Valóban keresztényi a karácsony?

A The World Book Encyclopedia szerint a „karácsony az a nap, melyen Jézus Krisztus születésnapját ünneplik”. Mindemellett azt is megjegyzi az enciklopédia, hogy „a korai keresztények nem ünnepelték [Jézus] születését, mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették”.

J. M. Golby és A. W. Purdue írta a The Making of the Modern Christmas című könyvet, mely egyetért ezzel: „A korai keresztények nem ünnepelték Krisztus születését. Maguk a születésnapok pogány szokásokkal voltak kapcsolatban; az evangéliumok semmit sem mondanak Krisztus tényleges születésének dátumáról.”

Ha a születésnapok megünneplésének nem keresztényi hátterük van, akkor hogyan lett Krisztus születésnapja ilyen kiemelkedő „keresztényi” ünnep?

A „karácsony” pogány eredete

„Mindenki ünnepelt és örvendezett, a munka és az üzletek nyitvatartása egy időre teljesen szünetelt, a házakat babérral és örökzölddel díszítették fel, a barátok meglátogatták és megajándékozták egymást, valamint a kliensek ajándékot adtak patrónusaiknak. Az egész időszakra az örvendezés és a jókívánságok voltak jellemzők, és az emberek mindenfajta szórakozást megengedtek maguknak” — írta J. M. Wheeler a Paganism in Christian Festivals (Pogány vonások a keresztény ünnepekben) című művében.

Vajon ráillik ez a leírás a karácsony általad ismert ünnepségeire? Meglepő módon ez nem a karácsony volt! Hanem inkább a szaturnália (ennek rajza a szemközti oldalon van) — egy hétnapos, római pogány ünnep, a téli napfordulóval egybekötve. A római Mithrász vallás legfőbb ünnepnapja volt a legyőzhetetlen Nap születése, melyet december 25-én ünnepeltek meg.

A The New Encyclopædia Britannica szerint „Mithrásznak, a fény iráni istenének december 25-én volt a születésnapja, és . . . azt a napot a legyőzhetetlen Napnak szentelték, ugyanúgy, mint a szaturnáliát követő napot, melyet az egyház átvett mint karácsonyt, azaz Krisztus születését, hogy ellensúlyozza ezeknek az ünnepeknek a hatását”. Így a pogány születésnapi ünnepség egy kis változtatással — Mithrász nevéről Krisztusra — tovább folytatódott!

Úgy érezheted azonban, hogy Isten fiának, Jézusnak a születése olyan különleges dolog volt, melyről érdemes megemlékezni. Ha egy pillantást vetünk a Bibliában leírtakra, az nagyon felvilágosítónak fog bizonyulni.

Egy örömteljes esemény

Lukács evangéliumának 2. fejezete megadja a háttérinformációt. Lukács elmondja, hogyan reagáltak erre a jelentős eseményre az égi angyalok, az alázatos pásztorok, Isten őszinte szolgái és maga Mária is.

Figyeld meg először a ’pásztorokat, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszaka az ő nyájok mellett’, amit nem tettek volna meg a tél kellős közepén. Amikor „az Úrnak angyala” megjelent, és isteni dicsőséggel beragyogta őket, a pásztorok először megijedtek. Megnyugodtak, amikor az angyal elmagyarázta: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus.” Amikor az angyalok ’égi seregének nagy sokasága’ hirtelen megjelent, a pásztorok tudták, hogy ez a születés minden másiktól különbözik. Érdekes, hogy az angyalok nem hoztak ajándékokat az újszülött csecsemőnek. Ők inkább Jehovát dicsőítették, azt mondván: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lukács 2:8–14).

Természetesen maguk a pásztorok is látni akarták a csecsemőt, mivel Jehova volt az, aki bejelentette ezt a boldog eseményt. Amikor megtalálták a kisbabát jászolban feküdve, elmondták a szülőknek, hogy mit mondtak az angyalok. Ezután a pásztorok elmentek „dicsőítvén és dícsérvén az Istent”, nem pedig a csecsemőt (Lukács 2:15–18, 20).

Mária, Jézus anyja kétségtelenül örvendezett afelett, hogy elsőszülöttjét sikeresen megszülte. De ő is „szívében forgatta (mérlegelve fontolgatta)” a dolgot. Majd férjével, Józseffel együtt a Mózesi Törvénynek engedelmeskedve elutazott Jeruzsálembe. Ez nem születésnapi ünnepség volt. Ehelyett inkább annak az ideje volt, hogy a csecsemőt bemutassák Istennek, „a mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék” (Lukács 2:19, Vida fordítás; 22–24).

A jeruzsálemi templomban Mária és József összetalálkozott Simonnal, akit Lukács úgy ír le, mint aki „igaz és istenfélő . . ., a ki várta az Izráel vigasztalását”. Ihletés alatt azt mondták neki, hogy nem fog meghalni, míg meg nem látja „az Úrnak Krisztusát”. Ami ezután következett, az is „a Lélek [Isten szellemének] indításából” volt. Simeon a karjaiba vette a kisgyermeket, ám nem azért, hogy megajándékozza őt, inkább azért, hogy Istent áldja, ezt mondván: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, a melyet készítettél minden népeknek szeme láttára” (Lukács 2:25–32).

Ezután az idős prófétaasszony, Anna jött közel. Ő is „hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták” (Lukács 2:36–38).

Mária, Simeon, Anna, a pásztorok, valamint az égi angyalok mindannyian örvendeztek Jézus születésénél. Kérünk figyeld meg azonban, hogy ők semmiféle születésnapi mulatozásba sem merültek bele, és semmiféle ajándékozást sem folytattak. Inkább Jehovát dicsőítették, az égi Gondoskodót, akinek megmentésük eszközét köszönhették.

Mégis, egyesek úgy érvelhetnek, hogy „a karácsonyi ajándékozás biztosan nem lehet rossz, hiszen nem ajándékokkal tisztelte meg Jézust a »három bölcs«”?

Karácsonyi ajándékozások

Vizsgáljuk meg újra a bibliai beszámolót. Máté evangéliuma 2. fejezetében találod meg a feljegyzést. Semmilyen születésnapi ünnepségről sem tesz említést, és különleges időszakot sem jelöl meg, bár nyilvánvaló, hogy történt egy látogatás valamikor Jézus születése után. Az első versben Máté — a Csia fordítás szerint — ’napkeletről való mágusoknak [görögül: má·goi]’ nevezi a látogatókat, mivel pogányok voltak, nem ismerték Jehova Istent. Ezek az emberek követték a csillagot, mely nem közvetlenül Jézus születésének helyszínére, Betlehembe, hanem Jeruzsálembe vezette őket, ahol Heródes király uralkodott.

Amikor ez a gonosz uralkodó meghallotta, hogy a ’zsidók megszületett királya’ felől érdeklődnek, tanácsot kért a papoktól, hogy pontosan „hol kell a Krisztusnak megszületnie”, hogy így megölesse a gyermeket. A papok válaszként idézték Mikeást, aki a Messiás megszületésének színhelyeként Betlehemet jövendölte meg (Mikeás 5:2). Heródes képmutatóan arra utasítja látogatóit: „Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.” A mágusok folytatták útjukat, és a csillag „előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala”. Figyeld meg, hogy gyermekként írja le, nem pedig újszülött csecsemőként (Máté 2:1–10).

Mint ahogyan a keleti nemesekhez illik ha meglátogatnak egy uralkodót, a pogány mágusok leborultak és „ajándékokat adának néki [a kisgyermeknek]: aranyat, tömjént és mirhát”. Máté még hozzáteszi: „mivel [Isten által] álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba” (Máté 2:11, 12).

Ebben a rövid, Írás szerinti beszámolóban néhány ember megpróbálhat keresni valamit arra vonatkozóan, hogy alátámassza a karácsonyi ajándékozását. A Discovering Christmas Customs and Folklore című mű azonban megmagyarázza, hogy az ajándékozás elterjedt szokásának gyökerei azokhoz a szaturnáliai ajándékokhoz nyúlnak vissza, melyet a rómaiak adtak szegény barátaiknak. „A korai egyház . . . ügyesen átváltoztatta ennek a hagyománynak a jelentőségét a mágusok ajándékának szertartásos megemlékezésére.” Micsoda ellentéte ez azoknak az igaz imádóknak — az olyanoknak, mint például az alázatos pásztorok —, akik Jézus születésekor feltűnés nélkül dicsőítették Istent!

Tiszteld Krisztust mint Királyt!

Ma már Jézus nem csecsemő többé. Egy hatalmas Uralkodó, Isten égi Királyságának Királya, és ennek megfelelően kell tisztelni (1Timótheus 6:15, 16).

Ha felnőtt vagy, éreztél már valaha is kellemetlenséget amiatt, hogy jelenlétedben az embereknek csecsemőkori fényképeket mutatnak rólad? Igaz, az ilyenfajta képek arra emlékeztetik szüleidet, hogy mennyire örültek születésedkor. De most, hogy már van egy egyéniséged, nemde inkább azt választod, hogy úgy lássanak téged mások, mint amilyen vagy? Hasonló módon, gondolj bele abba, hogy mekkora tiszteletlenség Krisztus Jézussal szemben, amikor azok, akik a követőinek vallják magukat, minden évben olyannyira belemerülnek a karácsony pogány hagyományaiba és egy csecsemőt tisztelnek, hogy elmulasztják őt úgy tisztelni mint Királyt. Ezért még az első században a keresztény Pál apostol úgy érvelt, hogy helyénvaló, ha úgy gondolnak Krisztusra, amilyen helyzetben van — mint égi Királyra. Pál ezt írta: „sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük” (2Korinthus 5:16).

Krisztus mint Isten Királyságának a Királya, hamarosan valóra fogja váltani az arra vonatkozó prófétai ígéretet, hogy eltávolítja a fájdalmat, a szenvedést, a betegséget és a halált. Ő az, Aki megfelelő lakást, kielégítő munkát biztosít mindenki számára, paradicsomi körülmények között itt a földön (Ésaiás 65:21–23; Lukács 23:43; 2Korinthus 1:20; Jelenések 21:3, 4). Ez biztosan elég ok arra, hogy elkerüljük azt, hogy szégyent hozzunk Jézusra!

Az igaz keresztények követve Krisztus tulajdon példáját, arra törekszenek, hogy embertársaiknak az egyik legnagyobb ajándékot adják, amit csak fel lehet kínálni — Isten szándékának megértését, mely örökké tartó élethez vezethet (János 17:3). Ez a fajta ajándékozás nagy örömet hoz nekik, mint ahogyan Jézus mondta: „Jobb adni, mint venni” (Cselekedetek 20:35; Lukács 11:27, 28).

Keresztények, akik valódi érdeklődést mutatnak egymás iránt, nem találják nehéznek, hogy önként mutassák ki szeretetüket, bármikor az év folyamán (Filippi 2:3, 4). Egyszerű példával élve, milyen fellelkesítő lehet kapni egy rajzot egy keresztény kisgyermektől, aki miután meghallgat egy bibliai előadást, köszönetének kinyilvánításaképpen rajzolta! Egy rokontól kapott váratlan ajándék is, mint ami a szeretet egyfajta jele, ugyanilyen buzdító lehet. Ugyanígy a keresztény szülőknek is nagy örömet jelent, amikor alkalmas időt találnak az év folyamán arra, hogy megajándékozzák gyermekeiket. Ezt a keresztényi nagylelkűséget sem az ünnepnapokra vonatkozó kötelezettség, sem pedig a pogány hagyomány nem homályosítja el.

Ennek következtében, minden nemzetből való, mintegy négy és fél millió keresztény nem ünnepli meg napjainkban a karácsonyt. Ők Jehova Tanúi, akik rendszeresen elfoglaltak abban, hogy tanúskodjanak az embertársaiknak Isten Királysága jó híréről (Máté 24:14). Te is találkozhatsz velük, amikor talán nem is olyan sokára meglátogatnak. Bárcsak nagy örömet eredményezne családodban az, hogy lelkesen fogadod, amit elvisznek hozzád, miközben megtanulod, hogyan dicsérd Jehova Istent az év minden napján (Zsoltárok 145:1, 2).

[Kép a 7. oldalon]

A keresztények az egyik legnagyobb ajándékot adják embertársaiknak — Isten szándékának megértését, mely örökké tartó élethez vezet

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Culver Pictures