Vegyetek példát Isten prófétáiról

„Vegyetek abból példát testvéreim, hogy a próféták, kik az Úr nevében szóltak, hogyan szenvedték a gonoszt és milyen hosszútűrők [türelmesek, NW] voltak” (JAKAB 5:10, Csia fordítás).

1. Mi segít Jehova szolgáinak abban, hogy akkor is örüljenek, ha üldözik őket?

JEHOVA szolgái sugároznak a boldogságtól, annak ellenére, hogy ezekben az utolsó napokban a világban mindenütt lehangoltság uralkodik. Ez azért van így, mert tudják, hogy kedvesek Isten előtt. Jehova Tanúi még az üldözéseket és a nyilvános szolgálatuk ellen irányuló ellenségeskedést is kiállják, mivel felismerik, hogy az igazságosságért szenvednek. Jézus Krisztus ezt mondta követőinek: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak” (Máté 5:10–12). Isten szolgái ténylegesen örömnek tekintik, ha hitpróbával kerülnek szembe (Jakab 1:2, 3).

2. Mi segíthet nekünk a türelem gyakorlásában a Jakab 5:10 szerint?

² Jakab tanítvány ezt írta: „Vegyetek abból példát testvéreim, hogy a próféták, kik az Úr nevében szóltak, hogyan szenvedték a gonoszt és milyen hosszútűrők [türelmesek, NW] voltak” (Jakab 5:10, Cs). W. F. Arndt és F. W. Gingrich a „példának” (hy·pó·deig·ma) fordított görög szót úgy határozzák meg, mint ami „minta, példakép, példa, jó értelemben véve vala[mi], ami utánzásra sarkall vagy kell, hogy sarkalljon”. Amint arra a János 13:15 is rámutat, „ez nem csupán egy példa. Ez egy meghatározott prototípus.” (Theological Dictionary of the New Testament.) Jehova modernkori szolgái tehát példát vehetnek Isten hűséges prófétáiról, a ’gonosz elszenvedésében’ és „a türelemben”. Mit láthatunk még az életük tanulmányozásából? És hogyan segíthet ez a prédikálótevékenységünkben?

Elszenvedték a gonoszt

3., 4. Hogyan reagált Ámós próféta az Amásiától jövő ellenségeskedésre?

³ Jehova prófétái sokszor szenvedtek el gonoszságot, vagy embertelen bánásmódot. I. e. a kilencedik században például a borjúimádatot gyakorló Amásia pap gonoszul ellene volt Ámós prófétának. Amásia hazugul azt állította, hogy Ámós összeesküvést szőtt II. Jeroboám ellen, amikor azt prófétálta, hogy a király kard által fog meghalni, Izrael pedig fogságba kerül. Amásia megvetően így szólt Ámóshoz: „Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj! Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!” Ámós nem vesztette el bátorságát ettől a vad kirohanástól, hanem így felelt: „Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek; de elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!” (Ámós 7:10–15).

⁴ Jehova szelleme erőt adott Ámósnak ahhoz, hogy bátran prófétáljon. Képzelheted, hogyan reagált Amásia, mikor Ámós ezt mondta: „halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen! Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az ő földéről.” E prófécia beteljesedett (Ámós 7:16, 17). Mennyire megdöbbenhetett a hitehagyott Amásia!

5. Milyen párhuzamot vonhatunk Jehova modernkori szolgái és Ámós próféta helyzete között?

⁵ Hasonló ma Jehova népének a helyzete. Gonoszságot kell elszenvednünk, mert Isten üzeneteit jelentjük ki, és sok ember megvetően beszél prédikálótevékenységünkről. Az igaz, hogy nem teológiai szemináriumon kaptuk felhatalmazásunkat a prédikálásra. Hanem inkább Jehova szelleme az, ami a Királyság jó hírének a prédikálására sarkall minket. Nem változtatunk Isten üzenetén, és nem is hígítjuk fel. Hanem Ámóshoz hasonlóan engedelmesen kijelentjük, függetlenül attól, milyen reakciót vált ez ki a hallgatóinkból (2Korinthus 2:15–17).

Türelmesek voltak

6., 7. a) Mi jellemezte Ésaiás prófétálását? b) Hogyan cselekednek Jehova modernkori szolgái Ésaiáshoz hasonlóan?

⁶ Isten prófétái türelmet gyakoroltak. Ésaiás is türelmes volt például, aki i. e. a nyolcadik században szolgált Jehova prófétájaként. Isten ezt mondta neki: „Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván [újra meg újra, NW] halljatok és ne értsetek, s látván [újra meg újra, NW] lássatok és ne ismerjetek; kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésaiás 6:9, 10). Az emberek tényleg így reagáltak. De vajon ez arra kényszerítette Ésaiást, hogy abbahagyja szolgálatát? Nem, ő inkább türelemmel és buzgalommal kijelentette Jehova figyelmeztető üzeneteit. Isten imént idézett szavainak a héber nyelvtani felépítése a próféta kijelentései „hosszan tartó folytonosságának” gondolatát támasztja alá, amelyeket az emberek „újra meg újra” hallottak (Gesenius’ Hebrew Grammar).

⁷ Ma sokan ugyanúgy reagálnak a jó hírre, mint akkor, amikor Jehova szavait Ésaiás vitte el az emberekhez. E hűséges prófétához hasonlóan azonban „újra meg újra” elismételjük a Királyság-üzenetet. Buzgalommal és türelmes állhatatossággal tesszük ezt, mivel ez Jehova akarata.

„Úgy cselekedének”

8., 9. Miben nagyszerű példa Jehova prófétája, Mózes?

⁸ Mózes próféta példát mutatott türelemben és engedelmességben. Elhatározta magát, hogy kiáll a rabszolgaságra jutott izraeliták mellett, azonban türelmesen várnia kellett szabadulásuk idejére. Negyven éven át Midiánban élt, míg Isten fel nem használta őt arra, hogy Izrael népét kivezesse a rabszolgaságból. Amikor Mózes és testvére, Áron az egyiptomi uralkodó előtt álltak, engedelmesen azt mondták és tették, amit Isten parancsolt. Valóban „úgy cselekedének” (2Mózes 7:1–6; Zsidók 11:24–29).

⁹ Mózes türelmesen viselte Izrael viszontagságos 40 évét a pusztaságban. Ugyancsak engedelmesen követte az isteni vezetést Izrael sátortemplomának építésében és Jehova imádatánál használatos egyéb dolgok elkészítésében. Oly szorosan követte a próféta Isten utasításait, hogy ezt olvashatjuk róla: „egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék” (2Mózes 40:16). Midőn szolgálatunkat végezzük Jehova szervezetével összhangban, jusson eszünkbe Mózes engedelmessége, s alkalmazzuk Pál apostol tanácsát, ’engedelmeskedve elöljáróinknak’ (Zsidók 13:17).

Bizakodó volt a hozzáállásuk

10., 11. a) Mi mutatja, hogy Hóseás próféta szemléletmódja bizakodó volt? b) Hogyan maradhatunk bizakodóak, amikor kapcsolatot teremtünk a területünkön élő emberekkel?

¹⁰ A prófétáknak bizakodó hozzáállást kellett tanúsítaniuk az ítéletüzenetek és azon próféciák kihirdetésében is, amelyek Istennek az Izraelben szétszórtan élő hűségesek iránt mutatott szerető gondoskodását tükrözték vissza. Ez igaz volt Hóseás esetében is, aki nem kevesebb, mint 59 éven keresztül volt próféta. Bizakodva kitartott Jehova üzeneteinek a hirdetésében, és e szavakkal fejezte be prófétai könyvét: „Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok” (Hóseás 14:10). Míg Jehova megengedi, hogy tanúskodjunk, legyen bizakodó a hozzáállásunk, és keressük kitartóan azokat, akik bölcsen elfogadják Isten ki nem érdemelt kedvességét.

¹¹ Ahhoz, hogy ’kikutassuk a méltókat’, szükséges kitartanunk, bizakodva tekintenünk a dolgokat (Máté 10:11, Cs). Ha például nem tudjuk, hogy hova tettük a kulcsunkat, átgondoljuk lépésről lépésre, mit tettünk, és végigkutatjuk azokat a helyeket, ahol jártunk. Lehet, hogy csak akkor találjuk meg, miután már többször is megtettük. Ehhez hasonlóan kitartóan kutassunk a juhszerű egyének után. Micsoda öröm tölt el minket, ha válaszolnak a jó hírre, egy már gyakran bemunkált területen! És micsoda öröm, hogy Isten megáldja munkánkat azokban az országokban is, ahol korábban korlátozások szabtak határt nyilvános szolgálatunknak! (Galátzia 6:10).

Buzdítás forrásai

12. Jóel melyik próféciájának van XX. századi beteljesedése, és hogyan?

¹² Szolgálatunkban nagyon buzdítóan hathatnak ránk Jehova prófétáinak a szavai. Vegyük például Jóel próféciáját. Olyan ítéletüzeneteket tartalmaz, amelyek az i. e. kilencedik században élt hitehagyott izraelitákhoz, de másokhoz is szóltak. Jóel azonban még a következők prófétálására is ihletést kapott: „[én, Jehova] kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet” (Jóel 2:28, 29). Ez i. sz. 33 Pünkösdjétől fogva igazolódott be Jézus követőin. E próféciának mily nagy mértékű beteljesedését láthatjuk a XX. századunkban! Ma milliók „prófétálnak”, vagyis hirdetik Jehova üzenetét — közülük jóval több mint 600 000-en a teljes idejű szolgálatban.

13., 14. Mi segíthet a fiatal keresztényeknek örömet találni a szántóföldi szolgálatban?

¹³ A Királyság-hírnökök közül sokan fiatalok. Nem mindig könnyű idősebbekkel beszélniük a Bibliáról. Néha ezt mondják Jehova fiatal szolgáinak: „Csak vesztegeted az idődet a prédikálással”, vagy hogy „valami mással kellene foglalkoznod”. Tapintatosan talán azt felelhetné Jehova fiatal Tanúja, hogy sajnálják, hogy az illető így érez. A jó hír egyik fiatal prédikálója jónak látta még hozzáfűzni: „Úgy érzem, igazán a javamra válik, ha olyan idősebbekkel beszélgetek, mint például ön is, és én ezt élvezetesnek tartom.” A jó hír prédikálásával természetesen nem vesztegetjük az időnket. Életek forognak kockán. Jóelen keresztül Isten még kijelentette: „mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül” (Jóel 2:32).

¹⁴ A kisgyermekek, akik elkísérik szüleiket a Királyság-prédikáló tevékenységbe, szívesen veszik, ha szüleik segítenek nekik a személyes célok kitűzésében. Ezek a fiatalok fokozatosan megtanulnak először felolvasni egy írásszöveget, végül pedig megmagyarázni a Biblián alapuló reménységüket és felajánlani egy megfelelő irodalmat az érdeklődő embereknek. Látva saját előrehaladásukat és Jehova áldását, nagy örömet találnak a fiatal Királyság-hírnökök a jó hír prédikálásában (Zsoltárok 110:3; 148:12, 13).

Buzgalom és várakozó hozzáállás

15. Hogyan segíthet Ezékiel példája, hogy újra fellángoljon a Királyság-prédikáló munka iránt érzett buzgalmunk?

¹⁵ Isten prófétái a buzgalomban és a várakozó hozzáállásban is példát mutattak, vagyis olyan jellemvonásokban, amelyekre ma is szükségünk van a szolgálatunkban. Amikor először hallottunk Isten Szavának az igazságáról, valószínűleg fűtött minket a buzgalom, és ez arra indított bennünket, hogy bátran beszéljünk. De talán már évek teltek el azóta, mi pedig már sokszor bemunkáltuk a prédikálóterületünket. Ma már talán kevesebb ember fogadja el a Királyság-üzenetet. Vajon ez csökkentette buzgalmunkat? Ha igen, vizsgáljuk meg Ezékiel próféta példáját, akinek a neve azt jelenti: „Isten megerősít”. Bár Ezékielnek az ókori Izraelben keményszívű emberekkel kellett szembenéznie, Isten megerősítette, és jelképes értelemben homlokát keményebbé tette, mint a kovakő. Így Ezékiel hosszú, hosszú éveken át el tudta végezni szolgálatát, akár hallgatott rá a nép, akár nem. Példájából azt láthatjuk, hogy ezt mi is meg tudjuk tenni, és ez segítségünkre lehet, hogy újra fellángoljon a prédikálómunka iránt érzett buzgalmunk (Ezékiel 3:8, 9; 2Timótheus 4:5).

16. Mikeás milyen hozzáállását kell kifejlesztenünk?

¹⁶ Figyelemre méltó Mikeás türelme, aki i. e. a nyolcadik században prófétált. „Az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” — írta (Mikeás 7:7). Mikeás bizalma erős hitében gyökerezett. Ésaiás prófétához hasonlóan Mikeás tudta, hogy amit Jehova elhatározott, azt biztosan meg is fogja tenni. Ezt mi is tudjuk (Ésaiás 55:11). Fejlesszünk ki tehát várakozó hozzáállást Isten ígéreteinek beteljesedését illetően. És prédikáljuk a jó hírt buzgalommal, még az olyan területeken is, ahol az emberek kevésbé érdeklődnek a Királyság-üzenet iránt (Titus 2:14; Jakab 5:7–10).

A türelem gyakorlása ma

17., 18. Milyen ókori és modernkori példák segíthetnek nekünk a türelem gyakorlásában?

¹⁷ Jehova prófétái közül néhányan türelmesen kitartottak éveken át a megbízatásukban, bár sosem látták meg próféciáik beteljesedését. Türelmes állhatatosságuk, amely gyakran még embertelen körülmények között is megmutatkozott, segít felismernünk, hogy mi is el tudjuk végezni szolgálatunkat. A huszadik századunk első évtizedeiben élt hűséges felkentek példájából is hasznot meríthetünk. Annak ellenére, hogy égi reménységük nem vált olyan hamar valóra, mint ahogyan várták, nem hagyták, hogy a látszólagos késlekedés miatt érzett csalódottságuk lelohassza buzgalmukat és ne úgy tegyék Isten akaratát, ahogyan feltárta előttük.

¹⁸ E keresztények közül sokan éveken át terjesztették rendszeresen Az Őrtoronyt és társfolyóiratát, az Ébredjetek!-et (amelynek korábban Aranykorszak, majd később Vigasz volt a neve). Buzgón terjesztették ezeket az értékes folyóiratokat az embereknek az utcákon és az otthonaikban, ezt ma folyóiratkörútnak nevezzük. Amikor egy idősebb testvérnő befejezte földi pályafutását, ezt hamar észrevették a járókelők, akik már megszokták, hogy ott látják az utcában tanúskodni. Micsoda tanúbizonyságot tett sokéves, hűséges szolgálata során, amint ezt azoknak az elismerő megjegyzései is mutatják, akik megfigyelték nyilvános szolgálatát! Királyság-hirdetőként rendszeresen elhelyezed Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat azoknál az embereknél, akikkel szolgálatod során találkozol?

19. Milyen bátorítást nyújt nekünk a Zsidók 6:10–12?

¹⁹ Vedd még figyelembe azoknak a testvéreknek a türelmét és hűséges szolgálatát is, akik Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagjaiként tevékenykednek. Közülük többen már a nyolcvanas vagy kilencvenes éveikben járnak, de még mindig olyan Királyság-hírnökök, akik buzgalommal látják el a rájuk bízott feladatokat (Zsidók 13:7). És mi a helyzet a többi égi reménységű idős testvérrel és azokkal, akik a „más juhok” közé tartoznak, s már előrehaladtak a korban? (János 10:16). Biztosak lehetnek benne, Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék a munkájukról és a szeretetről, amelyet a neve iránt mutatnak. Fiatalabb hívőtársaikkal együtt Jehova idősebb Tanúi bárcsak kitartóan továbbra is megtennék, amit csak tudnak, hitet gyakorolva, és türelmet mutatva ki Isten szolgálatában (Zsidók 6:10–12). S akkor, akár feltámadás által, mint az ókori próféták, akár azáltal, hogy túlélik a közelgő „nagy nyomorúságot”, gazdag jutalomként örök életet nyernek (Máté 24:21).

20. a) Mit tanultál a próféták „példájából”? b) Hogyan segíthet, ha a prófétákéhoz hasonló a türelmünk?

²⁰ Milyen nagyszerű példát hagytak maguk után Isten prófétái! Mivel elviselték a szenvedést, türelmet gyakoroltak és más isteni tulajdonságokat is felmutattak, kiváltságukban állt, hogy Jehova nevében beszélhettek. Modernkori Tanúiként, utánozzuk őket, és legyünk eltökéltek, mint Habakuk próféta, aki kijelentette: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól [általam, NW]” Isten (Habakuk 2:1). Legyünk mi is ilyen elszántak, midőn türelmesek vagyunk és továbbra is örömmel teszünk nyilvános kijelentést Nagy Teremtőnk, Jehova kiváló nevéről! (Nehémiás 8:10; Róma 10:10).

Megértetted a következő pontokat?

◻ Milyen bátorító példával járt elöl Ámós próféta?

◻ Miben volt nagyszerű példa Mózes próféta?

◻ Hogyan cselekedhetnek Jehova modernkori Tanúi Ámóshoz és Ésaiáshoz hasonlóan?

◻ Mit tanulhatnak a keresztény szolgák Hóseás és Jóel cselekvésmódjából?

◻ Hogyan meríthetünk hasznot Ezékiel és Mikeás példájából?

[Kép a 16. oldalon]

Jehova szelleme erőt adott Ámósnak ahhoz, hogy bátran prófétáljon Amásia elvakult ellenségeskedése ellenére

[Kép a 18. oldalon]

A hűséges felkentek jó példával jártak elöl, türelmesek voltak Jehova szolgálatában