Lesz feltámadásuk az igazaknak
„Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (CSELEKEDETEK 24:15).
1. Milyen helyzettel kell szembenéznie minden embernek Ádám és Éva bűnbeesése óta?
„VALAMIT hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:12). E néhány találó szóval a bölcs Salamon király olyan helyzetet ír le, amellyel az emberiség minden nemzedéke szembetalálja magát, mióta első szüleink, Ádám és Éva bűnbe estek. A halál végül is kivétel nélkül mindenkit elveszejtett eddig, gazdagot és szegényt, királyt és közembert, hűségest és hűtlent egyaránt. Mindezideig valóban királyként „uralkodott a halál” (Róma 5:17).
2. Miért csalódhatott néhány hűséges ebben a végidőben?
2 Az orvostudomány legújabb eredményei ellenére, a halál továbbra is királyként uralkodik, még napjainkban is. Bár ez nem meglepő, néhányan mégis valamennyire csalódottak lehettek, amikor végül ezzel az ősi ellenséggel találták szembe magukat. Miért? Nos, még az 1920-as években a Watch Tower Society azt az üzenetet hirdette, hogy „a most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg”. Kik lennének ezek a milliók? A „juhok”, amelyekről Jézusnak a juhokról és a kecskékről tett kijelentésében van szó (Máté 25:31–46). A prófécia szerint ezek a juhszerű egyének a vég idején jelennek meg, és a paradicsomi földön örökké tartó életben reménykednek. Az idő múlásával Isten népe egyre jobban megértette, milyen szerepet játszanak ezek a „juhok” Jehova szándékaiban. Feltárult, hogy ezeknek az engedelmes személyeknek ki kell válniuk az önfejű „kecskék” közül, az utóbbiak pusztulása után pedig a juhok örökölni fogják a Királyság földi birodalmát, amely számukra készült.
A juhszerű egyének begyűjtése
3. Milyen munkára összpontosította Isten népe a figyelmét 1935 óta?
3 „A hű . . . rabszolga” 1935-től kezdve arra összpontosítja a figyelmét, hogy felkutassa az ilyen juhszerű egyéneket és Jehova szervezetébe hozza őket (Máté 24:45, Vida fordítás; János 10:16). Ezek a tanítható keresztények felismerték, hogy Jézus most Jehova égi Királyságában uralkodik, és hogy az idő gyorsan közeledik a dolgok eme gonosz rendszerének végéhez és az új világ bevezetéséhez, amely világban igazság fog lakozni (2Péter 3:13; Jelenések 12:10). Ebben az új világban fognak beteljesedni Ésaiás bátorító szavai: „Elveszti a halált örökre” (Ésaiás 25:8).
4. Mi történt a más juhok közül sokakkal annak ellenére, hogy őszintén remélték, még látni fogják Jehova szuverenitásának igazolását Armageddonkor?
4 Mivel oly közel van Sátán világának a vége, a juhokhoz hasonló keresztények nagyon szeretnének még élni akkor, amikor Jehova szuverenitása igazolódik a Nagy-Babilonra és Sátán világának többi részére jövő nyomorúság során (Jelenések 19:1–3, 19–21). Tekintélyes azoknak a száma, akik ezt nem érték meg. Sokan azok közül, akik abban reménykedtek, hogy azok között a „milliók” között lesznek, akik sohasem fognak meghalni — bizony meghaltak. Néhányan az igazság miatt börtönökben és koncentrációs táborokban szenvedtek mártírhalált, vagy a vallásukat fanatikusan gyakorló emberek keze által. Mások balesetben vagy úgynevezett természetes okokból kifolyólag betegség és öregség következtében haltak meg (Zsoltárok 90:9, 10; Prédikátor 9:13). Nyilvánvalóan még többen fognak meghalni, mielőtt eljön a vég. Hogyan látják majd meg az új világra vonatkozó ígéret beteljesedését, amelyben igazság fog lakozni?
A feltámadás reménysége
5., 6. Milyen jövő vár azokra a földi életben reménykedőkre, akik még Armageddon előtt halnak meg?
5 Pál apostol adta meg a választ erre, amikor Félix, római helytartó előtt beszélt. A Cselekedetek 24:15-ben feljegyzettek szerint Pál bátran kijelentette: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” A feltámadás reménye bátorságot ad, hogy szembe tudjunk szállni a legnagyobb megpróbáltatásokkal is. E miatt a reménység miatt nem keserednek el túlságosan drága barátaink, akik megbetegszenek és érzik, hogy meghalhatnak. Tudják, bármi történjék is, megkapják hűségükért a jutalmat. A feltámadás reménysége miatt bátor testvéreink és testvérnőink tudják, hogy még ha üldözőik kezétől kell is meghalniuk, azok semmiképpen nem győzhetnek (Máté 10:28). Ha meghal valaki a gyülekezetünkből, szomorúak vagyunk, hogy elveszítjük. Ugyanakkor, ha az illető a más juhok közé tartozik, örülünk, hogy hittársunk mindvégig hűségesnek bizonyult, és most pihen, mint akinek a jövője biztosítva van Isten új világában (1Thessalonika 4:13).
6 Igen, a feltámadás reménysége fontos helyen áll hitünkben. De miért ilyen erős a feltámadásba vetett hitünk, és kik részesülnek ebben a reménységben?
7. Mi a feltámadás, és mely idézetek mutatják biztos voltát?
7 A „feltámadás” szó görög megfelelője az a·naʹszta·szisz, amelynek szó szerinti jelentése: ’felállás’. Ez alapvetően a halálból való felkelésre utal. Érdekes módon maga a „feltámadás” szó nem szerepel a Héber Iratokban, mégis nyilvánvalóan kifejezi a feltámadás reménységét. Ezt láthatjuk például Jób szavaiból is, amelyeket szenvedései közepette mondott: „Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában . . . Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám” (Jób 14:13, Újfordítású revideált Biblia). Ehhez hasonlóan a Hóseás 13:14-ben ezt olvashatjuk: „Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?!” Az 1Korinthus 15:55-ben Pál apostol ezeket a szavakat idézte, és rámutatott, hogy a megjövendölt győzelem a feltámadáson keresztül valósul meg. (Pál ebben az idézetben természetesen az égi feltámadásról beszélt.)
A hívők ’igazaknak jelentetnek ki’
8., 9. a) Hogyan lehet részük a tökéletlen embereknek az igazak feltámadásában? b) Mi az alapja annak a reményünknek, hogy olyan élet lesz majd, amelynek nem vet véget a halál?
8 Félix előtt mondott védőbeszédében, amelyet az 5. bekezdésben idéztünk, Pál kijelentette, hogy lesz feltámadásuk mind igazaknak, mind hamisaknak. Kik azok az igazak, akik majd feltámadnak? Nos, egy ember sem igaz természetéből adódóan. Mindannyian bűnösök vagyunk születésünktől fogva, és egész életünk során követünk el bűnöket — ami azt jelenti, hogy kétszeresen is halált érdemlünk (Róma 5:12; 6:23). A Bibliában azonban találunk egy kifejezést: „igaznak kijelentetni” (Róma 3:28, NW). Ez olyan emberekre vonatkozik, akiknek — tökéletlen voltuk ellenére — Jehova megbocsátotta bűneiket.
9 Ez a kifejezés inkább a felkent keresztényekkel kapcsolatban használatos, akiknek égi reménységük van. A Róma 5:1-ben (NW) Pál apostol ezt mondja: „most, hogy a hit eredményeképpen igaznak jelenttettünk ki, örüljünk a békének Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Mindegyik felkent keresztény igaznak jelentetik ki a hite alapján. Mibe vetett hite alapján? Ahogyan Pál elég részletesen elmondja a Rómabeliekhez írott levelében, Jézus Krisztusba vetett hit alapján (Róma 10:4, 9, 10). Jézus tökéletes emberként halt meg, azután pedig feltámadt a halálból és felvitetett az égbe, hogy felajánlja emberi életének értékét az érdekünkben (Zsidók 7:26, 27; 9:11, 12). Amikor Jehova elfogadta ezt az áldozatot, ezzel Jézus megvásárolta az emberi fajt a bűn és a halál rabszolgaságából. Ennek nagy hasznát veszik, akik hitet gyakorolnak ebben az elrendezésben (1Korinthus 15:45). Ennek alapján remélik a hűséges férfiak és nők, hogy olyan életet örökölnek, amelynek nem vet véget a kíméletlen ellenség — a halál (János 3:16).
10., 11. a) Milyen feltámadás vár a hűséges felkent keresztényekre? b) Milyenfajta feltámasztásban reménykedtek a keresztény kor előtt élt imádók?
10 Hála Jézus váltságáldozatának, a hűséges felkentek, mivel igaznak jelentetnek ki, biztosan remélhetik, hogy halhatatlan szellemteremtményekként támadnak majd fel, Jézushoz hasonlóan (Jelenések 2:10). Feltámadásukról a Jelenések 20:6 tesz említést, amely így szól: „Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.” Ez az égi feltámadás. Figyeld meg azonban, hogy a Biblia ezt „első feltámadásnak” nevezi, ami arra utal, hogy még több van hátra.
11 Pál a Zsidókhoz írt levelének a 11. fejezetében Istennek a keresztény kor előtt élt olyan hűséges szolgáinak hosszú sorára utalt, akik Jehova Istenbe vetett szilárd hitet mutattak ki. Ők is hittek egyfajta feltámadásban. Ennek a fejezetnek a 35. versében Pál azokról a csodálatos feltámadásokról beszél, amelyek Izrael történelme folyamán voltak, ezt mondva róluk: „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.” A régi időknek e hűséges tanúi olyan feltámasztásra várhattak örömmel, amelyik jobb, mint amelyekben például Illés vagy Elizeus vett részt (1Királyok 17:17–22; 2Királyok 4:32–37; 13:20, 21). Olyan világra történő feltámadásban reménykedtek, ahol Isten szolgáit nem kínozzák a hitük miatt, ahol az asszonyoknak nem halnak meg szeretteik. Igen arra vártak örömmel, hogy ugyanarra az új világra fognak feltámadni a halálból, amelyben mi is reménykedünk (Ésaiás 65:17–25). Jehova nem tárt fel előttük annyi mindent erről az új világról, mint nekünk. Ennek ellenére tudták, hogy el fog jönni, s részesei szerettek volna lenni.
Feltámadás a földre
12. Vajon a keresztény kor előtt élt hűségesek igazaknak jelenttettek ki? Magyarázd meg.
12 Vajon az igazak feltámadásának részeként kellene tekintenünk ezeknek a hűséges, keresztény kor előtt élt férfiaknak és nőknek az új világban való felébredését? Nyilvánvalóan igen, hiszen a Biblia is úgy említi őket, mint akik igazak. Jakab tanítvány például egy olyan ókori férfiról és asszonyról tesz említést, akik igaznak jelenttettek ki. A férfi Ábrahám volt, a héber nemzetség őse. Vele kapcsolatban ezt olvassuk: „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” Az asszony pedig Ráháb, egy nem izraelita, aki hitet gyakorolt Jehovában. ’Igaznak jelentetett ki’, és a héber nemzet része lett (Jakab 2:23–25). Így a régi korok férfiait és nőit, akik szilárd hitet gyakoroltak Jehovában és ígéreteiben, s hűségesek maradtak hozzá mindhalálig, a hitük alapján Jehova igaznak jelentette ki, és kétségtelenül részesülni fognak ’az igazak feltámadásában’.
13., 14. a) Honnan tudhatjuk, hogy a földi reménységű keresztények igazaknak jelentethetnek ki? b) Mit jelent ez számukra?
13 Mi van azonban napjainkban azokkal a juhszerű egyénekkel, a földi életben reménykedőkkel, akik átadták magukat Jehovának és akik hűségben halnak meg e végidőben? Vajon részük lesz az igazak feltámadásában? Nyilvánvalóan igen. Látomásban János ilyen hűségesek nagy sokaságát látta. Figyeld meg, hogyan írja le őket: „látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:9, 10).
14 Figyeld meg, ezek a szelídek szilárdan meg vannak győződve arról, hogy megmenekülnek, s ezt Jehovának és Jézusnak, „a Báránynak” tulajdonítják. Azonkívül mindannyian fehér ruhába öltözve állnak Jehova és a Bárány előtt. Miért fehérben? Egy égi teremtmény ezt mondja Jánosnak: „megmosták az ő ruháikat, és megfehéritették ruháikat a Bárány vérében” (Jelenések 7:14). A Bibliában a fehér a tisztaság és az igazság jelképe (Zsoltárok 51:9; Dániel 12:10; Jelenések 19:8). Az a tény, hogy a nagy sokaság tagjai fehér ruhákba öltözötten láthatók, azt jelenti, hogy Jehova igaznak tekinti őket. Ez miért lehetséges? Azért, mert úgyszólván megmosták ruhájukat a Bárány vérében. Mivel hitet gyakorolnak Jézus Krisztus kiontott vérében, Isten barátaiként igaznak jelentetnek ki, olyan kilátással, hogy túlélői lehetnek a nagy nyomorúságnak. Éppen ezért ma a „nagy sokasághoz” tartozók közül minden hűséges önátadott keresztény, aki a nagy nyomorúság előtt hal meg, biztos lehet benne, hogy része lesz az igazak földre történő feltámadásában.
15. Mivel mind igazak, mind hamisak fel fognak támadni, mi az előnye az igazak feltámadásának?
15 Erről a feltámadásról a Jelenések 20. fejezet 13. verse ír, ezekkel a szavakkal: „a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.” Jehova nagyszerű ezeréves Ítéletnapján tehát mindazok, akik Jehova emlékezetében vannak, fel fognak támadni — igazak és hamisak egyaránt (Cselekedetek 17:31). Mennyivel jobb lesz ez azonban az igazak számára! Már azelőtt is a hit szerint éltek. Már szoros a kapcsolatuk Jehovával és bíznak benne, hogy megvalósítja szándékait. A keresztény korszak előtti idők igaz tanúi felébrednek a halálból, égve a vágytól, hogy megtudják, hogyan teljesedtek be Jehovának a Maggal kapcsolatos ígéretei (1Péter 1:10–12). Azok a más juhok, akiket Jehova igaznak tekint napjainkban, elő fognak jönni a sírból, alig várva, hogy meglássák a paradicsomi földet, amelyről beszéltek, amikor hirdették a dolgok jelenlegi rendszerében a jó hírt. Milyen örömteli időszak lesz az!
16. Mit mondhatunk a mi időnkben meghaltak ítéletnapi feltámadásáról?
16 Pontosan mikor támadnak fel az ezeréves Ítéletnapon azok, akik hűségben haltak meg a dolgok sátáni rendszerének ezekben az utolsó éveiben? A Biblia nem mondja el. De vajon nem volna ésszerű ha úgy vélekednénk, hogy azok, akik igaznak számítanak, és napjainkban halnak meg, azok korai feltámadásban részesülnek és így csatlakozhatnak az Armageddont túlélő nagy sokasághoz abban a munkában, amely a korábbi generációk halálból való visszatérésével jár? De, valóban!
Vigaszt nyújtó reménység
17., 18. a) Hogyan nyújt vigaszt a feltámadás reménysége? b) Jehovát illetően milyen kijelentésre érzünk indíttatást?
17 A feltámadás reménysége napjainkban erőt és vigaszt nyújt minden kereszténynek. Ha hűségesek maradunk, sem az előre nem látható események, sem az ellenségek nem rabolhatják el jutalmunkat. A Jehova Tanúi évkönyve, 1992 című kiadványban például a 177. oldalon olyan etiópiai keresztények fényképeit láthatjuk, akik inkább meghaltak, de nem alkudtak meg hitükben. A képaláírás így szól: „Arcok, amelyeket remélünk, hogy viszontlátunk majd a feltámadáskor”. Micsoda kiváltság lesz majd megismerni őket és még számtalan más hűséges Tanút, akik hasonló hűséget mutattak ki, szembekerülve a halállal!
18 Mi történik szeretteinkkel és barátainkkal, akik idős koruk vagy betegségük miatt nem élik túl a nagy nyomorúságot? A feltámadás reménységének megfelelően csodálatos jövő vár rájuk, ha hűségesek maradnak. És ha mi is bátran hitet gyakorolunk Jézus váltságáldozatában, ránk is csodálatos jövő vár. Miért? Mert Pálhoz hasonlóan mi is reménykedünk abban, hogy „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak”. Tiszta szívünkből hálásak vagyunk Jehovának ezért a reménységért. Ez biztosan arra indít minket, hogy visszhangozzuk a zsoltáros szavait: „Beszéljétek a népek között az ő [Isten] dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait; mert nagy az Úr és igen dicséretes” (Zsoltárok 96:3, 4).
Meg tudod magyarázni?
◻ Mely idézetek segítenek a földre történő feltámadásba vetett reménységünk megerősítésében?
◻ Napjainkban mi alapján jelentetnek ki a keresztények igazaknak?
◻ Hogyan tesz minket bátorrá és határozottá a feltámadás reménysége?
[Kép a 9. oldalon]
A felkent keresztények Pálhoz hasonlóan az égi feltámadásban reménykednek