Vallás — Tabu téma?

„KÉT témáról sohasem beszélek: a vallásról és a politikáról!” Gyakran válaszolják ezt Jehova Tanúinak, amikor másoknak beszélnek a Bibliáról. És ez a nézőpont érthető.

Amikor az emberek a politikáról vitatkoznak, harag lobbanhat fel, amit veszekedés követ. Sokan keresztüllátnak az üres ígéreteken, és felismerik, hogy a politikusok gyakran csak hatalmat, hírnevet és pénzt keresnek. Sajnálatos módon a politikai nézeteltérések időnként erőszakhoz vezetnek.

„De — érvelhetsz — nem ugyanez az igazság a vallással kapcsolatban is? Vajon napjainkban nem a vallásos buzgalom lobbantott lángra sok viszálykodást?” Észak-Írországban már régóta szítják egymás ellen a római katolikusokat és a protestánsokat. A Balkánon az ortodox egyház tagjai, a római katolikusok és mások területekért versengenek. Az eredmény? Embertelenség és tartós rosszindulat.

Sokan, amikor halállal fenyegetik őket, megpróbálják titokban tartani a személyes hitüket és családjuk hitét. Afrikában a kereszténységhez tartozó emberek és más idegen, valamint törzsi vallások hívei közötti évszázadok óta tartó vallási gyűlölet arra indította a szülőket, hogy két nevet adjanak a gyermekeiknek, melyek némi védelmet nyújtanak, ez egy olyan szokás, mely még napjainkban is fennmaradt. Így egy fiatal fiú egyháztagnak, vagy egy másik vallást gyakorló személynek is kiadhatja magát, ha a két név közül a megfelelőt használja. Amikor egy személynek az életébe kerülhet a vallásos hitnézete, nem csoda, hogy vonakodik nyilvánosan beszélni a vallásról.

Másoknak a vallás még akkor is tabu téma, amikor az életük nincs veszélyben. Attól félnek, hogy ha egy másik hitnézetű emberrel beszélgetnek a hitükről, ez értelmetlen vitatkozáshoz fog vezetni. Megint mások azt tartják, hogy minden vallás jó. Azt mondják, hogy mindaddig, amíg egy személyt kielégít a hitnézete, a különbözőségekről való beszélgetés haszontalan.

Még a vallás jellegét komolyan tanulmányozó tudósok sem értenek egyet egymással. A The New Encyclopædia Britannica a „Vallások tanulmányozása és besorolása” címszó alatt elismeri: „A [vallás] jellegére vonatkozóan ritka az egyetértés a tudósok között . . . Így a vallás egész történelme alatt ez a téma vitapontokat tartalmazott.”

Egy szótár úgy határozza meg a vallást, mint ami „az ember hitének és tiszteletének kifejezése egy emberfeletti hatalom iránt, amelyet a világegyetem teremtőjeként és uralkodójaként ismer el”. Ez a vallásnak az életben betöltött fontos szerepére utal. A vallás csakugyan mindenre kiterjedő tényező volt az emberiség történelmének formálásában. „Nincs olyan társadalom — jegyzi meg az Oxford Illustrated Encyclopedia of Peoples and Cultures —, mely ne igyekezett volna rendezetté vagy jelentőségteljessé tenni az életet a vallás valamilyen formája által.” Olyan alapgondolatok miatt, mint a „rendezett” és „jelentőségteljes” élet, a vallás biztosan valami mást érdemelne, mint veszekedést vagy vitatkozást. Inkább egy másik személlyel folytatott megbeszélésre érdemes — amely alapos vizsgálódást jelent. De kivel beszéljük meg, és milyen haszonnal járhat ez?