A rendületlen bátorság forrása
„MEGTORPANTUNK a sziszegő hang hallatán. Aztán egy balra eső bokorból két madár iramlott felénk kiterjesztett szárnyakkal. Előttünk két tojás feküdt egy földbe vájt kis mélyedésben. A madarak nem engedték, hogy rátapossunk véletlenül a fészkükre. Akárhányszor próbáltuk is megközelíteni és lefényképezni a tetszetős, barna foltos tojásokat, a madarak mindig megismételték fenyegető műveletüket. »Milyen bátrak!« — gondoltuk magunkban.”
Ezt élte át négy felnőtt, amikor egy ugartyúk fészke felé közelített. Egy kisebb fajta madár a Vanellus armatus nevet viselő bíbic. Sinclair és Mendelsohn, madártani tudósok, a következőkre világítanak rá dél-afrikai madarakkal foglalkozó könyvükben: „A költő párok erőteljesen védelmezik fészküket és kicsinyeiket, s nagyon ellenségessé válnak, ha bárki betolakodó közelít. Nem rémíti meg őket a birtokháborító testnagysága, éles hangot hallatva szárnyalnak a magasba, és félelmet nem ismerve, zuhanórepüléssel célozzák meg még az embereket is, hogy megpróbálják elriasztani őket” (Everyone’s Guide to South African Birds).
Némelyek megfigyelték már, amint egyes nagy elefántok egy bíbicfészek irányába lépdelnek akaratlanul, ami persze okot ad a madaraknak műveletük megkezdésére. Az elefántok rendszerint kerülő utat választanak szívességből.
Honnan kapnak a madarak ilyen nyilvánvaló bátorságot? Ez attól a Valakitől ered, aki megteremtette őket. Jehova Isten programozta be e kicsiny teremtményekbe az ösztönös mechanizmusokat, hogy ne tehessenek kárt fészkeikben vagy fiókáikban a nagyobb állatok.
Tanulság a keresztényeknek
Ez tanulságul szolgálhat a keresztényeknek, még akkor is, ha ők túl akarnak lépni a csupán ösztönös bátorságon. Az a felhívás hangzik el feléjük, hogy utánozzák Mesterüket, Jézus Krisztust, aki félelem nélkül engedelmeskedett Isten parancsolatainak (Zsidók 12:1–3). A Biblia elítéli a gyávákat, akik visszariadnak Isten szolgálatától (Zsidók 10:39; Jelenések 21:8). Ugyanakkor Jehova megérti tökéletlen mivoltunkat, és tudja azt, hogy időnként bűnt követhetünk el, vagy híjával lehetünk az akarata maradéktalan végrehajtásához szükséges bátorságnak (Zsoltárok 103:12–14). Mit tehet az ember, ha a félelem visszatartja attól, hogy azt tegye, ami helyes?
A kereszténynek imateljes szellemben Istenhez kell folyamodnia erőért, hogy szembenézzen a megpróbáltatásokkal, és kitartson az isteni akarat cselekvésében. A Biblia ezt a bátorító ígéretet tartalmazza Jehova segítségével kapcsolatban: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésaiás 40:29–31). Sok tökéletlen ember tapasztalta már e szavak igazságát, és a ’gyengélkedéséből erőre kapott’ (Zsidók 11:34, Vida fordítás). Jó példa volt erre a keresztény Pál apostol, aki ezt írta: „az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok” (2Timótheus 4:17).
Még a Jézus Krisztust követni akaró új érdeklődők is tapasztalhatják az ilyen megerősítő segítséget. Figyeld meg egy Henry nevű dél-afrikai férfi példáját, aki pénztárosként szolgált az egyháza alkalmazásában, és közvetlenül a pásztora mellett lakott. Henry kereste az igazságot. Az egyházzal való kapcsolata ellenére, egy nap elfogadta azt az ajánlatot, hogy ingyenes házi bibliatanulmányozást folytassanak vele Jehova Tanúi. Idővel kifejezésre juttatta, hogy Tanú kíván lenni, és megkérdezte, milyen lépéseket kell tennie e cél elérése érdekében. Kifejtették neki, hogy először is fel kell mondania az egyházánál (Jelenések 18:4). Mivel a pásztor a szomszédja és barátja volt, Henry úgy érezte, hogy nem elég csak levélben közölnie felmondását, hanem szemtől szembe kell magyarázatot adnia a dologra. Ezt bátran meg is tette.
A pásztor megdöbbent, és később maga mellé vette a lelkészi gyűlés elnökét meg más egyháztagokat is, hogy meglátogassák Henryt. Arra voltak kíváncsiak, miért hagyta ott egyházukat abból a célból, hogy egy olyan vallás tagja legyen, amely nézetük szerint nem rendelkezik Isten szent szellemével. „Kezdetben féltem válaszolni — mondja Henry —, mert mindig nagy hatást gyakoroltak rám. De segítségért imádkoztam Jehovához, és ő képessé tett a következő védőbeszédre: »A létező nemzetközi vallások közül melyik az egyetlen, amely használja Isten nevét: Jehova? Nemde Jehova Tanúi? Önök szerint megengedné nekik Isten a neve viselését anélkül, hogy ne adna nekik szent szelleméből is?«” Az egyházi tisztviselők képtelenek voltak megcáfolni egy ilyen érvelést. Hálát érezve az Istentől kapott ismeretért és erőért, Henry ma bátran részt vesz Jehova Tanúival az ajtóról ajtóra végzett szolgálatban.
Igen, bátorságra van szükség ahhoz, hogy igaz keresztények legyünk. Ahogy közeledik e világ vége, egyre több hitpróbával találkozunk. Sátán el akarja rabolni Isten szolgáitól az örökké tartó életre vonatkozó csodálatos reménységüket, kísérleteket téve arra, hogy megtörje Jehova iránti feddhetetlenségüket. (Vö. Jelenések 2:10.) De sohasem szabad feladnunk a küzdelmet. Még ha kudarcot vallunk is átmenetileg a félelem miatt, Jehova segítségével felépülhetünk. Mindenkor reá tekints erőért, hogy kitartóan cselekedd akaratát. Emlékezz arra, hogy ő, aki megteremtette a félelem nélküli madarakat, ő a rendületlen bátorság Forrása. Valóban, az igaz keresztények legyenek „igen bátrak”, és mondják: „»Jehova az én segítőm, nem félek. Ember mit árthat nekem?«” (Zsidók 13:6, NW).