Ne engedd, hogy a magány megmérgezze életedet
A MAGÁNY mind az idősek, mind a fiatalok életét megmérgezheti. Judith Viorst író a következőket mondja egy folyóiratban: „A magány mint kő nehezedik a szívre . . . A magány az üresség és kétségbeesés érzésének ad át minket. A magánytól anyátlan gyermeknek, eltévedt báránynak érezzük magunkat, oly kicsinynek és elveszettnek egy oly hatalmas és közönyös világban” (Redbook, 1991. szeptember).
Barátoktól való különélés, szokatlan környezet, válás, egy szeretted halála vagy sikertelenség a gondolatcserében — sokféle dolog van, ami magányossá tehet téged. Némelyek még másoktól körülvéve is rendkívül magányosak.
Mit tehetsz?
Ha lever a magány, csupán magatehetetlen áldozatnak kell lenned? Tehetsz-e bármit is azért, hogy ne döntsön romba lassanként, vagy hogy ne hervassza le élni akarásodat a magány? Feltétlenül. Sok hasznos tanács áll rendelkezésedre. Ezenkívül rengeteg jó tanácsot ad Isten ihletett Szava, a Biblia. Az ilyenfajta buzdítás talán éppen azzal szolgál, amire szükséged van a magány elleni küzdelemhez (Máté 11:28, 29).
Buzdítónak találhatod például, ha Ruthról olvasol, arról az asszonyról, aki mintegy 3000 évvel ezelőtt élt a Közel-Keleten. Nagy volt a valószínűsége annak, hogy magányossá válik. Amikor meghalt a férje, útnak indult anyósával, hogy egy szokatlan környezetben, Izraelben éljen (Ruth 2:11). Noha elszakadt családjától meg korábbi barátaitól, és jövevény volt egy idegen földön, nincsenek olyan jelek a Bibliában, melyek szerint átengedte volna magát a magánynak. Elolvashatod történetét a Ruth nevét viselő bibliai könyvben.
Ruth-hoz hasonlóan neked is pozitív szemléletmódot kell fenntartanod. A dolgokkal és eseményekkel kapcsolatos gondolkodásmódod hozzájárulhat a magány kifejlődéséhez. Ann, aki négy évig ápolta édesapját egy elgyengülést okozó betegség idején, megerősíti ezt. Amikor meghalt az édesapja, végtelenül magányossá vált. Így beszél erről: „Olyan érzésem volt, mintha űr venne körül, és teljesen értéktelen lennék — mintha senkinek se lett volna szüksége rám többé. De szembenéztem azzal a ténnyel, hogy az életem most megváltozott, és felismertem, hogy a magányom elleni harchoz a lehető legjobban ki kell használnom az adott körülményeimet.” A körülményeiden néha nem tudsz változtatni, de az azokhoz való hozzáállásodon valószínűleg igen.
Ha mindig jutalommal járó tevékenységgel foglalod el magadat, ez nem old meg mindent a magány elleni harcban, de segít. Irene, aki özvegységre jutott egy csupán hat hónapig tartó házasság után, igaznak találta ezt a saját esetében. „Úgy vettem észre, hogy akkor ver le leginkább a magány, amikor a legkevésbé foglalom el magamat — mondja —, így hát arra összpontosítottam, hogy kapcsolatokat építsek ki másokkal és segítsek nekik megküzdeni a problémáikkal.” Mások megsegítése boldogságot eredményez, és a magányos keresztények sok tennivalót találhatnak az Úr munkájában (Cselekedetek 20:35; 1Korinthus 15:58).
Engedd, hogy segítsenek a barátok
Egy folyóirat úgy írja le a magányos gyermekeket, mint akiknek „a barátnélküliség sebei” okoznak fájdalmat (The New York Times Magazine, 1991. április 28.). Sok magányos ember érzi úgy — fiatal és idős egyaránt —, hogy nincsenek barátai. Ennélfogva valódi előnyt jelent a törődő keresztény gyülekezet biztosította igaz barátságban élni. Keményen dolgozz azon, hogy kiszélesítsd barátaid körét a gyülekezeten belül, és engedd, hogy segítsenek neked, bármilyen formában tudják is ezt megtenni. Többek között ezért vannak a barátok, vagyis hogy támogassanak a vészterhes időkben (Példabeszédek 17:17; 18:24).
Légy azonban tisztában azzal, hogy érzelmi fájdalmadból eredően tulajdonképpen megnehezítheted a barátoknak, hogy segítsenek. Hogyan? Jeffrey Young író kifejti: „Némely magányos személy . . . eltaszítja magától a lehetséges barátokat, mert vagy nem hagyja szóhoz jutni őket, vagy ellenszenves, illetve helytelen dolgokat mond. A krónikusan magányos személyek ilyen vagy olyan formában hajlamosak tönkretenni a közeli kapcsolatokat” (U.S.News & World Report, 1984. szeptember 17.).
Időnként talán rontasz a dolgok állásán, mert elszigeteled magadat másoktól. Ezt tette Peter is, egy ötvenes éveiben járó férfi. Felesége halála után azon vette észre magát, hogy visszahúzódik másoktól, jóllehet a lelke legmélyén a segítségükre vágyott. „Voltak napok — mondja —, amikor egész egyszerűen nem tudtam elviselni mások társaságát, és idővel azt vettem észre, hogy elzárkózom az emberek elől.” Ez veszélyes lehet. Noha az egyedüllét időszakai hasznosak, az elszigetelődés kárt okoz (Példabeszédek 18:1). Peter felismerte ezt. Így számol be erről: „Végül is túljutottam mindezen, szembenéztem a helyzetemmel, és újra fel tudtam építeni az életemet a barátaim segítségével.”
Mindamellett ne feltételezd azt, hogy mások kötelezve vannak valamilyen formában a segítségnyújtásra. Tégy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ne válj követelődzővé. Fogadd boldogan a kedvesség minden megnyilvánulását, és fejezd ki érte nagyraértékelésedet. De a következő jó tanácsot se feledd el, amely a Példabeszédek 25:17-ben található: „Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.” Frances, aki szörnyű magánnyal nézett szembe, amikor 35 évi házasság után meghalt a férje, fontosnak érzi e figyelmeztetést. „Légy ésszerű az elvárásaid terén — mondja —, és ne követelj túl sokat másoktól. Ne légy örökké a más portáján a segítség reményében.”
Jehova törődik veled
Még ha az emberi barátokban csalódsz is időnként, Jehova Isten még mindig a Barátod lehet. Légy biztos abban, hogy ő igenis törődik veled. Mindenkor erősen bízzál benne, és állandóan az ő oltalmazó törődésében keress menedéket (Zsoltárok 27:10; 91:1, 2; Példabeszédek 3:5, 6). A moabita Ruth ezt tette, és gazdag áldásokban részesült. Sőt, ő lett Jézus Krisztus egyik ősanyja! (Ruth 2:12; 4:17; Máté 1:5, 16).
Szüntelenül imádkozz Jehovához (Zsoltárok 34:5; 62:8, 9). Margaret nagy erő forrásának találta az imát a magány ellen folytatott küzdelmében. Korábban együtt vett részt férjével a teljes idejű szolgálatban mindaddig, míg meg nem halt még fiatal éveiben járó hitvestársa. „Mindig hasznosnak találtam azt, hogy hangosan imádkozzam és kiöntsem szívemet Jehovának, elé tárva minden félelmemet és aggodalmamat — mondja. — Ez segített helyes megvilágításban látnom a dolgokat, amikor levert a magány. Bizalommal töltött el annak átélése, hogy Jehova válaszol ezekre az imákra.” Margaret nagy hasznot merít abból, hogy követi Péter apostol tanácsát: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:6, 7; Zsoltárok 55:23).
Ha jó kapcsolatot ápolsz Jehovával, ez segíteni fog megőrizned azt a valamit, amit a magányos emberek gyakran elveszítenek — az önbecsülést. Jeannette Kupfermann újságíró „mélyponton lévő önbecsülésről és az értéktelenség érzéseiről” írt, amikor meghalt a férje rákban. Ezt mondta: „Az értéktelenségnek ez a fajta érzete az, amely már-már végzetes depresszióba sodor oly sok özvegyet.”
Tartsd emlékezetedben, hogy Jehova nagyon értékesnek tart. Nem gondolja azt, hogy értéktelen vagy (János 3:16). Isten támogatni fog, miként népét, az izraelitákat is támogatta a régmúlt időkben. Így szólt hozzájuk: „meg nem vetettelek! Ne félj, hisz én vagyok veled; ne aggódjál, hisz én vagyok a te Istened; én erősitlek, én segitlek és én támogatlak diadalmas jobbommal” (Ésaiás 41:9, 10, Kámory fordítás).
Ne okold Istent
Mindenekelőtt ne okold Istent a magányodért. Jehova nem hibáztatható. Ő mindig is a jó és megelégedést hozó társaság élvezését jelölte meg szándékául veled és az egész emberiséggel kapcsolatban. Ádám megteremtésekor Isten kijelentette: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt” (1Mózes 2:18). És pontosan ezt tette Isten, amikor megalkotta Évát, az első nőt. Ha nem következett volna be a sátáni lázadás, akkor a férfi és a nő, valamint a tőlük származó családok soha nem tapasztalták volna a magányt.
Mivel Jehova megengedte átmenetileg a gonoszságot, ez természetesen táptalajt biztosított mindeddig ahhoz, hogy egyre inkább tért hódítson a magány, és egyéb szenvedéseket éljünk át. De világosan tartsd elmédben, hogy ez átmeneti helyzet. A magány okozta megpróbáltatások elviselése könnyebbnek tűnik akkor, ha annak fényében látod azokat, hogy mit tesz majd érted Isten az új világában. Addig pedig támogat és vigaszt nyújt neked (Zsoltárok 18:3; Filippi 4:6, 7).
Ennek ismerete megerősíthet. Amikor (a korábban említett) Frances megözvegyült, igen vigasztalónak találta a Zsoltárok 4:9 szavait, különösen éjjel: „Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.” Elmélkedj az olyan érzelemdús kijelentéseken, mint amilyeneket a Zsoltárok könyvében találsz. Gondolkodj el azon, hogyan törődik veled Isten, amint az a Zsoltárok 23:1–3-ből is kifejeződik.
Hogyan segíthetünk a magányosoknak?
A magányosok felé irányuló segítség egyik legfontosabb módja az, hogy szeretettel vesszük körül őket. A Biblia újra meg újra arra buzdítja Isten népének tagjait, hogy szeretettel vegyék körül egymást, és ezt különösen a megpróbáltatás időszakaiban tegyék meg. „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek . . . legyetek” — írta Pál apostol (Róma 12:10). Isten ihletett Szava valójában ezt mondja: „A szeretet soha sem bukik el” (1Korinthus 13:8, Kám). Hogyan veheted körül szeretettel a magányosokat?
A törődő emberek nem utasítják el vagy hagyják figyelmen kívül a magányos személyeket, hanem inkább azzal tudják kimutatni gyengéd vonzalmukat, hogy minden adandó alkalommal türelmesen segítenek nekik. Olyanok tudnak lenni, mint a Jób nevű férfiú, aki ezt mondta: „megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége . . . az özvegynek szívét megörvendeztetém” (Jób 29:12, 13). A keresztény gyülekezet kinevezett vénei és a könyörületes barátok ugyanilyen figyelmesen cselekedhetnek azáltal, hogy kielégítik az olyan alapvető emberi szükségleteket, mint a megértés, a melegség és a vigasz. Együttérzést nyilváníthatnak ki, s bizalmasan elbeszélgethetnek valakivel olyankor, amikor erre van szükség (1Péter 3:8).
A barátok magányosok felé irányuló segítségnyújtásában gyakran a kis dolgok a létfontosságúak. Amikor például egy hívőtárs elveszti egyik szerettét, sok jót eredményezhetnek az őszinte barátság kedves cselekedetei. Ne becsüld le a kisebb kedveskedéseket, mint például: meghívni az illetőt egy étkezésre, megértő hallgatónak bizonyulni vagy buzdító beszélgetést folytatni vele. Ezek a dolgok nagyon hatékonyak, amikor segítséget nyújtunk valakinek a magány elleni harchoz (Zsidók 13:16).
Valószínűleg mindannyian át fogunk élni időnként magány elleni tusakodásokat. A magánynak mégsem kell csapássá válnia. Töltsd ki életedet jelentőségteljes, építő tevékenységekkel. Engedd meg a barátoknak, hogy segítsenek, amikor tudnak. Bízzál Jehova Istenben. Jól őrizd meg elmédben a Zsoltárok 34:20-ban feljegyzésre került buzdító ígéretet: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Fordulj Jehovához segítségért, és ne engedd, hogy a magány megmérgezze életedet.
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
A MAGÁNY ELLENI KÜZDELEM NÉHÁNY MÓDJA
▪ Mindig ragaszkodj Jehovához
▪ Igyekezz vigaszra lelni a Biblia olvasása által
▪ Őrizd meg a pozitív keresztényi szemléletmódot
▪ Mindig jelentőségteljes tevékenységgel foglald el magadat
▪ Szélesítsd ki barátaid körét
▪ Könnyítsd meg a barátoknak a segítségnyújtást
▪ Ne szigeteld el magadat, hanem fejlessz ki nyílt szeretetet
▪ Bízzál abban, hogy Jehova törődik veled
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
AHOGYAN SEGÍTSÉGET NYÚJTHATSZ A MAGÁNYOSOKNAK
▪ Gondoskodj arról, hogy megértést, melegséget és vigaszt kapjanak
▪ Beszélgess el velük bizalmasan, amikor erre van szükség
▪ Maradj állhatatos a segítséget jelentő kis dolgok megcselekvésében
[Kép a 23. oldalon]
Ruth nehéz körülmények között élt, még sincsenek olyan jelek, melyek szerint megengedte volna, hogy a magány megmérgezze életét