Becsüld meg szent szolgálatodat

HOGYHA el akarunk érni valamilyen érdemleges célt, készeknek kell lennünk arra, hogy árat fizessünk érte. Ahhoz, hogy orvos legyen valakiből, többéves tanulásra, elhatározásra, valamint pénzre van szükség. Aki sikeres tornász, az azzal töltötte el fiatalsága legjavát, hogy egyre nehezebb és nehezebb gyakorlatokon dolgozott a tökéletességre való elszánt törekvésében. Hasonlóképpen egy zongoraművész is visszatekinthet az odaadó gyakorlás éveire.

De létezik egy cél, amely olyan nyereséggel jár, mely sokkalta nagyobb, mint bármely megfizetendő ár. Milyen célról van szó? Arról a kiváltságról, hogy a Legfelségesebb, Jehova Isten szolgája lehet valaki. Bármilyen áldozatokat hozunk is az idő, a pénz vagy az energia tekintetében, az a kiváltság, hogy szent szolgálatot végezhetünk Teremtőnknek, páratlan jutalmakkal jár. Pál apostol szavai igazak: „a kegyesség [az Isten iránti odaadás, NW] mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Timótheus 4:8). Nézzük, milyen módon igaz ez.

Amikor először tanulunk Istenről

A legtöbben, akik kedvezően reagálnak a jó hírre és tanulmányozni kezdik a Bibliát, valószínűleg nem látják át, milyen mértékű változásokat fog ez előidézni az életükben. Először is az új bibliatanulmányozó elveszthet bizonyos barátokat, akik nem tudják megérteni, miért nem tart velük többé az olyan tevékenységekben, amelyekben most az Isten iránti tiszteletlenséget ismeri fel (1Péter 4:4). Némelyek családi ellenállásba ütközhetnek, és lehangolhatja őket az a tapasztalatuk, hogy szeretteik ellenszenvvel, sőt gyűlölettel viseltetnek Jehova iránt (Máté 10:36). Nagy ár lehet ez, amit meg kell fizetni.

A munkában vagy az iskolában szintén meg kell fizetni az árat. Az új bibliatanulmányozó idővel eljut odáig, hogy nem vesz részt többé világi társas összejöveteleken és egyéb ünnepeken. Nem figyel már oda a munkatársai vagy az iskolatársai szennyes beszédére, meg trágár viccek mesélésében sem osztozik velük. Inkább megpróbálja átvinni a gyakorlatba az Efézus 5:3, 4-ben található figyelmeztetést: „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.”

Az ilyen változások folytán kívülállóvá válhat a bibliatanulmányozó. Ez nehézséget okozhat, különösen egy olyan fiatalnak, aki még iskolába jár. Együtt élve az egymást követő ünnepnapok elleni küzdelemmel, valamint az Isten-ellenes tanításokkal — mint amilyen az evolúció — és a tömeg követésére irányuló szüntelen nyomással, a fiatal keresztényeknek szüntelen harcot kell folytatniuk a hitért. Az Isten útjainak követése mássá teszi őket, és oda vezethet, hogy csúfot űznek belőlük az osztálytársak és a tanárok. Ezt különösen a fogékony serdülőkorban nehéz elfogadni, de Isten helyeslése megéri ezt az árat.

Valóban áldozatok?

Egyéb dolgok, amelyek először áldozatoknak tűnnek, később áldásoknak bizonyulnak. Némelyeknek fel kell adniuk a dohányzással, a bagózással és effélékkel kapcsolatos szokásaikat (2Korinthus 7:1). Ez küzdelmet jelenthet, de micsoda áldás, amikor e visszataszító szenvedély végül alulmarad! Ugyanez mondható el a másfajta kábítószerektől vagy az alkoholtól való függőség legyőzéséről is. Mennyivel jobb az élet az ilyen ártalmas szokások nélkül! Másoknak a házassági ügyeiket kell elrendezniük. Akik a házasság előnye nélkül élnek együtt, azoknak vagy össze kell házasodniuk, vagy nem élhetnek tovább együtt (Zsidók 13:4). A több nejű személyek csak az ifjúságuk feleségét tarthatják meg (Példabeszédek 5:18). Az effajta kiigazítások áldozatot foglalnak magukban, de békét hoznak az otthonba.

Gondolj a jutalmakra

Valóban, aki engedelmeskedik Jehova törvényének, az igazán jutalomban részesül. A bibliatanulmányozó életében először nevén szólítja Teremtőjét, és ez a név: Jehova (Zsoltárok 83:19). Megszereti Őt, miközben ismeretet szerez azokról a csodálatos dolgokról, amelyeket megtett és meg fog tenni még Jehova az emberiségért. Az olyan országokban, ahol általános a halottaktól való félelem, megszabadul a tanulmányozó e babonás félelemtől, mert tudja, hogy a halottak alszanak, és várják a feltámadást (Prédikátor 9:7, 12). Ezenkívül micsoda szabadulást jelent annak felismerése, hogy Jehova nem kínoz embereket örökké a pokolban! Igen, az igazság valóban szabaddá teszi az illetőt (János 8:32).

Mialatt a tanulmányozó egyre inkább Jehova irányadó mértékeihez igazítja életét, tiszta lelkiismeretet és önbecsülést szerez. Annak megtanulása, hogy igaz keresztényként éljen, segít neki jobban törődni a családjával, ami nagy megelégedéssel és örömmel jár. Aztán vegyük a Királyság-teremben tartott összejövetelek látogatását. Micsoda örömteli élmény! Olyan emberek vannak itt, akik valóban gyakorolják a bensőséges szeretetet, amely a Biblia szerint azonosító jele kell hogy legyen Isten népének (Zsoltárok 133:1; János 13:35). A beszédük tiszta és építő, miközben „az Istennek nagyságos dolgait” szólják (Cselekedetek 2:11). Igen, a boldogság egyik forrása az, ha kapcsolatba kerül valaki az egész „testvériséggel” (1Péter 2:17, Vida fordítás). Az ilyen nagyszerű közösség segítségére van a bibliatanulmányozónak abban, hogy felöltözze „amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Efézus 4:24).

Az önátadás lépése

Ahogy előrehalad az ember az ismeretben, Jehova iránti szeretete végül is arra indítja, hogy átadja neki életét, és vízben való megkeresztelkedéssel jelképezze önátadását (Máté 28:19, 20). Jézus tanácsa úgy szól, hogy mielőtt megtennék a tanítványai e lépést, számítsák ki a költségeket (Lukács 14:28). Emlékezz arra, hogy egy önátadott keresztény Jehova akaratát helyezi az első helyre, és hátat fordít a test dolgainak. Keményen dolgozik azért, hogy lemondjon a „(hús)test munkáiról” és fejlessze a „Szellem gyümölcseit” (Galátzia 5:19–24, Vi). Most teljesebb mértékben játszik szerepet az életében a Róma 12:2-ben található tanács: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Ily módon egy önátadott keresztény megújhodott céltudatossággal éli életét.

Figyeld meg azonban, hogy mi jut osztályrészéül. Először is most már személyes kapcsolatban áll a világegyetem Teremtőjével. Igaznak jelentetik ki, hogy Isten barátja legyen! (Jakab 2:23). Sokkal mélyebb értelme van annak, hogy így szólítja Istent: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” (Máté 6:9). Az az ismerete is áldást jelent az újonnan önátadott személynek, hogy az életnek tényleg van célja, és ő összhangban éli életét e céllal (Prédikátor 12:15). Jézus vezetését követve hazugnak bizonyíthatja az Ördögöt azáltal, hogy hűséges marad. Mennyire megörvendezteti ez Jehova szívét! (Példabeszédek 27:11).

A hűség ösvényén kitartva egy kereszténynek természetesen további áldozatokat kell hoznia. Időre van szükség ahhoz, hogy Isten Szavának jelentőségteljes személyes és gyülekezeti tanulmányozásával foglalkozzon (Zsoltárok 1:1–3; Zsidók 10:25). A szántóföldi szolgálathoz szükséges időt egyéb tevékenységektől kell megvásárolnia (Efézus 5:16). Az is időt és erőfeszítést igényel, hogy látogassa Jehova Tanúi összejöveteleit, és elutazzon nagygyűléseikre, valamint kongresszusaikra. Önfeláldozást kívánhat, hogy részt vegyen a Királyság-terem és a világméretű prédikálómunka anyagi támogatásában. De, ahogy azt keresztények milliói tanúsíthatják, az ilyen dolgokban való teljes szívű részvétel boldogságot eredményez. Jézus ezt mondta: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35).

Jehova munkájának támogatása olyan jutalmakkal jár, amelyek messze felülmúlják a költségeket. Érettebbé válásunk során a szolgálatunk gyümölcsözőbb és örömtelibb lesz. Valóban, semmi sem tölthet el oly nagy megelégedéssel, mint az, ha a bibliai igazságra tanítunk valaki mást, és látjuk, amint elkezdi imádni Jehovát. Ezenkívül, ha az új imádó egy családtag, esetleg egy gyermek, aki „az Úr tanítása és intése szerint” részesült oktatásban, akkor különleges öröm a jutalom (Efézus 6:4). Látjuk, hogy Isten gazdagon megáldja annak érdekében tett erőfeszítéseinket, hogy „munkatársai” legyünk (1Korinthus 3:9).

Egyéb jutalmak a hűséges szolgálatért

Igaz, amíg fennáll a dolgok jelen rendszere, addig mindig is lesznek problémáink. A problémák valószínűleg csak súlyosbodni fognak, ahogy fogy az Ördög ideje. Talán üldöztetést kell elszenvednünk, vagy kísértés közepette kell kitartanunk. De az a tudat, hogy Isten velünk van, megvigasztal minket, és megadja nekünk a kitartáshoz szükséges erőt (1Korinthus 10:13; 2Timótheus 3:12). Egyes keresztény társaink már évek óta kitartanak a kemény bánásmód ellenére, de állhatatosak, mert szeretik Istent. Akik sikeresen kitartanak a különféle megpróbáltatások közepette, azok úgy éreznek, mint az apostolok, amikor korbácsütéseket kaptak, majd szabadon elmehettek. A Cselekedetek 5:41 elmondja: „Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.”

A kitartással járó jutalom már most is messze felülmúlja a költségeket. De ne felejtsd el, hogy az Isten iránti odaadásban nem csupán a „jelenvaló” élet „ígérete” van meg, hanem „a jövő életé” is (1Timótheus 4:8). Milyen pompás kilátásai vannak annak, aki kitart! Ha hűséges maradsz, túléled majd a nagy nyomorúságot, amely a dolgok jelen rendszerének végét jelzi. Vagy ha meghalsz e korszakos jelentőségű esemény előtt, fel fogsz támadni az azt követő új világban (Dániel 12:1; János 11:23–25). Képzeld el az ujjongásnak azt az érzését, amely akkor fog eltölteni, amikor elmondhatod magadról: „Jehova segítségével sikerült!” Milyen lelkesítő dolog részt örökölni azon a földön, amely „teljes lészen . . . az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9).

Igen, Isten szolgálata bizonyos mértékig költségekkel jár. De a jutalmakkal összehasonlítva elenyészőek a költségek (Filippi 3:7, 8). Tekintettel mindarra, amit most tesz és a jövőben fog megtenni Isten a szolgáiért, visszhangozzuk a zsoltáros szavait: „Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?” (Zsoltárok 116:12).