 18:2, 3). Ez a vérbűnnel terhelt vallásos rendszer az Isten kezéből jövő, küszöbön álló pusztulással néz szembe.

A Biblia nem azt tanácsolja, hogy az őszinte keresztények maradjanak egy ilyen korrupt vallási szervezeten belül, és próbálják meg belülről megreformálni azt. Ehelyett erre figyelmeztet: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól” (Jelenések 18:4, 5).

„Fussatok ki” — hova? Emlékezz vissza, Jézus az aratás idejére vonatkozóan ígéretet tett, hogy az igaz keresztényeket újra egybegyűjtik majd egy világméretű egységbe. Mikeás próféta szintén jövendölt egy ilyen ismételt egybegyűjtésről a következő szavakkal: „[Egységbe] összegyűjtöm őket . . . mint a nyájat az ő karámja közé” (Mikeás 2:12). Folyamatban van mindez?

Igen, az őszinte keresztények napjainkban egy világméretű, egységes testvériségbe gyűjtetnek be. Kik ők? Ők Jehova Tanúi keresztény gyülekezetét alkotják, akik egységesen hirdetik az Isten Királyságáról szóló jó hírt 231 országban. Ők elutasították a kereszténység megosztó tanításait, és arra törekszenek, hogy Istent az ő Szavának igazságával összhangban imádják (János 8:31, 32; 17:17).

Jehova Tanúi szívélyesen meghívnak bárkit, hogy beszélgessen velük. Jehova Tanúiról szóló bővebb felvilágosítás érdekében kérjük, vegye fel velük a kapcsolatot helyileg, illetve írjon e folyóirat 2. oldalán lévő Önnek megfelelő címre.

[Kép a 7. oldalon]

„Megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól”