Buzdítottál valakit az utóbbi időben?
ELENA mindössze tizenhét éves volt, amikor az orvosok megállapították, hogy petefészekrákja van. Édesanyjának, Marinak úrrá kellett lenni azon a gyötrelmen, hogy látja Elenát, amint szörnyű fájdalmakat él át.
Elenát végül átszállították egy madridi kórházba, Spanyolországba, ezerkilencszáz kilométerre a Kanári-szigeteken levő otthonától. Madridban egy orvosgárda hajlandó volt vér nélkül megműteni őt (Cselekedetek 15:28, 29). Röviddel a műtét megkezdése után azonban világossá vált, hogy Elena állapota halálos kimenetelű. A rák már szétterjedt a testében, és a sebészek keveset tehettek. Elena nyolc nappal Madridba érkezése után meghalt.
Marinak nem egymagában kellett szembenéznie ezzel a borzalmas megpróbáltatással. Két keresztény vén saját költségén elkísérte őt és legidősebb fiát Madridba, és vele maradtak Elena haláláig. „Segítettek betölteni azt az iszonyú űrt, amit belül éreztem — magyarázza Mari. — Soha nem felejtem el a tőlük kapott buzdítást. Felbecsülhetetlen volt az általuk nyújtott szellemi támogatás és gyakorlati segítség. Valódi »rejtek [voltak] szél ellen«” (Ésaiás 32:1, 2).
Jehovának örömet szerez, hogy ezekhez a férfiakhoz hasonló szerető pásztorok ilyen gyengéden törődnek juhaival (Példabeszédek 19:17; 1Péter 5:2–4). Buzdításul szolgálni azonban nem csak a vének kiváltsága. Valamennyi keresztény összejön, hogy szellemi oktatásban részesüljön, és ’buzdítsa egymást’ (Zsidók 10:24, 25, Békés—Dalos fordítás). A buzdítás a keresztény közösség lelke.
Mit foglal magában a buzdítás?
Akárcsak egy szép virág, mely elfonnyad, ha megvonják tőle a vizet, a buzdítás hiányában az emberek is elsorvadhatnak akár a családról, akár a gyülekezetről legyen szó. Az időben érkező buzdítás ezzel szemben képes megerősíteni azokat, akik kísértéssel néznek szembe, képes felélénkíteni a lehangoltak kedélyét és erőt adni azoknak, akik Istent hűséggel szolgálják.
A „buzdításnak” fordított görög szó magában hordozza a vigasztalás, serkentgetés és vigasz gondolatát. A buzdítás ennélfogva nem korlátozódik arra, hogy tudatjuk valakivel: ez derék. A buzdítás azt is magában foglalhatja, hogy gyakorlati támogatást és szellemi segítséget nyújtunk.
A „buzdításnak” fordított görög szó betű szerinti jelentése tulajdonképpen ’maga mellé hívni valakit’. Ha szellemi testvéreinkkel és testvérnőinkkel egymás mellett haladunk, ez lehetővé teszi, hogy azonnali segítséget nyújthassunk, ha valaki közülük kifáradna, illetve megbotlana (Prédikátor 4:9, 10). Jehova népe érdekes módon „egybevetett vállal” szolgál neki (Sofóniás 3:9, Káldi fordítás). Pál apostol pedig egy bizonyos keresztényt „igaz igatársnak” nevezett (Filippi 4:3, Vida fordítás). Ha együttműködünk ugyanazon iga alatt, és vállvetve szolgálunk, ez könnyebbé teszi a terhet, különösen azok számára, akik nem erősek szellemileg. (Vö. Máté 11:29.)
Ők buzdítással szolgáltak
Mivel ennyire fontos a buzdítás, vizsgáljuk meg a buzdítás néhány Írás szerinti példáját. Amikor Isten prófétája, Mózes élete végéhez közeledett, Jehova Józsuét bízta meg, hogy az izraeliták vezetője legyen. Ez nem volt könnyű megbízatás, amint azt Mózes maga is jól tudta (4Mózes 11:14, 15). Jehova ezért utasította Mózest, hogy ’adjon parancsot Józsuénak, erősítse és bátorítsa őt’ (5Mózes 3:28, Újfordítású revideált Biblia).
Izrael bíráinak idején Jefte leánya készségesen eleget tett atyja esküjének azáltal, hogy lemondott a családalapítás lehetőségéről azért, hogy Jehova szent helyén szolgáljon. Vajon észrevétlen maradt az általa hozott áldozat? Nem, hiszen a Bírák 11:40 ezt mondja: „esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.” Az ilyen látogatások egész biztosan nagyon buzdítóak voltak Jefte önfeláldozó lánya számára.
Néha bátorságot követel, hogy buzdítással szolgáljunk. Pál apostol első misszionáriusi útja alatt Kis-Ázsia különböző városaiban heves ellenállással találta szembe magát. Antiochiából kiűzték, Ikóniumban hajszálon múlott, hogy megmenekült a kivégzéstől, Listrában pedig megkövezték és sorsára hagyták. Nem sokkal ezután azonban Pál és társai visszatértek ezekbe a városokba, „erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (Cselekedetek 14:21, 22, Úf ). Pál felkészült, hogy életét kockáztatja ezeknek az új tanítványoknak a buzdítása érdekében.
Ám az új tanítványok nem az egyedüli keresztények, akiknek buzdításra van szükségük. Évekkel később Pál egy nehéz utazás részese volt Rómába, ahol bíróság elé kellett állnia. Amint célállomása felé közeledett, talán egy kissé csüggedt volt. Amikor azonban eljutott Rómától hetvennégy kilométerre délkeletre, Pál nekibátorodott. Miért? Mert Rómából testvérek jöttek, hogy találkozzanak vele Appii Forumon és Tres Tabernaeán. „Mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn” (Cselekedetek 28:15). Hasonló helyzetekben már a puszta jelenlétünk is nagyon buzdító lehet hittársainknak.
Ragadd meg az alkalmakat, hogy buzdítással szolgálj
Valójában sok alkalom kínálkozik a buzdításra. Vajon szívhez szólónak találtál egy jó tanulóbeszédet, amelyet az egyik testvéred vagy testvérnőd adott elő a Teokratikus Szolgálati Iskolán? Örülsz neki, hogy szellemileg erős tizenévesek vannak a gyülekezetben? Mély benyomást gyakorol rád az idősebbek kitartása? Bámulatot keltett benned az, ahogyan az egyik úttörő kezelte a Bibliát a házankénti szolgálatban? Akkor juttasd kifejezésre dicséretedet, és mondj valami buzdítót.
A buzdításnak létfontosságú szerepe van a családban, valamint a gyülekezetben. Segítségére lehet a szülőknek, hogy gyermekeiket „az Úr tanítása és intése szerint” neveljék fel (Efézus 6:4). Olyan buzdító lehet, ha tudatjuk a gyermekkel, hogy jól csinált valamit, és meg is magyarázzuk, miért gondoljuk így. Tizenéveskorban, amikor a fiatalok sok kísértéssel és nyomással néznek szembe, létfontosságú az állandó buzdítás.
Meglehetősen ártalmas lehet, ha a buzdítás hiányzik a gyermekkorban. Michael, egy keresztény vén ma már társaságkedvelő ember, de így nyilatkozik: „Édesapám soha, egyszer sem mondta, hogy jól csináltam valamit. Így aztán úgy nőttem fel, hogy nem volt elég önbecsülésem . . . Bár már ötvenéves vagyok, még mindig nagyra értékelem, ha barátaim új önbizalmat öntenek belém azt illetően, hogy jó munkát végzek mint vén . . . Saját tapasztalatomból tanultam meg, mennyire fontos buzdítással szolgálni másoknak, és különleges erőfeszítéseket teszek, hogy ezt meg is adjam.”
Kinek van szüksége buzdításra?
A keményen dolgozó keresztény vének megérdemlik a buzdítást. Pál ezt írta: „Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; és az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel” (1Thessalonika 5:12, 13). Könnyű a vének kemény munkáját magától értetődőnek tartani. Az őszinte értékelés és buzdítás szavai azonban képesek elérni, hogy terheik könnyebbnek tűnjenek.
Azoknak a személyeknek közöttünk szintén szükségük van a buzdításra, akik nehéz állapotokat viselnek el. „Bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket” — tanácsolja a Biblia (1Thessalonika 5:14). Az egyedülálló szülők, özvegyek, tizenévesek, az idősebbek és az erőtlen személyek időről időre levertnek vagy szellemileg elgyengültnek érezhetik magukat.
María olyan keresztény asszony, aki hirtelen abban a helyzetben találta magát, hogy férje elhagyta. Ezt mondta: „Miként Jób, én is úgy éreztem időnként, hogy meg akarok halni. [Jób 14:13.] Mégsem adtam fel, hála annak a buzdításnak, melyben részesültem. Két vén, akiket nagyon jól ismertem, sok órát fordítottak arra, hogy segítsenek nekem felismerni, mennyire értékes lenne folytatni a teljes idejű szolgálatot. Két megértő testvérnő szintén vigasztalt, és türelmesen meghallgatott, amikor kiöntöttem a szívemet. A Biblia használata által módot adtak arra, hogy Jehova nézőpontjából lássam a dolgokat. Nem tudom hányszor olvastuk el a Zsoltárok 55:23-at, de azt tudom, hogy ennek az írásszövegnek az alkalmazása által lassanként helyreállítottam szellemi és érzelmi egyensúlyomat. Mindez tizenkét éve történt, és boldogan elmondhatom, hogy a mai napig folytatom a teljes idejű szolgálatot. Életem az időszakonként megnyilvánuló érzelmi gyötrődés ellenére is eredményes és boldog. Meg vagyok győződve, hogy a buzdítás az ehhez hasonló időszakokban nagyon sokat számíthat egy személy életében.”
Néhány személynek azért van szüksége buzdításra, mert hibákat követett el, és azon igyekszik, hogy helyrehozza azokat. Talán szeretetteljes feddésben részesült (Példabeszédek 27:6). Azok a vének, akik megfeddték az illetőt, éberek lehetnek, hogy meg is dicsérjék őt, ha látják, hogy alkalmazza az Írás szerinti tanácsot. Buzdító szavaik kettős haszonnal járnak majd — megerősítik szeretetüket a vétkező irányába, hogy ne váljon ’felettébb bánatossá’, és emlékeztetik a vétkezőt a tanács alkalmazásából fakadó előnyökre (2Korinthus 2:7, 8).
Egy bizonyos vén komoly hibát követett el, és elveszítette a gyülekezeten belüli felvigyázás kiváltságát. „Amikor elhangzott a bejelentés, hogy eltávolítottak véni tisztségemből, úgy gondoltam, hogy a testvérek kényelmetlenül fogják érezni magukat a társaságomban — mondja. — A vének mindamellett szigorúan bizalmasan kezelték az indokot, és különleges erőfeszítéseket tettek, hogy buzdítással szolgáljanak. A gyülekezetből a többiek hasonlóképpen szeretettel voltak irántam, és társaságot biztosítottak, ami kétségtelenül elősegítette szellemi felépülésemet.”
Légy buzdító
Zsúfolt életünkben a buzdítás könnyen elkerülheti a figyelmünket. Mégis mennyire sok jót eredményezhet a buzdítás! Ahhoz, hogy hatásos buzdítással szolgálj, két dologra szükséges emlékezni. Először is gondold át, mit mondjál, hogy ezáltal egyedi legyen buzdításod. Másodszor, keresd az alkalmat, hogy kapcsolatba kerülj azzal a személlyel, aki megérdemli a dicséretet, illetve szüksége van arra, hogy építsék.
Minél gyakrabban teszed meg ezt, annál boldogabb leszel. Végül is Jézus biztosít minket: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Úf ). Ha másokat buzdítasz, magad is felbuzdulsz. Miért ne tűznéd ki célul, hogy mindennap buzdítással szolgálsz valaki számára?