A Bibliában lévő imák megérdemlik a tüzetesebb vizsgálódást

EGY aggódó asszony, egy király és Isten saját Fia mondta azokat az imákat, amelyeket most tüzetesen megvizsgálunk. Mindegyik ima más-más körülmények hatására hangzott el. De ilyen helyzetek ma is kihathatnak ránk. Mit tanulhatunk e példákból?

’Tekintsd meg a te szolgálóleányodnak nyomorúságát’

Szűnni nem akaró problémával küzdesz? Vagy az aggodalomtól váltál lesújtottá? Akkor nagyon hasonló a helyzeted ahhoz a helyzethez, amelyben Anna volt, mielőtt világra hozta első gyermekét, Sámuelt. Gyermektelen volt, és gúnyt űzött belőle egy másik asszony. Annát valójában annyira felzaklatta és aggasztotta a helyzete, hogy nem evett (1Sámuel 1:2–8, 15, 16). Jehovához fordult, és így esedezett:

„Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!” (1Sámuel 1:11).

Figyeld meg, hogy Anna nem általánosságokban beszélt. Meghatározott dolgot (fiúmagzatot) kért Jehovától, és ezt egyértelmű elhatározással párosította (Isten szolgálatára ajánlja fel őt). Mit tanulunk ebből?

Amikor megpróbáltatásokat élsz át, meghatározott dolgokat foglalj imádba. Függetlenül attól, hogy milyen problémád van — legyen az otthoni helyzet, magány vagy gyenge egészségi állapot — beszélj róla Jehovának imában. Írd le neki pontosan a gondod természetét, és hogy miként érzel. „Esténként Jehovára vetem minden bajomat — mondja egy Louise nevű özvegy. — Olykor elég sok a baj, de világosan megemlítem mindegyiket.”

Előnyökkel jár, ha pontos kifejezéseket használva beszélünk Jehovához. Ennek megcselekvése segít nekünk tisztán látni a problémánkat, amely talán kevésbé tűnik majd félelmetesnek. Ha meghatározott dolgokért imádkozunk, ez megszabadít minket az aggodalomtól. Anna még mielőtt választ kapott volna imájára, megnyugodott, és „arcza nem vala többé szomorú” (1Sámuel 1:18). Ezenfelül a pontosság éberré tesz minket, hogy észrevegyük az imánkra adott választ. „Minél pontosabban fogalmazom meg imáimat — mondja Bernhard, egy németországi keresztény — annál világosabbak a válaszok.”

„Én pedig kicsiny gyermek vagyok”

Másfajta aggodalmat érezhet azonban az ember akkor, ha olyan megbízatást kap, amelyre nem érzi magát alkalmasnak. Előfordul időnként, hogy túl nagy terhet jelent neked az a felelősség, amellyel Jehova ruházott fel? Vagy úgy tekintenek egyesek rád, mint aki nem alkalmas a megbízatására? A fiatal Salamon is ilyen helyzetben volt, amikor felkenetett mint Izrael királya. Bizonyos köztiszteletben álló férfiak jobban szerettek volna másvalakit látni a trónon (1Királyok 1:5–7, 41–46; 2:13–22). Uralkodásának korai szakaszában ezt kérte imában Salamon:

„Én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá . . . Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni . . . Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között” (1Királyok 3:7–9).

Salamon Jehovához fűződő kapcsolatára, a neki adott kiváltságra és a megbízatás teljesítésével kapcsolatos képességére összpontosított imájában. Ehhez hasonlóan, ha olyan felelősséget ruháznak ránk bármikor is, amely érzésünk szerint meghaladja a képességeinket, akkor könyörögjünk Istenhez, szereljen fel minket a feladat elvégzésére. Vizsgáld meg a következő tapasztalatokat:

„Amikor arra kértek, hogy nagyobb felelősséget hordozzak a Watch Tower Society fiókhivatalában — mondja Eugene —, teljesen alkalmatlannak éreztem magamat. Mások is rendelkezésre álltak, akik alkalmasabbak voltak, és sokkal több tapasztalatot szereztek már. Nagyon keveset aludtam a következő két éjszakán, s időm legjavát imádkozással töltöttem, ami megerősített, és megadta a szükséges biztonságérzetet.”

Royt arra kérték, hogy temetési beszédet tartson egy nagyon népszerű fiatal testvér hirtelen és tragikus módon bekövetkezett halála után. Számítani lehetett arra, hogy több százan lesznek a temetésen. Mit tett Roy? „Ritkán imádkoztam ilyen sokat erőért és a helyes szavak megtalálásához szükséges képességért, hogy építő gondolatokat mondjak, és vigaszt nyújtsak.”

Midőn a Teremtő „megsietteti” a dolgokat, és miközben szervezete kiterjeszti határait, természetes következmény, hogy többen kapnak felelősségeket a szolgái közül (Ésaiás 60:22, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Ha arra kérnek, hogy megnövekedett mértékben vegyél részt valamiben, légy biztos afelől, hogy Jehova ki tudja egyenlíteni a tapasztalat, a képzettség vagy a képesség terén mutatkozó minden hiányosságodat. Közeledj Istenhez úgy, ahogy Salamon tette, és ő felszerel a megbízatás teljesítésére.

„Hogy mindnyájan egyek legyenek”

Egy harmadik olyan helyzet, amely elő szokott fordulni napjainkban, az, amikor elvárják tőlünk, hogy imában képviseljünk egy csoportot. Ha arra kérnek minket, hogy mások nevében mondjunk imát, milyen dolgokért imádkozzunk? Vizsgáld meg Jézus imáját, amely a János 17. fejezetben került feljegyzésre. Ezt az imát a tanítványai társaságában mondta utolsó olyan estéjén, amelyet emberként töltött a földön. Milyenfajta könyörgéseket intézett égi Atyjához?

Jézus hangsúlyt fektetett a közös célokra, és arra a reményre, amelyben osztoztak a jelenlévők. Utalt Jehova Isten nevének a megdicsőítésére és a Királyság ismertetésére. Jézus kihangsúlyozta az Atyához és a Fiúhoz fűződő, az Írások ismeretén alapuló személyes kapcsolat értékét. Beszélt a világtól való elkülönültségről, ami felkészíti követőit az ellenállásra. Krisztus azt is kérte Atyjától, hogy védje meg a tanítványokat, és egyesítse őket az igaz imádatban.

Igen, Jézus kihangsúlyozta az egységet (János 17:20, 21). Ugyanazon az estén, korábban, a tanítványok egyfajta éretlen civakodásba kezdtek (Lukács 22:24–27). Krisztus azonban nem a megrovásra, hanem az egyesítésre törekedett imájában. Ugyanígy a család és a gyülekezet előtt elhangzó imák is a szeretetet mozdítsák elő, és az egyének közötti súrlódások elsimítását keressék. Az imában képviselteket egymáshoz kell vonni egységben (Zsoltárok 133:1–3).

Ez az egység akkor nyilvánul meg, amikor a hallgatók azt mondják végezetül, hogy „Ámen” vagy „Úgy legyen”. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, mindent fel kell fogniuk, és mindennel egyet kell érteniük, ami elhangzik. Ezért nem lenne helyénvaló olyan témát említeni egy imában, amelyet nem ismernek egyes jelenlévők. Egy vén például, aki imában képviseli a gyülekezetet, esetleg azért könyörög, hogy Jehova áldjon meg egy súlyosan beteg szellemi testvért vagy testvérnőt. De rendes körülmények között az lenne a legjobb, ha csak akkor tenné ezt meg, ha az általa képviselt személyek túlnyomó többsége ismeri az illetőt, és hallott a betegségről.

Figyeld meg azt is, hogy Jézus nem részletezte a csoport minden egyes tagjának személyes szükségleteit. Ennek megcselekvése magában foglalta volna, hogy személyes dolgokat is említsen, amelyek csak bizonyos egyének előtt ismertek. Az egyéni gondok a személyes imákhoz szolgáltatnak megfelelő témát, amelyek olyan hosszúak és olyan bizalmasak lehetnek, amilyet kívánatosnak tartunk.

Hogyan készüljön fel valaki arra, hogy az imádók egy nagy összejövetelét képviselje imában? Egy tapasztalt keresztény így beszél erről: „Előre átgondolom, miért adjak hálát, milyen kérései lehetnek a testvéreknek, és milyen dolgokért könyöröghetnék a nevükben. Megfelelő sorrendbe állítom gondolatban az elképzeléseimet, ideértve a dicséretet kifejező gondolatokat is. A nyilvános ima előtt mondok egy halk imát, segítséget kérve ahhoz, hogy méltóságot tükröző módon képviseljem a testvéreket.”

Bármilyenek legyenek is a körülményeid, valószínűleg találsz a Bibliában olyan imát, amelyet a tiédhez hasonló helyzetben mondott valaki. Az Írásokban található imák széles skálája bizonyítja Isten szerető-kedvességét. Ha olvasod ezeket az imákat és elmélkedsz rajtuk, ez segíteni fog neked tartalmasabbá tenni imáidat.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

FIGYELEMRE MÉLTÓ IMÁK A BIBLIÁBAN

Jehova szolgái nagyon sokféle helyzetben mondtak imát. Magadra tudsz alkalmazni egy vagy több helyzetet a következőkből?

Isteni vezetésre van szükséged, mint Eliézernek? (1Mózes 24:12–14).

Közvetlen veszélyben vagy, mint Jákób? (1Mózes 32:9–12).

Jobban szeretnéd ismerni Istent, miként Mózes? (2Mózes 33:12–17).

Ellenségekkel állsz szemben, mint Illés? (1Királyok 18:36, 37).

Nehéznek találod a prédikálást, mint Jeremiás? (Jeremiás 20:7–12).

Bűnöket kell megvallanod és bocsánatért kell esedezned, miként Dánielnek? (Dániel 9:3–19).

Üldözéssel nézel szembe, mint Jézus tanítványai? (Cselekedetek 4:24–31).

Lásd még: Máté 6:9–13; János 17:1–26; Filippi 4:6, 7; Jakab 5:16.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

ILYEN DOLGOKÉRT IMÁDKOZZUNK, HA EGY BELÉNK IVÓDOTT SZOKÁS ELLEN HARCOLUNK

Visszatérő gyengeséggel küzdesz? Hogyan válhatnak javadra a Bibliában feljegyzett imák? Tanulj Dávidtól, aki különféle időkben imádkozott saját gyengeségeire való tekintettel.

Dávid így énekelt: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23). Dávid vágyott arra, hogy Jehova Isten felkutassa benne a helytelen vágyakat, érzelmeket vagy indítékokat. Más szóval Dávid igénybe vette Jehova segítségét a bűn elkerüléséhez.

De Dávidon úrrá lettek a gyengeségei, és nagy bűnt követett el. Ekkor megint csak az ima segített neki — ez alkalommal abban, hogy helyreálljon Istenhez fűződő kapcsolata. A Zsoltárok 51:4 szerint így könyörgött Dávid: „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet.”

Mi is megtehetjük, hogy alázatosan imádkozunk Jehova segítségéért annak érdekében, hogy elfojtsuk helytelen hajlamainkat. Ez erőt ad majd nekünk ahhoz, hogy legyőzzünk egy belénk ivódott gyengeséget, és segíthet abban, hogy elkerüljük a bűnt. Ha visszaesés mutatkozik, ismét közeledjünk könyörgésekben Jehovához, hogy segítsen nekünk folytatni a harcot.

[Képek a 7. oldalon]

Azok az imák, amelyek egy csoport nevében hangzanak el, Írás szerinti reménységeket és közös szellemi célokat hangsúlyozzanak