Őrizd meg feddhetetlenséged, és élj!
„ÁTKOZD meg az Istent, és halj meg!” Folyóiratunk címlapja Jób feleségét ábrázolja, aki ezeket a szavakat vágta Jóbhoz. Mintegy 3600 évvel ezelőtt történt, mégis ez a szóbeli támadás Isten hűséges szolgája ellen olyan vitakérdést helyez éles megvilágításba, amellyel az emberiség egészen napjainkig szembesül. A hűséges Jób szörnyű veszteségeket szenvedett el — állatállományának, otthonának és tíz gyermekének elvesztését. Ezután krónikus betegség kínozta testét, a végsőkig próbára téve őt. Az ok? Az Isten és az ember ősellensége Sátán, az Ördög annak a kihívásának járt utána, hogy komoly próba alatt az ember nem tudja megőrizni Isten iránti feddhetetlenségét (Jób 1:11, 12; 2:4, 5, 9, 10).
Miként Jób idejében, „az egész világ a gonosz [Sátán, az Ördög] hatalmában van” ma is (1János 5:19, Újfordítású revideált Biblia). Napjainkra valójában még inkább igaz ez, mivel „a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti”, mára már kivettetett az egekből erre a földre (Jelenések 12:9). Ez magyarázza meg azokat a mérhetetlen bajokat, amelyek az emberiséget korunkban sújtják. Az 1914-ben kirobbanó első világháború „a sok nyomorúság kezdetét” jelezte, amely most huszadik századunk végén is folytatódik (Máté 24:7, 8).
Érezted-e már ebben a kegyetlen, lealacsonyult világban, hogy az emberi tűrőképesség határához érkeztél? Eltűnődtél-e már azon, hogy „Van-e egyáltalán célja az életnek?” Jób így érezhetett, és bár elkövetett hibákat, mégsem veszítette el soha Istenbe vetett hitét. Ezekkel a szavakkal juttatta kifejezésre elszántságát: „Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.” Bizodalma volt abban, hogy „megtudja Isten, hogy [Jób] feddhetetlen” (Jób 27:5; 31:6, Úf).
Isten saját Fiának, Jézus Krisztusnak is ki kellett állnia megpróbáltatásokat, mialatt itt a földön volt. Sátán sokféle módon támadta Jézust. Fizikai szükségleteit igyekezett kihasználni, és próbára tette bizalmát Isten Szava iránt, miként a kísértés hegyénél tette (Máté 4:1–11). Azzal zaklatta Jézust, hogy a hitehagyott írástudókkal, farizeusokkal és könnyen félrevezethető embereikkel üldöztette őt, istenkáromlással vádoltatta és összeesküvést terveztetett ellene, hogy megöljék őt (Lukács 5:21; János 5:16–18; 10:36–39; 11:57). Sokkal rosszabbul bántak Jézussal, mint a három hamis vigasztaló Jóbbal (Jób 16:2; 19:1, 2).
Amikor Jézus közeledett e megpróbáltatásának csúcspontjához, ezt mondta tanítványainak a Getsemáné kertben: „Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig!” Majd „arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.” A Zsoltárok 22:2 prófétai szavainak beteljesedéseként Jézus végül így kiáltott fel a kínoszlopon: „Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?” De Isten végső soron nem hagyta el Jézust, mivel Jézus tökéletesen megőrizte iránta feddhetetlenségét, követendő mintával látva el minden igaz keresztényt. Jehova azzal jutalmazta meg Jézust feddhetetlenségének megőrzéséért, hogy feltámasztotta és a legfenségesebb egekig magasztalta fel őt (Máté 26:38, 39; 27:46; Cselekedetek 2:32–36; 5:30; 1Péter 2:21). Isten mindenkit megjutalmaz majd, aki hasonlóképpen megőrzi iránta feddhetetlenségét.
Jézus feddhetetlensége nem csak Sátán kihívására adott tökéletes választ, hanem tökéletes emberi életének feláldozása azt a váltságot is biztosította, amely alapján a feddhetetlenségüket megőrző emberek örökké tartó életet nyerhetnek (Máté 20:28). Jézus először egy felkent „kicsiny nyájat” gyűjt egybe, akik társörököseivé lesznek az egek Királyságában (Lukács 12:32). Ezután „egy nagy sokaság” gyűjtetik egybe, hogy túlélje a „nagy nyomorúságot”, és kijőve abból örökké tartó életet örököljön a földön, Isten Királyságának uralma alatt (Jelenések 7:9, 14–17).
A feddhetetlenségét megőrző Jób azok között az elhunyt milliárdok között lesz, akik akkor majd feltámadást nyernek, hogy részét alkossák a békés „új föld” társadalmának (2Péter 3:13; János 5:28, 29). Amint azt folyóiratunk hátsó borítólapja ábrázolja, a feddhetetlenségnek Jób idejében megvolt a jutalma; amikor Jehova „jobban megáldá a Jób életének végét mint kezdetét”. Szellemi erőt nyert olyan emberként, aki ’nem vétkezék az ő ajkaival’. Isten további 140 évvel hosszabbította meg az életét. Anyagi szempontból mindenből kétszeresét adta Jóbnak, mint amije azelőtt volt, valamint „lőn néki hét fia és három leánya”, az ő lányait tartották az ország legszebb lányainak (Jób 2:10; 42:12–17). Mindez a virágzó állapot azonban csak ízelítője volt azoknak az áldásoknak, amelyeknek a feddhetetlenségüket megőrző személyek örvendenek majd az „új föld” Paradicsomában. Te is osztozhatsz ebben az örömben, amint a következő oldalakon a cikkek kifejtik.
[Kép a 4. oldalon]
Jézus a feddhetetlenség megőrzésének tökéletes példáját állította fel